Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-23 / 299. szám
J) PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK 3 Barbie-trükk Terhes Barbie-t akarok! — csöppnyi lányom toporzékol a játékbolt kirakata előtt. Röpke hat esztendejének minden súlyát latba veti igaza bizonyításáért, amely a minilány ravasz számítása szerint a fenyőfa alatt ölt majd anyagi valóságot: „Ki lehet nyitni a hasát! Nézzétek meg, anyu, apu! Ott vannak benne a kisbabák. Az egyiknél egy, a másiknál kettő.” Valóban. A játéküzlet nemzetközi hiénái mindenre gondolnak. Az egykét világra hozó és az ikreket magába foglaló szuper csodababára is. Mert ez a Barbie lány napjainkban uralja a játékpiacot — és sajnos — leánykáink babaszobáit nemkülönben. Barbie szőkén, a legcsicsásabb ruhákban, avagy lengén öltözötten, esetleg szivárványszínű hajjal. Barbie csordogál az otthoni vízcsapból és a televízió reklámcsatornáin — természetesen görkorcsolyával, megfelelően szimbolizálva a szülők tovaguruló forintjait. Visszatérve a várandós baba esetére: ott, a kirakat előtt csöndes esküvel ígértük meg lecövekelt lábú leányzónknak, hogy a Jézuskánál azon nyomban megrendeljük az áldott állapotban lévő játékot — a többi már csak laposodó pénztárcánk dolga... Mit mondhatnék? Ilyen esetekben a szülőknek az egyik szeme sír — meg a másik is... A babáért kiadott kétezer forint a kisebbik érvágás. Elvégre, mindent a gyerekért, és ezzel megválthatjuk csemeténknek a jogot, hogy néhány perces babusgatás után sutba, azaz játékbirodalma legtávolabbi sarkába hajítsa legújabb, ám hamar megunt szerzeményét. A nagyobb bajnak inkább azt vélem, hogy Barbie és társai uralják korunk játékpolcait. Hol vannak már azok az idők, amikor még a csutkababák, fűzfasípok, természet kínálta, gyermekkéz alkotta játékok kísérték végig a kisembert az eszméléstől a felnőtté válásig? Ne menjünk ilyen messzire az időben, maradjunk a valóságos valótlanságnál. Látunk-e ma a játékboltokban olyan árukat, melyekben, mi középkorúak vagy idősebbek, hajdanán kedvünket leltük? Látunk-e egyetlen olyan játékot, melyen magyar nyelvű felirat díszeleg? Vajon hol van játékiparunk piacot kutató, piacra kívánkozó készsége? Kérdéseim költőiek. De bízom abban, hogy gyermekeink karácsonyfája alá hazai termékeink is odakerülhetnek. Ha nem idén, akkor jövőre. Reménykedem, hogy gyártóink, fittyet hányva a külföldi konkurenciának és pillanatnyi divatnak, újra felfedezik azokat a játékokat, melyek Barbie, a gombnyomogatás csodamasina, avagy a sok nyelven kikiáltott, ám mégis semmitmondó és semmit nem nyújtó szupercsodák helyett valóban fényesebbé teszik a szentestén sziporkázó csillagszórót. Tóth Sándor Közoktatás-politikai Tanács Döntés-előkészítő» testület Módi Ferenc művelődési és közoktatási miniszter tegnap átadta a megbízólevelet a Közoktatás-politikai Tanács tagjainak. Ezt követően a testület megtartotta első ülését. A Közoktatás-politikai Tanács a művelődési és közoktatási miniszter közoktatáspolitikai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő testületé. Felállítását a közoktatási törvény írja elő. A törvény értelmében a Közoktatás-politikai Tanács tagjai sorába az országos pedagógus szakmai szervezetek, az országos pedagógus szakszervezetek, az országos szülői szervezetek, az országos diákszervezetek, a helyi önkormányzatok érdekképviseleti szervezetei, a nem önkormányzati iskola- fenntartók négy-négy; továbbá a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és más, az oktatásban érdekelt minisztérium, országos hatáskörű szerv egy-egy delegált képviselője tartozik. A Közoktatás-politikai Tanács választott képviselői: Az országos pedagógus szervezetek részéről Szenes György, Mihály Ottó, Horn György és Pőcze Gábor, az országos pedagógus szak- szervezetek részéről Gyime- si László, Kajtárné Botár Borbála, Pokorni Zoltán és Szöllősi Istvánná, az országos szülői szervezetek képviseletében Bálint Ede, Biacs Péter, Liszka Károlyné és Lindmayer József, az országos diákszervezetektől Kol- tai Péter, Baranyi Éva, Hanti Vilmos és Cseke Miklósáé, a helyi önkormányzatok érdekképviseleti szervezetei részéről Sáska Géza, Varga Károly, Kovács Sándorné, Gémesi György, a nem ön- kormányzati iskolafenntartók képviseletében Heit Gábor, Csikai Miklós, Farkas István és Berend Istvánná. Az. oktatásban érdekelt minisztériumok képviselői a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumtól Vajdovichné Visy Erzsébet főosztályvezető, a Belügyminisztérium részéről Dudás Ferenc főosztályvezető, a Pénzügyminisztériumtól Aradi Zsolt főosztályvezető és Sivák József főosztályvezető, a Munkaügyi Minisztériumtól Bernáth Jenő osztályvezető, Népjóléti Minisztériumtól Sövényi Fe- rencné Főosztályvezető, a Földművelésügyi Minisztérium részéről Wallendums Árpád osztályvezető, az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumból Schilling Bernát főosztályvezető-helyettes, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumtól Papp Ágoston osztályvezető. Borosst megnyugtatja a bizalom A magyar érdekeket képviseli (Folytatás az 1. oldalról) Külpolitikai témákat érintve, a miniszterelnök alapvetően fontosnak nevezte Magyarország NATO-hoz való közeledését, majd csatlakozását az atlanti szövetséghez. A külföldi tudósítók azon kérdéseire, hogy miért ragaszkodik Magyar- ország a katonai szövetség- beni tagsághoz, Boross Péter kifejtette: senkinek sem jó, ha Európa közepén egyfajta vákuum képződik. A „jobb félni, mint megijedni” mondásra utalva mindehhez hozzáfűzte: az átalakuló közép-kelet-európai régióban nem lehet tudni, hogy — ha nem is most, de néhány év múlva — milyen új hatalmi tényező jelenik meg. Éppen ezért a miniszterelnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a térségben stabil kapcsolódási rendszereket kell létrehozni. — Márpedig a NATO a hovatartozás tisztázását jelenti, és egyúttal garanciát nyújt a stabilitásra — jelentette ki Boross Péter. Egy külföldi tudósító kérdésére — azaz: hogyan jellemezné önmagát — Boross Péter a kiszámíthatóságot, a megfontoltságot és a nyugodt természetet említette a mérvadó tulajdonságaiként. Hangsúlyozta egyúttal: a magyar érdekek erőteljes képviselőjének, s emellett határozott embernek tartja magát, olyasvalakinek, aki nem kedveli a hezitálást, a bizonytalanságot. Mennyi legyen a minimálbér? Államtitkárok eskütétele A kormány keddi eskütételét követően tegnap az államtitkárok tették le a hivatali esküt a köztársasági elnök előtt. Göncz Árpád az Országház Munkácsy termében először a miniszterelnök javaslatára kinevezett politikai államtitkárok okmányait adta át, majd rövid köszöntőjében annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az ország nyugodt körülmények között juthasson el a választásig. Ezt követően került sor a szintén a kormányfő előterjesztésére kinevezett címzetes államtitkárok eskütételére, amelyen az államfő sok szerencsét és erőt kívánt a nyolc megerősített államtitkárnak és Pick Róbert ezredes, főhadsegédnek, a köztársasági elnök katonai irodája vezetőjének, akit ez alkalommal nevezett ki címzetes államtitkárrá. Nem sikerült Nem sikerült megállapodni a jövő évi minimálbér-emelésről, illetve a jövőre országosan ajánlott béremelési mértékekről a szociális partnereknek az Érdekegyeztető Tanács tegnapi plenáris ülésén. A munkaadói oldal hosz- szas tárgyalást követően sem volt hajlandó a jelenlegi 9000 forint helyett február 1-jétől felajánlott 9600 forintnál magasabb minimálbér fizetésére. A mező- gazdaságban ezt is csak szeptembertől vállalnák. A munkavállalók január 1-jétől igénylik a minimálbér legalább 10 300 forintra emelését. A munkaadók viszont csak annyit ígértek, hogy a vállalkozói szféra lehetőségeinek javításáról, továbbá a Munka törvénykönyve bizonyos módosításairól, a kormánynyal folyamatban lévő tárgyalások eredményeitől függően 1994 első felében hajlandók újra nepirendre megállapodni tűzni a minimálbér-emelés kérdését. Ennek során a felajánlott 9600 forinton felüli újabb emelésről is hajlandók lennének tárgyalni. A kormányzat hangsúlyozta: álláspontja szerint mindenképpen megegyezésre kellene jutniuk a partnereknek a minimálbér emeléséről, s szerintük is a 10 000 forint körüli összeg a reális. A munkavállalók elvileg nem utasították el a kétlépcsős emelést, bár hangsúlyozták: a 9600 forint első tételként is elfogadhatatlan. Mivel a megegyezés ezúttal nem sikerült, valószínű, hogy a kérdést egy újabb ÉT-ülés napirendjére tűzik. A munkavállalói oldal a minimálbérről tartott sikertelen egyeztetésére hivatkozva nem kívánt részt venni az országosan ajánlott béremelési tételekről megkezdett vitában. így erről a témáról a munkaadók és a kormány tartott konzultációt. Köztársaságunk új kormánya A kedden esküt tett kormány tagjai. Ülő sor (balról): Nagy Ferenc József, Szabó János, Jeszenszky Géza, Boross Péter, Kiss Gyula, Pungor Ernő és Kádár Béla. Álló sor: Bal- sai István, Szabó Iván, Schamschula György, Gyurkó János, Mád! Ferenc, Surján László, Latorcai János, Füzessy Tibor, Szabó Tamás, Kónya Imre és Für Lajos (MTI felvétel) Van védelmezőnk Köszönetét kell mondanom a televízió egyik munkatársának, aki megnyugtatott: ha a választások után úgy alakulna a helyzet, hogy a győztes baloldali koalíció meg akarná szüntetni a Pest Megyei Hírlapot, mint jellegzetesen nemzeti és keresztény újságot, akkor az ellen ő tiltakozni fog. Nagyon meghatódtam és elgondolkodtam, vajon kollégám — aki baloldali beállítottságú — miért feltételez ilyesmit saját elvbarátairól? Mert ha igaz, hogy a baloldal győzelme esetén ennek a televíziós szakembernek majd tiltakoznia kell, akkor miért baloldali beállítottságú? Nem értem, hogy valaki miért támogatja azt a baloldalt, amely esetleges fellépése ellen máris tiltakozni kíván. Egy biztos, televíziós kollégám nagyon jól ismerheti azt a baloldali politikusréteget, amelyik most azt mondja, hogy a múltat nem kívánja visz- szahozni, ám érdekes módon, mint hozzájuk közel álló sejteti: ez nem feltétlenül igaz. Mindezek ellenére korántsem vagyok nyugtalan, hiszen lehetetlennek tartom, hogy Magyarországon a baloldal még egyszer, s a baloldalnak is az a félelmetes rétege kerüljön hatalomra, amelyik nemcsak holmi újságokat, hanem bizony forradalmat és szabadságharcot is vérbe tudott fojtani. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a magyar ember ismét a nyakára hozza azokat a minden hájjal megkent volt vezetőit, akiktől végül is mind a mai napig nem sikerült megszabadulnia, holott minden vágya ez, s minden, a mai hatalomnak címzett szemrehányása ezen urak létéből fakad. Jól tudjuk, a sajtóban dolgozók jelentős része arról, a számukra ideális állapotról álmodik, amikor ezek a régiek ismét hatalomra kerülnek, s éppen ezért igyekeznek azt a látszatot kelteni, mintha ez a magyar nemzet vágya lenne. Természetesen ez ugyanúgy nem igaz, mint ahogy nem igaz a közvélemény-kutatók népszerűségi listá- ja sem. (Vödrös)
