Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-05 / 232. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. OKTÓBER 5.. KEDD Mit tegyenek, ha támad a tűz? Nem mehet az erdő rovására Lelkes a csapat, de A Börzsöny lankáit lombos er­dők borítják. A várostól legtá­volabbi pontként fekvő Ipoly menti községekig időbe telik, míg eljutnak a váci tűzoltók ro­hamkocsijai. Szakszik Ákos, tűzoltó százados, váci parancs­nok mondta az év elején, egy környékbeli nagyobb tűz elol­tása után: elkelne arrafelé az erősítés, ha másként nem, gyor­san riasztható önkéntesekből. — Mit tennének, ha a kör­nyékükön tűz támadna — ér­deklődtünk a napokban né­hány Ipoly menti falu polgár- mesterétől. — Durján Miklós, Vámos- mikola: — Van nekünk egy rossz tűzoltóautónk. Úgy, ahogy működik az önkéntes tűzoltó egyesület. Tavaly na­gyon sok dolguk volt avar- és tarlótüzekkel. egyebekkel. Vo­nultak Perőcsénybe, Tésára, de voltak még Szobon is, ha se­gíteni kellett a bajban. Az au­tónk sajnos nagyon elhasznált. Ezért tárgyaltam a váci pa­rancsnokkal is arról: kaphat­nánk-e egy tűzoltóautót. A me­gyei önkormányzat pályázatá­ra is jelentkeztünk támogatá­sért. — Vajon az önkéntesek munkájához elkel-e egy-két, a térségben működő profi szak­mai segítsége? — Biztos jó lenne. Vagy egy olyan főállású ember alkal­mazása, aki állandóan készült­ségben lenne. Mondjuk, a gép­kocsivezető. De mondom, első­sorban egy jobb autó kellene. Jövőre az új törvény egyéb­ként is az önkormányzat fel­adatává teszi a tűzvédelmet. Elég nehéz lesz ezt megolda­nunk. Adott esetben Váctól vagy Balassagyarmattól kell segítségét kémünk. A közlöny- bén úgy jelent meg, hogy az úgynevezett tűzoltó vonalat Vámosmikola választja el és mi Balassagyarmathoz fogunk tartozni. Nem tudom, ezt hogy kell értelmezni? Szerintem Mi- kolára kellene egy kis kihelye­zett őrs vagy valami hasonló, legalább egy főállású emberrel. — Kovács István, Letkés: — A térségben Vámosmikolá- nak van csak hadrafogható csa­pata. Ha az erdőn nagyobb tűz lobbanna, akkor bizony raj­tunk csak ejgy országos eső se­gítene. Vác tőlünk negyven ki­lométerre fekszik. — Nagy Nándor, Ipolytöl- gyes: — Az erdőtüzeket a váci­ak is nehezen tudnák eloltani. Ezek az erdősűrűségek nekünk megközelíthetetlenek a rendel­kezésre álló technikával. Csák­ivá és szikracsapó kell olyan­kor. — Gondolom, hogy ahhoz meg sok ember. — Igen. A lakosság. Volt már rá eset, hogy a helybeliek segítettek. A tűzoltó csoportok különben megvannak minden községben. Ha másra nem gon­dolunk, ott vannak a közhasz­nú munkára hívhatók. Azokat sürgősen riaszthatnánk. — Kovács István, Letkés: — Nemrégiben volt nálunk egy kisebb tűz. A kivágott mál­navesszőt meggyújtották, s a láng tovaterjedt a száraz fű­ben. Szóltam az önkéntes tűz­oltó parancsnoknak, meg né­hány gyereknek, köztük az enyémeknek, s megfogták a tü­zet. Nagyobb baj esetén vi­Magyar Sasok Erdélyben, angol vendégek Gödön Erdélybe „szálltak” egyik út­jukon a Gödi Sasok. Az élmé­nyekről egyik aktivistájuk, Dankó Edina felső-gödi egye­temi hallgató számolt be. — A, Fiatal Sasok Orszá­gos Egyesületének tíznapos erdélyi túrájára három busz- szal indultunk. Artándnál lép­tük át a határt. Borszéken tá­boroztunk le. Villákban kap­tunk szállást, 2-1 ágyas szo­bákban. Kirándulásaink során nagyon sok és szép élmény­ben volt részünk. Ezek közül is kiemelném a parajdi sóbá­nyát, ahol a mélyben három csodálatos terem tárul fel a lá­togató előtt. A sóbánya szana­tóriumi gyógyhely is, akná­szok utókezelése folyik ott. Pihenőidőnkben szellemi és testi ügyességi versenyeket rendeztünk, s ezek mindig ér­dekesek és hangulatosak vol­tak. Szárhegyen is jártunk, a ‘volt Lázár-kastélyban, ahol Bethlen Gábor is nevelkedett. Csodálatosan szép élmény volt a kastélyban elhelyezett múzeumban tett látogatás. Megkapó látványban volt ré­szünk a szovátai Medve-tó­nál, s megcsodáltuk a köröndi világhírű fazekasműhelyeket. Utunk során Erdélyben baráti légkör, magyaros szíveslátás fogadott bennünket. Dankó Edina beszámolóján jelen volt Bolyóczki János a Gödi Sasok elnöke, aki elmond­ta, hogy a Gödi Sasok nemcsak erdélyi vendégek, hanem ven­déglátók is voltak. Egy London környéki angol testvérszervezetből hét gyerme­ket (két leányt, öt fiút) és három felnőttet láttak vendégül Gödön. I Az angol vendégek a tavalyi angol túra viszonzásaképpen ér­keztek Gödre. Az első héten Gö­dön, vendéglátóiknál érezték a magyaros vendégszeretetet. A második héten dunai túrán vet­tek részt az egyesület vendégei­ként. Sátortáboroztak Szob—Dö­ntős—Kisoroszi-sziget vonalá­ban. Részt vettek a túrán Pa­lás thy Árpád az országos egye­sület nemzetközi titkára, továb­bá Bélán Zoltán és Csaba Zol­tán tanárok. Csatlakozott a túrá­hoz négy gödi általános iskolás, akik kenuval vettek részt a du­nai kiránduláson. A vendégek a két utolsó napot a gödi ifjúsági táborban töltötték. Az angol ven­dégek a búcsúzáskor köszöne­tük nyilvánítása mellett elmond­ták, hogy Európa több országá­ban jártak már, de ilyen jól még sehol nem érezték magukat. Szívélyes búcsút vettek és az angol sasfiókák szerencsésen ha­zarepültek. (Balassa) önkéntes szont a mieink nem tudnának vele megbirkózni. — Nagy Nándor, Ipolytöl- gyes: — Mindenütt megvan­nak a tűzcsapok. Hat-hétszáz méterig hatásosak a tömlők. A három polgármester véle­ményének ismeretében kérdez­tük meg a váci parancsnokot, aki szerint érzékeny pontra si­került rátapintanunk: — Én korábban tárgyaltam Durján Miklóssal és Pongrácz Jánossal, Kemence polgármes­terével arról, hogy odaadnánk ötéves, jó állapotban lévő au­tónkat, de azt nem fogadták el — mondja. — Vámosmikola jelentkezett a megyei támoga­tást célzó pályázatra, de csak 150 ezer forintot kért, amiből talán még ennyi sem lesz. A meglévő alapot nagyon sokfe­lé kell osztogatni. A hosszú évek tapasztalata alapján azt mondhatom, hogy nem kell fő­állású tűzoltó a térségbe. Elég, ha az önkéntes csoportokat erő­sítik meg, s ha azok tagjai két- három napig akár havonta bent dolgoznának Vácott, a mi­einkkel, hogy tanuljanak. Fal- vanként 4-5, Mikolán 15 em­ber megoldhatná ezt a felada­tot. Kétségtelen, hogy egy iga­zi, vízszállító gép, népszerű ne­vén tűzoltókocsi kellene oda, ez lenne a jó megoldás épület- és egyéb tüzek oltásához. Az erdőtűz az más. A meredek he­gyoldalakra a mi kocsijaink sem tudnak felmenni. Szeren­csére, arrafelé nagyon józan emberek élnek. Vigyáznak, ne­hogy baj történjen. A ritka avartüzekkel megbirkózunk. — közölte végül a parancsnok. (kovács) Dobogókő és környékének fejlesztése Dobogókő az ország egyik legvonzóbb kirándulóhe­lye, melynek szépségeit nem kell ecsetelni. A kilá­tás hétszáz méter magas­ból a Dunára, a hegyvonu­latok látványa lenyűgözi az odalátogatókat. Ismer­tek a nagy látogatottságból adódó gondok is: plavult a vízrendszer, hiányos az inf­rastruktúra. Nem megol­dott a szennyvíz tisztítása, probléma van az elektro­mos hálózattal. A megoldás persze nem az, hogy kevesebb turista is elég lenne, éppen ellen­kezőleg. Az idegenforga­lom fejlesztése, a természe­ti kincsek bemutatása or­szágos feladat. De hogy lenne célszerű ezt megvaló­sítani? Erről kérdeztük Dobó Istvánt, a Pilisi Álla­mi Parkerdőgazdaság igaz­gatóját, aki fejlesztési ter­veikről nemrég tájékoztat­ta a Közép-Dunavidéki In­téző Bizottság elnökségét. Dobó István így fogalma­zott: Dobogókő betelt, ott már további fejlesztéseket csak a természet, az erdő rovására lehetne végrehaj­tani. Ezt pedig természete­sen nem akarhatjuk... A rendezési terv lényege az, hogy a térséget fejlesz­tik. Dobogókő közigazgatá­silag Pilisszentkereszthez tartozik, s a községnek nemcsak földrajzi, hanem történeti értékei is vannak. Itt találhatók a ciszterci Nemcsak látogatják, használják is a Cholnoky követ 1 1 Erdősi Agnes felvétele rend XIII. századi kolosto­rának és templomának rom­jai, faragott kövek, a korai gótika remekei. Ezen a he­lyen történt a Gertrudis ki­rályné elleni merénylet, melyhez Bánk Bán történe­te kapcsolódik. Az 1960-as években tör­tént ásatásokat nem követ­ték az állagmegóvás, a res­taurálás munkálatai, így ezek még hátravannak. A parkerdőgazdaság tervei szerint a már feltárt terüle­tet látványosan kellene be­mutatni, a terület többi ré­szét pedig rendezni. A középkori romterület megóvását szolgálná egy táborozóhely is, melynek főépülete a hozzá tartozó kiszolgáló létesítmények­kel együtt a kolostor keríté­sén kívül helyezkedne el, a Klastrom kút melletti tisz­táson. A magyar turista­mozgalom elindítói ezen a helyen' határozták el, a Klastromkert foírássánál, hogy egyesületet alakíta­nak. így ez turistatörténeti emlékhellyé vált, ami ugyancsak idegenforgalmi nevezetesség lehet. S hogy hol tart a terv megvalósítása? A koncep­ciót, illetve a rendezési ter­vet egyeztették a Pest Me­gyei Múzeumok igazgató­ságával, a pilisszentkeresz- ti polgármesteri hivatallal és a helyi plébánossal. A Műemléki Hivatal azonban még nem írta alá a tervet. S hátravan a pénzügyek jó­váhagyása is, ami nélkül nincs fejlesztés. (ga. j.) Zöld ajánlat az önkormányzatoknak Várják a pályázatokat A Pest Megyei Önkormányzat területfejlesztési i és környezetvédelmi bizottsága 12-12 millió fo­rintos alaptőkével két alapítványt hozott létre. Az egyik profilja a helyi területfejlesztési elkép­zeléseket erősíti, míg a második környezet- és természet- védelmi témában segíti — pénzzel és szakmai tanácsok­kal — a területi önkormányzatokat. Elsőrangúan környezetvédelmi beruházásokat, illetve a hason­ló tárgykörben kért céltámoga­tásokhoz szükséges programok készítését fogja segíteni az a 11 millió forint, melyet a Pest Me­gyei Önkormányzat területfej­lesztési és környezetvédelmi bi­zottsága a még tavasszal létre­hozott alapítványa keretében juttat el a pályázó hivatalok­hoz. Milyen célú terveket vár a bizottság? — kérdeztük a ha­sonló nevű önkormányzati osz­tály munkatársát, Lovas Antal- nét. — Elsősorban a szemyvízel- vezetés- és tisztítás, illetve a szi­lárd hulladék elhelyezésének tárgykörében várjuk a helyi ön- kormányzatok pályázatait. Utóbbiak elbírálásánál az illeté­kes bizottság a regionális együttműködés keretében meg­valósuló programokat helyezi előtérbe. Sajnos, ezt az általunk kiemelt szempontot a helyi ön- kormányzatok ma még nem tartják ugyanilyen lényeges­nek: alig-alig tudok a megyé­ben pozitív példát említeni ar­ra, hogy néhány szomszédos te­lepülés összefogott volna az említett környezetvédelmi prog­ramok megfogalmazására, illet­ve kivitelezésére. Csupán a Ve­resegyház—Szada—Erdőker­tes térségben tervezett szenny­vízelvezetés és -tisztítás, vagy az Örkény—rHemád, illetve Uj- hartyán és Kakucs, a Dány és Zsámbok közötti szennyvíztisz­tító rendszer megtervezése fe­lel meg a bizottság által is prio­ritással bitó szakmai elveknek. — Mi a lényege a természet- védelmi célzatú alapítványnak? — Az erre a célra elkülöní­tett 12 millió forintunkból ötöt juttatunk azoknak a pályázók­nak — legalább százan kapják ezt az összeget —, akik — ön- kormányzatok, s egyéb jogi sze­mélyek — regionális léptékű természetvédelmi koncepciót dolgoztatnak ki. Ezek a tervek — melyekhez örömünkre isko­lák is csatlakoztak szép szám­mal — egyaránt tartalmaznak megvalósítható elképzeléseket új, környezetvédelmi szempont­ból jelentős területek kialakítá­sára. Csupán néhány „nyertest” említek meg: két-háromszáz- ezer forint nagyságú összeget kap a fenti célra Tahitótfalu, Pócsmegyer, Gyömrő, Tatár- szentgyörgy. — Az utóbbi alapítvány tá­mogatja azt is, hol, hová telepít­sünk erdőt? — Ugyanez az alapítvány különített el kétszer hárommil­lió forintot a zöldfelület-gazdál­kodásra, illetve a meglévő kör­nyezet- és területvédelmi kon­cepció továbbdolgozására. Ebbe a tervezetegyüttesbe tarto­zik az is, hová telepítsünk er­dőt, hol szükséges ilyen irányú fejlesztés, mert például a koráb­bihoz képest aránytalanul szeny- nyezettebbé vált a helyi levegő, de ugyancsak erre a felhívá­sunkra várunk helyi parképítési elképzeléseket is. — Milyen irányba b'vánja a bizottság — immár a pályázó helyi hatóságok bevotuísával — továbbfejleszteni területvé­delmi koncepcióját? — A továbbgondoláshoz alapvető szempont a környezet­szennyeződés érzékenységé­nek folyamatos mérése, illetve az azáltal nyomon követhető változásokra való gyors és haté­kony reagálás. Úgy tervezzük, hogy a helyi hivatalok közre­működésével kidolgozandó koncepciót mintegy zöld aján­lást továbbítanánk a területi ön- kormányzatoknak: ezek nyújta­nak további segítséget a helyi fejlesztési elképzelések konkre­tizálásához is. — Mennyire partnerek eb­ben a továbbgondolásban — túl a pályázatokkal együttjáró pé,iz vitathatatlan vonzerején — a helyi hivatalok? — Egyértelműen megállapí­tottuk a közös munka során: a területi önkormányzatok várják a bizottság és a szakhatóság se­gítségét, komolyan veszik azo­kat a témákat, melyekben to­vábbgondolásra kértük fel őket (is). Egyúttal az a vélemé­nyem, hogy ezeket az úgyneve­zett segédanyagokat, melyeket folyamatosan juttatunk el egyes településekre, azért fo­gadják helyben ilyen szívesen, mert a megyei önkormányzat soha egy percig sem kívánt álta­luk beavatkozni a helyi ügyek­be. Ehelyett: kérésre ajánláso­kat teszünk az egyes települé­seknek az adott fejlesztési terve­ik kidolgozásához, szakhatósá­gi eljárások elvégzésében segít­jük őket, s az engedélyeztetés hivatali útját egyszerűsítjük szá­mukra. M. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom