Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-20 / 296. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1993. DECEMBER 20., HÉTFŐ Magyarország népe méltósággal búcsúzott Gyászolók sokasága a Kossuth téren tisztelgők csoportja indult a ravatalhoz. A határainkon túl­ról érkezett magyarok félkör­ben felsorakoztak a koporsó mögött. A harang utolsó kongatása után felcsendült a Himnusz, s a díszzászlóalj tisztelgése mellett felvonták a nemzeti gyász jeleként mindeddig fél­árbocra eresztett, fekete sze­gélyű állami lobogót. Ezután Szabad György, az Ország- gyűlés elnöke mondta el gyászbeszédét. lyes barátjának is tekintette Antall Józsefet, és az elsők kö­zött jelezte, hogy — akár ma­gánemberként is — részt kí­ván venni a gyászszertartáson és a temetésen. Nagy létszámú delegáció érkezett a temetésre a Len­gyel Köztársaságból. A rava­talnál Lech Walesa köztársasá­gi elnök kondoleált Tadeusz Mazowiecki és Hanna Suchoc- ka, volt miniszterelnökök tár­saságában. Walesa elnök rész­véttáviratában úgy fogalma­zott: .Antall József hazája sza­badságáért, szuverenitásáért saját szabadságával fizetett. Amikor kellett, kész volt vé­rét is áldozni”. A lengyel ál­lamfő emlékeztetett arra, hogy a magyar miniszterel­nök kezdeményezte a Varsói Szerződés felszámolását, tár­salapítója volt a Visegrádi Csoportnak, valamint a Kö­zép-európai Kezdeményezés­nek, s felejthetetlen érdeme­ket szerzett az Európának ezen részén bekövetkezett vál­tozásokban. A lengyelhez hasonlóan né­pes küldöttség tisztelgett a kormányfő ravatalánál Finnor­szág képviseletében. Lerótta kegyeletét Esko Aho minisz­terelnök, llkka Suominen, a törvényhozás elnöke és Harri Holkeri, volt kormányfő. A rá­tét és együttérzését Rita Süss- muth, a Német Szövetségi Par­lament elnöke, Francois Léto- ard francia államminiszter, nemzetvédelmi miniszter, Mircea Popescu román mi­niszterelnök-helyettes. Olasz­ország képviseletében Giovan­ni Spadolini, a szenátus elnö­ke és Emilio Colombo, a Ke­reszténydemokrata Unió veze­tője járult a ravatalhoz. Főt hajtott Antall József ra­vatalánál Leonyid Kravcsuk ukrán kormányfő, valamint Anatolij Zlenko külügyminisz­ter. Kravcsuk elnök részvét­táviratában hangsúlyozta: „Ukrajnában olyan jelentős ál­lamférfiként ismerték és tisz­telték a magyar kormányfőt, aki sokat tett a magyar—uk­rán jószomszédi kapcsolatok megalapozásért, a két nép kö­zötti barátságért és együttmű­ködésért". Az Apostoli Szentszék kép­viseletében, a Szentszék kü­lönleges küldötteként Kada Lajos bonni pápai nuncius nyilvánított részvétet, majd több nemzetközi szervezet küldötte hajtott főt a ravatal­nál. Antall József koporsójá­hoz járult Caherine Lalumie- re, az Európa Tanács főtitká­ra, Egon Klepsch, az Európa Parlament elnöke, valamint Hans van den Broek, az Euró­(Folytatás az 1. oldalról.) Tisztelgett továbbá Carl Bildt svéd miniszterelnök, Je- gor Gajdar orosz miniszterel­nök-helyettes, Ljuben Berov bolgár miniszterelnök. A brit miniszterelnök megbízottja­ként, a Konzervatív Párt kép­viseletében járult a ravatalhoz Margaret Thatcher, egykori brit kormányfő, aki szemé­vatalhoz járult részvétnyilvá­nításra Simon Peresz izraeli külügyminiszter, Nikica Va- lentic horvát kormányfő Mate Granic külügyminiszter kísé­retében, Robert Urbain belga külkereskedelmi és európai ügyekért felelős miniszter és Wilfried Martens, volt belga kormányfő, az Európai Nép­párt elnöke. Kifejezte részvé­pai Bizottság külügyekért fele­lős tagja. Az Európai Újjáépí­tési és Fejlesztési Bank részé­ről Németh Miklós alelnök kondoleált, aki az elhunyt kor­mányfő elődje volt a minisz­terelnöki poszton. A protokollvendégeket kö­vetően a határon túli magyar szervezetek képviselői — töb­bek között Tőkés László püs­pök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke és Markó Béla, az RMDSZ elnöke — rótták le kegyeletüket a ravatalnál. Utá­nuk — a kondoleálók sorát zárva — a külföldön szolgála­tot teljesítő magyar diploma­ták vettek végső búcsút An­tall József miniszterelnöktől. A ravatalnál Pontban déli 12 órakor a Kos­suth téren felsorakozott dísz­zászlóalj tisztelgése közepet­állt. A koporsót — amelyet az elhunyt miniszterelnök dolgozószobájából hozott nemzeti színű lobogó fedett — két oldalán égő fáklya­csokrok szegélyezték. A rava­tal hátterében az Országház épületén fekete lobogók jelez­ték a nemzeti gyászt. A ravatal előtti teret ellep­te a végtisztességet tevők tö­mege. Köztük voltak Antall Józef családtagjai, felesége, fiai, mellettük állt Göncz Ár­pád köztársasági elnök, Bo- ross Péter ügyvezető minisz­terelnök és Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető elnöke. Megjelentek a kormány tag­jai, országgyűlési képviselők, s ott voltak a temetésre érke­zett külföldi állami és polti- kai vezetők. A koporsó elhelyezése után a néma sokaságból gyásznépviseletbe öltözött Posztumusz kitüntetések A Kossuth téri gyászszertartást követően Antall József öz­vegye két magas külhoni kitüntetést vett át a Parlament Delegáeiós termében. A lengjél köztársasági elnök, Lech Walesa a Lengyel Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztjével tüntette ki Magyarország elhunyt kormányfőjét. Az érdemkereszt átnvújtásakor a lengyel államfő' meleg szavakkal méltatta Antall József munkásságát. Elmondta, hogy a magvar mi­niszterelnököt lengyelországi látogatásra várták, ám a sors másként rendelkezett. Franz Wranitzky, az osztrák kancellár hazája Nagy Arany Szalagrendjét adta át az özvegynek, aki a kitünte­tést megköszönve elmondta, hogy férje az osztrák politiku­sokat barátainak is tartotta, nem csak kollégáknak. Albert Gore, az Egyesült Államok alelnöke részvétét nyil vánítja Antall József családjának te megnyílt az Országgyűlés épületének főkapuja és feltűn­tek a köztársasági ezred dísz­egyenruhás őrei a koporsó­val. A déli harangszóra a fő­lépcső tetején felépített, tim­panon alatti ravatalra emel­ték az elhunyt kormányfő ko­porsóját. A ravatal fekete dra­périával bevont emelvénye közvetlenül a főkapu előtt, a levezető lépcsősor meghosz- szabbított folytatásaként hú­zódott. Az emelvény fölé fe­nyőágakkal kirakott tető ívelt, amelyet sarkainál és kö­zepén, összesen hat keskeny gyászszalaggal és nemzetiszí­nű szalaggal díszített stilizált kopjafa tartott. A tető hom­lokterében puritán fakereszt Köszönet A köztársasági elnök stytói- rodája az alábbi közleményt juttatta el a Magyar Távira­ti Irodához vasárnap: Köszönetemet fejezem ki mindazoknak a magyaror­szági szervezeteknek, hivata­loknak, intézményeknek, ön- kormányzatoknak, magán- személyeknek, akik nevem­re szóló üzenetben is kifejez­ték együttérzésüket dr. An­tall József miniszterelnök el­hunyta miatt Dr. Antall József jelleme és politikai hitvallása nagy­mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy az ország elindul­jon az áhított demokrácia felé. E folyamatot nem sza­kítja — nem szakíthatja —- meg fájdalmas és megrendí­tő halála. Talán ebben össze­gezhető az elhunyt minisz­terelnök szolgálata és legna­gyobb teljesítménye. Göncz Árpád Temetni jöttünk — és siratni Szabad György gyászbeszéde Tisztelt Gyászolók! Tisztelt külföldi vendégeink! Gyászo­ló honfitársaim itt a Kossuth Lajos téren, az ide torkolló ut­cákon, falvakban, városok­ban, üzemekben, műhelyek­ben, bányákban, földjeinken, intézményeinkben, hivatala­inkban, boltjainkban, otthona­inkban. Diákok és tollforga- tók, művészek és kutatók, ak­tívak és nyugdíjasok, kato­nák, rendőrök és mindazok, akik a magyar társadalmat fenntartják, képezik és éltetik. Temetni jöttünk Antall Jó­zsefet és siratni. Temetni, mert a halottak nem marad­hatnak temetetlenül, siratni, mert van siratni valónk. An­tall József, a diktatúra után a Magyar Köztársaság első füg­getlen kormányának minisz­terelnöke, a Magyar Demok­rata Fórum elnöke történelmi szerepet vállalt és vitt. Antall Józsefnek oroszlánrésze volt az önkényuralom felszámolá­sában, az alkotmányosság helyreállításában, abban, hogy Magyarország vezetője­ként — elsőként e régióban — kiszakította országunkat a Varsói Szerződés és a KGST kényszerkötelékeiből. Döntő szerepet játszott az ország függetlenségének és szuvere­nitásának helyreállításában, abban, hogy nem tapossa föl­dünket tovább megszálló se­reg. Antall József a magyar par­lamentáris demokrácia és a neki felelős kormány megte­remtésében és működésében élen járt. Biztosította azt, hogy pártja és a keresztényde­mokratákat, a kisgazdákat tö­mörítő koalíció segítségével újra törvényes alkotmányos rend legyen Magyarorszá­gon, meginduljon a kibonta­kozása a szabad életnek. Meg­nyerte ehhez a magyar nép túlnyomó többségének a tá­mogatását, Európa és a sza­bad világ rokonszenvét és sokban segítségét is. De An­tall József többet is tett en­nél. Valóságos, de önmagát feláldozó Kőműves Kelemen­ként beleépítette életerejét abba a fellegvárba, amelybe a nemzetet vezetni kívánta. Korai szakaszában betegségé­nek még a gyógyítást is kés­leltetve építette a falakba csontját, velejét, vérét, hogy minden sejtjével támogassa annak a várnak a felépítését, amelyben minden veszély esetére menedéket szánt a népnek és amelyben megala­pozni kívánta az alkotmá­nyos Magyarország új, a ve­szélyekkel dacoló, az európai harmóniákba illő épületét. Antall József érdeme legel­sősorban, hogy Magyarorszá­gon működni tudott a tör­vényhozás és működni tudott a neki felelős kormány. Sze­repe volt abban a sok száz tör­vényben, amit az Országgyű­lés megalkotott, nem azért, hogy kötetek őrizzék, hanem azért, hogy hatékony, legitim alapjai és irányadói legyenek a nemzeti és demokratikus alapokon nyugvó új, alkotmá­nyos Magyarországnak. És oroszlánrésze volt Antall Jó­zsefnek abban, hogy a kor­mányzat működése során ne­héz örökséggel, óriási hiá­nyokkal birkózva, a kor meg­próbáltatásaival szembesze­gezve a megújhodás program­ját, a három és fél esztendő alatt többet teremtett, mint hajdaniak évtizedek során. Soha még három és fél év alatt annyi falut a vízhálózat­ba, a gázszolgáltatásba, az elektromosságba, a telefonhá­lózatba be nem kapcsoltak, mint ebben az időszakban. Soha még Magyarországon három és fél év alatt annyi is­kola, annyi tornaterem nem épült, és nem ismerünk olyan időszakot, amelyben arányo­san ennyi út építését meg­kezdték és folytatták volna. És ritka az az időszak Ma­gyarország történetében, ami­kor egyszerre épül két Duna- híd és egy Tisza-híd és egy­szerre látunk neki a világkiál­lítás szellemi és fizikai meg­alapozásának. Antall József halála mé­lyen megrázta, de nemcsak megrázta, hanem felrázta nemzetünket. Ezekben a na­pokban és ezekben a pillana­tokban ezer jele van annak, hogy a nemzet nemcsak érzi, hanem tudja is, kit veszített. És ez a nemzet, jobban meg­értve veszteségét, mint bármi­kor korábban sejtettük volna, vállalja a folytatást, vállalja az irányadást. Antall József irányadása pedig egyértelmű: nemzeti és demokratikus ala­pon álló Magyarországot akart és akarunk mi is megte­remteni. Antall József ismé­telten hitet tett amellett, hogy nincs nemzeti politika demok­ratikus politika nélkül, és nincs demokratikus politika a nemzeti irányvétel melletti hűség nélkül. Antall József világossá tette, hogy Magyar- ország akkor tud részt venni a haza és haladás, a világ és a haladás követelményei­nek szolgálatában, ha politi­káját az emberi és politikai jo­gokra, a jogok mindenki kö­zötti egyenlő megosztására, a többpárti parlamentáris He-

Next

/
Oldalképek
Tartalom