Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-23 / 299. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. DECEMBER 23.. CSÜTÖRTÖK Felújítják a légihidat Szarajevó ágyútűzben A boszniai szerbek fokoz­ták Szarajevó bombázását, több mint másfél ezer tüzér­ségi lövedéket és aknát lőve ki a bosnyák főváros­ra. A támadás hevessége el­érte a két hónappal ezelőtti csúcsszintet — közölte teg­nap az ENSZ-békefenntar­tó erő, az Unprofor szóvi­vője. Dacára a heves lövöl­dözésnek, a világszervezet Menekültügyi Főbiztossá­ga úgy döntött, hogy falújít­ják a két nappal korábban felfüggesztett légihidat, a humanitárius segély Szara­jevóba szállítását. Külföldi lapok a Boross-kormányról Világos tendenciaváítás? A Handelsblatt című német lap tegnapi jelentése szerint Boross Péter, Magyarország új miniszterelnöke átmeneti kormányt irányít, de az új kormányfőről sokan feltétele­zik, hogy a négy-öt hónap múlva esedékes választáso­kig világos tendenciaváltást hajt végre. A Boross-kormány minde­nekelőtt a fizetési mérlegen és az ország nemztközi pénz­ügyi pozícióján akar javítani, s továbbra is a privatizálás folytatását, a külföldi beruhá­zók bevonását tartja szem előtt — írja az újság. A La Repubblica című lap tegnapi jelentése szerint a magyar parlament a folyamatosság mellett döntött, amikor Bo­ross Pétert választotta meg Antall József utódául; s Bo­ross fő feladata az lesz, hogy békében elvezesse az orszá­got a májusi vagy júniusi vá­lasztásokig. A prágai baloldali Rudé Právo budapesti tudósítója ke­ménykezű, állítólag túlságo­san is határozott politikus­ként jellemezte Boross Péter új magyar miniszterelnököt. A Nyugat tartózkodjon a beavatkozástól Zsirinovszkij Vlagyimir Zsirinovszkij arra fi­gyelmeztette a Nyugatot, hogy tartózkodjon a beavatkozástól országa belügyeibe. Ha ugyan­is bizonyos nyugati erők Orosz­országban polgárháborút idéz­nek elő, akkor az orosz nukleá­ris fegyverek kikerülnek az el­lenőrizhetőség alól — fenyege­fenyegetózik tőzött az orosz nacionalista pár- tezér a karintiai Reichenfels- ben tegnap megtartott sajtóérte­kezletén. Közölte azt is, hogy Oroszország az atomfegyver­nél is veszélyesebb fegyverrel rendelkezik, de hogy az mi­lyen, arról részleteket nem árult el. Nem tudom, hogyan történt, de megtörtént. Lapunk december 14-ei száma egyszerre közölte Sándor András tudós kollégám „Új név a névsorban” című cik­két, és az „Én szolgáltam!” című vezércikkemet. Az ő írása így kezdődik; „Egy szó nyilallott a hazán keresztül”, az enyémben visszatérő bekezdésindító refrén e sor folytatása: „Egy röpke szó­ban annyi fájdalom”. Sándor András Egerben él, én Óbudán, s még csak egymás telefonszámát sem tudjuk. Nem is be­széltünk. Mégis mindkettőnknek Arany János „Széche­nyi emlékezete” című verse jutott eszünkbe, amikor meghallottuk, hogy meghalt Antall József. Széchenyit egy másik nagy magyar, Kossuth Lajos nevezte el a leg­nagyobb magyarnak. S hogy-hogy nem, a legnagyobb magyarnak szóló sorokat idéztük mind a ketten, amikor a hírt meghallottuk. Tehát mindketten valahova Széche­nyi mellé helyeztük miniszterelnökünket. Sándor And­rással azóta sem találkoztam, de nyugodtan leírom nevé­ben is: vállaljuk a felelősséget, mi kezdtük az Antall- kultuszt. Merthogy nagy drámaírónk szerint ez van kis hazánkban. Annál inkább vállalom (most már visszatérve az egyes számra), mert nem igaz a vád. Kossuth minősítése sem eredményezett annak idején Széchenyi-kultuszt, csu­pán arról volt szó, hogy ebben a megállapításban megfo­galmazódott az igazság. A kommunista kurzustól örökölt televízió műsorpoliti­kájához képest, mely úgy működött, hogy az első szaba­don választott kormány beiktatását is abbahagyták egy labdarúgó-mérkőzés kedvéért, valóban sok Antall-mű- sor került a képernyőre december 12-e óta. Dehát miért kell egy futball-labda léptékével mérni egy ország veze­tőjének az életét? Mikor az emberi mérték legalábbis a földgömb! Vagy időben mérve a dolgokat, miért kötéle­Brit hetilap a magyar kisebbségekről Aggodalmunk megalapozott A The Economist című brit gazdaságpolitikai hetilap teg­napi számában a magyar ki­sebbségekről ír. Megállapítá­sa szerint ha a kisebbségek ér­dekében valaha is átrajzolják valahol a régi nemzetközi ha­tárokat Európában, Magyaror­szág biztosan fölemeli szavát honfitársaiért. A lap egyebekben emlékez­tet, hogy 4,5 millió magyar a trianoni egyezmény miatt re­kedt a határokon kívül, és a volt szovjet birodalom orszá­gaiban hátramaradt oroszo­kon kívül a magyaroké a leg­nagyobb kisebbségi csoport Európában. Látván, mit csi­nálnak a szerbek máshol a volt Jugoszláviában, Magyar- országnak oka van aggódni a 300 ezer vajdasági magya­rért. Eddig csak diplomáciai eszközöket alkalmazott, de Elutasította baloldali parla­menti képviselők azon bead­ványát a cseh alkotmánybíró­ság, amelyben kérelmezték a kommunistaellenes törvény megsemmisítését. A törvény erkölcsi-politi­kai értelemben elítéli, illegi­timnek minősíti a kommunis­ta berendezkedés időszakát, és bűnöző jellegű szervezet­ként bélyegzi meg a kommu­nista pártot. Ebből azonban konkrét büntetőjogi következ­mény nem fakad. ha a szerb etnikai tisztogatás kiterjed a Vajdaságra, nagy lesz a nyomás a magyar kor­mányra, hogy cselekedjék. Az újság szerint a romá­niai magyar kisebbséget fizi­kai veszély nem fenyegeti, de a dolgok ott is rosszra for­dulhatnak. Sok erdélyi ma­gyar azonban nem szükség­képpen akar visszatérni ma­gyar fennhatóság alá. A ma­gyar nacionalisták számára az is komplikáció, hogy a ma­gyarok által legsűrűbben la­kott két megye Erdély keleti részén van, messze a magyar határtól. Szlovákiában a kormány a nacionalizmus felkorbácsolá­sával tereli el a figyelmet a gazdasági nehézségekről, és már tiltja a magyar nyelv használatát. Az utóbbi idő­ben azonban csökkent a fe­Lehetővé teszi a törvény az elévülési határidő lejárta esetén is azon személyek büntetőjogi felelősségre vo­nását, akik annak idején — a kommunista rendszer erő­szakszerveinek tevékenysége keretében :— az akkori törvé­nyek értelmében is súlyos bűncselekményt (fogvatartot- tak meggyilkolása, kínvallatá­sa stb.) követtek el, de akkor a politikai hatalom ezt a cse­lekményt értelemszerűen nem üldözte. A kommunsita­szültség az EBEÉ kisebbségi főbiztosának beavatkozása nyomán — olvasható az írás­ban. A lap szerint 1991-ben Uk­rajna széles köní kulturális autonómiát adott a Kárpáton túli magyaroknak, és Magyar- ország ezt modellnek akarja használni más kelet-európai országokkal kötendő egyez­ményekben. Újabban egyes ukrán tiszt­ségviselők úgy érzik, hogy Magyarország méltatlan előnyt húz az egyezményből, és szakadár mozgalom kifej­lődésére alkalmas légkör te­remtésére használja ki azt. A lap ezután azt fejtegeti, hogy még a „kuturális” Nagy-Ma- gyarország álma is felébresz­ti a félelmet, hogy Magyaror­szág semmissé akarja tenni a trianoni egyezményt. ellenes törvényben megalko­tott jogi konstrukció értelmé­ben az 1948 és 1989 közötti időszak nem számít be az ilyen cselekmények elévülési idejébe. Az alkotmánybíróság dön­tését, amely kiállt az említett törvény mellett, nem csupán a politikai jobboldal, hanem — a szociáldemokratákig be­zárólag — a baloldal nagy ré­sze is üdvözölte. A kommu­nisták viszont közölték, hogy véleményük változatlan. A nagyvilág hírei Elfogadta Ausztrália parla­mentje tegnap a már hosz- szú ideje vitatott földtör­vényt, amely az ország tör­ténetében először ismeri el, hogy a kontinens őslakossá­gának előjogai vannak a földtulajdonra a fehér tele­pesekkel szemben. Várhatóan 1995 márciu­sáig maradnak az ENSZ bé­kefenntartó csapatai Szo­máliában. Pakisztán a je­lenlegi 5000 főnyi állo­mányhoz további 2500 sze­mély Szomáliába küldését helyezte kilátásba. Az infláció, az értékét vesztő valuta és a szörnyű egészségügyi állapotok megkeserítik a romániai forradalom negyedik évfor­dulóját — írta a The Inde­pendent című brit liberális napilap tegnap. Erőteljes lobbihadjára­tot tervez jövőre a hongkon­gi kormányzat annak érde­kében, hogy Washington újítsa meg a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény alkalmazását Kínával szem­ben, közölte tegnap a brit koronagyarmat kormányzó­ja, Chris Patten. Horthy katonái mégis ve­teránoknak minősülnek. A román képviselőházban kedden a megismételt sza­vazás alkalmával 109 hon­atya foglalt állást a magyar hadseregbe besorozott észak-erdélyiek háborús ve­terán voltának elismerése mellett, 78 ellene szava­zott, 18-an tartózkodtak. Alkotmányos a kommunistaellenes törvény Elévületlen bűnök Csehországban VÉLEMÉNY Antall-kultusz? ző a kétszer negyvenöt perces távlat, amikor csak az is­mert magyar történelem is ezer évekkel mérhető, a ke­resztény ember meg az örökkévalóságban gondolkodik. Aki sokallja a közszolgálati médiumokban az Antall József méltatására fordított időt, ne feledje, hogy a két fő médium — főleg 1993. január 1. előtt — még a mini­mális publicitást sem adta meg a miniszterelnöknek, ami pedig egy kormányt minden körülmények között megil­let. Mert végső fokon nem az ország vezetőinek, hanem az országnak a javát szolgálja a kötelességszerű és szak­szerű tájékoztatás. Ez különösen szükséges lett volna, ép­pen az ország népe számára, amikor a gazdasági és poli­tikai életben gyökeres változások történtek, s a társada­lom ,plete is alaposan megváltozott. Száznyolcvan fokos fordulat történt! A televízió örökölt munkatársainak egy része (itt természetesen az újságírókra gondolok) erre nem volt képes. Ezt a mulasztást persze a visszatekintő emlékműsórokkal nem lehet pótolni, de ez esetben leg­alább egy tényleges társadalmi igényt elégített ki a tévé. Valóban? A „társadalom” ugyanis — úgy hallani — azzal a követeléssel fordult a televízióhoz, hogy olyano­kat is szólaltassanak meg, akik örülnek Antall József ha­lálának. (Ha bizonyos levelekre gondolunk, nem is olyan hihetetlen ez a bolsevik mentalitást kifejező kíván­ság.) Mint mondtam, nagy drámaírónk is kijelentette — egy nagy alámerülés után —, hogy itt Antall-kultusz van. Szóval nem lehetetlen, hogy van a társadalomnak olyan része is, amelyik valóban úgy gondolja, hogy ez már sok. Nem kéne megérteni ezt a másságot? Külön­ben is a (honi és külföldi) sajtó, de mondhatjuk olaszul is, a La Stampa szerint komoly emberek komolyan fél­nek a jobboldali veszélytől, nyilván azért, mert egyes jobboldali (szerintük szélsőjobboldali) politikusok mö­gött óriási tömegek vannak. (Mert ha nincsenek, akkor miért riogatnak velük?) Szerencsére a legnagyobb ellenzéki párt egyik jelen­tős személyisége szerint nincs Magyarországon Antall- kultusz. Ami van, az egy vezető politikus halálát követő gyász természetes velejárója. De hát ő is csak egy em­ber! Mi van a tömegekkel? Drámaírónk, ki gyakran hi­vatkozik a népre, nyilván alámerült, és most a tömegek véleményét fogalmazta meg. A közvélemény-kutatásnak éppen az a hibája, hogy egy ezres, de akár egy tízezres minta sem képviselheti százezrek véleményét. Úgy van! De háromszázezer? Amit nem egy — esetleg — prekoncepcióval rendelkező szakember válogatott ki, hanem spontán elhatározásból, egy meghirdetett lehetőséget kihasználva, igen mostoha körülmények között „verődött össze” tizenöt órányi idő alatt. A minap egy cikkben népszavazásnak minősítette Sán­dor András a múlt pénteki több százezres tiszteletadást. A déli tizenkettőtől hajnali fél négyig 3-5 órás sorban állást, vonulást vállaló emberek minden érdek nélkül tették, amit tettek. S másnap tették ugyanezt, ugyancsak szabad elhatározásból. Tiszteletüket, megbecsülésüket fejezve ki ezzel halott miniszterelnökük iránt. Ezt nem tudják megér­teni azok, akik csak a gyűlölet érzését ismerik. Mert mi a magyarázata ennek a népszavazásnak, ennek az igazán tö­meges demonstrációnak? A szeretet! Mert megérezte a nép Jézus tanításának igazát: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” Megérezte a társadalom, hogy Antall József ezt a tanítást élte meg. S megérezte, hogy ezt a szeretetet viszonoznia kell — legalább utólag. Nincs tehát Antall-kultusz, mert ez a szeretet kultusza! Vl ÍUG'-J­9 (Török Bálint)

Next

/
Oldalképek
Tartalom