Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06 / 259. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. NOVEMBER 6., SZOMBAT 5 Vecsésen savanyítják és Amerikába exportálják Rekordtermés káposztából Folyamatosan érkeznek a szállítmányok. Amerikába is jut belőlük? A szerző felvétele Dömping van káposztából, a megye útjain egymást érik a megrakott kocsik. A cél a budapesti nagybani zöldségpiac és a vecsési savanyítógyár. Ez utóbbi bejáratánál, ottjár- tunkkor tizenhét utánfutós kocsi várt bebocsátásra, azaz kétszáz tonna káposzta. A többnyire Szabolcsból érkezett termelők elpanaszolták, termékükért alig kapnak valamit, a kilónkénti 5 forintból még az önköltség sem térül meg. Ráadásul — és ez a legbosszantóbb — napokig várnak, amíg sorra kerülnek, s közben fizetik a kocsik állásdíját. — Mi a helyzet a káposztafronton? — kérdeztük Dobro- vicz Józseftől, a Ferihegyi Élelmiszeripari Rt. igazgatójától. (A részvénytársaság a Ferihegyi Mgtsz jogutódja.) — Becslésem szerint mintegy kétezer vagon káposztafelesleg van az országban, illetve ennyire kell piacot találni külföldön. Ennek okait a tavalyi aszályos esztendő káposztahiányában kell keresni. Akkor 17 forintért ment kilója, de még ennyiért is csak elenyésző mennyiséget tudtunk felvásárolni. A szükségleteink nagy többségét Németországból kellett behozni. A tavalyi áraktól vérszemet kapva az idén a fél ország káposztatermesztésre állt rá, figyelmen kívül hagyva egy lényeges dolgot: piac nélkül minden termelés értelmetlen. Tegyem hozzá, nemcsak a termelők a hibásak, hanem az agrárágazati információ hiánya is. Nincs egy olyan központi szerv, mely nyomon követi a kereslet és a kínálat alakulását, s erről tájékoztatót adna a termelőknek. — Nem lehet a felesleget külföldre kivinni? — Nyersen nem gazdaságos a külföldi értékesítés. A lengyelek, akik még nálunk is nagyobb káposztatermelők, alaposan lenyomták az árakat az európai piacokon. Németországban jelenleg nyolc pfenniget fizetnek egy kiló nyers káposztáért, ezzel szemben a kiszállítási költség tíz pfennig kilónként. A gyakorlat azt mutatja, csak feldolgozva, kon- zervként érdemes káposztát exportálni. — Önök mennyit képesek feldolgozni? — Mi az ország legnagyobb savanyító-konzerváló gyára vagyunk, még pontosabban egyetlen gyár, ami nágy- üzemileg végzi ezt a tevékenységet. A napi savanyítási kapacitásunk száz tonna, ám bedobozolni csak negyven tonnát tudunk. A tárolási lehetőségünk kétezer tonna, de mert a szállítmányok folyamatosan érkeznek, hely hiányában jelenleg csak napi 30-40 tonnát tudunk fogadni. Ezért várnak a termelők napokig az üzem előtti platón. — Konzervkáposztára van kereslet? — A dobozolt káposzta keresett cikk Európában, hosszú évek óta majd minden országba szállítunk. Sajnos a tavalyi nyersanyaghiány és az idei aszály miatt egy sor megrendelést lemondtunk. Nem is ál- mondtunk ekkora dömping- ről. Szerencsére találtunk vevőt a tengerentúlon, s ha olcsón is, de átmentjük a magyar káposztafelesleget Amerikába. Nyugodjanak tehát meg a termelők, 5 forintos áron minden mennyiséget átveszünk. Viszont nem árt levonni a tanulságot: előbb tájékozódni, csak aztán termelni. (m. gy. o.) Januárban költözhetnek A Uj otthont adtak át A dabasi „Kaszinó”Társaskörben Elismerés volt idők tanítóinak Család-Gyermek-Iskola címmel oktatási-nevelési problémákat felvető' tanácskozást rendezett szerdán és csütörtökön este a dabasi „Kaszinó” Társaskör. A másfél évvel ezelőtt polgári kezdeményezésre létrejött szervezet programjának keretében előadást tartott dr. Frenkl Róbert, az evangélikus egyházi iskolák főfelügyelője, a Testnevelési Főiskola tanszékvezetője, valamint dr. Vekerdy Tamás pszichológus, az Országos Pedagógiai Intézet Közoktatási Kutató Intézetének osztályvezetője. Mindkét alkalommal igen sok érdeklődő — pedagógus és szülő — vett részt a rendezvényen, amelyre a Kossuth Lajos Művelődési Központban került sor. 0 — A képviselőknek ritkán adatik meg az, hogy döntésük, munkájuk eredményét oly szép gyümölcsben láthassák, mint ez az új pavilon — mondta avatóbeszédében tegnap Mácz István. A ceglédi polgármester így folytatta: Örüljünk, hogy e nehéz időkben volt ennyi pénze a városnak az építtetésre. S boldog megelégedéssel vegyük azt, hogy az idősek iránti társadalmi törődés ilyen nemes és emberi. Természetesen ez a kellemes külcsínű otthon is bizonyítja, hogy nem elég csupán a pénz. Ez az álom nem valósulhatott volna meg, ha az intézmény vezetője nem tekinti szívügyének. Külön köszönet jár az önkormányzat népjóléti bizottságának, amely kezdettől erre a döntésre bíztatta a képviselő-testületet. Legyen ez valóban otthon, ahol a munkatársak szívesen tevékenykednek. S a lakók is kellemesen, otthonosan érezhetik magukat. Egy ősi szertartás szerint, amikor egy új házat valaki megáldott (a pap megszentelte) azt e szavakkal tette: „lakjék ebben az otthonban a tisztaság, a békesség, a türelem, a megértés, a jóság, a megbocsájtás, a megelégedettség!” Kívánom, hogy ezek az erkölcsi értékek itt állandóak legyenek — zárta szavait Mácz István polgármester a szociális otthonban az új pavilon emeleti részének átadásán. Az eseményen először Plan- gár Józsefné, az intézet vezetője mutatta be az igazán tetszetős, otthonias hangulatot árasztó létesítményt a jelenlévőknek. Elmondta, még fél év sem telt el azóta, hogy befejezték a pavilon földszinti fertályát, amely négyszáznyolcvan négyzetméter alapterületűi és negyvennyolc férőhelyes. Akkor tizennégy szobát adtak át. A kivitelezés tizennyolcmillió-hatszázezer forintos költségét az önkormányzat állta. Ezzel megszűnt a korábbi esztendők szinte elviselhetetlen zsúfoltsága, amelyben az intézmény száztizenöt idős lakója élt. A tetőtérben tíz kétszemélyes lakást alakítottak ki fürdőszobával, beépített szekrénynyel, melegítőkonyhával. Egy csinos társalgó, valamint ebédlő is készült. Utóbbi két helyiséget szép bútorokkal rendezték be, s gyönyörű pálmával varázsolták hangulatossá. A beruházás tizenegymillió forintos számláját most is az ön- kormányzat fizette. Azok a házaspárok, akik majdan ideköltöznek — állandó orvosi és szakápolói felügyelet mellett — igényes körülmények között — élhetik korábban megszokott önálló életüket. Azt még ezután állapítják meg, hogy egy-egy hajlék vételára mennyi lesz. A népjóléti bizottság arról is később dönt, hogy kik lesznek a leendő lakók. Egyébként ők is hanvon- ta fizetik a gondozási díjat, akár az intézet többi gondozottja. Az elképzelések szerint az új lakók januárban költözhetnek be. F. F. Vekerdy Tamás előadásában kijelentette: az iskolai neveléssel kontinensünkön sok probléma van. Mint mondta, ezek közül is az egyik legsúlyosabb, hogy az intézmények jelentős része nem gyermek-, hanem tantervközpontú, ebből következően a szükségesnél kevesebb figyelmet fordít a diákok személyiségének megismerésére, a bennük rejlő egyéni értékek felszínre hozására. A továbbiakban Vekerdy Tamás megemlítette: az elmúlt évtizedekben az iskolák „modernizálása” során a tantervkészítők, oktatási szakemberek figyelmen kívül hagyták a régi tanítók gyermeki személyiségre vonatkozó intuitív tudását, tapasztalatait, noha kutatási eredmények bizonyítják, ezek birtokában hatékonyabb volt az oktatás. Az előadó felvetette: azon diákok nagy része, akik a teljesítménycentrikus pedagógiai alapelv alapján kitűnő eredményeket értek el az általános iskolában, igen rövid idő alatt elfelejtik megszerzett tudásuk hetvenöt százalékát, s ráadásul az úgynevezett nagybetűs életben semmivel sem állják meg könnyebben a helyüket, mint az osztályzatok tanulsága szerint gyengébb képességűek. Egy kérdésre válaszolva Vekerdy Tamás elmondta: a nevelési módszerek tekintetében eltérő nézeteket valló intézménytípusoknak minden lehetőséget meg kell adni arra, hogy bizonyítsák létjogosultságukat. Ezen véleményének alátámasztására a dán példát említette. Mint elmondta. a skandináv államban már tizenként tanulót oktató iskolák is állami támogatást kapnak. A tanácskozás végén Tapody Katalin, a „Kaszinó” Társaskör életre hívásának egyik kezdeményezője kérdésünkre elmondta: a program megszervezésével nem titkolt céljuk volt többek között, hogy Dabason, ahol az utóbbi időben politikai felhangokat kapott az oktatás, szakmai-elvi kérdésekről is szó essék. R. Z. Hadirokkantak taggyűlése A lelki, testi sebeket rejteniük kellett A világháború okozta sebeket — amelyeket lelkűkben, testükben hordoznak — eddig szinte tagadni, rejteni kellett. Holott, ahogy a szenvedő' Krisztus sebei nem voltak szégyellnivalók, úgy az önök ártatlanul szerzett sérülései, fogyatékosságai sem azok — mondta egyebek mellett Mácz István polgármester a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége (HONSZ) ceglédi szervezetének legutóbbi összejövetelén. Németh Mihályné elnök beszámolójából kiderült, hogy az esztendő elején, januárban negyvenhetén hozták létre a helybéli HONSZ-szervezetet. Azóta tizenketten csatlakoztak. Ám a létszám mégis karcsúsodon. Ugyanis az elmúlt hónapokban sajnos öten elha- láloztak. Az elnökasszony kitért arra, hogy megemlékeztek márciusi találkozójukon a második magyar hadsereg doni katasztrófájáról. Majd örömmel nyugtázta, hogy megszületett a kormányrendelet, amely rendezi a hadigondozottak és -özvegyek járadékát. A szervezet végre elküld- hette az alapítványról szóló igazolást — amit a HONSZ adott — az APEH-nek. Ha ezt hamarabb megtehették volna, talán a szponzorok is adakozóbb kedvűek. Az ön- kormányzathoz kérelmet nyújtottak be, hogy a jövő évi költségvetés tárgyalásakor ne feledkezzenek meg az alapítvány támogatásáról sem. Áz elnöknő a továbbiakban felolvasta azt a petíciót, amit a Honvédelmi Minisztérium kabinettitkárának küldtek. A levél emlékeztet arra, hogy a kétszázezer magyar katonát — akik közül sokan elestek vagy egy életre nyomorékok lettek — a Don melletti harcokban (fegyverzet, élelem és ruházat híján) — végső kitartásra buzdítottak. Ezeknek a hazafiaknak és hozzátartozóiknak az anyagi támogatása az elmúlt évtizedekben feledésbe merült. S ez az előző rendszer bűne volt. A mostani kormányzat főhajtása a kopjafák előtt politikai gesztus. Ám a hadirokkantakra, az elárvult családokra a kárpótlási törvény nem terjed ki. A szervezet kéri, hogy a hadigondozottak, -özvegyek és -árvák a jövőben a honvédelmi tárcához tartozzanak. A minisztérium hasson oda, hogy az érintettek ötvenéves jogos kárigényüket megkaphassák. Az új honvédelmi törvény szolgálja azok érdekét is, akik becsülettel teljesítették a haza iránti kötelességüket. Végezetül Németh Mihályné megemlítette, hogy Réti Miklós (MIÉP) országgyűlési képviselő benyújtotta a hadigondozottak, -özvegyek és -árvák kárpótlási törvényjavaslatát. Ezt követően Mácz István röviden tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy az önkormányzat mivel gyarapodott az elmúlt egy esztendőben. F. F. Szentendrei fórum a privatizációról Megmenthető még az Izbégi Kocsigyár? (Folytatás az 1. oldalról) A programban lehetőség kínálkozik arra, hogy egy 100 ezer forint névértékű jegyet ezer forintért lehet megvásárolni, mely jegyek részvényekre válthatók át. A szentendrei gyárak privatizációival kapcsolatban Slosár Gábor elmondta, hogy a Szentendrei Papírgyár privatizációja minden valószínűség szerint sikeres lesz. A nyilvános pályázatra — melyben az összes részvények 88 százalékára lehet pályázni — három pályázó jelentkezett. A fennmaradó 12 százalék önkormányzati tulajdonba kerül. A Szentendrei Betonáru- gyár 1993. május 31-vel már átalakult — mondta az ÁVÜ általános igazgatója. A cég 203 milliós vagyonából 23 millió forint a szentendrei önkormányzat tulajdona. Kellemetlen ügy viszont az Izbégi Kocsigyár privatizációja. A cég bejegyzését immár két éve nem sikerült elérni, melyben igen nagy szerepe van a tanácsadó cégnek. A jelenleg 69 embert foglalkoztató vállalat 44 millió forintos vagyona még az adósságaikat sem fedezi, így elkerülhetetlennek látszik a csődeljárás — zárta előadását Slosár Gábor. Az előadást követő vitafórumon — természetesen —, elsősorban a kocsigyár témája foglalkoztatta a megjelent érdeklődőket. A hallgatók soraiból felszólaló Dragon Pál (FKGP) országgyűlési képviselő a kocsigyár esetleges megmenthetőségéről érdeklődött. Hozzászólásában a tanácsadó cég felelőtlensége mellett, a cégbejegyzéssel foglalkozó intézmények felelősségét is felvetette. Slosár Gábor válaszában hangsúlyozta, hogy bár ő nem lát esélyt a csődeljárás elkerülésére, de mindent meg fognak tenni egy esetleges csődegyezség előmozdítására. (szedlacsek)
