Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-13 / 265. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. NOVEMBER 13., SZOMBAT 5 Válasz egy képviselőnek Pilisi gondok, eredmények Nagy érdeklődéssel és nem kis értetlenséggel olvastam a Pest Megyei Hírlap 1993. november 6-i számában Miklós Károly települési képviselő „Itt tart ma Pilis” című írását. Elöljáróban: szeretem a nyílt embereket, akik véleményüket köntörfalazás nélkül, meggyőződésből, a közösség iránti aggodalomból és sohasem saját érdekből a széles nyilvánosság elé tárják. Miklós Károly képviselő a bátor, harcos kiállású, szókimondó emberek közé tartozik. Kár, hogy e lapban leírt és a polgármesteri hivatalt és ezzel — szándéka ellenére — az önkormányzatot is elmarasztaló véleményét — akár egy beszélgetés keretében — nem ismertette a falu lakosságával, lehetőséget teremtve így több kérdés alaposabb megvitatására és nem csupán szubjektív véleménye közlésére. Az alábbiakban kritikájára vonatkozó észrevételeimet foglalom össze. „Pilis a II. világháborúig a környék egyik legfejlettebb községe volt” — kezdi cikkét, ő — fiatal kora ellenére — ezt bizton állítja, bár édesapám, aki 1900-ban Pilisen született és 41 évig volt a falu orvosa, nekem, szomorúan, ezzel némileg ellenkező véleményéről mesélt. Fontos szempont az emberiesség A Miklós Károly által felvetettek rendszeresen elhangzanak képviselő-testületi üléseken, amelyeket a szervezeti és működési szabályzatban, illetve törvényben előírt évi minimum hat ülés helyett elég gyakran tartunk (ebben az évben eddig 12 ülés volt), és amelyeknek időtartamát, a hozzászólások rendjét, következésként az ülések időtartamát a polgármesternek nincs jogában korlátozni. A hivatalnál „feleslegesen” alkalmazott azon dolgozókat, akik nem tettek eleget munkaköri kötelezettségeiknek: „leépítettem”. A műszaki csoport- vezetőnek 1991-ben felmond- tam, őt a döntőbizottság állásába visszahelyezte, majd a Munkaügyi Bíróság négy tárgyalás után felmondásomat megalapozottnak ítélve a döntőbizottsági határozatot hatályon kívül helyezte. A pénzügyi csoportvezető távozott az apparátusból, nem véletlenül. Nem voltam viszont hajlandó felmondani röviddel a nyugdíj előtt annak a két diplomával rendelkező, tisztességgel dolgozó, más községből idejáró munkatársunknak azért, mert számomra az emberiesség nem elhanyagolható szempont a foglalkoztatásnál. A tüzéptelep és a kerékpártároló (utóbbi talán nem kardinális kérdés a község életében) elhelyezését harminc éve tárgyalják a különböző testületek, annak megoldására — az elhelyezésre — azonban meg kell vallanom, ma sem látok rövid időn belül megnyugtató megoldást. (Ingatlan biztosítása az elhelyezésre, peres eljárás a Mo- nor vidéki ÁFÉSZ „kiköltöztetésére” stb.). A kérdés felvetése ez ügyben jogos, de nemcsak kritizálni, hanem megfelelő megoldást is javasolni kellene. A tüzéptelep ügyében 1993. június 29-én a Monor vidéki ÁFÉSZ-től a birtokba adást kértem, peres eljárást helyezve kilátásba. Nem tudom, hogy gondolja Miklós Károly képviselő úr a polgármesteri hivatal kötelezettségévé tenni a vállalkozások támogatását és új munkahelyek létesítését. Örülnék, ha ezzel kapcsolatban konkrét javaslattal élne. Elkészült Pilis első címere. A rajta megjelenített Beleznay- Nyáry-kastély állami tulajdon az 1991. évi XXXIII. törvény rendelkezései szerint, és az szintén e jogszabály alapján a Fővárosi Önkormányzat kezelésében van. Ez ügyben egyéb megoldás híján Antall József miniszterelnöknek címzett, 1992. december 28-án kelt levelemmel jogszabály-módosítást kezdeményeztem a kastély és a hozzá tartozó földingatlan önkormányzati tulajdonba adására. írtam több országos főhatóság vezetőjének és miniszternek, kérve: a kastély kerüljön Pilis önkormányzatának tulajdonába, de legalább kezelésébe. Véleményemet a Pest Megyei Hírlap 1993. március 13-i ünnepi számában egyoldalas cikk keretében ismertettem. Miután az ezzel kapcsolatos követelőző levelezésem egy dossziét tesz ki és mert az én indítványomra az Országgyűlés törvényt nem módosít, kijelentem: e kérdésben többre képtelen vagyok! A bádogváros A parkok felújításáról, új parkok létesítéséről; a javaslattal egyetértek, egyet azonban elfelejtett a képviselő úr, nevezetesen: a gázcsövek lefektetése és a vezetékes víz bevezetése miatt — hála istennek — árkok sokasága „színesíti” szinte az egész falut. Nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy ahol ma parkot létesítettünk, vagy örökzöldeket dona volt — több mint egy évtizede többségében nem falunkbe- li állampolgároknak adta bérbe határozott időre hobbitelekként. A szerződések döntő többsége lejárt. Időközben azonban a bérlők közül sokan építési engedély nélkül építettek a területre és végleges állapotként könyvelték el a történteket. A jogelőd tanács hatósági jogkörben nem intézkedett a bontások elrendelésére, esetleg — kérelemre — a fennmaradási engedély megadására. Most a szövetkezet valamennyi bérlőt felszólította a terület elhagyására, bírósági eljárás kilátásba helyezésével. A gond azonban a vétlen polgármesteri hivatal „nyakába szakadt”. 1993. november 4-én kaptam kézhez igen sok aláírással ellátva egy levelet, amelynek lényege: a bérlők nem kívánják a területet elhagyni és minden fórumot igénybe vesznek igazuk védelmére. Hivatkoznak arra, hogy egyszerű munkásemberek, nyugdíjasok, akik kis fizetésükből évtizedek alatt sokat költöttek bérelt ingatlanaik megtartására, beruházásaikra. A jelen állapot jogszerűtlen, és nem vitatom: az ottani állapot tarthatatlan, hiszen a község legszebb területét tette tönkre. Ezért azonban nem a polgármesteri hivatal a felelős! A „bazsami rész” kialakításáról: az 1991. évi moratórium lehetetlenné tette a tsz tulajdonában volt ingatlanok értékesítését (ezt korábban a testület is ellenezte). A földkiadó bizottság a bazsami részt önkormányzati tulajdonba adja, ez ügyben döntés született, amelyről az államigazgatási határozat még nincs a birtokunkban. Addig a bazsami földingatlannal jogérvényesen rendelkezni nem lehet. A kérdésben a testület fog dönteni. A „Geije-forrás és a tó rendebeho- zatala” az úgynevezett „bódéváros” jövőjének függvénye, de ma nem ez Pilis elsőrendű gondjainak egyike. A piactér és környékén uralkodó állapotok lassan tarthatatlanok. Ezzel egyetértek. Az új mányzati tulajdonba adásáról, azonban ez ügyben határozatot még nem kaptunk. Végleges rendezésre csak ezt követően és testületi döntés alapján kerülhet sor. Az óvodák és iskolák korszerűsítését képviselő úr elismeri és igaza van: sok még a tennivaló! De ez a mondat minden „témánál” leírható. A szolgálati lakások gondja szorosan összefügg a szakmailag képzett pedagógusok lakással történő ellátásával. A volt művelődési ház igazgatójának munkaviszonyát 1992-ben jogszerűen megszüntettem és neki, valamint vele lakó édesanyjának szolgálati lakásból való kilakoltatása iránt 1992. szeptember 1-jén keresetet adtam be a Monori Városi Bírósághoz. Részletes — több tárgyalásos — bizonyítási eljárás után 1993. október 28-án hirdetett ítéletet a bíróság, és kötelezte az alpereseket (volt igazgató és édesanyja) a lakás 30 napon belüli elhagyására. Itt azonban még alperesi fellebbezés várható, majd végrehajtási eljárás, ha másodfokon is pert nyerünk. A harmadik fogorvosnak — függetlenül, hogy van-e pesti lakása — jár a pilisi szolgálati lakás, hiszen az állást így hirdettük meg és a testület így döntött! Eddig is három fogorvos látta el a község betegeit, akik közül egy főt (iskolafogászat) a mi pénzünkért Monor adott. Erre a testület nem tartott igényt és helyesen úgy döntött, hogy három „saját” fogorvosa legyen a községnek, akik valamennyien iskolafogászatot is ellátnak egyben. A művelődési ház bontása után a terület több kritikus időt élt át. Végleges rendezés eleve nem lehetett, hiszen a 4-es főúton keresztül a víz- és gázvezeték „nagyoldalra” való átvezetése ezen területet érintette. Az esztétikailag nem éppen megnyugtató képet én is és a jegyző is észrevette — ennyire még nem vagyunk a környezet iránt érzéketlenek — és a képviselő úrnak ígért határidőre (1993. október 31.) e részt a lehetőségekhez képest „planíroztattam”. A Az utóbbi időben egy sor szép új üzlet épült a községben ültettünk, munkagépek — kényszerből — tegyék tönkre az esztétikussá varázsolt környezetet. Azt nem tudom: akkor ugyan milyen hangnemű levelet kapnék? Ami a „bádogváros” eltüntetését illeti, a területet — mivel az az Aranykalász Mgtsz tulajpiactér javasolt területét korábban a tsz rendelkezésünkre bocsátotta, a végrehajtást azonban az 1991. évi moratórium megakadályozta. Erre — már azt megelőzően — 70 000 Ft-ot költöttünk földmunkára. Tájékozódásom szerint a földkiadó bizottság már döntött e terület önkorHancsovszki János felvételei végleges döntés a testület jogkörébe tartozik. Azért utalt ki a szociális bizottság és jómagam — jogkörömön belül — az elmúlt évben 17 millió Ft szociális segélyt, mert a kérelmezők szociális helyzete azt indokolta. Megfelelő végzettségű csoportvezetők (pénzügy, műTekeredik a csőkígyó a pilisi főutcán, rövidesen befejezik a gázvezeték lefektetését szak) kinevezésére nem kevés ösz- szegért pályázatot írtunk ki. Előírt végzettségű személy nem jelentkezett. Ennek ellenére megoldottuk azt, amit a munka szakszerű elvégzése megkövetelt és követel. Az iskola tornatermét — igény esetén — minden kért rendezvény megtartására biztosítottuk. Például 1993. február 6-án — ezt falutörténelmi eseményként értékelem — e tornateremben választotta meg több mint 600 részarány-földtulajdonos a földkiadó bizottságot. Képviselő úr erről nyilván nem szerzett tudomást, mert a kérdés nem érdekelte. Az ütem nem lassú Az egészséges vízhálózat fontosságát magam legalább annyira ismerem, mint képviselő úr. Ezt a híres, hírhedt monorierdei környezetszennyezésnél — amelynek egyik bejelentője én voltam — megtanultam. Éppen ezért — állításával ellentétben — nem estünk bele a „...múlt rendszer hibájába”. A történelem nem ismeri a „ha” szócskát, ami azonban tény: a vízhálózatot időben terveztettük és időben adtuk be az ezzel kapcsolatos céltámogatási igényt is. Szeretném, ha megtekintené a korábbi testületi jegyzőkönyveket. A 25 ezer forintos bekötési díj csökkentésével kapcsolatos javaslatával egyetértek, mivel ezt a testület határozta el, az ügybeni döntés megváltoztatása a testület hatáskörébe tartozik. A telefonhálózat ügyében levelet írtam Siklós Csaba volt miniszternek, dr. Schamschula György jelenlegi miniszternek, Horváth Pálnak, a Matáv Rt. vezérigazgatójának. Ez ügybeni leveleim egy kötetet tesznek ki, nem beszélve a személyes utánjárásokról. Örülök, hogy a tervezett 1 fülke helyett a későbbiekben még 2 fülkét sikerült „kiharcolni”. A testület nem döntött a fülkék helyéről. Az egyik fülke (ezt képviselő úr nem jelöli meg, de tudom melyikre gondol) azért került a rendőrőrs elé, mert bekerülési költsége minimum 1 millió forinttal volt kevesebb, mint máshol a nagyoldalon, és .mellesleg” közbiztonsági szempontból sem volt elhibázott. Negyedik fülke felállítására most — tudomásom szerint — • nincs a Matáv Rt.-nél lehetőség, de ez évben pénzünk sincs rá. Óriási tévedés, hogy a gáz- és a vízprogram megvalósítása késik. A gázprogramnál — az érintett másik három községhez (Al- bertirsa, Ceglédbercel, Dánszent- miklós) viszonyítva — Pilis áll a legjobban. Eddig „csak” azt hallottam: meg sem fog valósulni. Ma sokan már gázzal fűtenek. A vezetékes vízzel kapcsolatos beruházás is időarányos és szerződés szerinti. Lehet, hogy képviselő úr szerint az ütem lassú, de szeretném, ha megjelölne egy községet az országban, ahol egyszerre kezdtek gáz-, vezetékesvíz-, szennyvíz- és telefonhálózat beruházásába és azt négy év alatt kívánták megvalósítani. Pilisen az első három célkitűzés a megvalósítás stádiumában van, de van laboratórium, gégészeti szakrendelés, helyi autóbuszjárat, megszépült a Templomkert, kegyeletteljes II. világháborús emlékművel, kandeláberekkel, megvilágított templomtoronnyal, és megannyi humanitárius támogatás, az árokrendszer megújítása és még sorolhatnám... Az, hogy milyen változás történt az elmúlt három évben Pilisen: döntse majd el a lakosság és a jövő történelme. Szerény lehetőségeimhez képest én is látok valamit az országból, és állítom: nem mi vagyunk az utolsók! A testület ötleteit örömmel vesszük, a reális megvalósítás konkrét formáit hasonlóan. Utóbbiból kevesebb van. Végül: a polgármesteri hivatal nemcsak a képviselő-testület, hanem az egész lakosság kiszolgálója. Utóbbi feladatkörbe pedig beletartozik a hatósági ügyintézés megszámlálhatatlan területe (gyámügy, szociális ügyek, szabálysértés, anyakönyvezés, birtokviták, adóügy, építési-műszaki ügyintézés, népességnyilvántartás, hogy csak néhány területet érintsek). Mindezek ellátása Pilis lakosságának érdekében történő kötelességünk, amelyről azonban-több testületi tag sajnos megfeledkezik. Meggyőződésem: a polgár- mesteri hivatalt elmarasztaló hangnem hálás téma, hiszen nem dolgozunk hiba nélkül és mindenkinek nem tehetünk eleget, de alaptalan és nem a jószándék által vezérelt. Én bízom abban, hogy a következő választási ciklus után képviselő úr sokkal többet és szebb eredményt mondhat majd el Pilis fejlődéséről, amely munkában — mint eddig — továbbra is részt vesz. De örülnék, ha az eddig közösen elért eredményeket sem felejtené el. Addig is kérem képviselő-testületünk minden tagjának közös, egymást segítő, falunkért történő együtt munkálkodását, összefogását és jóindulatú kritikáját. Illanicz György polgármester Pilis
