Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-13 / 265. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 13.. SZOMBAT Verőcén új otthonra talált Dezső Ferenc, az akvarell mestere Officina Nova Fekete István új regénye Csodagyerek volt, őstehet­ség; már tízéves korában megrendezték első önálló ki­állítását és ő maga nyitotta meg a tárlatot hegedűszóló koncertjével. Szerencsére nem jutott a csodagyerekek szomorú sorsára, bár nagyon megnehezítette az életét a rendszer, s majdnem víz alá nyomták az ötvenes években, amikor származása miatt nem vették föl a Festőművé­szeti Akadémiára. Köztudo­mású, hogy nálunk papír és pecsét nélkül nem érvényesül­hetett a tehetség. A művésze­teket ezekben az évtizedek­ben államilag támogatták, ugyanakkor intézményesítet­ten monopolizálták is. A rendszer nem tűrte meg az egyéniségeket, az öntörvé­nyű művészeket. Ha valakit nemkívánatosnak minősítet­tek a hatalmasok, rövid úton „kikapcsolták”; egyszerűen nem vették föl a Képzőművé­szeti Alapba. Dezső Ferenc ugyanakkor jól és sokat dolgozott — volt grafikus, dekoratőr, bárzongo­rista, majd „szabadfoglalkozá­sú festőművész” —:, akvarell- jeit — alig száradt meg a fes­ték a papíron — megvették. Birkatürelemmel tűrte a meg­aláztatásokat s meglehetősen későn, negyvenhét éves korá­ban látta be, hogy számára itt­Népdalkörök Galgahévízen Pest megye népdalkörei gyűl­nek össze holnap, vasárnap dél­után három órakor a galgahéví- zi Kodály Zoltán Művelődési Házban találkozásra, megméret­tetésre. Bemutatkozik tizen­négy együttes és egy szólista: a Galgahévízi Nyugdíjas Klub Népdalköre, a Vácszentlászlói Parasztkórus, a Kistarcsai Kék­nefelejcs Népdalkor, a Mogyo­ródi Népdalkor, a Kakucsi Me­nyecskekar, a Dányi Nyugdíjas Klub Népdalköre, a Galgahéví­zi Népi Együttes Pávaköre, Kis Gergely Márton citerás Vácról. a Dunavarsányi Népdalkor, a Kartali Asszony kórus, a Váceg- resi Szlovák Népdalkor, a Zsámboki Népdalkor, a Nyársa­páti Népdalkor, a Kerepesi Nép­dalkor és a Valkói Népdalkor. A rendezvény szakmai tanács­adói: Győré Zoltán zeneszerző, Lázár Katalin népzenekutató, Marosi Júlia népdalénekes és Olsvai Imre népdalkutató. hon nem terem babér: 1978-ban Németországban te­lepedett le, ahol meglehetősen rövid idő alatt ismerték meg és ismerték el. A Német Mű­vészeti Alapba 1981-ben egy­hangúlag vette fel a tizenkét tagú zsűri. Senkit nem érde­kelt közülük, hogy a művész hol tanult, milyen papírok bi­zonyítják tanulmányi eredmé­nyeit. Ezt követte a Müncheni Művész Egyesületi tagság — amelynek Munkácsy Mihály, Paál László és Szinyei Merse Pál is tagjai voltak egykoron —, majd 1988-ban a Nemzet­közi Képzőművészeti Társa­ság tisztelte meg a felvétellel. Nemzetközi hírnevét Európa nagyvárosaiban és a tengeren­túlon rendezett kiállításaival alapozta meg. Amerikában (New York) minden évben ki­állítják akvarelljeit. Számos magángyűjtemény épült fel munkáiból az évek során. A siker csúcsán már megen­gedhette magának, s a hazai változások is erre ösztönöz­ték, hogy másfél évtized távol­iét után hazatelepüljön. A fele­ségével kinéztek maguknak egy szép házat Verőcén s ide vezetett az 1989 óta keresett út. Erzsébet asszony okos gon­doskodása mellett a művész még ma is intenzíven, frissen dolgozik. Felesége egyben eredményesen munkálkodó A marosvásárhelyi Nemzeti Színház román tagozata és a budapesti Nemzeti Színház között idén májusban létre­jött kapcsolat révén a Vár­színházban láthattuk a Párizs­ban emigrációban élő román szerző Matei Visniec Arthur, a halálraítélt c. drámáját. A remek színpadi mű központi figurája nem vállal semmifé­le kompromisszumot s a sira­lomházban szinte őrületbe kergeti őrét, a hóhért, az ezre­dest, de még a város kor­mányzóját is, azáltal hogy nyilvános kivégzést akar, sző­nyeggel, trombitaszóval... stb., szóval ahogy a szabály­zat előírja. Szellemesen per­gő dialógusok, akciósor után fény derül a hatalmat képvise­lő egyének gyarlóságára. Tu­dathasadásos állapotba kerül­nek s megszólal a lelkiismere­tük is: egyrészt ragaszkodni­uk kellene a betűhöz, az elő­írásokhoz, másrészt Arthur menedzsere is. Csak az ő se­gítségével tudta megrendezni ötödik hazai kiállítását a más­fél év alatt, s ez a mostani, a Vigadó Galériában Budapes­ten még egy hétig látható. Ugyanakkor eleget tud tenni külföldi megrendelőinek is, s kapcsolatukat sem szakították meg az európai művészeti élet­tel. Ő az az akvarellista, aki jel­legzetes tájfestő. Sokat dolgo­zik még ma is, túl a hatvanon is tud játszi könnyed lenni, ami az akvarell elengedhetet­len feltétele. A klasszikus ak- varelltechnika megköveteli, hogy intenzív kontaktus jöj­jön létre festő és anyag kö­zött. Dezső Ferencnél ez az in­tenzitás még hatványozódik, hiszen nedves anyagra viszi fel a vizes festéket. A száradá­si idő rövid, s ezalatt kell létre­jönnie a megismételhetetlen egyszeri pillanatnak. Az inten­zív állapotból harmónia és Nyugalom líra születik, mert ezek a ké­pek nemcsak látványértékűek. Dezső Ferenc bensőséges vi­szonyban él a természettel. Nem lehet véletlen az sem, hogy a festői Verőce vonzotta. Nem egyszerűen lefestett tája­kat láthatunk tőle, hanem termé­szeti élményekben van ré­szünk. Nemcsak színe, de szin­te illata van a tájaknak, örömet közvetítenek vagy tragédiát, mindenkor a harmónia jegyé­halálának „a legnagyobb csendben, titokban” kellene végbemennie. Odáig jutnak, hogy felajánlják neki a mene­külést, de Arthur nem fogad­ja el, kitart a végsőkig elvei mellett... A történelem paradoxom, hogy az a Mátéi Visniec, aki 1987-ig az asztalfióknak írhat­ta drámáit, saját hazájában, csak most lehet otthon, játsz- hatják darabjait, a ’89-es ese­mények után, amikor legalább­is a sajtószabadság megvaló­sulni látszik. Ezúttal, november 15-én és 16-án, 19 órakor láthatjuk „Három nap Madoxszal” című egyfelvonásos drámáját, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának ven­dégjátékaként. Gyimesi László költő, a Fővárosi Gázművek Művelődési Házának igazgató­ja figyelt fel a Magyarorszá­gon megjelent „Lavinában har­sonával” című vers-, illetve ben. Szelíd pára lengi be a kom­pozíciót, nincsenek éles kontú­rok, a színek egymásra épülnek. Az intimitás is hozzátarto­zik a szépséghez, s a korunkra oly jellemző hivalkodást in­nen kizárták. Jó elidőzni, meg­pihenni ebhen a szelídségben. Néhány cím: „A tó üde illa­ta”, „Reggeli pára”, „Fuval­lat”, „Pára-fátyol eső után”, „Poetikus táj”. S a művész nem érzi mono­tonnak a témát. Korábbi idő­szakában csak fákat festett, s ezzel az egyetlen témával is gazdag gondolatiságot tudott kifejezni. A festészet klasszikus isko­láin nevelkedett, hisz az örök­érvényű értékekben, s reméli, hogy ezt a hitét a közönség is visszanyeri. Esztétika és mes­terségbeli tudás egymást felté­telezik. Dezső Ferenc nem tart ugyan senkit mesterének, de mércéje a klasszikus ma­gyar festészet, nagyon szereti Hancsovszki János felvételei Vasarelyt, Salvador Dalit és Picassót is. Dezső Ferenc azt is megen­gedheti magának, hogy olcsón adja a képeit, s célja is, hogy minél több család otthonába el­jusson. A kiállítótermek azon­ban ezt akadályozzák, amikor megkérdezése nélkül önkénye­sen emelik az árakat. Verőcei műtermében szeren­csére ezt nem tehetik meg. _ Ónody Éva drámakötetre. Ez a ’92-ben megjelent könyv Visniec ver­seiből és egyfelvonásosaiból nyújt válogatást Szlafkay Atti­la fordításában. A rendező, Meleg Vilmos így vall a darabról: „Számom­ra óriási öröm, hogy szabadon választhattam, műhelymunka keretében Visniec kiváló mű­vét, hogy Budapesten lehet az ősbemutatója (persze, már ter­vezzük az otthoni előadáso­kat) és hogy olyan nagyszerű színészek vállalták a bármine­mű elnyomás ellen tiltakozó műben való szereplést, mint: Hajdú Géza, Dobos Imre, Ko­vács Enikő és Hájek Péter. A Fővárosi Gázművek 260 férő­helyes, reprezentatív előadó­terme nagyon is alkalmas a da­rab bemutatására.” Reméljük, hogy hazai szín­házi életünk is felfigyel erre az előadásra, erre a baráti kéz­nyújtásra. .. Balázs Tibor Az Officina Nova Kiadó az idén 43 könyvet jelentetett meg, összesen egymillió pél­dányban — hangzott el azon a sajtótájékoztatóján, ame­lyen a könyvműhely téli új­donságait mutatták be az új­ságíróknak. Az Officina Nova folytatta a „Krónika” sorozatot, az em­beriség, a technika és a sport krónikája után megjelent a Föld történetét bemutató könyv is. Az Új Képes Törté­nelem sorozatból —- a világhí­rű Larousse—Gallimard ki­adó 20 kötetes remekművé­ből — eddig két könyv, Az ősrobbanástól a gondolkodó emberig és az Ősi civilizáci­ók, születő államok jelent meg. Jövőre további nyolc kötet lát napvilágot a sorozatból. A kiadó új sorozatot indí­tott Székely András A betle­hemi éjszaka című könyvé­vel. A kötet olyan képzőmű­vészeti alkotásokat mutat be, amelyek témája Jézus születé­se. Ä sorozat következő da­Azt mondják, a pedagógia kö­zel áll a művészetekhez. Talán helyesebb azt mindjárt művé­szetnek nevezni, hiszen akik is­tenáldotta tehetségükkel isme­retszerzésnek örülő, a tudásra örökké szomjas embereket ké­pesek nevelni, azok munkája a legnagyobb művészeti teljesít­ményhez hasonlítható. Köz­hely, ennélfogva színtiszta igaz­ság, hogy a jelenkor pedagógu­saiban kicsit a jövő nemzedé­két is megismeijük. Mégis, az elmúlt évtizedekben a nemzet szürke napszámosaivá fokozta le őket az uralkodó kultúrpoliti­ka. Szerencsére a társadalom többsége azért mindig fel tudta becsülni e hivatásnak az érté­két, a nevelők mindig módot ta­láltak arra, hogy bizonyságot adjanak összetartásukról, a szakma szeretetéről. A ’80-as évek elején Nagykőrösön, a pá­lyakezdő pedagógusok székfog­lalójával, egyedülálló aktusát ta­lálták ki az újonnan érkezett kollegák nyilvános bemutatko­zásának. Hagyomány lett belőle. Idén 6 fiatal tanár és tanító kezdte meg pályafutását a vá­ros iskoláiban, akik a minap családias hangulatú ünnepsé­gen érzékelhették, a szeptembe­ri becsengetés óta talán először, hogy nemcsak közvetlen mun­katársaik, de a város pedagó­gustársadalma befogadta őket. Székfoglaló előadásukra sokan kíváncsiak voltak. — Ez a rendezvény, azt hi­szem. mindig és mindenkinek izgalmas esemény. Az új kolle­gáknak azért, mert számukra felér egy vizsgával e rövid be­mutatkozó előadás, hiszen ta­pasztalt pályatársak hallgatják. Izgalmas a régieknek is, mert ők elsősorban arra kíváncsiak, milyen szellemiséget hoznak magukkal a fiatalok, tehát bizo­nyos fokig felfrissülést jelent rabja húsvéttal foglalkozik. Új kötete jelent meg a Kert sorozatnak is. John Brookes munkája az Apró kerteket mutatja be, és napvilágot lá­tott Jean-Baptiste Duroselle Európa népeinek története című könyve is, amely az eu­rópai ősembertől a maastrich- ti szerződésig dolgozza fel a kontinens históriáját. A kiadó egyik legsikeresebb könyve lehet a színes, gazdagon il­lusztrált Guiness rekordok könyve. A kötet közli a legf­rissebb rekordokat, így a ta­valy májusban Budapesten felépített Lego-torony adatait is. A kiadó a gyerekekre gon­dolva jelentette meg a Tüsi- meséket és a Mikulástól kará­csonyig című — a téli ünne­peket áttekintő — kötetet. A téli újdonságok egyik legna­gyobb szenzációja lehet a Ma­gasles, egy eddig kiadatlan Fekete István-regény. A Ma­gasles érdekessége, hogy a re­gényt — az író halála után — a szerző keresztfia fejezte be. számukra az a kisugárzás, ami az egyetemről vagy főiskoláról most érkezett kollegák lényé­ből, gondolkodásmódjából ered — mondja Pászti Agnes, a pol­gármesteri hivatal művelődési irodájának vezetője, aki egyik rendezője volt a székfoglaló­nak, és igen sikeresnek tartotta a rendezvényt. — Eddig még mindegyik nagyon jól sikerült — mondta —, a fiatal nevelőknek mara­dandó élményt jelent. Bár egyáltalán nem kötelezd szék­foglaló előadást tartani, az el­múlt évek alatt talán csak egy­két pályakezdő nem élt a nyil­vános szereplés lehetőségével. Egyébként nem éppen könnyű dolog eleget tenni úgy, hogy a szakdolgozatról vagy diploma- munkáról tartott előadás egy­szerre rövid, tartalmas és érde­kes is legyen. Persze mindenki megbirkózik a feladattal, még­hozzá jól, hiszen ki-ki a hozzá legközelebb álló témáról érte­kezhet, abból azt adja elő, amit mindenkivel szeretne megoszta­ni. Egyébként nagyon színes volt a mostani témacsokor is. Hallhattunk fizikatudományi, zeneművészeti és népművésze­ti előadást, irodalmi elemzést és egyháztörténetet. Öröm volt hallgatni az öntudatos, határo­zott fellépésű fiatal nevelőket. Úgy vélem, egyikőjük sem csak foglalkozást választott, amikor erre a pályára jött, ha­nem hivatást, küldetést. (Debreceni János tanár, Aszódiné Kovács Mária tanító, Szűcs Mónika tanár és Pata Zsuzsanna tanár az Arany Já­nos Református Gyakorló Álta­lános Iskolában, Ács Szilvia ta­nító a Petőfi Sándor, Bárczi Arulrea tanító pedig a Kossuth Lajos Általános Iskolában kezd­te meg munkáját az idei tanév­től.) M. J. Visniec-bemutató Budapesten Sikeres székfoglalók Körösi nevelők szép hagyománya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom