Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-05 / 232. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1993. OKTÓBER 5.. KEDD Nem adjuk fel elveinket Beszélgetés Surján László népjóléti miniszterrel, a KDNP elnökével Szerkesztőségünk vendége volt Surján László népjóléti miniszter, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, akivel Vödrös Attila főszerkesztő, Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. — Kereszténydemokrata politikusként hogyan látja a Da- bas-Sáriban történteket? — Ha most a megnyugvás felé mennek az ügyek, akkor nem biztos, hogy perújrafelvételt kell kezdeményezni. Nyilvánvaló, hogy itt sokan, sokféle hibát követtek el, ezért nem szabad úgy viselkedni, mintha Győző atya lenne felelős a történtekért. Az ügy asszimetri- kus kezelése más települések szempontjából is veszedelmes. Leállítani a kultúrharcot — Az a gyanúnk, hogy egyesek éppen azért kezelték asszi- metrikusan, hogy fenyegetó- leg felmutathassák, erre kell számítani az ország más településein is. —- Bizonyos jelekből erre lehet következtetni. Azért tartom veszedelmesnek mindazt, ami Dabas-Sáriban történt, és itt hangsúlyozom a sajtó felelősségét is, mert könnyen föl- gerjeszthetünk egy kultúrharcot. A mai magyar társadalom egy-egy kisebb részét áthatja az a tizennyolcadik századi szemléletből fakadó légkör, gondolkodásmód, amelynek vezérelve volt: „Tiporjuk el a gyalázatost!” Vannak, akik ma is ebből kiindulva tekintenek mindenféle egyházi mozgolódásra, tevékenységre. Ez egész egyszerűen fölösleges. Az elműt negyven év az egyházakat oly mértékben meggyöngítette, hogy itt a közérdek csak az egyházak egészséges fejlődését kívánhatja. Ettől félni, és az ezzel kapcsolatos kérdéseket a politikai küzdelmek tárgyává tenni bűn. A jövő nemzedékei, a jövő Magyarországa ellen elkövetett bűn. Egyesek keresztény kurzust, a demokráciát fenyegető veszélyt emlegetnek, és ezzel próbálják riogatni a magyar társadalmat. Ennek az értelmetlen kultúrharcnak a leállítása mindannyiunk közös érdeke. — Azok a pártok, amelyek a történelmi egyházakkal szemben enyhén szólva kevés lojalitást mutattak, most, a választások közeledtével egyre inkább hangot váltanak. Mi erről a véleménye? — E pártok a parlamentben a vallási, az egyházi élet ellen ható, éles kinyilatkoztatásokat tettek, s miközben akcióikat folytatják, keresik az egyházakkal a kapcsolatot és a maguk elfogadtatását. Egyidejűleg fújnak hideget és meleget. Úgy vélem, tisztességesebb volna semleges álláspontra helyezkedniük, mert teljesen nyilvánvaló, hogy itt a választások előtti alakoskodásról van szó. — Az Ön által említett kultúrharc egyik következménye, hogy sokan nem ismerik fel: az egyházak fejlődése, megfelelő' működése közérdek. — Az egyházak közérdekű feladatvállalása igen sokrétű és a társadalom számára nélkülözhetetlen. Ugyanakkor sokféle gátja van e feladatvállalásnak, hiszen az éremnek csupán az egyik oldala az, hogy a régi egyházi ingatlanok kicsiny része visszaszáll az eredeti tulajdonoshoz. A másik oldalnak kell tekinteni többek között azt, hogy ezekben az ingatlanokban közcélú tevékenységet folytatnak. Nézetem szerint a sajátos egyházi cél is közcél, de aki ezt nem így látja, az is bizonyára közcélnak fogja fel az oktatási, az egészségügyi, a szociális célokat. Sajnos az egyházi ingatlanok működtetéséhez hiányoznak az anyagi feltételek. — Ez összefügg azzal, hogy az egyházak csak ingatlanokat kapnak vissza, de a fenntartáshoz szükséges egykori jövedelemforrásokat nem? — Az épülettel együtt megkapják a „normatív állami finanszírozást”, például iskola esetén a tanulók létszáma után. De ez csak működtetési költség. Az egészségügyben ez világosabban kirajzolódik. A társadalombiztosítás fizet azért, hogy Kovács Józsefet meggyógyították, de a társadalombiztosítás pénze nem fedezi az úgynevezett amortizációs költségeket: a műszerek pótlását, az épületek felújítását, bővítését. Ezek állami, részben önkormányzati csatornákból érkeznek. Az önkormányzatok egy része olyan szerződéseket köt az egyházakkal, amelyekben vállalja e a költségeket, mert tisztában van azzal, hogy ez az ott élők érdekének megfelel. Más része viszont azt mondja: vigyétek az iskolát, megkapjátok a tanulók után a „fejpénzt”, azután éljetek vele. Nem lehet a hívóik adományaiból — A szabaddemokraták tizenöt pontos csomagtervében szerepel, hogy az egyházaknak állami támogatás helyett a hívők támogatását kellene igénybe venniük. — Az elmondottakból talán kitűnik, hogy az említett feladatokat a hívők adományából ellátni éppoly lehetetlen, mint amilyen komolytalan az egyházi iskolákkal kapcsolatban hitbuzgalmi célokról beszélni. — Könnyen hihetnénk, hogy az egyházak erősödése, ezzel együtt a keresztény er- kölcsiség térhódítása minden demokratikus erőnek érdekében áll, pártállástól függetlenül, hiszen az jótékonyan hat mindennapi kapcsolatainkra, kultúránkra, gazdaságunkra... — Teljesen egyetértek, és a gazdaságot szeretném különösen kiemelni. E téren ugyanis el lehet követni azt a hibát, hogy fontos területekről kivonulunk, és az államot megpróbáljuk mintegy elhessenteni olyan feladatoktól, amelyeket negyven esztendőn át ellátott. Ez az állami kivonulás azonban nem történhet egyik napról a másikra. Például a szociálpolitikában az államnak meghatározó feladatai vannak. Itt van a vasút működése. Az ezt szabályozó törvénybe a kereszténydemokraták keményen beleszóltak, és úgy látom, sikerült kellő megegyezésre jutni. Az állam nem vonhatja meg előkelőén a vállát és nem mondhatja, hogy lesz, ami lesz. Valahol az erkölcscsel is összefüggenek ezek a kérdések, mert a gazdaság nem működik, ha például nincs szerződéses fegyelem, ha hiányzik az üzletkötésekhez, a megállapodásokhoz nélkülözhetetlen tisztesség. Nyugaton telefonon keresztül is lehet üzleteket kötni, mert az adott szó becsülete jogi értelemben ugyan nulla, az üzleti életben mégis perdöntő. Modernizáció és nemzeti érték — Valamikor, a háború előtt ez Magyarországon is így volt. — Pontosan erről van szó. A Nyugat nem Vallásos a szó középkori értelmében, de a nyugati kultúrából nem űzték ki azt a keresztény szellemiségből fakadó tisztességet, amely nélkül egy társadalom nem tud egészségesen működni és fejlődni. Hadd meséljek el egy régi viccet ezzel kapcsolatban. Annak idején, amikor a Szovjetunióban olasz segítséggel elkezdték gyártani a Ladát, Agnelliék csodálkoztak, hogy az oroszok rendre túllépik a határidőket. Mondták is, ha egy olasz gyárigazgatóval ez megtörténne, az venné a pisztolyát és főbe lőné magát. Mire az oroszok így feleltek: Nálunk ez másként van. Mi az ilyen gyárigazgatókat kinevezzük miniszternek. — Ön a nemzeti kultúrával, az erkölcsi felemelkedésünkkel kapcsolatban kifejtette a nézeteit Szárszón, bár ez a sajtóban nem kapott kellő hangsúlyt. — Szárszón többek között arról beszéltem, hogy a nemzeti kultúra ápolása és terjesztése előfeltétele az egyetemes kultúrához való kötődésünknek. Károsnak tartom az olyan modernizációt, amely kizárja a nemzeti értékeket, mert az egyetemes kultúra értékeit is csak akkor tudjuk befogadni, ha van hová. Elmondtam, hogy minden ország, minden társadalom legfőbb talpköve a tiszta erkölcs. Ezt tartósan csak a vallási ismeretek révén szerezhetjük meg. Ezért is fontos, hogy megszűnjön a nyílt és a burkolt vallás- ellenesség és biztosítva legyen az egyházak szabad működése. —'Saját közvélemény-kutatásaink szerint a Kereszténydemokrata Néppártnak ma olyan nagy a támogatottsága, amilyen még nem volt. On is így látja? — Mi is így gondoljuk, és azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan, akik kilencvenben a szavazataikat más pártokra adták, úgy érzik, hogy talán mi fogjuk megvalósítani azokat az elképzeléseket, képviselni azokat az érdekeket, amelyeket akkor másoktól vártak. Szeretnénk megfelelni a velünk kapcsolatban felerősödő várakozásoknak, és egyszerre készülünk vezető kormányzati, illetve ellenzéki szerepre, a választási eredményektől függően. Egy biztos, a mi pártunk nem lesz könnyen kapható koalíciós partner, mert nem a mindenáron való hatalomszerzés a célunk, hanem az, hogy egy határozott, pozitív irányú fordulatot vigyünk az ország életébe. Partnerekkel, illetve, ha nem lesz szükségünk partnerekre, akkor nélkülük vállaljuk ezt a nagy feladatot. Azonban lényeges elvi engedmények, elveink feladása árán nem kívánunk senkinek a kormányzópartnerei lenni. Csak tartalmi koalíciót köthetünk. Ma sajnos tanúi vagyunk, hogy lesöprődnek a fontos gondolatok. Nem azért, mert a vezető politikusi garnitúra áruló, vagy olcsó választási fogásokkal próbálkozik, hanem azért, mert nem fogalmazódnak meg jól a közös, az elérhető vágyak. Az ellenzék sem tudná másként Gondolok például arra, hogy ma túladóztatjuk az embereket. Nagy lélegzetet kellene venni, és azt mondani, hogy a gazdasági föllendüléshez több pénzre van szükség. Világosan közölni kellene a polgárokkal, hogy időlegesen milyen megszorításokkal kell számolniuk. Föl kellene tárni a gyermekmesék tarthatatlanságát, például azt, hogy ha a központi kiadások tömegét lefaragnánk a felére, akkor felvirágozna az ország. Ez ugyanis nyilvánvaló ostobaság. El kellene magyarázni, hogy akárhonnan nyesünk vissza, az valahol fájni fog, de meg kellene mondani, hol fog fájni és mennyi ideig. És akkor ezt a fájdalmat talán könnyebben viseli a társadalom, mert tudni fogja, hogy a gazdaság önmegújító készsége a tét. — Úgy tűnik az ellenzék is óvatosabban jelöli meg a céljaü. — így van. Egyre kevesebb a nagyhangú kijelentés, és már a kormány kemény lépéseit sem bírálják úgy, ahogy korábban, mert egyre jobban ráébrednek, hogy hasonló intézkedések nélkül ők sem tudnának kormányozni. — Az utóbbi időkben az iskolaügy került az érdeklődés középpontjába és kevesebb szó esett az egyházaknak visz- szaadandó egészségügyi intézményekről. — Egészségügyi intézmények nem voltak olyan nagy számban egyházi kézben, mint az iskolák. A finanszírozási problémák ezen a téren jelentősebbek, miként az a Bethesdánál is tapasztalható. A főváros nem akceptálta, hogy budapestieket is ápolnak abban a kórházban, és ez sajnos kitetszik az ön- kormányzat által nyújtott támogatásból is. Mostanában tárgyalok az irgalmasrendie- ket érintő ügyekben. Szeretném elérni, hogy pánikszerűen visszaadjuk a tulajdonjogot, majd közös megegyezéssel biztosítsuk a működtetést, vagyis azt, amit állami feladatként az ORFI a későbbiekben is ellát. A kórház szellemiségét a tulajdonosi jogok alapján az Irgalmas Rend, a Máltai Szeretetszolgálat, illetve valamilyen formában a katolikus egyház alakítaná ki, megfelelő jogi kereteken belül. így megmaradna az állami feladatvállalás és támogatás, ami biztosítja a betegellátás, a gyógyítás feltételeit. Pécsett is megindult egy ilyen folyamat és Vácott is megkezdődött az öreg irgalmaskórház átadásával kapcsolatos együttműködés. Mindebből látható, hogy az állam részéről megvan a készség, a nyitottság ezekben a kérdésekben és van egy bizonyos mértékű egyházi kapacitás is a feladatok ellátásához. Kedvező változást jelent az ápoló apácák megjelenése, ami nem függ össze a kórházak tulajdoni hovatartozásával, hiszen az apácák, mint munka- vállalók dolgozhatnak — dolgoznak is — állami kórházakban. — így legalább nem támadhatók. — Támadásnak persze minden érték ki van téve. Ehhez sajnos hozzá kell szokni, ugyanakkor iránytűnek lehet használni. Amit e téren kellő hangerővel támadnak, az többnyire jó, abba az irányba nyugodtan lehet haladni. — A kereszténydemokrata frakció tagjainak átlag- életkorából egyesek a párttagok átlagéletkorára következtetnek, s úgy vélik, hogy kevés a fiatal. Igaz ez? — Semmiképpen sem. Életkorok szempontjából más a frakció és más a párt. Tagjaink egynegyede harmincöt évesnél fiatalabb.-—Ez azt jelenti, hogy a választásokon fiatal jelölteket is indítanak? — Igen. Említhetem például Semjén Zsoltot, aki a frakció titkára, és talán még harmincéves sincs. Önállóan kívánunk megmérettetni — Legerősebb koalíciós partnerük komoly átalakuláson ment át. Ezt a megváltozott partnert közelebb állónak érzik-e magukhoz, mint korábban, vagy sem? ' — Sajnálatosnak tartjuk a történteket, de úgy tűnik, az MDF azóta megerősödött. A koalíciós munkánk a vége felé közeledik, s ebben az időszakban félreértések is adódnak. Most még nem kívánunk nyilatkozni a következő koalícióról. Érdekeltek vagyunk a rokon eszmeiségű pártok jó szereplésében, de önállóan kívánunk megmérettetni. Nem keresünk választ olyan kérdésekre, hogy most szorosabb, vagy lazább lesz-e a Fidesz és az SZDSZ kapcsolata, vagy hogy sikerül-e egy baloldali blokkot létrehoznia azoknak, akik ezen fáradoznak. Úgy érezzük, a választók elé tisztességes alternatívákkal kell lépnünk, és nem személyek, hanem gondolatok közötti alternatívákra van szükség. Bizonyára lesznek a választók szempontjából jól megkülönböztethető gondolatok. Ha az MDF egységesebb gondolatrendszert tud kialakítani, akkor jobban fog szerepelni a választásokon. Közelebb kerül-e hozzánk, vagy távolabb, majd meglátjuk, de ehhez az kell, hogy a választási programjukat letegyék az asztalra. — És mi van az önök programjával? — A miénk előbb ott lesz.
