Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. NOVEMBER L, HÉTFŐ 3 Pongrátz Gergely levele Pongrátz Gergely, az ’56-os Magyarok Világszövetségének elnöke levelet intézett Demszky Gáborhoz, Budapest főpolgármesteréhez. Tisztelt Főpolgármester Úr! Több mint egy éve kértem, hogy a Budapesten lévő szovjet emlékműveket és kommunista szobrokat szereljék le és tüntessék el a főváros köztereiről, mert azok környezetszennyezők és lélekrombolók. Ez, néhány kivételtől eltekintve, határidőre meg is történt és sokmilliós beruházással létrehozták a „nosztalgia parkot", ahova eljárhatnak sírdogálni az „elvtársak”. Most a néhány kivételről van szó Főpolgármester Úr! Türelmetlenséggel nem lehet minket vádolni, mert több mint egy évet vártunk a követelés teljesítésére. Ismételten felkérem, szíveskedjék intézkedni, hogy a Lánchídon lévő Kádár-címerekről végre hulljon le a lepel, mert azok a címerek hiába várnak a „feltámadásra”. A Szabadság téri szovjet emlékműről, pedig távolítsák el a csillagot, a sarlót és a kalapácsot, mert ezeket a jelvényeket már hónapokkal ezelőtt törvénytelennek minősítette a magyar parlament. Felhívom Főpolgármester Úr figyelmét arra, hogy ameny- nyiben 30 napon belül nem történik megfelelő intézkedés a főváros részéről, a törvény betartására, úgy bajtársaimmal és fiatalabb barátaimmal gondoskodni fogok a törvényességről. Nem robbanóanyaggal, hanem vésővel és „nagy kalapáccsal”. Tisztelettel Pongrátz Gergely Reformáció-emlékünnepség Antall József telefoninterjúja A Hét-ben A médiumok függetlenek A reformációra emlékeztek tegnap Debrecenben abból az alkalomból, hogy Luther Márton 1517. október 31-én szegezte ki a wittenbergi vártemplom kapujára hitvitára hívó 95 tételét, ami kirobbantotta a reformációt. A Református Nagytemplomban délelőtt megtartott istentiszteleten Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyház- kerület püspöke igehirdetésében a 476 évvel ezelőtti reformáció időszerű üzenetének nevezte, hogy „az egyháznak állandó megújulásra van szüksége, s a reformáció nem egyetlen egyház kiváltsága, hanem arra az egyetemes egyháznak van szüksége”. A ma egyházának — mondta a református püspök — az önvizsgálat mellett vigasztalásra és erőre van szüksége, mint ahogy „vigasztalásra szorul népünk is”. Kérdés, hogy visszaA Fiatal Demokraták Szövetségének Miskolcon ülésező országos választmánya Szájer Józsefet választotta szombaton a testület elnökévé. Mint ismeretes, a posztra Szájer József frakcióvezető-helyettes mellett Fodor nyert szabadságunkkal menynyire tudunk élni: mert újra építjük gyülekezeteinket, szeretetszolgálatunkat, lerakjuk iskolarendszerünk alapjait, de lesz-e erőnk befejezni a munkát?— tette fel a kérdést Kocsis Elemér, majd hozzátette: kétségeink mellett ugyan nem mehetünk el szótlanul, de azt tudnunk kell. hogy nem a kétségeké az utolsó szó. Délután ugyancsak a debreceni Nagytemplomban tartották meg az országos reformá- ció-emlékünnepséget, amelyen Konrad Raiser, az Egyházak Világtanácsának főtitkára tartott előadást. Az ebből az alkalomból rendezett ökumenikus istentiszteleten Kocsis Elemér református püspök köszöntője után Harmati Béla, az evangélikus egyház püspök-elnöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke hirdetett igét. Gábor, a párt alelnöke is pályázott. A 78 tagú választmányból 77-en voltak jelen. A 76 érvényes szavazat alapján Szájer Józsefnek 53 küldött szavazott bizalmat, míg Fodor Gábor 23 voksot kapott. A Hét tegnapi adásában sugárzott, a külföldi tartózkodása óta először adott interjújában Antall József kifejtette: a Rádiónak és a Televíziónak megvan a jóváhagyott szervezeti szabályzata, a köztársasági elnök által kinevezett két, elnöki jogkörrel felruházott, önállóan cselekvő alelnöke. A kormányzat felelőssége a költségvetésre vonatkozik, az ilyen jellegű felügyeletet a költségvetési törvény alapján a miniszterelnökség gyakorolja. A kormányfő kiemelte: e médiumok függetlenek, s neki az a lehetősége, hogy előterjesztést tesz az alelnö- kökre, illetve elnökökre vonatkozóan. Antall József csodálkozott azon a szemléleten, amelyik a függetlenségről beszél, viszont egyes politikai erők a nekik nem tetsző probléma felmerülése esetében azonnal meghirdetik: miért nem intézkedik, vagy miért nem avatkozik be a kormány. A miniszterelnök sajnálta, hogy a médiatörvényt nem fogadta el az Országgyűlés, illetve az ellene szavazók; és ugyanígy sajnálta, hogy nem került sor az általa előteijesz- tettek kinevezésére. Ennek lapszemle készítését szüneteltetik átmenetileg, annak tartalmi megújításáig. Elfogadhatatlan tehát a döntés elleni sajtóhadjárat. Amikor a Magyar Televízió alelnöke — a hatályos törvények és rendelkezések betartásával — felfüggesztette állásából a manipulációval gyanúsítható műsor főszerkesztőjét és új vezetőt bízott meg a feladattal, a szerkesztőség munkatársainak egy része jogtalan munkamegtagadásával lehetetlenné tette a közszolgálati feladat ellátását. A Magyar Televízió alelnöke a nemzetközi lyett napok óta belső munkahelyi problémákkal terhelik az ország nyilvánosságát és felelőtlenül izgatják a tömegeket. Egy jogállamban a munkaadó és a munkavállaló vitájában csak a független bíróság ítélete lehet irányadó. E vita nem dönthető el a mikrofonok és kamerák előtt, továbbá utcára hívott félrevezetett tömegek segítméltó tényfeltárás és bírósági eljárás helyett politikai hisztériával kívánják egyesek megoldani. Követeljük a törvény szigorának alkalmazását az elkövetőkkel szemben. A „hordóügy”, a „Hanák-ügy” és az 1993. január 3-ai „Csoóri— Sütő-ügy” után ki hiszi el, hogy a „Bánó András-ügy" elszigetelt jelenség? kezdődött csendes demonstrációra a Rádiós Kamara hívta a kollégákat, a sajtószabadságot féltő polgárokat, hogy onnan vonuljanak a Parlament elé, a Kossuth- szoborhoz: tiltakozásul a két közszolgálati intézményben, a TV-ben és a Rádióban az elmúlt napokban történtek miatt. Nahlik Gábor és Csúcs László elnöki jogkörrel felruházott alelnökök műkövetkeztében — mondta — az előállott helyzetben a rádió és a televízió ügyében ebből az állapotból kell kiindulni. A miniszterelnök a hogylé- téről érdeklődő kérdésre beszámolt egészségi állapotáról: mind a terápia, mind a transzplantáció jól sikerült. Hazánkat külföldön váratlanul éllovasnak tekintik a reformok területén, s a térség legstabilabb országának tartják — mondotta befejezésül. — Megítélésünk összességében elsőrendű, egyértelműen pozitív. Gyűlölködő Aczél-gyerekek Az úgynevezett „médiaháború” természetesen nem csitulhat el olyan hamar, mint szeretnénk, hiszen vannak, akiknek a harc elnyújtása a céljuk. Akik hosszú háborúra kívánnak berendezkedni, ők a Demokratikus Charta elnevezésű szervezetbe tömörülnek és volt Egyenlegbeli tudósításaikhoz hűen cinkelt lapokkal játszanak. Teszik ezt azért, mert a népbutításhoz ez követelmény, hiszen hogy is mondhatnák ki fehéren- fekctén azt, hogy céljuk a demokratikus magyar államrend külföldön történő lejáratása, ők, az Aczél-korszak gyermekei semmilyen módon nem tudnak azonosulni azzal a Magyarország- képpel, amelyen előtérbe kerül, kerülhet a nemzeti politizálás, avagy az ezeréves hagyománnyal bíró keresztény szellemiség. Ők, akik a Kádárrendszerben is kitűnően megvoltak, ott ültek a mindmáig megtartott székeikben, úgy vélik, idejük lejárt, hazudozás- sal már nem nagyon tarthatják fenn magukat, miért is a legaljasabb eszközeiket vetik be: rossz képet festenek arról az országról, amelyikben nem élhetik ki gátlástalanul azt, amit az említett Aczél-kor- szakban mint tananyagot szívtak magukba. Ezek az urak azért merészkednek el ilyen mesz- szire, mert azt hiszik, hogy ezzel két legyet üthetnek egy csapásra, vagyis rosszhírünket kelthetik a világban, s még a magyarság is támogatja őket, hiszen azok sem elégedettek a jelenlegi állapotokkal. Azt hiszik, hogy ez az elégedetlen réteg, vagy tömeg melléjük fog állni akkor is, amikor tulajdonképpen őt is gyaláz- zák. Nagyon remélem, egyre többen veszik észre, hogy az Aczél-gyerekek ízléstelen hazárdjátéka immár egy olyan pontra jutott, amikor azt keli mondani: eddig és ne tovább! Legalábbis a nemzeti médiában ne. Merthogy a budapesti városháza dísztermének falai között sistereghet a nemzetellenes légkör, az még csak hagy- ján, hisz itt nemrég még szocializmus volt, de remélhetőleg egyszer onnan is kiszorul és befér egy kisebb lakásba. Bízom benne, hogy olyanba, amelyik esetleg nem is Magyarországon lesz. (Vödrös) Mi van odaát? Halottak napja van... Mi, akik az elmúlás törvényszerűsége ellenére sem hisszük igazán, hogy az élet(ünk)nek egyszer vége szakad, kilátogatunk a temetőkbe ezen a napon, s egy-egy ima vagy néma beszélgetés erejéig elidőzünk szeretteink sírjai előtt. Kérdezünk. Talán azért, mert a fejfák láttán mindig bizonytalanná válik saját halhatatlanságunk mélyen gyökerező reménye, megkérdezzük a holtaktól, Istentől, önmagunktól: Mi van odaát? — Mert valaminek lennie kell — mondjuk s észre sem vesszük, hogy kérdésünk már-már egyezkedés a megváltoztathatatlan halállal, s a túlvilági újrakezdés reménye tükröződik benne. — Mert valaminek lennie kell — mondjuk, s várjuk a megerősítést vagy a cáfolatot, főképp azoktól, akiknek a neve mellett a fejfákon és a sírköveken két évszám szerepel. Halottak napja van... Ribáry Zoltán A Miniszterelnöki Sajtóiroda közleménye Politikai hangulatkeltés (Folytatás az 1. oldalról) „A kormány elutasítja azt a felfogást, amely a sajtó szabadsága és néhány újságíró, illetve műsor léte közé egyenlőségjelet állít. A médiaalel- nökök csupán három kulcspozíciónál tartották szükségesnek olyan új vezetők kinevezését, akik képesek végrehajtani az elfogulatlan tájékoztatásért tett intézkedéseiket. A Magyar Rádióban senkit nem függesztettek fel állásából, csupán egyetlen új helyettes főszerkesztőt neveztek ki egy üres státusra. Mindössze egy reggeli hírműsor részletét, a sítja.” Félre a félreértelmezökkel A Magyar Piacpárt elnöksége rendkívüli ülésén a következő állásfoglalást hozta: A Magyar Rádió és Televízió vezetői a felelősök azért, hogy e két intézmény elláthassa a hiteles tömegtájékoztatási feladatát. Elfogadhatatlan, hogy e két szervezet hír- és főműsoraiban a közszolgálati feladat ellátása: az ország valós politikai és gazdasági kérdéseinek ismertetése heHatározott, bár elkésett intézkedések Továbbá üdvözöljük a MaA Közakarat Egyesület IV., XIV. és XV. kerületi szervezetei nyílt levelet fogalmaztak, amelyben ez áll: Az 1992. október 23-ai események meghamisítása, a hazai és külföldi közvélemény megtévesztése súlyos, főbenjáró vétség. Tiltakozunk, hogy a Magyar Televíziónál kialakult vitát jogállamhoz Csendes tüntetéstől hangos az ország „...már régen nem műsorokról, újságírókról, Rádióról, Televízióról van szó, hanem a sajtószabadságról. Minden demokrácia legfontosabb alapelveinek és eszközeinek egyikéről, mellyel a polgárok a hatalmat kordában tarthatják...” — fogalmazták meg újságírók szombaton a Kossuth téren, a Parlament előtti tüntetésükön. Az MTV székháza előtt gyakorlatnak megfelelően fegyelmi vizsgálatot indított és várhatóan elbocsátja a 10 munkamegtagadó közalkalmazottat. A kormánynak meggyőződése, hogy az alelnökök lépései egyáltalán nem veszélyeztetik a szólás- és sajtószabadságot, nem fenyegetik a magyarországi demokratikus rendet és stabilitást. A munkajogi döntések súlyát indokolatlanul meghaladó politikai hangulatkeltést és az országnak erkölcsi károkat okozó kampányt a kormány határozottan visszautaségével, vagy akár az úgynevezett hatpárti tárgyalásokon. Vissza kell utasítani minden külföldről keltezett követelést is. El kell távolítani e két médiumból mindazokat, akik a munkahelyi demokráciát tudatosan félreértelmezik, munkahelyük sajátos lehetőségeivel visszaélnek, s veszélyeztetik annak alapvető tevékenységét. gyár Rádió határozott, bár kissé elkésett intézkedéseit a sokunkat ingerlő, egyoldalú és tendenciózus lapszemle leállításával kapcsolatban. A tárgyilagos, objektív tájékoztatás érdekében támogatjuk Nahlik Gábor és Csúcs László intézkedéseit. Kérjük, ne hagyják magukat zsarolni! sorpolitikai és személyi intézkedései ellen több ezren tüntettek. Petíciójukban — amelyet a Kossuth-szobor kezébe helyeztek el „a tájékoztatásra szegődött magyar újságírók” aláírással — leszögezték: „A Rádió meg a Televízió ismét fegyver lett a kormányzó hatalom kezében, és pontosan azok ellen irányul, akikért egyáltalán a szabad sajtót kitalálták.” Utcahosszal győzött