Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-12 / 264. szám
J PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. NOVEMBER 12., PÉNTEK 5 Gyártörténet gyertyákkal Új fejezet kezdődik Tápiószelén Rendhagyó ünnepséget tartott tegnap Tápiószelén a KOD A Részvénytársaság négyszázötven dolgozója: együtt emlékeztek meg a tápiószelei acélszerkezet-gyártás negyedszázados múltjáról. Az esemény súlyát növeli, hogy a napokban szállították ki az üzemből az ott gyártott 200 ezredik tonna acélszerkezetet. A jelképes születésnapi torta, s a rajta lévő 25 gyertya azonban nem csupán a gyár felnőtté válását méltatta, hanem annak megszűnését, s egy teljesen új korszak beköszöntél is előrevetítette. Gyáregységből részvénytársaság A Tápió-vidéki településen 1968-ban, az úgynevezett munkahelyteremtő, területfejlesztő vidéki ipartelepítés második hullámában hozták létre a KODA elődjét, a Kohászati Gyárépítő Vállalat Tápiószelei Acélszerkezeti Gyáregységét. A könnyű- és nehézacélszerke- zet-gyártó üzem a korábbi gépjavító állomás helyén fokozatosan, 1980-ig több ütemben, s mintegy huszonhárom hektárnyi területen fejlődött ki. A tá- piószeleiek részt vettek az indulás után hamarosan napirendre kerülő könnyűszerkezetes kormányprogram megvalósításában. Gyártottak CON- DER rendszerű csamokszerke- zeteket, kialakították a speciális épületszerkezetek és kemenceszerkezetek gyártási technológiáját. Szinte a szántóföldön építették meg a huszonkétezer négyzetméter területű gyártócsarnokot és a kisegítő infrastruktúrát. Tápiószeléről a 70-es, 80-as években főleg a belföldi ipari nagyberuházásokhoz Paksra, Dunaújvárosba, Ózdra, Miskolcra, Székesfehérvárra, Ferihegyre kerültek acélszerkezetek. A 80-as évek végére három fő termékcsoport körvonalazódott: épület-acélszerkezetek, ipari szerkezetek (kemencék, hegesztett gépszerkezetek és állványszerkezetek), valamint hegesztett I és szekrényes tartók. A vidéki gyáregység történetében 1988-ban fordulat következett be: a KGYV Acél- szerkezeti Gyáregységéből megalapították a KODA Rt.-t. A 300 milliós alaptőke 95 százalékát a KGYV adta a szelei üzem tárgyi eszközeinek bevitelével. Ehhez társult további nyolc részvényes készpénze. Ebben az időszakban az önállósult részvénytársaság válságba került, mert erősen visszaesett az acélszerkezetek iránti belföldi kereslet. A KODA a nyugat-európai országok piacán próbálkozott az érvényesüléssel. Nem eredménytelenül, hiszen hamarosan nyolc- vanöt-kilencven százalékban svéd, német, belga, francia megrendelőknek dolgoztak. Készítettek hulladékégető művet Amsterdamba, épületszerkezetet Stockholmba, erőművi füstgázcsatomát Németországba. A piaci igényekhez és változásokhoz úgy is igyekeztek alkalmazkodni, hogy csökkentették a kisebb élőmunka-ráfordítást igénylő épületek gyártását, növelték a bonyolultabb gép- és daruszerkezetek arányát. Az üzem 1980 óta rendelkezik az SLV-Duisburg által kibocsátott „Nagy alkalmassági igazolással”, és 1993 óta a Bureau Veritas Quality International London által jóváhagyott ISO 9002 minőségbiztosítási rendszerrel. Olasz—magyar vegyes vállalat A KODA Részvénytársaság köre időközben változott, bővült: 1990—1991 folyamán a Dunaferr Rt. 77 százalékos többségre tett szert. Újabb tőkeemelés után 1993 májusában — szintén tőkeemelés nyomán — belépett a részvényesek közé az olasz ANSALDO vállalatcsoport. Az alaptőke ekkor több mint 600 millió forintra nőtt, aminek harminc százaléka került olasz kézbe. Az idén októberben írták alá azt a szerződést, aminek alapján a Dunaferr—KODA Rt.—Ansaldo új vegyes vállalatot hozott létre Tápiószelei Elektromechanikai Művek Rt. néven. Az új vállalatba az olaszok több mint egymilliárd forint készpénzt, a magyar fél 570 millió tárgyi apportot — a tápiószelei épületeket és ingatlant — vitte be. A vegyes vállalat több milliárd forintos beruházási program keretében egy villamos gépgyárat kíván létrehozni úgy, hogy Tápiósze- lére telepítik a Budapesten lévő GANZ-ANSALDO gyártó fő üzemeit. Transzformátorokat, villamos berendezéseket, forgó gépeket terveznek gyártani: A szerződés értelmében a KODA Rt. telephelyét áthelyezik Dunaújvárosba: a technológiai berendezéseket novembertől jövő év júliusáig viszik át s szerelik fel újra a Dunaferr egy üzemcsarnokában. A KODA Rt. mint jogi személy változatlan termék- szerkezettel fennmarad. Az átköltözéssel összekapcsolt fejlesztési program szerint a közepes acélszerkezetek gyártóbázisa ezután Dunaújvárosban lesz. Természetes bizonytalanság Ez maga a szűkén vett, elnagyolt gyártörténet, amire azt is lehet mondani, hogy manapság tipikus esetről van szó. A villamos gépgyártással egy új fejezet kezdődik 1994-től Tápiószelén, az iparfejlesztés új fejezete. Az olaszok — ígéretük és érdekeik szerint — nagy pénzt fordítanak fejlesztésre, az üzem hosszú távon több embert foglalkoztat, mint eddig. Ugyanakkor más szakma ez, jóllehet az új vegyes vállalat szerződésben adott garanciát arra, hogy a KODA összes dolgozóját átveszi, s átképezi saját igényei szerint. Másrészt aki ragaszkodik elsajátított acélszerkezet-gyártó tudásához, az mehet Dunaújvárosba, ahol a jó szakembereket ugyancsak tárt karokkal várják. A lehetőség tehát elvileg mindenki előtt ott áll: Az ilyen helyzetben természetes kétségek, bizonytalanság mégis az emberekben lakozik. Mellesleg sajnálják a gyárat, amit ők építettek fel. Aminek tegnap a születésnapját ünnepelték, de jövőjét sem tudták elkerülni emlékezés közben. Tóth Ferenc Düledezik a Müzslay-kúria Nehéz társat találni A valamikor szebb napokat látott Muzslay-kúria mára életveszélyessé vált Vimola Károly felvétele Rád önkormányzata még 1991-ben eladta a település fő- útja mellett álló — pontosabban düledező — Muzslay-kúria tulajdonjogát. Mivel ' a vevő — egy budapesti székhelyű kft. — nem tudta a megállapodott időben kifizetni a vételár utolsó részletét (másfél millió forintot), a testület bírósági eljárást kezdeményezett. Az immáron sokadik tárgyalás e hónap végén várható. A XVII—XVm. század fordulóján épült kúria az államosítás utáni évtizedekben egyre siralmasabb állapotba került. Mára életveszélyessé vált, s a szomszédos telken lévő általános iskola diákjainak védelme érdekében őriztetni kell. A hatvanas-hetvenes években — amikor iskolaként szolgált — még viszonylag kis ráfordítással fel lehetett volna újíttatni, de a település akkori vezetése nem tette meg a szükséges lépéseket. Később az egy-egy szárnyát elfoglaló három lakásnak, napközi otthonnak és könyvtárnak is új helyet kellett találni, s elérkezett az idő — már a helyhatósági választások után —, amikor dönteni kellett további sorsáról. Az önkormányzat számára egyetlen lehetőség kínálkozott: mivel a hasznosítás előfeltételének számító felújítási munkálatok óriási költségeit nem tudta (és nem tudná ma sem) előteremteni, elhatározta az értékesítést. Ez igen nehéznek bizonyult, csak tizenöt-húsz érdeklődő után akadt vevő: a NEZE- RO Kft. Böhm Béla jegyző kérdésünkre elmondta, hogy az ötmillió forintban megállapított vételárból eddig három és fél milliót már megkapott az önkormányzat, a hátralékért azonban pereskednie kell. A kft. vezetői sincsenek könnyű helyzetben, a hasznosításhoz ugyanis mind ez idáig nem találtak biztos partnert. Tárgyaltak több céggel is, de szerződést nem sikerült kötniük. A jegyző megemlítette azt is, hogy a jelentkezők között volt olyan, aki szállodát szeretett volna létesíteni az épületben, más rajzfilmstúdiót álmodott a falak közé. (ribáry) Alumíniummentes szikvizet Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a szikvizes alumíniumpalackok által okozott mérgezéses megbetegedések száma — a többi között erről tartottak előadást az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Pest megyei intézetének munkatársai a közelmúltban megrendezett élelmiszer-minőségellenőrzési konferencián. A biológiai vizsgálatok szerint az alumínium nem létfontosságú elem, nem rendelkezik pozitív élettani hatással, ellenben bizonyított, hogy ha nagyobb mennyiségben az emberi szervezetbe kerül, megbetegedést okozhat. Az ANTSZ Pest megyei intézetének munkatársai a huszonöt literes szikvizes alumíniumpalackokból kioldódó alumínium problémájával egy panaszos ügy kapcsán találkoztak. Megállapították, hogy három-négy napos tárolás után az ilyen palackokban lévő szikvízben az alumíniumtartalom az érvényben lévő megengedett határérték többszöröse volt. (y) Alapítvány a közösségért Emlékpark a templomkertben Az elmúlt esztendőben jött létre az „Áporkáért, Egymásért, Másokért" Alapítvány, melynek célja a község egyházi létesítményeinek állag- megóvása, a településen élő idős, segítségre szoruló emberek testi-lelki támogatása. A távlati elképzelés pedig az, hogy kialakuljon Aporkán egy aktív, a világra és a kultúrára egyaránt nyitott faluközösség. Múltidéző A napjainkban mintegy ezres lélekszámú falu nevét a XIII. században említik először az oklevelek. A hagyomány szerint Szent László király birtoka volt a Soroksári-Duna-ág mellett fekvő terület, innen ered a településhez tartozó majorság, Szentkirály neve. A régi írások szerint már az 1620-as években református gyülekezet alakult ki a községben. A középkorban lakói többször kihaltak. Az újratelepítés 1761-ben kezdődött, amikor Bars és Hont vármegyékből „egynémely becsületes Nemes Személyek” a föld- birtokos, Vattai Wattai Pál hozzájárulásával letelepedtek az Áporka nevű pusztán. Aztán jött az árvíz, amelyet követően a falu áttelepült mai helyére. A templom építését 1785-ben kezdték el. Ennek még nem volt tornya, a két harang az utcán felállított haranglábon függött. Az idők során többször felújították a templomot, legutóbb 1985-ben, fennállásának 200. évfordulójára. Tervek Az öreg parókiát 1886 során építették közadakozásból. Csetiki Zsuzsa kertészmérnök — az alapítvány létrehozója — szerint terveik között szerepel, hogy a modem kor követelményeinek megfelelően gyülekezeti termet és lelkészlakást alakítsanak ki. A tavalyi, országos gyűjtésük eredménye az, hogy az egyházközösség megvette a gyülekezeti ház melletti családi házat, a hozzá tartozó területtel. Beregszászi Marianna lelkész már beköltözött az új hajlékba, a régi parókia most a gyülekezet céljait szolgálja. Itt tartják meg a bibliaórákat, télen az istentiszteleteket és itt gyűlnek össze egyéb rendezvényeikre is. Feldolgozták emellett a község történetét, a Lakitelek Alapítvány helytörténeti pályázatán hatodik helyet értek el. Ha még tudnának szerezni némi pénzt, úgy kiadhatnák a kötetet. Távolabbi elképzeléseik között szerepel a templom tetőzetének javítása, a közel százesztendős, jelenleg használhatatlan orgona felújítása. A temetőt is szeretnék rendezettebbé tenni. A templomkertben áll az I. világháborúban elesettek emlékére állított szobor, melynek oldalára 1990-ben a második világégés áldozatainak emlékére táblát helyeztek el. Mivel a községben nem alakult ki főtér, a templomkertben emlékpark létrehozását vették tervbe az alapítvány tagjai. Már tavaly megkezdték a faluszépítő program megvalósítását. Az 1848-as szabadságharc vértanúi emlékére a gyermekek és a felnőttek fákat ültettek. Faültetés Az akciót idén, nemzeti ünnepnapunkon, október 23-án folytatták. A Haynau- féle megtorlás áldozatai, a község történetéhez kapcsolódó történelmi személyiségek és az első felelős magyar minisztérium tagjai emlékére ültettek fákat. Ezek mellett egy csemete az 1956-os forradalom mártírjaira emlékeztet. Eddig elsősorban az iskolások részvételére számíthattak. Remélik azonban, hogy más támogatókat is találnak, mert a további parkosításhoz terep- rendezésre is szükség lesz. A program indításának kettős célja volt: egyrészt a környezetszépítés, másrészt a történelmi tudat formálása. A gyerekek bevonása e tevékenységbe nem véletlen. A fásításban, a későbbi gondozásban részt vevő gyerekek közelebb kerülnek a természethez, a környezetükért tenni is tudó felnőttekké válhatnak. S ha közben megismerik a történelmet, az is javukra szolgál, hiszen a múlt ismerete nélkül nem alakulhat ki helyes jelen- és jövőkép. Az alapítvány tagjai azon fáradoznak, hogy a környezet szépítése mellett, egy aktív, nyitott gondolkodású nemzedék növekedhessen föl. Folyamatosan gyűjtik be a játékautomata-gépeket, népies nyelven a félkarú rablókat Tökölön. A polgármesteri hivatal ad helyet a raktározásra azoknak a gépeknek, melyeket eddig illegálisan működtettek a helyi szórakozóhelyeken Erdó'si Agnes felvétele
