Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-10 / 262. szám

Ü PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. NOVEMBER 10., SZERDA 5 Hatvanezer ember biztonsága Dr. Kiss Róbert (SZDSZ) a 3-as számú választókörzet or­szággyűlési képviselője interpel­lációt készül benyújtani dr. Bo- ross Péter belügyminiszterhez, a Dunakeszi Rendőrkapitány­ság helyzetéről. Ennek kapcsán megkérdeztük Weltner Sándor alezredest, a Dunakeszi Rendőr- kapitányság vezetőjét: Milyen gondjaikra várnak megoldást? Weltner Sándor elmondta, a parlamenti képviselő többször járt náluk, és tapasztalta, hogy nagyon rossz az elhelyezésük. Az igazgatásrendészeti részle­gük egy faházban van az udva­ron, a közbiztonsági osztályuk­nak pedig csak Gödön jutott hely. A központi épületben meglehetősen szűkös körülmé­nyek között a bűnügyesek tevé­kenykednek. Bár a bűnözők Dunakeszin és környékén sem tétlenkednek, a rabok elhelyezésére nincs fog­da. Olykor Vácon sem jut hely a zsiványoknak, s távolabbi rendőrkapitányságokra kénytele­nek szállítani őket. Ez a széttagoltság nehezíti a rendőrök amúgy sem könnyű munkáját, hiszen az utazások idő- és költségigényesek. Már többször felmerült a megoldás lehetősége, ami nem a jószándé­kon, hanem az anyagi lehetősé­geken múlik. Régebbi elképze­lés volt, hogy a korábban felszá­molt szomszédságukban lévő Alagi Tangazdaság központi épületébe költöznének, de azt végül megvásárolta egy külföl­di vállalkozó. A Dunakeszi Rendőrkapi­tányság vezetője szerint a leg­célszerűbb megoldás nem a köl­tözködés lenne, hanem a jelenle­gi központi épületük bővítése. Erre lehetőséget nyújthat, hogy az udvarban van egy háromszáz négyzetméternyi szabad terület, ami alkalmasnak látszik a bőví­téshez. Ez a megoldás feltehető­en olcsóbb lenne, mint egy új építkezés, és előny, a meglévő telefonhálózat. A jelenlegi épü­let központi fekvése is megfele­lő, s nem mellékes szempont, hogy az emberek megszokták, ott van a rendőrség. Mint már szó volt róla, ez anyagi kérdés, és ehhez vár­nak segítséget. A Dunakeszi Rendőrkapitányság, a két szomszédos község: Fót és Göd lakosságát is számítva, hatvanezer ember biztonságá­ért felelős, s a jobb munkakö­rülmények megteremtése így kamatozhat. (ga. j.) Csörögött rövidesen gázzal fűthetnek Legyen-e önálló a település? A Sződdel közös önkormányzattól való elszakadás, azaz az esetleges önállóság várható következményeinek megvitatása volt az egyik napirendi pontja a napokban megtartott csörögi falugyűlésnek. Részt vett az összejövetelen Bogárdi Zoltán, or­szággyűlési képviselő is. Sándor István polgármester a gázprogramról tájékoztatta a csörögieket. Elmondta: a már folyamatban lévő egyéni bekö­tésekkel kapcsolatban a Tigáz ígéretet tett arra, hogy az 50 ezer forintos hozzájárulást ko­rábban befizetők portáit no­vember közepéig a hálózathoz csatlakoztatja Ez az ígéret azért fontos, mert sokan nem bíztak abban, hogy már ezen a télen gázzal fűthetnek. Csörög esetleges önállósodá­sával kapcsolatban számos érv és ellenérv hangzott el a vita so­rán, a megjelentek nem tudtak egységes álláspontot kialakíta­ni. Ennek ellenére a korábban megválasztott képviselőket fel­hatalmazták, hogy járjanak utá­na, milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal járna, ha Csörög önálló településsé válna. Az összejövetel után Bogár­di Zoltán kérdésünkre elmond­ta: a megválasztottak tájékozta­tást kémek a Belügyminisztéri­um önkormányzati kérdések­kel foglalkozó vezetőitől. A döntés joga a helybélieké. (ribáry) Fejlesztés előtt a kerepestarcsai kórház A legmagasabb követelmények szerint A kerepestarcsai Flór Ferenc Kórház Pest megye legna­gyobb egészségügyi létesítménye. Itt nem csupán a me­gye, de a főváros érintett preremvidékének lakosságát is ellátják. Mindemellett számos olyan orvosi szakma található e helyen, melyben nemcsak megyei, de orszá­gos szinten is kiemelkedő színvonalon gyógyítanak. Bár viszonylag új létesítmény ez a kórház, egyidejűleg ma­gán hordozza az építés óta elmaradt felújítás, korszerű­sítés terhét, s az utóbbi évtizedekben felgyorsult szak­mai fejlődéstől való lemaradás nyomait is. Évekig tulajdonképpen csak arról lehetett hallani a kerepestarcsai kórház háza táján, milyen fejlesztések maradtak el az építkezés­kor, mely létesítményrészek nem feleltek meg — már a létrehozáskor sem! — a kor követelményeinek. Ekkép­pen csaknem egy évtizedig az elmaradt dolgok pótlása kötötte le a kórház vezetői­nek figyelmét. A kevésből is csupán arra futotta, hogy a kötelező szintentartást va­lósítsák meg, illetve a tiszta­sági követelményeknek megfeleljenek, és az alapve­tő komfortosítási, korszerű­sítési változtatásokat létre­hozzák. A Flór Ferenc Kórház ve­zetői — nem utolsósorban a megyei egészségügyi, il­letve kórházfejlesztési el­képzelések kidolgozásának eredményeként — elsősor­ban rövid és hosszabb távú fejlesztési elképzelések ki­dolgozásán fáradoznak. Ez utóbbi nemcsak azért jelen­tős, mert belátható időn be­lül látható fejlődést eredmé­nyezhet, hanem azért is, mert az elmúlt években el­maradt felújítások, átalakítá­sok is ma már folyamato­san ezeknek az előremutató terveknek a függvényében valósulnak meg. Miről is van szó? Pest Megye Közgyűlése által a közelmúltban elfogadott kórházfejlesztési koncepció azt tartalmazza, hogy — te­kintettel a Flór Ferenc Kór­házat körülvevő beépíthető területre, az intézmény köz­ponti fekvésére, s jó megkö­zelíthetőségére, s nem utol­sósorban a helyben dolgo­zó, nagy szakmai tudással rendelkező egészségügyi gárdára — szükség van a kórház mielőbbi rekonstruk­ciójára, a számítógépes in­formációs rendszer kiépíté­sére, illetve annak bővítésé­re. Várhatóan nagy hordere­jű változást hoz a kórház számára az, hogy a megyei fejlesztési elképzelések ré­szévé vált egy, a Flór Fe­renc Kórházon belül kialakí­tandó baleseti és ortophé- diai ellátó részleg is. A kerepestarcsai egész­ségügyi létesítmény vezetői és dolgozói — az időben ki­dolgozott pontos szakmai elképzelések ismeretében — már most is minden fej­lesztési, átalakítási program­jukat összehangolják a hosz- szú távú megyei elképzelé­sekkel. Emellett olyan cél­irányos gazdálkodási rend­szert dolgoztak ki az intéz­ményben, mely — a gyógy­szerkeret központi elosztásá­val, a vállalkozási formá­ban működtetett mosodá­val, a saját veszélyeshulla­dék-égető rendszerük kiala­kításával — egy korszerű, a jövő század igényeinek is megfelelő egszségügyi háló­zatot hoz létre. Kerepestarcsán abban bíz­nak, hogy a Szent Rókus Kórház rekonstrukciójának befejezésével a megyei ve­zetés figyelme, s nem utol­sósorban anyagi ereje, a Flór Ferenc Kórház felé for­dul. Éppen az intézmény ve­zetőinek köszönhető, hogy az országos szakmai irányí­tás is „felfigyelt” a kórház­ra: az utóbbi hónapokban Surján László népjóléti mi­niszter is járt a helyszínen, s a legutóbbi Flór Ferenc- napokat megtisztelte a szak­tárca államtitkára is. .. + Tavak, halak és emberek Dömsödi délibáb Háromnyaras potyka, kereken kétkilós volt. Béke poraira. Azó­ta megsült vagy megfőzték Mély álmából morcosán ébred a reggel. Fia rajta múlna, vissza­bújna a vackába. A táj kilátásta­lanul szürke, s még a nap is csak kínlódva kúszik az égre. A gát mentén húzódó nádas halni ké­szül, száradó levelei sírósan zö­rögnek. Odébb, ahol a tavak kez­dődnek, még lehangolóbb a kép. A töltés kátyúiban meggyűlt az esővíz s a porcsinos partszegélyt sártenger borítja. * A mord reggelben vidám embe­rek közt caplatok, a halászbrigád a nagy húzóhálót bontogatja, s közben rajtam köszörülik a nyel­vüket. Meg kell adni, betyáros külsőm van, a kölcsöngöncökből alig látszok ki. De még mindig jobb így, mint a körútra való cuc­cokban reszketni. — Fia már így beöltözött, jö­hetne segíteni — véli a halász­mester, Lacza Pista, s mintha csak augusztus volna, derékig gá­zol a zavaros vízbe. A többiek követik, húzzák, feszítik a hálót. A tó hirtelen megélénkül, a ha­lak sűrű rajokban próbálnak ki­jutni a szűkülő csapdából. Egy órába telik, míg a kör be­zárul, közben a teli hálót a rako­dó öbölbe vontatják. Lacza Pista megsaccolja: 150 mázsa. Ké­sőbb, a mérés után kiderül, hét mázsát tévedett, egyetlen húzás­ra 157 mázsa pontyot sikerült ki­fogni. Erre muszáj áldomást in­ni, ki-ki felhajt egy pofa idei kar- cost. A héttagú brigád tavaly bérbe vette a tavakat, felcsaptak vállal­kozónak. Most halásszák le az első év „termését”, most derül majd ki, hogy miért dolgoztak egy éven keresztül. A dömsödi tógazdasághoz nyolc tó tartozik, ötben nevel­nek, háromban termelnek. Ez any- nyit jelent, hogy a három tó kell eltartsa a hét embert, a többi öt olyan, mint a cseréppersely, azokban gyűl a pénz az elkövet­kező évekre. — 1996-ig le vagyunk fedve tenyészállománnyal, egy- és két- nyaras pontyokkal — mondja Bá­bel Sándor mérnök, a kis csapat vezetője. — Csak a háromnyara­sokat értékesítjük, abból is a ki­lón felettit. Amíg beszélgetünk, a halá­szok egyre hordják a hallal teli kosarakat. A főnök leméri, aztán beöntik a szállító konténerekbe. Oxigénnel dúsított vízben utaz­nak a pesti piacokra, egy részük viszont haladékot kap. Átköltöz­nek a horgászegyesületek vizei­be, ahonnan horoggal fogják majd ki őket a pecások. — Látom, tud saccolni. Meny­nyire tippeli a három tó „termé­sét”? — kérdem Lacza Istvántól. — Hét vagon biztos lesz. Het­ven tonna. De az egészet nem ha­lásszuk le, egy részét bespájzol­juk. Karácsonyra és újévre. Olyankor a legkelendősebb a mi portékánk. * Kliensek érkeznek, egy hor­gászegyesület delegációja. Meg- gusztálják a halakat, majd pró­bálnak alkudni. A konténereket feltöltik friss víz­zel, aztán jöhet a hal. A szállít­mány végcélja a pesti Garai piac — Ne fárasszátok magatokat. Alku nincs. Másfél kilóig 130 fo­rint, azon felül 140 kilója. Ke­szeggel nem szolgálhatunk, mi csak nemes halat tartunk. De amurt kaphattok, abból is van vagy húsz mázsa. Kettőtől négy­kilósig. A vendégek hümmögnek, de hamar döntenek. Két tonna ponty- tyal és egy tonna amurral távoz­nak. Déltájban üzennek a tanyáról, lehet menni ebédelni. —- Halpap­rikás lesz? — tudakolom a hírho­zótól. Rám hagyja, hogy igen, amitől lelombozódok. Bent az­tán kiderül, kár volt hogy búsul­jak, az asszonyok jófajta töltött­káposztát főztek füstölt csülök­kel. Evés közben nem illik beszél­ni, viszont utána mindenki mond­ja a magáét. Szóba kerül a halta­karmány ára, meg hogy a víz- ügyiesek jövőre újra emelnek. A villanyáram is többe fog kerülni, s ki tudja, hogy lesz a bérleti díj­jal. A politikáról, kormányról nem beszél senki, Bábel Sándor szerint ők nem politizálnak, de a politika néha zavart kelt bennük. A szövetkezeti törvény még min­dig nem teljes, s a szövetkezeti formák is tisztázatlanok. A föld tulajdonjogi rendezése elhúzó­dik, s ez bizonytalanságot, indu­latokat szül. Azt is jó volna tud­ni, miként dönt a szövetkezet a halgazdaság ügyében. Mert ez nagyon nem volna jó, ha menet­közben idegen kézbe kerülne, s az új gazda támasztotta igény vé­get vetne a vállalkozásnak. Ami úgy tűnik jól indult és jó folyta­tást ígér. * Rövid ejtőzés után a brigád sze- delőzködik, egy lehúzás még hát­ravan. Megköszönöm a kölcsön- göncöket, Szilvinek, Zsuzsinak, Ez nem bitófa, hanem mérleg. Méghozzá múzeális érték, már az öreg Bábel is ezzel mért Pirinek és Klárinak a finom ebé­det. Búcsúzáskor az egyik tag még megereszt egy tréfát. Körbe­járja az öreg Skodámat majd megjegyzi: — Jó márka. Nekem is ilyen van. Csak én tyúkólnak használom. — Ja — intek a tanya mögött parkoló kocsikra kajánul. Csupa „új” évjárat, a legfiatalabb is mini­mum tízéves. Bábel tréfásan meg­nyugtat: még két ilyen év mint az idei és mindenki Volvót vesz. — Na persze — teszi hozzá va­laki dörmögve. — Ha majd Döm- södön is lesz délibáb. Matula Gy. Oszkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom