Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. NOVEMBER L, HÉTFŐ 3 Pongrátz Gergely levele Pongrátz Gergely, az ’56-os Magyarok Világszövetségé­nek elnöke levelet intézett Demszky Gáborhoz, Budapest főpolgármesteréhez. Tisztelt Főpolgármester Úr! Több mint egy éve kértem, hogy a Budapesten lévő szovjet emlékműveket és kommunista szobrokat szereljék le és tün­tessék el a főváros köztereiről, mert azok környezetszennye­zők és lélekrombolók. Ez, néhány kivételtől eltekintve, határidőre meg is tör­tént és sokmilliós beruházással létrehozták a „nosztalgia parkot", ahova eljárhatnak sírdogálni az „elvtársak”. Most a néhány kivételről van szó Főpolgármester Úr! Türelmetlenséggel nem lehet minket vádolni, mert több mint egy évet vártunk a követelés teljesítésére. Ismételten felkérem, szíveskedjék intézkedni, hogy a Lánchídon lévő Kádár-címerekről végre hulljon le a lepel, mert azok a címerek hiába várnak a „feltámadásra”. A Szabadság téri szovjet emlékműről, pedig távolítsák el a csillagot, a sarlót és a kalapácsot, mert ezeket a jelvénye­ket már hónapokkal ezelőtt törvénytelennek minősítette a magyar parlament. Felhívom Főpolgármester Úr figyelmét arra, hogy ameny- nyiben 30 napon belül nem történik megfelelő intézkedés a főváros részéről, a törvény betartására, úgy bajtársaimmal és fiatalabb barátaimmal gondoskodni fogok a törvényes­ségről. Nem robbanóanyaggal, hanem vésővel és „nagy ka­lapáccsal”. Tisztelettel Pongrátz Gergely Reformáció-emlékünnepség Antall József telefoninterjúja A Hét-ben A médiumok függetlenek A reformációra emlékeztek tegnap Debrecenben abból az alkalomból, hogy Luther Már­ton 1517. október 31-én sze­gezte ki a wittenbergi vártemp­lom kapujára hitvitára hívó 95 tételét, ami kirobbantotta a re­formációt. A Református Nagytemp­lomban délelőtt megtartott is­tentiszteleten Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyház- kerület püspöke igehirdetésé­ben a 476 évvel ezelőtti refor­máció időszerű üzenetének ne­vezte, hogy „az egyháznak ál­landó megújulásra van szüksé­ge, s a reformáció nem egyet­len egyház kiváltsága, hanem arra az egyetemes egyháznak van szüksége”. A ma egyházának — mond­ta a református püspök — az önvizsgálat mellett vigasztalás­ra és erőre van szüksége, mint ahogy „vigasztalásra szorul né­pünk is”. Kérdés, hogy vissza­A Fiatal Demokraták Szö­vetségének Miskolcon ülése­ző országos választmánya Szájer Józsefet választotta szombaton a testület elnöké­vé. Mint ismeretes, a poszt­ra Szájer József frakcióveze­tő-helyettes mellett Fodor nyert szabadságunkkal meny­nyire tudunk élni: mert újra építjük gyülekezeteinket, sze­retetszolgálatunkat, lerakjuk is­kolarendszerünk alapjait, de lesz-e erőnk befejezni a mun­kát?— tette fel a kérdést Ko­csis Elemér, majd hozzátette: kétségeink mellett ugyan nem mehetünk el szótlanul, de azt tudnunk kell. hogy nem a két­ségeké az utolsó szó. Délután ugyancsak a debre­ceni Nagytemplomban tartot­ták meg az országos reformá- ció-emlékünnepséget, ame­lyen Konrad Raiser, az Egyhá­zak Világtanácsának főtitkára tartott előadást. Az ebből az al­kalomból rendezett ökumeni­kus istentiszteleten Kocsis Ele­mér református püspök kö­szöntője után Harmati Béla, az evangélikus egyház püs­pök-elnöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csának elnöke hirdetett igét. Gábor, a párt alelnöke is pá­lyázott. A 78 tagú választ­mányból 77-en voltak jelen. A 76 érvényes szavazat alapján Szájer Józsefnek 53 küldött szavazott bizalmat, míg Fodor Gábor 23 voksot kapott. A Hét tegnapi adásában su­gárzott, a külföldi tartózkodá­sa óta először adott interjújá­ban Antall József kifejtette: a Rádiónak és a Televíziónak megvan a jóváhagyott szerve­zeti szabályzata, a köztársasá­gi elnök által kinevezett két, elnöki jogkörrel felruházott, önállóan cselekvő alelnöke. A kormányzat felelőssége a költségvetésre vonatkozik, az ilyen jellegű felügyeletet a költségvetési törvény alapján a miniszterelnökség gyakorol­ja. A kormányfő kiemelte: e médiumok függetlenek, s neki az a lehetősége, hogy előterjesztést tesz az alelnö- kökre, illetve elnökökre vo­natkozóan. Antall József cso­dálkozott azon a szemléleten, amelyik a függetlenségről be­szél, viszont egyes politikai erők a nekik nem tetsző prob­léma felmerülése esetében azonnal meghirdetik: miért nem intézkedik, vagy miért nem avatkozik be a kormány. A miniszterelnök sajnálta, hogy a médiatörvényt nem fo­gadta el az Országgyűlés, il­letve az ellene szavazók; és ugyanígy sajnálta, hogy nem került sor az általa előteijesz- tettek kinevezésére. Ennek lapszemle készítését szünetel­tetik átmenetileg, annak tar­talmi megújításáig. Elfogad­hatatlan tehát a döntés elleni sajtóhadjárat. Amikor a Ma­gyar Televízió alelnöke — a hatályos törvények és rendel­kezések betartásával — fel­függesztette állásából a mani­pulációval gyanúsítható mű­sor főszerkesztőjét és új veze­tőt bízott meg a feladattal, a szerkesztőség munkatársai­nak egy része jogtalan mun­kamegtagadásával lehetetlen­né tette a közszolgálati fel­adat ellátását. A Magyar Tele­vízió alelnöke a nemzetközi lyett napok óta belső munka­helyi problémákkal terhelik az ország nyilvánosságát és felelőtlenül izgatják a töme­geket. Egy jogállamban a mun­kaadó és a munkavállaló vi­tájában csak a független bí­róság ítélete lehet irányadó. E vita nem dönthető el a mikrofonok és kamerák előtt, továbbá utcára hívott félrevezetett tömegek segít­méltó tényfeltárás és bírósági eljárás helyett politikai hiszté­riával kívánják egyesek meg­oldani. Követeljük a törvény szigorának alkalmazását az el­követőkkel szemben. A „hor­dóügy”, a „Hanák-ügy” és az 1993. január 3-ai „Csoóri— Sütő-ügy” után ki hiszi el, hogy a „Bánó András-ügy" elszigetelt jelenség? kezdődött csendes demonst­rációra a Rádiós Kamara hív­ta a kollégákat, a sajtósza­badságot féltő polgárokat, hogy onnan vonuljanak a Parlament elé, a Kossuth- szoborhoz: tiltakozásul a két közszolgálati intézményben, a TV-ben és a Rádióban az elmúlt napokban történtek miatt. Nahlik Gábor és Csúcs László elnöki jogkör­rel felruházott alelnökök mű­következtében — mondta — az előállott helyzetben a rá­dió és a televízió ügyében eb­ből az állapotból kell kiindul­ni. A miniszterelnök a hogylé- téről érdeklődő kérdésre be­számolt egészségi állapotá­ról: mind a terápia, mind a transzplantáció jól sikerült. Hazánkat külföldön várat­lanul éllovasnak tekintik a re­formok területén, s a térség legstabilabb országának tart­ják — mondotta befejezésül. — Megítélésünk összességé­ben elsőrendű, egyértelműen pozitív. Gyűlölködő Aczél-gyerekek Az úgynevezett „média­háború” természetesen nem csitulhat el olyan hamar, mint szeretnénk, hiszen vannak, akiknek a harc elnyújtása a cél­juk. Akik hosszú hábo­rúra kívánnak berendez­kedni, ők a Demokrati­kus Charta elnevezésű szervezetbe tömörülnek és volt Egyenlegbeli tu­dósításaikhoz hűen cin­kelt lapokkal játszanak. Teszik ezt azért, mert a népbutításhoz ez követel­mény, hiszen hogy is mondhatnák ki fehéren- fekctén azt, hogy céljuk a demokratikus magyar államrend külföldön tör­ténő lejáratása, ők, az Aczél-korszak gyerme­kei semmilyen módon nem tudnak azonosulni azzal a Magyarország- képpel, amelyen előtér­be kerül, kerülhet a nem­zeti politizálás, avagy az ezeréves hagyománnyal bíró keresztény szellemi­ség. Ők, akik a Kádár­rendszerben is kitűnően megvoltak, ott ültek a mindmáig megtartott székeikben, úgy vélik, idejük lejárt, hazudozás- sal már nem nagyon tart­hatják fenn magukat, miért is a legaljasabb eszközeiket vetik be: rossz képet festenek ar­ról az országról, ame­lyikben nem élhetik ki gátlástalanul azt, amit az említett Aczél-kor- szakban mint tananya­got szívtak magukba. Ezek az urak azért me­részkednek el ilyen mesz- szire, mert azt hiszik, hogy ezzel két legyet üt­hetnek egy csapásra, vagyis rosszhírünket kelthetik a világban, s még a magyarság is tá­mogatja őket, hiszen azok sem elégedettek a jelenlegi állapotokkal. Azt hiszik, hogy ez az elégedetlen réteg, vagy tömeg melléjük fog állni akkor is, amikor tulaj­donképpen őt is gyaláz- zák. Nagyon remélem, egyre többen veszik ész­re, hogy az Aczél-gyere­kek ízléstelen hazárdjá­téka immár egy olyan pontra jutott, amikor azt keli mondani: eddig és ne tovább! Legalább­is a nemzeti médiában ne. Merthogy a budapes­ti városháza dísztermé­nek falai között sistereg­het a nemzetellenes lég­kör, az még csak hagy- ján, hisz itt nemrég még szocializmus volt, de re­mélhetőleg egyszer on­nan is kiszorul és befér egy kisebb lakásba. Bí­zom benne, hogy olyan­ba, amelyik esetleg nem is Magyarországon lesz. (Vödrös) Mi van odaát? Halottak napja van... Mi, akik az elmúlás törvényszerűsé­ge ellenére sem hisszük igazán, hogy az élet(ünk)nek egy­szer vége szakad, kilátogatunk a temetőkbe ezen a napon, s egy-egy ima vagy néma beszélgetés erejéig elidőzünk sze­retteink sírjai előtt. Kérdezünk. Talán azért, mert a fejfák láttán mindig bizonytalanná válik saját halhatatlansá­gunk mélyen gyökerező reménye, megkérdezzük a holtak­tól, Istentől, önmagunktól: Mi van odaát? — Mert valaminek lennie kell — mondjuk s észre sem vesszük, hogy kérdésünk már-már egyezkedés a megvál­toztathatatlan halállal, s a túlvilági újrakezdés reménye tükröződik benne. — Mert valaminek lennie kell — mondjuk, s várjuk a megerősítést vagy a cáfolatot, főképp azoktól, akiknek a neve mellett a fejfákon és a sírköveken két évszám szere­pel. Halottak napja van... Ribáry Zoltán A Miniszterelnöki Sajtóiroda közleménye Politikai hangulatkeltés (Folytatás az 1. oldalról) „A kormány elutasítja azt a felfogást, amely a sajtó sza­badsága és néhány újságíró, illetve műsor léte közé egyen­lőségjelet állít. A médiaalel- nökök csupán három kulcspo­zíciónál tartották szükséges­nek olyan új vezetők kineve­zését, akik képesek végrehaj­tani az elfogulatlan tájékozta­tásért tett intézkedéseiket. A Magyar Rádióban senkit nem függesztettek fel állásából, csupán egyetlen új helyettes főszerkesztőt neveztek ki egy üres státusra. Mindössze egy reggeli hírműsor részletét, a sítja.” Félre a félreértelmezökkel A Magyar Piacpárt elnöksé­ge rendkívüli ülésén a követ­kező állásfoglalást hozta: A Magyar Rádió és Televí­zió vezetői a felelősök azért, hogy e két intézmény ellát­hassa a hiteles tömegtájékoz­tatási feladatát. Elfogadhatat­lan, hogy e két szervezet hír- és főműsoraiban a közszolgá­lati feladat ellátása: az ország valós politikai és gazdasági kérdéseinek ismertetése he­Határozott, bár elkésett intézkedések Továbbá üdvözöljük a Ma­A Közakarat Egyesület IV., XIV. és XV. kerületi szerve­zetei nyílt levelet fogalmaz­tak, amelyben ez áll: Az 1992. október 23-ai ese­mények meghamisítása, a ha­zai és külföldi közvélemény megtévesztése súlyos, főben­járó vétség. Tiltakozunk, hogy a Magyar Televíziónál kialakult vitát jogállamhoz Csendes tüntetéstől hangos az ország „...már régen nem műsorok­ról, újságírókról, Rádióról, Televízióról van szó, hanem a sajtószabadságról. Minden demokrácia legfontosabb alapelveinek és eszközeinek egyikéről, mellyel a polgárok a hatalmat kordában tarthat­ják...” — fogalmazták meg újságírók szombaton a Kos­suth téren, a Parlament előtti tüntetésükön. Az MTV székháza előtt gyakorlatnak megfelelően fe­gyelmi vizsgálatot indított és várhatóan elbocsátja a 10 munkamegtagadó közalkal­mazottat. A kormánynak meggyőződése, hogy az alel­nökök lépései egyáltalán nem veszélyeztetik a szólás- és sajtószabadságot, nem fe­nyegetik a magyarországi de­mokratikus rendet és stabili­tást. A munkajogi döntések súlyát indokolatlanul megha­ladó politikai hangulatkeltést és az országnak erkölcsi káro­kat okozó kampányt a kor­mány határozottan visszauta­ségével, vagy akár az úgyne­vezett hatpárti tárgyaláso­kon. Vissza kell utasítani minden külföldről keltezett követelést is. El kell távolítani e két mé­diumból mindazokat, akik a munkahelyi demokráciát tu­datosan félreértelmezik, mun­kahelyük sajátos lehetőségei­vel visszaélnek, s veszélyezte­tik annak alapvető tevékeny­ségét. gyár Rádió határozott, bár kissé elkésett intézkedéseit a sokunkat ingerlő, egyoldalú és tendenciózus lapszemle le­állításával kapcsolatban. A tárgyilagos, objektív tá­jékoztatás érdekében támogat­juk Nahlik Gábor és Csúcs László intézkedéseit. Kérjük, ne hagyják magukat zsarolni! sorpolitikai és személyi in­tézkedései ellen több ezren tüntettek. Petíciójukban — amelyet a Kossuth-szobor ke­zébe helyeztek el „a tájékoz­tatásra szegődött magyar új­ságírók” aláírással — leszö­gezték: „A Rádió meg a Te­levízió ismét fegyver lett a kormányzó hatalom kezé­ben, és pontosan azok ellen irányul, akikért egyáltalán a szabad sajtót kitalálták.” Utcahosszal győzött

Next

/
Oldalképek
Tartalom