Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-17 / 294. szám
1 j PEST MEG YE1 HÍRLA P SZŰKEBB HAZÁNK 1993. DECEMBER 17., 'PÉNTEK 5 Pécel mellett, a tanyavilágban A nehezebb utat választotta A műút mellett a Pap-hegy erdői lombtalanok, kivirít fehérségével az érintetlen erdei hótakaró. Alig hagyjuk el a Pécel helységnévtáblát, jobbról eltűnik az erdő, és domb koszorúzta völgy szélesíti ki a látóhatárt. Út vezet a völgyben, aszfaltos, bár rajta a szürkévé, jéggé fagyott hó vonala sejteti: erre kevesen járnak. Az út szélét villany- vezeték kíséri. Ameddig a völgy kapujából ellátni, épületek jobbról-balról. Tanyavilág Budapest közelében? Mennyivel könnyebb itt, a város közelében gazdálkodni, gondolná egy Békés megyei tanyagazda. Persze a szomszéd rétje mindig zöldebb. Az út menti első tanya felé indultam. Vonzott a látvány, a szinte művészinek mondható rendezetlenségű gép- és épületkiállítás. Óriási gépmonstrum, olyan, mint egy harci jármű. Komfortos csőlakásnak beillő fekvő cementsiló. Traktorok és egy kombájn látható a házilag kivitelezett állattartó épületek, takarmányfélék dzsungelében. Különféle tárgyak hevernek szanaszét. A tanyagazda, Török Mihály tudja, mi mire való, mi mire lenne jó. Fiatal ember, alig múlt negyven. Apai öröksége a föld szeretete, amelyet akkor sem tudott elnyomni, amikor mezőgazdasági gépészmérnökként üzemmérnökség-vezető volt. Szülei a téeszesítés elől kényszerültek 1956-ban menekülni Okányból, és Pácéit választották otthonul. Itt, a városközeiben arra akarták nevelni egyetlen fiukat. hogy a föld helyett mással foglalkozzon. De más a tanítás, és más a példa. Hiába volt a ház a község közepén, hiába járt az egyetlen fiú műszaki középiskolába. A családi ház kertjében kis épületek sorakoztak, és azokban minden állat megvolt, ami egy magyar gazdához illett, és közösen művelték meg a kert minden négyzetméterét. Aki egy cserép virágban az anyaföldet is látja, szeretné a látóhatárt beültetni. Nem csodálkoztak hát szülei, mikor fiuk felső tanulmányként az agrár szakot választotta. Mégsem gazdálkodásra vásárolták meg tizenöt évvel ezelőtt a műút melletti tanyát, hanem a természet vonzalma. a kicsit nagyobb föld, a régi gazdaság illúziója volt a bevalott magyarázat. Az évek múltával próbálkozások és újrakezdések következtek. E megtanult türelmet mégis elfelejti, mikor a közelmúlt eseményeiről beszél. A kárpótlással kezdi. — Pécelen is érvényesült a városok körüli földszeletelés, három-négy hektáros kis- birtokok rendeződtek. A városközelség és nem a minőség1 növelte a licitet, hisz itt a termőföldek már a domborzati viszonyok miatt is gyengék. Hogyan tovább? — teszi fel a kérdést magának. — Ma már nem a beszerzés — mint azelőtt a hiánygazdaságban — a fő gond, hanem az értékesítés szervezetlensége, a vetőmagok rohamos árnövekedése, a szükséges gépek, a gázolaj. — Tudom azt, hogy egyewmmmmmMmmmmm . a dűl nem képes a gazdálkodó fennmaradni^ fejlődni. Keresem helyét á közös érdek- egyeztetésnek. Képviselő vagyok a péceli önkormányzat testületében, 1990-ben a „ Torgyán előtti ” kisgazda- párt elnökeként kerültem oda. Aktív politikusnak mégsem vallom magam, másként politizál, aki 14 órás munka után átöltözik, és másként, ki csak nyakkendőt cserél. Az érdekek úgy egyeztethetők •könnyen, ha közeliek. A gazdakör munkájában is részt veszek kezdettől fogva. A Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségének támogatásával idén három hetet töltött Amerikában. Tanulmányút volt a Cochran Fellowship Program keretében. Magyarországról hatan voltak megfigyelni a farmeréletet, és ezen belül az amerikai farmerek jogainak érdekérvényesítését. — Két farmerszövetséget ismertünk meg — folytatja —, külön szervezet foglalkozik a családi farmerekkel, és külön az úgynevezett nagy- gazdaságokkal. Nyolcvan éve csinálják Amerikában, mi három éve, hogy elkezdtük, pénz nélkül. Szaktanácsadói szolgálat működik évek óta, pedig szinte minden farmer egyetemet végez. Jó hírük van Amerikában a magyar szakembereknek, talán mezőgazdaságunk helyzetét is ebből mérik le. A kelet-eruópai országok mezőgazdaságának támogatására programok készültek, Magyarország kimaradt ebből. A családról, a szülőkről, a gyerekekről beszélgetünk. A két fiú 16,J8 évesek, a Gödöllői Mezőgazdasági Szak- középiskolába járnak. A gazdaságban nincs alkalmazott, nem ismerik a betegállományt. Elmosolyodik a feltételezésen, mikor erről kérdezem. A családban mindenki dolgozik. A dolgozik ige és a munka főnév szavai itt a tanyán a valódi tartalmat jelenti. Szelíd, mosolygós a felesége, mintha a lelke nem érez- né a testi terheket, pedig férfimunkát végez. Az egészsége már nem bírná, de a lélek terhelhetőbb. Az amerikai farmercsaládokról is van tapasztalata a gazdának. A ..Négy H" mozgalomról beszél, a kéz, a fej, a szív, az egészség „H” betűvel kezdődő angol szavai egy olyan mozgalmat takarnak, amely célkitűzésében a gyermekekkel való törődést, a nevelést fogalmazta meg. Magyarországon is vannak már csírái e mozgalomnak — tudhattuk meg. A „Három T” is ezen szándék magyarországi változata. Apa és két fiú, Törökök Termelési Társasága. Ha a három Török traktorra száll vetés idején, nem kell kitenni a tanuló „T” betűjét. Ilyen mozgalom is van Amerikában. Vándorlegények a középkorból? — kérdezhetnénk. Tavasszal eljött egy amerikai farmer (elmúlt 70 éves) Pécelre a Török-tanyára. Két hétig dolgozott, olyan egyenesen ült a traktoron. mintha idős Török Mihály tanította volna a vezetésre. Némethy Mária 'mmmmmmmiíímmm Minőségi turizmus Szentendrén A magyaros éttermeket keresik Négy hónappal ezelőtt kezdte meg működését Szentendrén a Tourinform Iroda, amelynek munkatársai mindenféle ellenszolgáltatás nélkül adnak tájékoztatást a városba látogatóknak a látványosságokról, a szállodákról, az éttermekről, a múzeumi árakról. Korábban nem működött a városban olyan turistaközpont, amely nyereségérdekeltség nélkül a vendégek kiszolgálására rendezkedett be. Úgy gondolták az illetékesek, a turisták anélkül is idetalálnak — fogalmaz Szabó Zoltán irodavezető. Az utóbbi négy év adatai viszont azt bizonyítják, bármilyen nagy is a város vonzereje, összehangolt munkát kell végezni annak érdekében, hogy a turizmust ismét fel lehessen lendíteni. A múzeumok látogatottsága ugyanis a felére csökkent, a magas árak elriasztják a belföldieket, a külföldiek pedig egyre kevesebben jönnek. De nemcsak a turisták száma csökkent, hanem a szálláshelyeken „a tartózkodási napok száma is. Pedig Szentendrén huszonegy panzió működik, összesen hétszáz férőhellyel. Miután a város képviselőtestülete elhatározta, hogy megnyitja a Tourinform Irodát, megkezdődtek a felújítási munkák a korábban zöldségboltként működő önkormányzati épületben. Korszerű, barátságos irodát alakítottak ki, amelyben számítógép és fénymásoló segíti a turisták kiszolgálását. De az irodának nemcsak az a feladata, hogy informálja a turistákat a város nevezetességeiről, elmondja a idelátogatóknak, milyen programokat tekinthetnek meg. Akik e szépen, ízlésesen kialakított helyiségben dolgoznak, a város menedzselését szeretnék magas szinten megszervezni és elsődleges céljuknak tekintik a minőségi turizmus kialakítását. Ennek szellemében működik az iroda, amely a jövő évi szentendrei programok 60 százalékát már összeállította. Ezeket az októberi turisztikai börzén már ajánlották is a különböző utazási irodáknak, a szálláshelyek jegyzékével együtt. Ha valaki jövő év augusztusában látogat a városba, már most napra, órára pontosan tudhatja, milyen rendezvényeket, színházi előadásokat tekinthet meg, hangversenyeken vehet részt. A Tourinform Iroda munkatársai tudatosítani szeretnék mindenkiben, hogy Szentendrére nem elég két és fél óra, hiszen az is több napot vesz igénybe, ha csak egy részét nézi megv valaki a város nevezetességeinek, műemlékeinek, a tizennégy múzeumnak. Emellett szeretnék meggyőzni a helybeli embereket, hogy olyan vállalkozásokba kezdjenek, amelyekre a vendégek igényt tartanak. Egyetlen turista sem keres például brazil éttermet, pedig ilyen is van Szentendrén, mindenki a magyar konyhával akar megismerkedni. Információ nélkül senki nem távozik az irodából. Ingyen kapnak prospektusokat, térképeket, a szálláshelyek, éttermek jegyzékét, megtudhatják, milyen látványosságok, nevezetességek vannak, mikor nyitnak és zárnak a múzeumok. A helyi lakosság eleinte félve lépett be, de most már bátran jönnek, érdeklődnek a különböző programok iránt, hiszen tapasztalták, hogy őket is készségesen kiszolgálják. Az iroda munkatársai több nyelven állítottak össze prospektusokat, ezeken még a pénzváltóhelyeket, az orvoi ügyeleteket, a múzeumok nyitvatartási rendjét is feltüntetik. A prospektusok külföldre is eljutnak az Országos Idegenforgalmi Hivatal ottani irodáiba, hogy az emberek már Szentendre-térkép- pel együtt érkezzenek a városba. De a Tourinform-irodá- kon keresztül az egész országba eljutnak. Az önkormányzatnak ugyan az iroda fenntartása évente hárommillió forintba kerül, de remélhetőleg ez a befektetés hosszabb távon megtérül. Hiszen a turisták a szentendrei éttermekben ebédelnek, az itteni panziókban szállnak meg és a helyi kézművesek alkotásait vásárolják. Mindezzel pedig a várost gazdagítják. Halász Csilla Adventi szolgálok Körösről Szászrégenben zsúfolásig megtelt a © Nagykőrös földrajzilag távol esik Erdélytől, de a rokoni szálaknak, a történelmi hagyományoknak köszönhetően, egy kicsit mindig érezni lehetett itt Nagyszalonta, Kolozsvár, Hargita, vagy a többi település szellemiségéből. Az elmúlt három év alatt e hatás csak fokozódott, főleg, hogy az önkormányzat, az egyházak, mondhatni programjukká emelték az erdélyi kapcsolatok erősítését. Legutóbb Kiss János polgármester, Pintér Gyula református lelkész és Novák László múzeumigazgató látogatott Erdélybe, Demeter József szászrégeni református lelkész meghívására. Útjuk során adventi szolgálatot teljesítettek, mert nemcsak az ünnepre várakozók bizodalmával érkeztek, adományokat is vittek. — A Soli Deo Gloria Alapítvány segítségével sikerült némi pénzsegéllyel szolgálnunk a szászrégenieknek, a szovátaiaknak és a siklódiak- nak. Az alapítvány mindenekelőtt a szegényes körülmények között élő egyházközségeknek igyekszik segítséget nyújtani templomaik felújításához. Az egyházak megtartó ereje itthon is, de határainkon túl különösen erős, ezért is értékes minden forint, ami az alapítványra, illetve általa az anyagi gondokkal küszködő egyházközségek javára befolyik — hallottuk Kiss János polgármestertől, akit az erdélyi utazásról kérdeztünk. — Számos települést felkerestünk — folytatja —, Nagyszalontán többek között Tódor Albert polgármesterrel áttekintettük az elmúlt hárcrm évben városaink között kialakult kapcsolatot, amelynek ápolásából, fejlesztéséből további kölcsönös előnyök származhatnak majd. Úgy az ön- kormányzatok, mint az egyházak szempontjából. Érintettük Nagyváradot, Marosvásárhelyt, Szászrégenben Pintér Gyula lelkész úr tartott istentiszteletet. Templomban templom még nem láttam annyi embert, mint akkor. Ez az élmény csak erősítette meggyőződésemet: Nekünk, anyaországi magyaroknak nagy szükségünk van e távoli régiók „tisztaforrásaira”. Hasonló volt a tapasztalatunk Ma- gyarrégenben is. Az ottani egyházközség új köntösbe öltöztetett templomát egyébként, nemrégen avatta fel dr. Csiba Kálmán kolozsvári püspök. A rekonstrukcióhoz Nagykőrös is hozzájárult, áprilisban 50 kiló mahagónifestéket ajándékoztunk az építőknek. A 200 év óta most először felújított templom gyönyörű lett. — E szemlátomást széles körű erdélyi ismeretség, mint tudjuk, a szászrégeniekkel való találkozással kezdődött, A keresztények a társadalomban címmel rendezett egyháztudományi fórumon. A mostani látogatásuk alkalmával talán a testvérvárosi kapcsolat lehetősége is szóba került? — Természetesen. Mindkét település fontolóra vette a dolgot. A szászrégeni ön- kormányzatnak is az a véleménye, hogy a közművelődés, a kultúra, az oktatás vonatkozásában, illetve gazdasági területeken a jövő év áprilisában esedékes viszontlá- togatás alkalmával sort keríthetünk az együttműködés konkrétumának megbeszélésére is. A 805 éves Szászrégen lakosságának csak harmada magyar nemzetiségű, de az ott élő románok és szászok is fontosnak tartják a ba- rátkozást. Márpedig a barát- kozásra nincs alkalmasabb idő, mint napjaink. A politika odaát is zajt csinál, konf- rontál, mégis az emberek többségére nem hatnak a frázisok. Barátkozni, beszélgetni akarnak. Utazásunkra visz- szagondolva, nekem a budapesti protestáns napok jelmondata jut az eszembe: Higgy tettel, tégy hittel! Erdélyben nagyon valóságosnak éreztük ezt a szép gondolatot. M. J. Dupla tarifa, csökkentett bér * Újabb fegyelmi Gödön Hantos László gödi polgár- mester fegyelmi ügye immáron május óta foglalkoztatja a helyi közvéleményt. Az önkormányzati testület fegyelmi bizottsága szerda délután a községháza tanácskozótermében tárta a képviselők elé azokat a vádpontokat, melyek alapján további fegyelmi eljárást indítványoz a polgármester ellen. Ezek a következők: Hantos László —- noha a korábbi munkavégzés alóli felfüggesztése miatt hónapok óta nem gyakorolta hivatali jogkörét — a hivatal tulajdonában lévő rádiótelefont lakásán tartotta, és azt kizárólag magáncélra használta. Ebben az időszakban a telefondíjszámla megduplázódott, amit ő a mai napig nem egyenlített ki. Fölmerült ellene továbbá, hogy a helyi, községi sajtóban számos olyan nyilatkozata jelent meg, mely rendkívül sértő nemcsak egyes képviselőkre nézve, de adott esetekben a testület egészére is. A képviselő-testület Hantos Lászlót valamennyi vádpontban elmarasztalta, ezért szerda esti határozatában fizetését 35 ezer forintra csökkentette, és továbbra is felfüggeszti a munkavégzés alól. Az ügynek további folytatása lehet, amennyiben Hantos László 15 napon belül él fellebbezési jogával. A végleges lezárásig Illyés Gizella alpolgármester látja el a megbízott polgármesteri teendőket. Tóth Sándor
