Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER I., HÉTFŐ A muzulmán területi szigetért Szerbek Gorazde ellen Szerb katonai dlakulatok tegnap hajnalban heves tüzérségi tűz alá vették a kelet-boszniai Gorazde muzulmán területi szigetét. Ezzel egy időben szerb gyalogsági kötelékek előretörtek az ENSZ biztonsági övezetének védelmi vonalai irányában — ezt a bosnyák rádió jelentésére hivatkozva a dpa közölte. A tüzérségi tűzben több muzulmán polgári személy és katona lelte halálát — jelentették amatőr rádiósok. Ezt a muzulmán területi szigetet májusban — öt további bosnyák várossal együtt — az ENSZ védelmi övezetévé nyilvánították. Eszak-Boszniában a szer- bek szintén új támadásokat kezdeményeztek a hónapok óta ostromlott Gradacac városa ellen. A szerb katonaság ebben a térségben nyilvánvalóan ismét arra törekszik, hogy kiszélesítse keskeny utánpótlási folyosóját a Száva folyó völgyében. A szerbek ostromolta Mag- laj városa ellenben nyugodtan tölthette az éjszakát. Előzőleg azonban szerb tüzérségi támadásoknak — muszlim katonai közlés szerint — tíz emberélet esett áldozatául, harminchárom személy megsebesült. A maglaji hatóságok becslése szerint az utóbbi két hóanpban összesen kétszázan haltak meg, négyszáz személy pedig súlyos sebesüléseket szenvedett. Stupni Do-i mészárlás Tudjman elítéli Franjo Tudjman szombaton elítélte a Stupni Do muzulmán falu lakosainak lemészárlását, amelyet állítólag horvát erők követtek el — jelentette a Reuter. A horvát elnök felszólította a boszniai horvát hatóságokat és az ENSZ-t, hogy vizsgálják ki a bűntettet, és büntessék meg az elkövetőket. Az elnök sajtóirodája által kiadott közlemény egyúttal azzal vádolta a külföldi médiát, hogy a horvátok elleni vérengzésekről nem vesz tudomást. ENSZ-békefenntartók 25 holttestet találtak a középboszniai faluban, s a brutális gyilkosságokkal a helyi horvát erőket vádolják. A kéksapkások ugyancsak a horvátok szemére vetik, hogy a múlt hét végén történt támadás után három napig nem engedték őket bejutni a faluba. Jellemző az emberek többségének mai fásultságára, kiábrándultságára, hogy még az igazságtétel mostani részleges győzelme sem váltott ki különösebb visszhangot a szélesebb közvéleményben. Pedig az oly régóta várt igazságtételi törvény október 30-i hatályba lépésével most végre lehetőség nyílik arra, hogy az ’56-os háborús és emberiségellenes bűntettek elkövetőinek törvényes felelősségre vonásával, legalább részben igazság szolgáltassák az elszenvedett súlyos sérelmekért. Ami azt is jelenti egyben, hogy bár igencsak megkésve, és erősen korlátozott keretek között, de immár valóban szembenézhetünk a kommuista diktatúra százezreket sújtó bűneivel, törvénytelenségeivel, a milliókat megnyomorító elnyomás hazugságaival, egész embertelenségével. E nélkül, a közelmúlt tisztázása, a bűnök feltárása és a bűnösök megnevezése, méltányos megbüntetése nélkül, nyilván aligha képzelhető el itt bármiféle megnyugvás és megbékélés. A múlt tisztességes lezárása, a nemzet megsértett önérzetének, méltóságának helyreállítása és igazságérzetének kielégítése nélkül még mai gondjainkra is hiába próbálunk megoldást találni. S még kevésbé lennénk képesek nekigyűrkőzni egy olyan emberségesebb, boldogabb jövő megteremtésének, amire valamennyien vágyunk. Büntetlen bűnökkel ugyanis nem lehet hozzáfogni egy lerombolt és lezüllesztett ország újjáépítéséhez. A jelen kínzó bajain, nehézségein is csak akkor tudunk úrrá lenni, a jövőnket is csak úgy tehetjük mindannyiunk számára elviselhetőbbé, ha ez a nép nyugodt, megbékélt lélekkel, megbocsátva az ellene elkövetett bűnöket, (ha nem is elfelejtve a történteket), véglegesen lezárhatná a múltját. S ha végre fölemelhetné a fejét és kiegyenesedhetne. Tudom, ehhez még sok minden más is kellene. Például az is, hogy a bűnösök őszintén megbánják bűneiket. S ha megkésve is, de őszintén kérjenek bocsánatot áldozataiktól és a magyar néptől. De természetesen nemcsak azok, akik most majd a bíróság előtt felelnek tetteikért. A többi bűnösök is, akiket az elévülés jogelvének annyira vitatott érvéGrúzia lángokban Vérfürdőt rendeztek a lázadók Szemtanúi beszámolók szerint a nyugat-grúziai Szenaki városát szombaton elfoglaló kormányellenes erők valóságos vérfürdőt rendeztek a városban. A grúz kormány katonákon kívül a város számos polgári lakosát is lemészárolták. Ezt Eduard Sevardnadze közölte "a GIA grúz hírügynökséggel. A grúz államfő állítását független forrásból nem erősítették meg. Az orosz rádió tegnap a harcok színhelyén tartózkodó Sevard- nadzéra hivatkozva azt közölte, hogy az ország minden részéből érkeznek csapaterősítések a Nyugat-Grúziában harCsak szlovénul? A szlovéniai Lendván (Len- dava). szlovének egy csoportja arra szólította fel a hatóságokat, hogy töröljék el a magyar nyelv használatát a hivatalos okmányokon — jelentette szombaton a Tanjug. Tiltakozó levelük szerint a szlovének egyre nagyobb számban támogatják a kétnyelvűség megszüntetését, s azt akarják, hogy csak a szlovén legyen a hivatalos nyelv. A levél a magyar nemzetiségűek helytelenítését váltotta ki — közölte a Tanjug. coló kormányerők támogatására. Zviad Gamszahurdia erői, amelyek — Tbiliszi szerint — az abház egységek, illetve a Kaukázusi Népek Konföderációjához tartozó fegyveresek támogatását is élvezik, szombaton hajnalban foglalták el Szenaki városát. A grúz védelmi minisztériumra hivatkozó jelentésében az Interfax hír- ügynökség beszámol róla, hogy a kormányerők mellett Gamszahurdia erői is csapatokat vonnak össze Szénáidtól keletre, a Tehuri folyó mentén. Gamszahurdia katonái tegnap hajnalban megpróbálták A német politikai paletta jobbszélén elhelyezkedő republikánusok tegnap elnöküket, Franz Schönhubert jelölték az első helyen a jövő évi Európa Parlamenti választásokra. Ugyanő vezette a republikánusokat 1989-ben is, akkor 7,1 százalékot szereztek, és bekerültek az Európa Parlamentbe. A republikánusok rastatti tanácskozásán Schönhuber kijelentette, hogy jövőre a szavazatok tíz százalékára számítanak. Mint minden német jobboldali vagy szélsőjobboldali rendezvényen, Rastattban is összegyűlt a radikális ellentáfolytatni az előrenyomulást keleti irányban, de a kormányerők visszaverték a kísérletet. Zviad Gamszahurdia felhívást intézett az orosz vezetéshez követelve, hogy vonják ki az orosz csapatokat Poti városából és ne támogassák Sevardnadze „népellenes rendszerét”. Az oroszellenességé- ről ismert Gamszahurdia az orosz csapatok grúziai jelenlétét egyben az ország belügyei- be való beavatkozásaként értékelte. Gamszahurdia ugyanakkor állította, hogy Poti kikötőjének visszafoglalásában orosz egységek, köztük nehézharckocsik is részt vettek. bor. Több órán át kétezer ember tüntetett a tanácskozás színhelyének környékén, 500-at közülük a rendőrök a militáns „autonómok” közé soroltak. Ők időről-időre megpróbálták a rendőrkordont áttörni és a csarnokhoz nyomulni. A délutáni órákig 24 személyt vettek őrizetbe hatósági személy megsértése vagy rombolás miatt, az 1500 fős rendőrségi különítmény a gumibotjait is használta. Schönhuber szerint „itt a teremben ül a tisztességes Németország, odakint van a csőcselék és a bűnözők”., A nagyvilág hírei Jé Iraki ellenzékiek és a CIA ügynökei Londonban titkos tárgyalásokat folytattak egy Szaddam Husszein elleni merényletről, de az amerikaiak végül visszariadtak, sőt, beárulták a tervet Bagdadnak — ezt állította a The Sunday Times című brit lapban tegnap egy tekintélyes, Londonban élő iraki ellenzéki személyiség. * Európának egy új New Dealre, (a Roosevelt-kor- szak nagyszabású közmunkákra alapozott amerikai gazdaságfejlesztési programjára) lenne szüksége, hogy még erősebb, s egyszersmind még szolidári- sabb lehessen — jelentette ki a Le Journal de'Diman- che című tegnapi francia lapnak adott interjújában Jacques Delors, az Európai Közösség bizottságának elnöke. * Oroszország számos városában emlékeztek meg szombaton a politikai üldözöttek napjáról. Moszkvában a sztálini elnyomógépezet, a néhai belügyi népbiztosság, majd az állambiztonsági bizottság Lubjanka téri székházéval szemben tartottak emlékgyűlést. Szentpéterváron a néhai Forradalom téren, a mai Szentháromság téren felállítandó emlékmű alapkövénél szervezett gyűlést a Memorial elnevezésű szervezet. Jobboldali tüntetés Gumibotoztak a rendőrök VÉLEMÉNY Elégtétel a megtiport nemzetnek nyessége miatt már aligha lehet felelősségre vonni. S a legsúlyosabb bűnöket ténylegesen elkövetőkön túl, mindazoknak — legalább lélekben — bocsánatot kellene kérniük, akik tevékenyen részt vettek az ’56-os forradalom és szabadságharc eltiprásában, az idegen megszálló hatalom kiszolgálásában és fenntartásában. Ma még ez jámbor óhajnak tűnik, s lehet talán, hogy az is marad. Mégis bízzunk benne, hogy a hatalmi-politikai harcok csillapodtával, egy ma még elérhetetlennek látszó, de egyszer talán mégiscsak kiküzdött igazi kiegyezés és megbékélés — ha csak fiaink, unokáink életében is — megteremti majd ennek a lehetőségét. Ez a kínkeservesen megszületett igazságtételi törvény, lássuk be, még akkor is nagy jelentőségű, ha a társadalom széles rétegei ma még ezt nem látják, nem veszik tudomásul. Ahhoz, hogy az emberek szélesebb tömegei is felismerjék az igazságtétel részleges győzelmének jelentőségét, először is válaszolni kell a minduntalan fölvetődő legalapvetőbb kérdésre: Miért elengedhetetlenül szükséges, hogy ilyen hosszú idő' elteltével is megtörténjék az igazságszolgáltatás? Kiindulásként elfogadhatjuk, hogy a bűnösök felelősségre vonása — amint azt Zétényi Zsolt MDF-es képviselő, a kérdés kiváló' szakértője, oly világosan megfogalmazta egyik tanulmányában —„mindenekelőtt erkölcsi parancs”. A bűnt ugyanis feltétlenül követnie kell a büntetésnek, mivel a megsértett erkölcsi és jogi világrend csakis így állítható helyre. A legsúlyosabb bűnök elkövetőit pedig (amennyiben elévülhetetlen bűntettekről van szó) még több évtized múltán is kötelesek vagyunk felelősségre vonni. Fokozottan érvényes ez az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve ennek leverése és véres megtorlása során történt sortüzek, tömegmészárlások és más kegyetlen bűntettek, súlyos törvénytelenségek esetében. Ezeket a bűnöket ráadásul a hazánkat lerohanó idegen hatalom tankjainak segítségével, ezek védelmet nyújtó fedezékében és e megszálló hatalmat kiszolgálva követték el a többnyire önként és bosszúállástól fűtve cselekvő, vagy felbérelt gyilkosok és szadista kínvallatók. Ezek törvényes elítélése és megbélyegzése elkerülhetetlen még akkor is, ha életkoruk miatt sokakban már szánalmat keltenek. A forradalom és szabadságharc elpusztított hőseinek és hozzátartozóiknak éppúgy tartozunk ezzel az elégtétellel, mint ’56 megkínzott, sokat szenvedett még élő, vagy időközben elhunyt ártatlan áldozatainak és családtagjaiknak. S nem csak nekik. Az egész magyar népnek is elégtételt kell adnunk egyszersmind az elszenvedett sérelmekért, a példátlan méretű megtorlásokért. Csakis így elégíthetjük ki a nemzet igazságérzetét, visszaadva ezzel e nép igazságba vetett hitét, önbecsülését és méltóságát. Mindazt tehát, amit a Rákosi-rendszer, majd a forradalmat vérbefojtó újabb kommunista hatalom oly végzetesen megroppantott és bemocskolt, hogy következményeit máig sem tudtuk kiheverni. Le kell mosnunk most ezt a gyalázatot, hogy nemzetünk újra talpra állhasson és visszanyerje egészséges öntudatát. Mert, mint ugyancsak Zetényi Zsolt írta, „tiszta lelkű, öntudatos nép nem létezhet le nem mosott gy'alázat bélyegével ”. Az igazságtételnek az alapvető erkölcsi célon túl van egy igen világos politikai indoklása is. Ez pedig nem más, mint a magyar demokratikus parlament és kormány felelőssége a nemzet iránt, amelytől a felhatalmazást kapta, s amelynek akaratából kormányoz. Ebből a legitimitásból, a népképviselet elvéből egyenesen következik: a parlamentnek és a kormánynak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy lehetővé tegye a magyar nép ellen elkövetett bűnök elkövetőinek megbüntetését. Ilyen egyszerű tehát az igazságtétel magyarázata. Mert az igazság, ha felismeijük, ha fény derül rá, voltaképpen mindig ilyen egyszerű. (Akárcsak 1956-ban is!) Egészen addig, amíg valakik, valamilyen érdekből össze nem zavaiják. Mi azért csak lássuk az igazságot! (D. Vass László)
