Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-17 / 294. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKOROK 1993. DECEMBER 17.. PENTEK INNEN — Az alábbi felhívásokra a Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége érdeklődők jelentkezését várja: — Az erdőgazdálkodással kapcsolatos jogszabályokról, valamint kötelezettségekről felvilágosítást adnak, leendő erdőtulajdonosok- gazdálkodók számára. * — Fémzárolt Pioneer, Kiskun és egyéb fajtájú hibrideket jutányos áron, házhoz szállítással kínálnak, kis- és nagytermelők részére. * — A szennyvíz-, valamint hulladékfeldolgozással kapcsolatos problémák megoldásához biológiai szereket és feldolgozótechnológiát kínálnak. E szerek használata — minimális munkaegészségügyi előírások betartása mellett — teljesen veszélytelen emberre, állatra és környezetre egyaránt. * — Gazdálkodók számára, nagy gyakorlattal és szakmai ismeretekkel rendelkező szakembereket közvetítenek, akik a termeléshez szükséges ismeretek átadásával, a szántóföldi növény- termesztés, kertészeti, állat- tenyésztési, gépészeti, valamint pénzügyi területeken egyaránt, nagy segítséget nyújthatnak. * — Vágótehenet eladni kívánó gazdáknak nyújtanak segítséget. Holstein fajtáért kilogrammonként 70 forint + 7 százalékot, a magyar tarkáért 75 forint + 7 százalék kilogrammonkénti árat kínálnak. * — Vágósertést keresnek minden mennyiségben — 101 forint + 7 százalékos kilogrammonkénti áron. * —- Mezőgazdasági erő- és munkagép vásárlásához felvilágosítással szolgálnak. A vásárláshoz 30 százalékos saját erővel kell rendelkezni, ezenfelül 20 százalékos OTP-hitellehetőséggel, illetve a mezőgazdasági fejlesztési alap 50 százalékos kamatmentes hitellehetőséggel áll a vásárlók rendelkezésére. * — Mezőgazdasági munkagépek szervizhálózatát alakítja ki a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége. Váiják mindazon szakemberek — lakatosok, traktorszerelők — jelentkezését, akik szívesen vállalkoznának javítási munkák elvégzésére. Jelentkezni mind a megyei, mind az országos szövetségnél írásban lehet, név, cím, műhelyfelszereltség stb. feltüntetésével. — ONNAN N egyven év marxista-kommunista irányítása után Magyarországon szinte természetesnek kell tekintenünk, hogy — különösen elméletigazdasági kérdések tárgyalásaiban — még ma is nagyon sokan gyakran használják a marxista frazeológia fogalmait. Pedig jócskán vannak köztük is olyanok, akik a leghatározottabban állítják, hogy ők nem marxisták, vagy „már nem marxisták” még akkor sem, ha marxista egyetemen marxista tanároktól tanulták a politikai gazdaságtant. Bizonyos vagyok abban, hogy akár több évtizeden át tartó marxista „elvhűség” után is egyszer csak kinyílhat a gondolkozó ember szeme és rádöbbenhet: — Tévedésben éltünk eddig, mélységes tévedésben. Csakhát a stílustól nehéz megszabadulni! Semmiképp sem szeretnék egy írásnak csupán a szóhasználatából, stílusából messzemenő következtetésekre jutni, de — például — a „mező- gazdaság” és „agrárágazat” kifejezés között az a különbség, hogy aki ágazatnak nézi a mezőgazdaságot, annak a szemléletében van valahol egy centrum — mint mondjuk egy vasúti csomópont — ahonnan minden irányba elágaznak a vonalak (a mező- gazdaság vonala is), és ezek menetrendjét csakis a centrum határozhatja meg. És ez a centrum — ez a központ — a pártközpont. Ez az oka annak, hogy a marxisták-kommunisták megalkották a mezőgazdaság kifejezés helyett az „agrárágazat” kifejezést: — Mert ők, saját aguktól túlságosan függetlennek érezték volna a mezőgazdaságot, ha csupán mezőgazdaságnak nevezik! Ellenben, ha azt mondják: „agrárágazat” — rögtön érzik, hogy e felett is a centrum dirigál! Hogy ez mennyire nem szőrszálhasogatás, nézzük csak meg példaképpen a Pest Megyei Hírlap december 7-i számában, Elek György írását, melynek éppen az a címe, hogy Az agrárágazat jelentősége. — „Hiányzik a magyar Agrárágazat vagy mezőgazdaság? gazdaság piacgazdaságra való átállításának stratégiai tervezete” — olvashatjuk benne —, „amelynek az egész gazdaság al- és felépítményrendszerének idő- és cselekvési sorrendjében kimunkált prognózisát kellene tartalmaznia. Ilyen program nélkül vezényelni egy példa nélküli átalakulást — több mint merészség.” Itt most már ne is emlegessük fel azt, hogy a társadalom életének al- és felépítményekre való szétszedése tipikusan marxista módszer, gondoljunk csak vissza arra a kommunista gyakorlatra, amire az idősebbek személyes tapasztalataik alapján még jól emlékezhetnek: a háború után a kommunisták vezérei már a legelső koalíciós kormány idejére is elkészítették az ő „cselekvési sorrendben kimunkált” „prognózisukat”, és aszerint is cselekedtek. A háború utáni rendkívül példátlan helyzetre hivatkozva felállították a kormány feje fölé az úgynevezett Gazdasági Főtanácsot. Ennek a vezetője — Vas Zoltán — minden miniszteri döntést fölülbírálhatott, megsemmisíthetett. Ő vezényelte le — természetesen „a Párt” cselekvési prognózisa szerint — az ország gazdasági átalakítását. M agabiztosan csinálta, hiszen a fejében volt a marxista politikai gazdaságtan minden alaptörvénye és szabálya, és meg volt győződve arról, hogy ez a partitúra — ez a kotta, amiből vezényli a zenekart — a világ legharmonikusabban szóló zeneművét — a kommunizmust — varázsolja majd elő a hangszerekből. Csupán az a baj, hogy az élet nem zenekar! Azt nem lehet vezényelni, annak nem lehet kötelezően eljátszandó partitúrát lekottázni. Legfőbb bizonyítéka ennek az, hogy a Szovjetunió éppen az előre megkomponált és minden kis hangot kottába kinyomtatott „zseniális gazdasági zenemű” — a marxista politikai gazdaságtan — „lejátszása” közben gazdaságának eredménytelensége miatt omlott össze. De ha valóban olyan világra szóló, mindent megváltó, csupa-csupa társadalmi harmónia is volna belekomponálva, belekottázva abba a kizsákmányolás nélküli, osz- tálytalan társadalmat ígérő marxi partitúrába, akkor is — hol van az a zseniális karmester, aki képes volna „levezényelni” a szintén zseniális zenészekből álló zenekar előtt a nagy művet? ® Sehol! A marxizmus-kommunizmus eszméje azzal a megtévesztő magyarázattal tudta belopni magát sok millió munkásember és az őértük aggódó gondolkozók: művészek, írók, filozófusok, politikusok érzelemvilágába, hogy — meg kell szüntetni a termelőeszközök — és a föld — magántulajdonát, a munkások kezébe kell adni a politikai hatalmat és ők majd zseniálisan megvalósítják a „tudományos szocializmust”, stb. Ma már mindenki láthatja, hogy a „tudományos szocializmus” piac nélküli gazdaságot jelent. Ott nincs kereskedelem, nincs spekuláció, csak elosztás van. E. Gy. értekezésében is szó van erről: „A jövedelmet a reálszféra termeli vagy nem termeli: nincs az a pénzügyi politika, amely a nincsből vant termel — az csak szabályoz, eloszt, közvetetten hat.” Bavallom: számomra újdonság ez a „reálszféra” kifejezés. Nem tudom, mire gondol vele E. Gy.... Csak gyanítom, hogy a „közvetlen ter- melés”-re, vagyis a fizikai munkát végzőkre. Mert amióta marxista-kommunista tantervek szerint tanítanak Magyarországon, azóta mindenki megtanulhatta már,' hogy csakis — de legalábbis legeslegelsősorban — a „közvetlen termelőmunkát végzőknek”, a munkásosztálynak köszönheti a világ, hogy lehet a boltokban kapni kenyeret, csokit, cipőt, ruhát, bútort, könyvet, téliszalámit' — vagyis mindent... Akik pedig nem a „közvetlen termelésben” dolgoznak, azok legfeljebb csak „elosztanak”, „szabályoznak”, „közvetetten hatnak” — mint ahogy eddig tették a nagy* Szovjetunióban a tisztviselők, szabályozók, elosztók —, egészen a csodálatos összeomlásig. Fölmerül az emberben a kérdés: de hát ha E. Gy. ilyen stílusban fogalmaz, vagyis ha ilyen eszméknek a híve, akkor miért gondolja, hogy át kellene térni Magyarországnak a piacgazdaságra? Csupán azért, mert a Szovjetunió gazdasága összeomlott? Miközben mégiscsak „ve- zényleni” kellene az „össz- gazdaságot” és a „reálszférára”, kellene — mint „alapépítményre” — felhúzni a „felépítményt”? Nem megy ez — hála Istennek — nem megy ez! Valamiképpen azonban mégiscsak haladnia kell a magyar mezőgazdaságnak is... és halad is! E gyszer már megmutattuk a világnak — bár nem a megmutatás volt a célunk .—, hogy a magyar parasztság a legmélyebb szakadékból is ki tudja húzni saját szekerét — ami tulajdonképpen az ország szekere, és meg fogja mutatni most is — habár most sem a megmutatás a célja. Ez az „egyszer már megmutatta” — akkor volt, amikor az 1956-os szabadság- harc győzelme, majd pedig le- verettetése után az újra csak termelőszövetkezetekbe kény- szerített parasztság belülről bomlasztotta szét — mint őrlő szú a fában — az egész szovjet kolhozrendszert. Isten bizony, ez is volt akkora hőstett, mint a szovjet tankok benzines palackokkal való megállítása a pesti utcákon! Vastag dokumentumkötetekben lehetne csak pontosan és szemléletesen leírni: miképpen hajtotta végre világraszóló történelmi kolhozrobbantó támadásait a magyar parasztság, de még nincs olyan messze a múltban a története. Emlékezhetnék rá a falvak fiatalabbjai is: először kis léptekkel elkezdték a háztájizást, aztán a parasztcsaládok fokozatosan átalakultak (mondjuk úgy, hogy) „vegyes foglalkozású” családokká... Aztán kikövetelték a „kolhozokban”, hogy ne munkaegységre és ne év végén terményben „osz- szanak” (Micsoda régi fogalmak!) ...aztán már nemcsak a parasztok, illetve „volt parasztok” a régi családokban, de a falun maradva szinte éjjel-nappal hajtották magukat a „mellékfoglalkozások”ban — fóliáztak, kertészkedtek, kisállat-tenyésztéssel foglalkoztak — minden felső irányítás nélkül. Sőt, minden felülről jövő tilalom ellenére!, ...Nem kellett azt az átalakulást „levezényelni” odafönt- ről senkinek. Sőt, minden vezénylés, dirigálás, gáncsolás, és büntetés ellenére történt meg az a nagy átalakulás, amelynek végén a 6-8-10 évvel korábbi szörnyű falusi szegénységből, a rettenetesen romba döntött (mert kol- hozosított!) mezőgazdaságból, a világ tíz legjobb mező- gazdasággal dicsekedhető országa közé kerültünk... Ez tény, tény, tény! Ne akarja hát senki -levezényelni” azt a partitúrát, amelyiket botfülű zeneszerzők kottáztak le. ...Azonban félreértés ne essék: ez a kolhozrobbantós átalakulás nem anarchiát hozott! N e mondogassa tehát senki, hogy központi irányítás nélkül, a polgári piacgazdaság anarchiát szül! ...Persze, hogy kell, most aztán igazán jöhet is már olyan kormányzat, amelyik „odafönt” nem irányítani, dirigálni — vezényelni — akar, hanem segíti és támogatja — marxista-kommunista szóhasználattal szólva — az „alulról jövő kezdeményezéseket.” Csak persze többpártrend- szeres demokráciában. És nem marxista-kommunista stílusban és módon. Kispista István Elismert növénynemesítők A kutatás gazdasági érdek Tegnap kapták meg a munkájukat elismerő minősítő okiratot az 1992-ben és az idén állami elismerést szerzett új növényfajták nemesitől. (Köztük van a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kutatóintézetének szakembergárdája is.) Az ünnepi eseményen — amelyre a Mezőgazdasági Minősítő Intézetben került sor — a Földművelésügyi Minisztérium több vezető munkatársa is megjelent. Felkészülés tavaszra Jól sikerült az őszi vetés A vendégeket köszöntő Nesz- mélyi Károly, az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács titkára elmondta: az eddigi gyakorlattól eltérően a tervek szerint a jövőben minden év végén ünnepélyes keretek között kerül majd sor a minősítő okiratok átadására. Indokként azt említette meg, így talán elérhető, hogy az oly fontos • növénynemesítői munkát, kutatásokat végzők az eddigieknél jobban érezzék: szakmai megbecsülés övezi tevékenységüket. Mcinninger Sándor helyettes államtitkár, a Fajtaminősítő Tanács elnöke kijelentette; az állami elismerés a nemesi- tők erkölcsi támogatása mellett a külföldi piacon is rangot jelent, versenyképességet biztosít az abban részesült fajták számára. A 49 díjazott — intézményi kollektívák, egyéni kutatók — nevében Borsos János, a debreceni Dohánykutató és Minőségfejlesztő Intézet igazgatója köszönte meg az elismerést. Szót ejtett a sajnálatos tényről, miszerint a növénynemesítő szakemberek munkájának anyagi háttere sok esetben bizonytalan, de kifejezte reményét, hogy mielőbb javulni fognak a kutatás gazdasági feltételei. Erre, mint mondta, azért van égető szükség, mert új, a korábbinál nagyobb termést, jobb minőséget biztosító fajták kifejlesztése gazdasági érdeknek tekinthető. A minősítő okiratok átadását követően Neszmélyi Károly még elmondta: vezetőinek elképzelései szerint a Mezőgazdasági Minősítő Intézetben a jövőben az eddiginél kevesebb növénycsoport minősítői munkái folynak majd. Ez azt jelenti, hogy várhatóan nőni fog a szakmai színvonal. Az ünnepség után az MMI vezetői állófogadásra invitálták a díjazottakat. . (ribáry) Az őszi kalászos gabonák vetés- területe csak némileg marad el az előző évitől. Ez annak ellenére van így, hogy a múlt hónap időjárása nem kedvezett az őszi munkának — állapította meg a Földművelésügyi Minisztérium egyik friss összegzése. A búza vetése 1 millió 3 ezer hektáron történt meg. Ez 24 ezer hektárral kevesebb a múlt évinél. Az őszi árpát mintegy 190 ezer hektáron vetették el, ez 10 ezer hektárral kevesebb a múlt évinél. A rozs 67 ezer hektáron került a magágyba, ez 8 ezer hektárral kevesebb, mint 1992-ben volt. A tri- tikálé vetésterülete 38 ezer hektár, ez mintegy 7 ezer hektárral kevesebb az előző évinél. A vetések fejlődési állapotát a szakemberek úgy ítélik meg, hogy az mintegy 10 százalékkal jobb az előző három év átlagánál, valamint az egy évvel korábbinál is. A vetések közel 60 százaléka jónak, mintegy 30 százaléka közepesnek és csak a fennmaradó hányad minősül gyengének. A gazdálkodók már a tavaszi vetés előkészítését is megkezdték. Ez mintegy 2,2 millió hektáron folyik. Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége 1052 Budapest, Városház u. 7. II. etn. 244. Telefon: 118-0111/367 Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megyei Igazgatósága, 760-000960
