Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-10 / 262. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER 10.. SZERDA Magyar—osztrák fórum Biztonságpolitikai vita A Bécsben a hét elején megrendezett első magyar—osztrák fórum már az első napon bizonyította, hogy ilyesmire nagy szükség van — mondotta Csáti György, a parlament külügyi bizottságának alelnö- ke. A napi gyakorlati kérdések közé tartozik például a határátkelés korszerűsítése, avagy az, hogy az osztrák kereskedelempolitika bizony igencsak protekcionista a magyar árukkal szemben. Az osztrák védelmi miniszter és a kérdés magyar szakértője, Gyarmati István bevonásával igen érdekes volt a vita a biztonság- politikai témákról. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a közvetlen veszély egyik országot sem fenyegeti — közvetve azonban a térségben több olyan feszültség is jelen van, amely háborúba torkollhat s ezek mindegyike mindkét országot értinti — mondotta a képviselő. Ausztria és Magyarország a térség stabil országai s ezt a stabilitást az együttműködés bővítésére kell használni — ez is következtetése a vitának. Az első' női a parlamentben Jordániái választások A királyhoz közel álló mérsékeltek nagyarányú győzelmét, az ellenzék és benne az iszlám fundamentalisták vereségét hozták a hétfőn megtartott jordániai parlamenti választások. Izraelben nagyfokú elégedettséggel fogadták az eredményt és a külügyminisztériumban felfedték: Jichak Rabin kormányfő jövő hétre washingtoni találkozót tervez Husszein királlyal, ahol az uralkodó decemberi izraeli látogatását készítik elő. Jordániában 37 év után először tartottak többpárti parlamenti választásokat a 80 tagú alsóházra. A tegnap reggel nyilvánosságra hozott nem hivatalos végeredmény szerint az ellenzéknek ezúttal csak 21 hely jutott, azok közül 18 az iszlám erőknek. Az ország történetében először nő is lesz a parlamentben Tudzsán Feiszal személyében. Ő a cserkesz kisebbség számára fenntartott három hely egyikét nyerte el. A 45 éves újságíró és az iszlám ellenzék heves indulatokkal viseltetnek egymás iránt: Feiszal asszonyt a fundamentalisták írásai miatt „hiteha- gyottnak” minősítik. Az embereket nem érdekli a politika, a pártok civódása, csak a saját megélhetésükkel, boldogulásukkal kapcsolatos kérdések foglalkoztatják őket. Az ellenzék és a kormánykoalíció viaskodása csak komédia. A parlamenti pártok között egy sincs, amelyikre tavasszal érdemes lenne szavazni. Becsapták a népet. Paktumokat kötöttek a feje fölött, mindegyik párt a maga hasznát lesi — halljuk egyre gyakrabban. Akik ezt hirdetik, a régi, jól bevált gyakorlat birtokában tudják, miként kell egyes politikai vélekedéseket a proletariátus szellemi befogadóképességének szintjéhez igazítani. E hangulatkeltő „hölgyek” és „urak”, az ördög tudja miért, szinte egytől egyig úgy festenek, mint azok, akik néhány éve a pártirodák székeit koptatták. Minden bizonnyal tették is. Ma pedig felbátorodva egyes politikusok, közvéleménykutatók, újságok, rádió- és tévéműsorok ostoba és felelőtlen magatartásán, nyilván úgy vélik, itt az ideje, hogy saját érzéseiket kivetítsék a magyarság elégedetlen részére. Feltünedeznek politikai fórumokon, a tömegközlekedés járművein, talán még az italboltok borgőzös társaságaiban is, vagyis mindenütt, ahol valamelyes hallgatottságra számíthatnak. Legyinthetnénk rá, s mondhatnánk, hogy az emberek józan ítélőképességén úgysem lehet felülkerekedni, átlátszó és sehová nem vezető hangulatkeltéssel. Feltételezhetnénk, hogy a többség észreveszi: az elfordulásra, a közügyektől való elzárkózásra történő biztatás nem más, mint a parlamentből kiszorult politikai erők propagandája. Ha egy ideológia bűvkörében élő ember azt tapasztalja, hogy az általa felmagasztalt eszme a hozzá köLevegóbe repül a vitézi lőszergyár? Muzulmán—horvát pozícióharc Közép-Boszniában és Mostar környékén újra heves harcok bontakoztak ki a muzulmán és a horvát egységek között. Vitéz, Vares és Busova- ca körzetében, tehát a muzulmán szektorba benyúló horvát kiszögelésben voltak ösz- szecsapások. A muzulmánok szeretnék kiszorítani ebből a körzetből a horvátokat, hogy kikerekítsék saját miniállamukat. Az erőviszonyok most kiegyenlítettebbek ebben a körzetben, a muzulmánok a hor- vátok jobb fegyverzetét létszámfölénnyel semlegesítik. Vitéz környékén a muzulmánok újra előnyös pozíciókat harcoltak ki, a hordátok ismét a helyi lőszergyár felrobbantásával fenyegetőznek. Az üzem rendkívül jelentős számunkra, s ha semmiképp sem tudják megtartani, inkább a levegőbe röpítik. Szarajevóból hétfőn mintegy háromszáz szerb polgár indult el Belgrád felé. A menekültek egyik autóbuszát útközben megtámadták, az ékszereket és értékeket elvették az emberektől, majd rá is lőttek az egyik járműre — állítja egy boszniai szerb jelentés. Rajlovácnál viszont a szerbek állítottak meg egy ENSZ-konvojt, amellyel katolikus papok utaztak Vares felé. Két személyt a szerbek gyanúsnak találtak, s a csoportból kiemelték őket, majd ismeretlen helyre távoztak velük. Horvátország amerikai támogatást szeretne kapni ahhoz, hogy a balkáni konfliktus rendezésére hívjanak ösz- sze nemzetközi értekezletet. Gojko Susak horvát védelmi miniszter hétfőn Washingtonban amerikai kollegájával, Les Aspinnel tárgyalt. A horvát miniszter szerint az ENSZ-nek és a NATO- nak arra kellene nagyobb hangsúlyt fektetnie, hogy szigorúbban ellenőrizzék a boszniai és horvát határokat. — Akkor bebizonyosodna, hogy Horvátország nem segíti a muzulmánokkal harcoló boszniai horvátokat. Ugyanakkor meg lehetne akadályozni, hogy Szerbia támogatást nyújtson a horvátországi szerb Krajinának — mondta. Véleménye alapján a határok ellenőrzéséhez nem is kellenének szárazföldi erők, elég lenne a légierőt bevetni. Gáli kritikája Afrikától Ázsiáig Menekült milliók Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár véleménye szerint a világ sok táján pusztító etnikai konfliktusok ugyanúgy veszélyeztetik a nagyhatalmak biztonságát, mint korábban a hidegháborús szembenállás. Nyilvánvalóan az amerikai kormányzathoz címezve szavait, kijelentette: ahhoz, hogy egy nagyhatalom csatlakozzon valamilyen nemzetközi akcióhoz, nem szükséges megvárnia, amíg közvetlenül fenyegetik a biztonságát. A menekültek és az otthonuk elhagyására kényszerült személyek száma meghaladja a 46 milliót és naponta növekszik felboly- dult világunkban, amelyben a gazdagok igyekszenek becsapni az ajtót a menekültek orra előtt — mutat rá az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága első, éves jelentésében, amelyet tegnap hoztak nyilvánosságra. 1993. novemberében VÉLEMÉNY szerte a világban 19,7 millió menekült él, akik az emberi jogok megsértése, a kisebbségek elnyomása és fajgyűlölet miatt kényszerültek országuk elhagyására. 1983-ban számuk 11 millió, 1970-ben pedig 2,5 millió volt. Minden 130. ember menekült vagy hontalan. Nagy részük Kelet-Afriká- ból, Dél-Ázsiából, a volt Jugoszláviából és az egykori Szovjetunióból kerül ki. A nagyvilág hírei ^ A feszült grúziai helyzet kapcsán az ENSZ Biztonsági Tanácsa nyilatkozatban fejezte ki nyugtalanságát, és arra szólította fel a világ országait, hogy nyújtsanak „rendkívüli humanitárius segélyeket” a kaukázusi köztársaság nélkülöző lakosságának. A BT figyelmeztetett arra is, hogy a grúziai feszültség hatására jelentősen rosszabbodhat a helyzet a szomszédos Azerbajdzsánban és Örményországban. % Módosított az országban éló' nyugalmazott szovjet katonatisztekkel kapcsolatos hivatalos észt állásponton Lennart Meri államfő'. Az elnök kijelentette, hogy az egykori KGB- munkatársakat és hírszerzőket leszámítva az országban maradhatnak mindazok, akik 1945 és 1991 augusztusa, Észtország függetlenné válása között vonultak nyugalomba. ■F Nagyszabású rendőri akciót hajtottak végre kedden reggel Franciaországban: a hatóságok az algériai Iszlám Üdvfront (FIS) itt élő „kemény magját” akarták kihallgatni, hogy megtudják, volt-e valamilyen közük három francia konzuli alkalmazott két héttel ezelőtti algíri elrablásához. Mikszáth Kálmán azt üzente tődő hatalmi szerkezettel együtt a porba omlik, az addig érvényes játékszabályok érvényüket vesztik, a régi kapcsolatok rendszere széttöredezik, és egyre alacsonyabb szinteken működik, akkor egyre kevésbé találja helyét a környező világban, és önmagába fordul. Ez természetes és érthető. De érthetetlen és kifejezetten káros az, amikor e befelé forduláshoz társakat toboroz. A közélet iránti érdeklődés ugyanis előfeltétele a társadalom létének, megmaradásának, fejlődésének, mivel a közélet iránti érdeklődés tartja életben a demokráciát. Aki a demokráciát gyengíti, aki a demokráciáról le akarja beszélni a népet, az a társadalmat hozza lehetetlen helyzetbe, fosztja meg a szabadságától. A mi esetünkben a magyarságnak azt a lassan eszmélő, éppen magára találó közösségét, amely mára a demokrácia ösvényére lépett. Arra az ösvényre, amelyről számtalanszor letérítették, amelytől erőszakkal távoltartották. A demokráciában az államfenség birtokosa a nép, amely a választásokon kinyilvánított akaratával kijelöli azokat a politikai erőket, amelyeket egy választási ciklus időszakára kormányon akar látni. De kijelöli azokat is, akik ellenzéki pozícióból befolyásolják a kormányzati tevékenységet, vagyis a nép a maga módján meghatározza, kiknek a kezébe helyezi a közösség sorsának irányítását. Civakodnak a pártok? Örüljünk neki. Az adhatna okot a csüggedésre, ha csendben volnának, s tétlenül szemlélnék egymást egyik választástól a másikig. Akkor rághatná lelkünket a gyanakvás mételye. Rémüldözhetnénk a gonosz paktumok fenyegető árnyékától, s joggal verhetnénk félre a vészharangot. Sokakat megzavart a demokrácia. Nem csoda, elszoktunk tőle. Pedig volt idő, amikor egészen jól tűrtük. Sőt, szórakoztunk is rajta. A kormányhoz közel álló Mikszáth Kálmán parlamenti tudósításai kötetekre rúgnak. Senki nem tudott annyi humorral, köny- nyed eleganciával, maró iróniával írni a politikusok és a pártok baklövéseiről, marakodásáról, a Tisztelt Ház üléstermi —- folyosói — sziporkáiról vagy botrányairól, mint ő. És komollyá is tudott válni, ha kellett. Szinte hihetetlen, hogy nem napjainkban, hanem 1875-ben vetette papírra e sorokat: „Ma pedig ugyancsak válságos időket élünk, ezeket fel kellene ismernie az ellenzéknek is, s nem pártalakítási manővereken és mesterséges szóvirágokon törnie fejét, hanem közreműködni a nagy vállalatban, melyet a kormány feladatául tűzött ki. Egyedüli vigasztalásunk az, hogy ha már használni nem akarnak, oly kevesen vannak, hogy egy ideig semmi esetre sem árthatnak. Sőt a fentebb felsorolt adatok után figyelmes tekintetbe vételével a választások lefolyásának, bátran ki merjük mondani, hogy a szélsőbaloldal fogy...” Vagy éppen ezeket: „Higgye el az ellenzék, úgy a bal-, mint jobboldali, hogy van a népnek ösztöne, és helyes érzéke a nemzeti politika felfogására és megértésére; s mint ösztönszerű a szomjúság, midőn a gyomornak üdítő italra van szüksége, éppen oly ösztönszerű a békés politikai fejlődés utáni vágy ma. A nép ismeri az ő igazi barátait, ha nem is minden időben, de válságos pillanatokban mindig.” Nos, a pártok akkor sem voltak a makulátlan emberek gyűjtőhelyei, s ma sem azok. De amíg nem iktathatjuk ki őket az életünkből, legalább szavazzunk a jelöltjeikre. Mármint azokra, akik leginkább méltók maradék bizalmunkra. (Bánó Attila)
