Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06 / 259. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 6.. SZOMBAT Teleki Pál emlékezete Gödöllőn A „vörös térkép” megalkotója Az 1933. évi IV. Jamboreemegnyitóján gróf Teleki Pál főcserkész, táborparancsnok s’/ Teleki Pál, 1944. áp- rilis 3-án tragikus 4M??j£ körülmények között elhunyt miniszterel­nökünk a Gödöllőhöz tarto­zó Máriabesnyőn, a kapuci­nus templom mögötti lejtős fekvésű, árnyas temetőben nyugszik. Míg halálának év­fordulójakor többnyire nap­fényben fürdik, ibolyától illa­tozik a temető, a november 1-jei születésnapjára emléke- zőkre gyakran hideg eső hull, nedves, elhervadt fale­veleken lépkednek a sírig. Idén is megkoszorúzta a születésnapon a gödöllői Te­leki Pál Egyesület a síremlé­ket, melyet cserkészliliom dí­szít, utalva rá, hogy Teleki Pál nem csupán miniszterel­nök, de az iljúság nevelését szem előtt tartó cserkészpa­rancsnok is volt. Legkevésbé került a köztu­datba, ami pedig Teleki Pál életének legnagyobb részét kitöltötte: földrajztudósi mi­volta. Hogy az ezen a terüle­ten végzett munkájával is is­merkedhessenek, ezért hívta meg a Teleki Pál Egyesület a november 4-én rendezett emlékestre dr. Kubassek Já­nost, az érdi Magyar Földraj­zi Múzeum igazgatóját, aki Teleki Pál és a Telekiek sze­repe a földrajztudományok fejlődésében címmel tartott előadást. Dr. Kubassek János arra hívta fel a figyelmet, hogy Teleki Pál csupán élete két rövid szakaszában vállalt po­litikusi szerepet. Fiatal korá­ban jeles magyar világuta­zók, földrajztudósok hatot­tak rá, elsőként nagybátyja, Teleki Sámuel Afrika-kuta- tó, később egyetemi tanárai, Cholnoky Jenő, Ló- czi Lajos. Gyűjtötte a régi térképeket, Cholnoky Jenő­vel, aki maga mellé vette ta­nársegédnek, kéthónapos ta­nulmányutat tett Ameriká­ban. Életre szóló hatással volt rá az ott tapasztalt gazda­sági fejlettség, az amerikai társadalmi életben érvényesü­lő szabadság. 1912-ben a Magyar Föld­rajzi Társaságon belül meg­alapította a gazdaságföld­rajzi szakosztályt. Európa tájait „életkamráknak” te­kintette, a Kárpát-meden­cét olyan egységnek, mely egy darabban, szétszakítat- lanul kínálja a legjobb lehe­tőséget a termelésre. Nem látta akadályát az itt élő né­pek együttműködésének, mint mondotta: „Két kapa hasonló alakja több közö­set jelenthet két nép között politikai megállapodások garmadájánál.” Élete első nagy tragédiá­ja, hogy külügyminiszter­ként kénytelen volt aláírni a trianoni békeszerződést. Ezután vádindítványt kért maga ellen, felajánlotta le­mondását. Még a béketár­gyalások idején készítette el első változatát az úgyne­vezett „vörös térképnek”, mely „carte rouge” néven vált ismertté a nemzetközi szakirodalomban. Ezen a térképen a népsűrűség ará­nyában ábrázolta a Kárpát­medence népeit — s azért „vörös térkép”, mert vörös színnel a legnagyobb szám­ban jelen levő magyar etni­kumot jelölte rajta. 1921—1939 között, ami­kor nem politikusként dol­gozott, teljesedett ki tudósi és tudományszervező mun­kássága. Egyetemi tanszé­ke a hazai gazdaságföld- rajz-tudomány központjává vált. 1926-ban létrehozta a Szociográfiai Intézetet, az Államtudományi Intézetet, majd 1938-ban a Táj- és Népkutató Intézetet. Ha mint politikus a legna­gyobb tragédiákkal találta is magát szemközt, ha ki­utat csak a halál kínált is számára, munkássága a földrajz területén teljes életmű. Szellemi öröksé­gét leginkább földrajztudó­si eredményeire figyelve hasznosíthatjuk :— fejezte be előadását dr. Kubassek János. (nádudvari) Hangversenyiskola Foton Európai népek zenéjéből tart élő zenével kísért előadáso­kat Horváth Tamás zeneta­nár, a Musica Antiqua Hunga- rica együttes tagja Foton, a Károlyi Gyermekközpont Márványtermében. A havon­ta szombat délutánonként ren­dezendő előadásokra általá­nos iskolásokat, szüleiket és a muzsikaszerető közönséget várják. — Az európai műzenei kul­túrát meghatározó hat legfon­tosabb zenei dialektussal fog­lalkozom a sorozatban. Az egyes népek által megterem­tett dialektusok gyökereit a nemzeti szellemiségben kívá­nom kimutatni — mondja Horváth Tamás. — A muzsi­ka elemzésekor azoknak a korszakoknak az alkotásairól szólok, amelyekben ezek a nemzeti jegyek a legszembe- szökőbbek. A német zenei mentalitásra például egyfajta szürke átlag jellemző, s eb­ből ugranak ki a tehetségek, akik ebben a pillanatban már idegenek is lesznek a kortár­sak számára. A zeneszerző­ket (az előadáson Bachról, Mozartról és Schubertról be­szélek) a közvélemény a két­kezi mesteremberekkel, sőt Haydn esetében a lakájokkal egyenlő fokra helyezi a társa­dalmi ranglétrán. Az olaszok­nál ugyanakkor mindenki szü­letett tehetség, született éne­kes, és muzsikusait „maestro­ként” (zeneművész, szólista értelemben) tiszteli. A „nép­nek” fizikai gyönyörűsége te­lik a zeneszerzők (Montever- diról, Corelliról és Vivaldiról beszélek) dúsan díszített, édes dallamaiban. Az orosz és szláv muzsiká­ra a mélabú, és a Hamvas Béla által emlegetett úgyne­vezett „síksági karakter” jel­lemző, vagyis, hogy a végte­len rónaságok nem felszaba- dítóan hatnak, hanem éppen az ég és föld közé beszorított- ság érzetét keltik. Csajkovsz­kij és Muszorgszkij mellett Stravinszkijró'l beszélek, akik­nek korai korszakában a nép­zenének meghatározó szere­pe volt. Ez a hatás a franciák­nál a reneszánsz zenében ér­vényesült leginkább, ezért muzsikájuknak ezt a korsza­kát mutatom be. Az angolok ugyanakkor született kórusta­gok. Az együtténeklés hagyo­mányai a messzi középkorba nyúlnak vissza. A kóruskultú­ra az afrikai ritmusvillággal keveredve eredményezte a spirituálékat, amelyekről az angolszász zenét bemutatva beszélek. A legérdekesebb zenei dia­lektust, a magyart a 300 év előtti kornak a muzsikájával jellemzem, amelyben a népze­ne és a műzene még nem vált el egymástól. Az Eperjesi, a Bártfai, a Kájoni kódexben és más hazai gyűjtemények­ben található egyházi és tánc­zenékből, valamint a külföldi gyűjtemények magyar táncai­ból válogatott összeállításom­ból kiderül; a magyar muzsi­kára a kemény, visszafogott ritmus, az elegáns tartás és a szélsőségmentesség jellem­ző; egy erős férfias jelleg, amelyet valahonnan Ázsiából hozhattunk magunkkal — fe­jezi be sajátos zenetörténeti vándorlását Horváth Tamás, majd a zongoránál mutatja be, amit a szavak nem tudnak kifejezni. És egy röpke perc­ben felvillantja azt a varázsla­tos légkört, melyben közönsé­gének lesz majd része előadá­sain. — Mondandómat mindig élő zenén mutatom be — te­szi hozzá magyarázatul. — Mert igazi élményünk csak ebből származik. Az idén második alkalom­mal megrendezett hangver­senyiskola októberi, első elő­adására alig több, mint egy tu­cat hallgató jött el — mondja szomorúan, majd hozzáfűzi: ezt a programot is annak érde­kében szervezték, hogy Fót kulturális életét színesítsék. A november 20-i előadást már legalább 50-60 hallgató jelenlétében szeretné az olasz muzsikáról megtartani. (veszelszky) Kincsek a szántóföldben Fémpénzeket fordított ki a mezőgazdasági munkagép a Jászalsószentgyörgy hatá­rában végzett őszi talaj mű­velés során a héten. A mun­kát végző mezőgazdasági szakember a területen 670 darab érmét szedett össze és adott át a szolnoki Dam­janich János Múzeumnak. A régiségtár numizmatiku- sai megállapították, hogy értékes ezüst dinárokról van szó, amelyek Zsig- mond korából a XIV. szá­zad végéről és a XV. szá­zad elejéről származnak. A megjelölt lelőhelyen fémkeresővel Tálas László múzeumigazgató még to­vább húsz érmét talált. A je­lek azonban azt mutatják, hogy több kincset is rejt a föld, a jelenlegi talajviszo­nyok azonban nem teszik le­hetővé az eredményes kuta­tást, ezért a feltárómunkát tavasszal folytatják. Az ezüst dinárokon az oxidá­ció ellenére az évszámok és az ábrák viszonylag jól lát­hatók, de aprólékos restau- rációs munkát igényelnek. A múzeum birtokában lévő pénzek közül eddig XVI. századbeliek voltak a legré­gebbiek, most azonban a korábbi korokból származó érmékkel gyarapodott a nu­mizmatikai gyűjtemény. Országos graíAai biennálé Az idén decemberbe 'smét Miskolc ad otthont . ma­gyar sokszorosító gt. \a nemzeti tárlatának. A X országos grafikai biennái ra az idén 202 művész 53, alkotással jelentkezett, kö­zülük a rangos zsűri 121 művész 227 munkáját aján­lotta kiállításra — jelentette be tegnapi sajtótájékoztató­ján Dobrik István, a Miskol­ci Galéria igazgatója. A ha­gyományoknak megfelelő­en a díjakat december 5-én, az ünnepélyes megnyitón adják át. A biennálé eseménnyei- hez kapcsolódóan „A sok és az egy a grafikában” cím­mel magyar művészettörté­nészek részvételével szak­mai tanácskozást rendez­nek, kamaratárlaton mutat­ják be Gaál Józsefiiek, az előző biennálé nagydíjasá- ak grafikáit, a Mini Galéri­án hat jugoszláv művész 'ásait tekinthetik meg a* 'eklődők. , Nkolci Galéria Alko- tóhá. a hagyományokra támas. 5, idén felújított Miskok ,iűvésztelep az el­múlt hónapokban igen gaz­dag programot bonyolított le. Műhelyében és alkotó­szobáiban szlovákiai, kár­pátaljai, erdélyi művésze­ken kívül, holland, olasz, finn és görög grafikusokat is fogadott. Regőscserkesz-talalkozó Szigetszentmiklóson É A magyar cserké­szek védőszentjé­nek, Szent Imrének ünnepén kezdődik Szigetszentmiklóson az a há­rom napos regőscserkész-tá- bor, amelyet immár harma­dik éve rendez meg a helyi Somogyváry Gyula cserkész- csapat. Az Erdélyből, a Fel­vidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból érkező 170 ha- tárontúli és a mintegy 150 hazai résztvevő néprajzi to­vábbképzésével leendő őrs­vezetői munkájukhoz kíván­nak segítséget nyújtani. A rendezvénysorozat teg­nap délután a budapesti Szent Imre-szobomál tar­tott megemlékezéssel kez­dődött, ahol a (felvidéki) zselici cserkészcsapat, vala­mint a XI. kerületi cserkész- csapatok Szent Imrét idéző zenés-irodalmi műsort ad­tak. Ezután a résztvevők a további programok színhe­lyén, a szigetszentmiklósi 1. számú általános iskolá­ban vettek részt az ünnepé­lyes megnyitón, amelyet tá­bortűz követett. A tűz mel­lett, a hagyományoknak megfelelően a cserkészcsa­patok bemutatták néprajzi gyűjtéseiket, énekes és tán­cos programjaikat, valamint jeles napjaink népszokásai­ból adtak ízelítőt. Ma reggel 9 órakor „Ha­gyománygyűjtés, -őrzés és -közvetítés lehetőségei” cí­men a hazai Erdélyi Zuzsan- na, valamint a felvidéki Jó­kai Anna és Szanyi Mária néprajzkutatók tartanak elő­adással egybekötött beszél­getést, majd a résztvevők népi kézműves foglalkozá­sokon vesznek részt. Dél­után 5-től 7-ig Budai Ilona népdalokat tanít, majd az éj­szakába nyúló táncházon Budai Gábor tanítja csán­gó, felvidéki és más tájegy­ségek táncait. Vasárnap reggel negyed kilenckor istentisztelettel, il­letve misével indul a prog­ram. Fél tizenegytől Nyisz- tor Ilona, moldvai csángó énekes népdalokat tanít, majd bemutatják a Gödöllői Jamboreen készült videofil­mét. Ebédig kézműves kon­zultációkat tartanak, dél­után pedig népi karácsony- fadíszeket készítenek — ez­úttal a Garaih menti hagyo­mányok szerint. A saját ké­szítésű díszekkel ékesített karácsonyfa alatt András- falvy Bertalannal, a Ma­gyar Cserkész Alapítvány kuratóriumának elnökével való beszélgetéssel zárul a háromnapos program. (ky) Adventi koszorúk Adventi koszorúkból nyílt kiállítás tegnap a Néprajzi Mú­zeumban. Mintegy 50 virágkötész mutatta be a valláshoz kapcsolódó virágkölteményeit MTI-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom