Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-25 / 275. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. NOVEMBER 25., CSÜTÖRTÖK J3 Bátor cikkek Tisztelt Jocha úr! Engedje meg, hogy szívből gratuláljak a november 15-én megjelent, kézilabdával kapcsolatos cikkéhez. Végre találkoztam egy olyan újságíróval (a cikken keresztül), aki ért a kézilabdához és meglátja egy mérkőzés pozitív-negatív hibáit. Ez vonatkozik a mérkőzések színvonalára, a játékosok tudásszintjére, a bírói tévedések tucatjára... Cikkében hasonlítást tesz foci és kézilabda között. Nem lehet a kettőt ösz- szehasonlítani. Hacsak a kupaszerepléseinket nézzük, mikor volt fociban az, hogy csapataink nyolcvan százaléka továbbjutott a fordulókban? Szeretem mind a két labdajátékot (űztem őket),' de a kézilabda közelebb áll hozzám, mivel mind a két fiam az FTC-ben kézilabdázik (megjegyzem, hogy a nagyobbik serdülő válogatott kerettag). A tévéközvetítéssel kapcsolatban szeretném még megkérdezni, ön szerint miért van az, hogy még mindig a focit, a kosárlabdát, a ritmikus gimnasztikát, a röplabdát nyomják a tévében? Kérdezem, hol vagyunk mi a fent említett sportágakban? A továbbiakban jó erőt, egészséget kívánok önnek az újabb, kézilabdával kapcsolatos bátor, jó szemmel, jó érzékkel írott cikkeihez. Presinszki Imre Újhartyán Lélekromboló televízió Kedves lapom, a Pest Megyei Hírlap nem túl feltűnő mennyiségben közöl tv-kriti- kákat. Ezért örömmel fedeztem fel a november 16-i számban Bemáth Attila kis írását („Só a show-ban”), mely Friderikusz úr(fi) legutóbbi (maga)mutatványát elemzi. Az ifjú Delon-nal folytatott beszélgetésből or- dítóan rajzolódott ki F. S. mélyröptű intelligenciája. Stupid kérdései: hol?, hogyan?, mennyi leányzót hódított már meg? (F. S. persze nem ilyen leánynevelő intézeti stílusú igét használt), hány nőt csapott le az apja kezéről?, milyen szerekkel kozmetikázza (?!) magát, hogy ilyen szép? ... sorjáztak az épületes kérdőmondatok. Aki olvasni tud az emberi arcról, öt perc után láthatta „hogy megy fel a pumpa" az interjúalanyban. Kínosan lógott a levegőben, témát kéne váltani, míg végre a super-showman észrevette magát! Pár levezető kérdés a művészpálya állomásaira vonatkozóan... Ennyi!!! Nem tudom, hogy ez a színvonaltalan csevely műsoridőpercenként mennyibe került F. S. és szponzorai számára. megtakaríthatták volna, annyi szent! Kajetán úr „csatariport”- jához (nov. 16-i szám, 2. oldal) csatlakozva megerősítem, hogy elképesztő meny- nyiségben zúdul ránk a lélek- rombolás! Pár héttel ezelőtt francia művész (?) film, a „Sógorok és sógornők” állított anti-példát házastársi hűségből, tisztességől, eszmei mondanivalóként azt sugallva: éljen ÉN, legyek boldog ÉN! A család?, a gyerek? Szentkarácsonyt szerető rokoni körben? Kit érdekel!?! Első az ÉN szórakozásom! (Okulj magyar, vakulj magyar! Vajon hány fiatal gondolkozott el egy vallási műsor kapcsán arról a megállapításról, hogy mesterségre, hivatásra évekig készülünk, de életünk legfontosabb vállalkozásába, a házasságba komoly mérlegelés nélkül ugrunk bele, mondván „legfeljebb elválunk”. Hol van az a költségvetés, amely „for- rás”-sal (pénzzel) győzné az elvált párok duplázódó lakásigényének kielégítését? Hogy az érzelmi sivárságban apa és anya hiányában felnövő, családi életből jó példát nem kapó gyerekekről ne is beszéljünk! De Dabas-Sáriban (sok van belőle!) nem kell az egyházi iskola, ahpl annak a tíz- parancsolatnak tanításával kezdődik talán az emberré nevelés, amely szerint élve nem ott tartana a világ, ahol most, a XX. század végén vagyunk! Névery Judit Budapest Mozdonyvezetőik sztrájkja Én, Nemeskéri Mihály nyugdíjas mozdonyvezető, az Északi Fűtőház nyugdíjas baráti körének tagja mélyen elítélem a mostani mozdonyvezetők 46 milliós kárt okozó 2 órás sztrájkját. Úgy látszik, hogy a Kádár-rendszer 22 milliárd dolláros tartozását nemhogy csökkentenék, hanem növelni szándékoznak. Kívánom nekik, hogy csak 3 hónapig éljék át azt, amit mi egy pusztító háború után. Az ország romokban volt, mégsem az vezérelt bennünket, hogy még jobban tönkretegyük az országot, hanem hogy az utánunk jövő nemzedéknek újjáépítsük azt. Sokszor vállaltuk a 30-40 órás szolgálatot is, egy inflációt akkor, mikor egy napi keresetünkből, amelyet minden út után fizetett nekünk az éjjel is ügyeletet tartó pénztáros, másnap, csak egy skatulya gyufát kaptunk. Pedig nekünk is családot kellett eltartani, nekem is 5 gyermekemet és a feleségemet. Csárádi vezér- igazgató szerint 37 ezer forint egy mostani mozdonyvezető havi fizetése. Ha ez nem elég nekik, szóljanak hozzá, hogy 30 évi mozdonyszolgálat után sokadmagam- mal együtt 13 ezer forint a nyugdíjunk, mégsem sztrájkolunk. Nemeskéri Mihály Piliscsaba Egy szög miatt... á November 15. Négy A vasúti szakszervezet figyelmeztető sztráj....... ' kot tartott 46 millió f orint veszteséget okozva a Magyar Államvasutaknak. Borsik János, a MozdonyHISTÓRIA Egy 150 éves népi kézirat Szülőföldjén milyen körA parasztházak legnagyobb részét lebontották vagy átépítették az elmúlt évtizedekben és ma már a községekben mutatóban sem akad érintetlen századelői ház. A bontás-átépítés során bar- nult fényképek, megsárgult jogvédő iratok és paraszti kéziratok hányódtak szét a törmelékben és semmisültek meg a nemtörődöm utódok kezén. Valóságos művelődéstörténeti, néprajzi kincs egy-egy ilyen dokumentum, ha avatott kezekbe kerül. Kalma János fóti jobbágy feljegyzései 1838—1871-ig 512 számozott oldalon kalandos úton fennmaradtak. Tartalma igen vegyes, széles skálán mozog, szerzője nyílt látású ember. Bizonyos írói becsvágyról tanúskodik a tartalom — az anekdota, a novella és az érdekességek kedvelése —, valamint a kötet formai megalkotása, egybeszerkesztése. írói öntudatáról árulkodik, hogy a füzetek elején a cím után többször odaírta: „szerzetté Kalma János.” Érdeklődése szinte mindent felölel. Imádságokat, „az Egészséget Tárgy azó Katekizmusból ki húzott Rövid Oktatás”-okat, földrajzot, evangélium magyarázatot jegyez fel a kézirat elején. „Vastag” és „vékony” gyilkosságot különböztet meg élesen. Vastag az, amit manapság értünk gyilkosságon. Vékony az, „ha életünket vagy valaki életét terhes munkák, vagy sok verés, vagy mértéktelen étel és ital, harag, bosszúság és ellenkező beszédek által rövidítjük. „Tudományos” köny, veket szerzett a villámlásról és a mennydörgésről, a reformációról, matematikai rejtvényekről és a csergubóból készíthető tintáról. A népszokásokhoz kapcsolódó népköltészeti anyagban is gazdag a kézirat. István- napi köszöntés, vőfény-ver- sek és kötelességek, népdalok és műdalok találhatók benne. Az egyik hosszabb versezet a „Senki Pálnak Szabaduló Levele és Nevezetes Tanult Mestersége Szép 3 Dalokkal” címet viseli. Ez egy trágár, latrikánus versezet „ékes magyar nyelven.” Tud azonban szép, tisztán szóló népdalokat is, ezekből jegyzi fel a legtöbbet. Az egyik: „Nints édesebb a cser- hajú dinnyénél, / Nints kedvesebb nékem a szerencsémnél, / Fújja a szél ló fülénél a kendőt, / Hát mi babám mikor lakunk menyegzőt?” nyezetben eszmélt Kalma János? A reformkor változatos szellemi étkekkel kínálta meg a nemzetet, melyekből nemcsak a morzsák hullottak a nép közé. A gödöllői dombság falvainak magyarsága Pest-Budához való közelségével még támogatta is a zsenge nemzeti értelmiséget, a reform-eszmék és a magyar függetlenség gondolatának éltetőit, hirdetőit. Az ekkor még nagyobbrészt idegen levegőjű fővárosból órák alatt lehetett elérni a gödöllői dombvidék hangulatos, szinte dunántúli derűt árasztó táját és dolgos falva- it. Felsorolni mindazokat a jeles írókat, művészeket és politikusokat, akik megfordultak ekkoriban ezen a vidéken, sőt szőlőbirtokokat is vásároltak itt, présházakat tartottak itt fenn, igen terjedelmes lenne, ezért most le kell mondanunk róla. Kalma János az 1848—49-es szabadságharcban a Károlyi István, fóti földesúr által szervezett nemzetőrség tagjaként megjárta a véres harcokba borult Bácskát, a mai Vajdaságot, de ő maga csatában nem vett részt. Hazatérve tovább folytatta feljegyzéseit. „Könyvében" pontosan rögzíti az időjárás alakulását és megemlíti a tűzvészeket. Ritka természeti jelenségeket is megfigyel: „E nyár után és ősz elején járt fel a d. üstökös, igen nagy sugárja volt, Vátz felett kezdődött, Pest felett végződött.” — írta 1858-ban. Egyperces földrengést észlelt 1863. jan. 17-én hajnali fél ötkor. A magyar—osztrák viszony alakulása, a kiegyezés előtti politikai csatározásokra is élénken figyelt, annak biztonságával, aki tudja, hová tartozik. Az 1861-ben hosszú idő után ismét összehívott magyar országgyűlés jó reményekkel töltötte el. Az új országgyűlés követeinek megválasztása így tűnik fel a kézirat lapjain: „Mártz. 26-án volt követ választás Gödöllőn, mely követek az országgyűlésbe mentek, a követ választók a választás napján meg jutalmaztattak, a dolog végével, minden perszóna egy meszely bor, egy verdong sajt, egy karaj kenyérrel, noha annyi volt a nép, hogy fel számítani is sok lett volna, harmintz hat zászló volt.” A 36 zászlóalja nép nem vezetők Szakszervezetének elnöke aznap nyilatkozott a tv-híradónak: „eredményes” volt a sztrájk. Azon elmélkedem nyilatkozata óta, hogyan is vélekedjek „eredményes” jelzőjéről. Illetve a kérdés igazából nem az, hogyan, hanem az, miért eredményes. Azért, mert a dolgozók 16,2 százaléka szót fogadott? Azért, mert csupán 46 mil- liócskába került a nem dolgozás? Azért, mert így ország-világ megismerhette a szervező úr képességeit (is). Lám, milyen határozott egyéniség! Jó lesz ő majd akár honatyának (is). Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt gyermekeim mennyit játszottak az ebédlőasztalon, mint terepasztalon a kis villany vasúttal. Csakhogy az ország nem játékszer! Egy kapcsolóval nem állítható sem sorompó, sem sínváltó. Nem, mert a szerelvények, mint a játékban is, vakvágányra tévedhetnek, a szakadékba zuhanhatnak. Nem lehet a köz érdekei fölé helyezni egyéni érdekeinket. Aki ezt teszi, önmagát minősíti. A csatát megnyerte a „játékvezető” — véli ő. Én nem így hiszem. Szavai hallatán az ismert angol népköltés jutott eszembe. „Egy szög miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett, máskor varrá be jól a patkószeget. ” Nem aludhatja Csipkerózsika álmát az ország! Teremteni, tenni kell, mint ahogy tették ezt a sztrájkkal egyet nem értők. Hajnali 5-7-ig takarították a peronokat, a pályát, a váltókat tisztogatták az egy időre mindent beborító hótól. Kosztolányi Dezső mondta, ha nem tudunk segíteni az emberek nagy bajain, legalább udvariasak legyünk egymással. Ez év szeptemberében tanulmányi kirándulásra vittem az osztályom. A főváros egyik pályaudvarán a forgalmi irodába mentem csoportos helyfoglalás miatt. Az ügyeletes tiszt fogadta köszönésem. Ezt követően 23 percen át egyik lábamról a másikra állva hallgattam négy telefonbeszélgetést. Közben nézegettem, a tizenegy szék közül melyikre is ülnék le, ha hellyel kínálna. A támlás faszékre, plüss puffra, a műbőr bevonatú székre, vagy a csővázas, bordó kárpittal bevont magas támlájú trónra, melyen a „telefonáló” is székelt? Nem, arra nem, az még Romhányi József szújának sem kell. Nos, nem kellett döntenem, a helyfoglalás — mármint a vonatra — állva történt meg. Lehet elmélkedni a „szög” minőségén. Érdemes-e arra, hogy azzal, vele (is) a mén lábát védő patkót fölerősítsék. Baleczky Ivánná Budapest jelent mást, minthogy templomi zászlaik alatt 36 község választópolgárai vonultak fel Gödöllőre a választási körzet központjába. Elképzelhetjük a gödöllői környék színpompás népviseletbe öltözött magyarjait, németjeit és szlovákjait, amint minden égtáj felől énekelve mennek. Gödöllőre, hogy megválasszák a magyar nemzet legjobb, leghitelesebb országgyűlési képviselőit. Kalma János kapcsán ehhez hasonló országgyűlési képviselő-választást kívánok magunknak 1994-ben. Horváth Lajos a Magyar Országgyűlés Levéltárának fó'levéltárosa Szőlőművelés • • üröm községben Üröm község egyike legrégebbi településeinknek. Az okleveles forrásokban 1137-ben találkozunk először a község nevével, Ewrent, Eurem vagy Érjem formában. Az „Üröm” név feltehetően a kézimalom régi magyar elnevezése, Kiss Lajos megállapítása szerint az őr — tőnek — em képzős főnévi származéka, eredeti jelentése talán a malomkövek fejtésére alkalmas hely lehetett. A 12. század elején a Baracska nemzetség birtoka volt, e nemzetség sarja, Baratt fia Hipolit itteni szőlejét 1212-ben a baracskai monostornak adományozta. Ez a legkorábbi adat, amely arra utal, hogy szőlőművelés folyt a faluban. 1302. november 25-én a felhévizi konvent előtt Üröm-i András fiai, Balázs és Péter, valamint Mihály presbiter és György — akiknek elődeik vincellérek voltak —■ kötelezettséget vállaltak, hogy a jövőben „ürömi szőlejük után — amelynek szomszédai Vazul fia István és Masud fiai, Miklós és Pál”— a budai káptalannak fognak adót fizetni. Jó ára volt az ürömi földnek, ezt bizonyítja, hogy a 14. században számos pereskedésről van tudomásunk. 1354-ben az óbudai apácák szereztek itt birtokot. A 14. században már sok budai polgárnak is volt szőleje a faluban, köztük Institor Domonkosnak, aki feleségével együtt a Monyaros hegyen levő szőlejüket 80 forintért eladták az óbudai apácáknak. „ , „ ” Pogány György
