Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-30 / 253. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1993. OKTÓBER 30., SZOMBAT Babaklub Szentendrén A Szentendrei Babamúzeumot dr. Kovács Jánosné (Marika) iparművész alapította 1990-ben. Több mint negyvenévi gyűjtőmunka eredményét jelentik a vitrinben kiállított babák és a hozzájuk tartozó kellékek Szentendrén, a Sas utca 18. szám alatt. — Melyik a kedvence? — kérdeztük Marikát a vitrinek között nézelődve. — A legkedvesebb ez a ba- batortatál, amely az én gyerekkorom kedvenc játéka volt, ugyanis amikor még kicsi voltam, nagy divat volt a babalagzi. Mikor az én babámat öltöztettük menyasz- szonynak, az én drága jó édesanyám sütött egy iciripi- ciri kis tortát, és ezen a kis tálon tálaltuk, de volt még málnaszörp is a sok aprósütemény mellé, no és vőlegénybaba és koszorúslány baba is. Olyan volt, mint egy igazi lakodalom, csodálatos visszaemlékezni rá. — Mesélne a tea- és mo- dellbabákról? — Abban az időben, amikor még nem volt villany teafőző, a teadélutánhoz előkészített teákat ezekkel a teababákkal tartották melegen, hatalmas, bő szoknyájuk többszörösen bélelt, és természetesen szépen is mutatott a teázó- asztalon. A modellbabákat pedig azért készítették, mert régen nem voltak manökenek, és a divatházak a babák segítségével mutatták be a legújabb ruhakölteményeiket. — Tudna még érdekes látnivalókat említeni? —A nagyon sok érdekes látnivaló közül megemlítem a német babaházat, ami édes Gyó'ry Vilmos Mese Mesebeli kis királyhoz Betévedt egy kis leány, Hogy az épen ozsonnázott Tulipános udvarán. „Ugy-e, szép itt, ugy-e jó itt? Nézz csak ide meg oda, Bársony itt a gyepes udvar, Drágakő a palota. Nézd a libám ezüst tollú, Aranyszőrű a cicám; Ugy-e itt maradsz minálunk Örökre te kis leány?” „Köszönöm a meghívását, De el nem fogadhatom. Szalmatetős kicsi gunyhó Az a ház, hol én lakom. A mi libánk közönséges S nem aranyos a cicánk; De ott van a két testvérem S édes apánk meg anyánk. Ha ölelnek, ha csókolnak S fejem rájok hajthatom: Szalmatetős kicsi kunyhót A világért nem adom!” Paizs Tibor Libák Sorba jönnek a libák, tipeg négy pár libaláb, elöl jön a leglibább, utána a nagyon liba, mögötte a főleg liba, utolsónak az, ki hajdan másodiknak ment a sorban, de meggondolatlan csőre gágogott a legelsőre. M. Tóth Sándor Vándorok Kikeleti harmat nektár nékünk inda ha pendül, nő ez a dal galagonyabokron érik ebédünk lopakodó villám messzezavar Kopogó a csizmánk, tücsök a tudója vándorutak pora nyakunkra ül moha-nyoszolyánkat szél igazítja amikor a pillánk elnehezül kis hálószobából, nappaliból, ebédlőből, étkezőből áll, a kicsi asztalon tálalva van, a kandallóban tűz ég, előtte pedig egy kutyus pihen. De ezenkívül is rengeteg a látnivaló: a babaszalonban a svájci varrógépen készült babaruhákat babavasalóval vasalják. 100-150 éves babák sorakoznak a vitrinekben, amelyek között a szép model lba- bák kortörténeti ruhákban díszlenek. A színes ruhákat viselő tájjellegű babák felelevenítik hazánk és a szomszédos országok népviseletét. Külön szobában foglal helyet a kalocsai népviseletbe öltözött hölgy, a rokka, a Sin- ger-varrógép, a konyhaasztalon komatál és csésze. A falakon megszámlálhatatlanul sok dísztányárban gyönyörködhetünk. — Mik a tervei? — Szeretnék egy babaklubot létrehozni, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon sok ember szereti és gyűjti a babákat, és csodálatos dolog lenne összejönni, kicserélni gondolatainkat, babákról beszélni. Jelentkezést levélben is várok a Szentendre, Sas u. 18. alatti címen. Kép és szöveg: Eszteré Mókusok Szép nyári reggel volt. A nap ébredésével egy időben a hegy lábánál elterülő falu is ébredezett. A jól ismert reggeli zajok kiszűrődtek a házakból az utcára, és tovagördültek, mintha találkozóra mennének. Ajtók csapódtak, ablakok nyíltak, hinták kezdték meg ingajáratukat. Egy autóbusz állt meg a falu szélén, ahonnét kanyargós ösvény vezetett a hegy tetejére épített kilátóhoz. Andrea és Mariann, valamint Bodri, a hűséges kutya leszálltak a buszról, rátértek az ösvényre. A kilátóhoz igyekeztek. Cipőjük nedves lett a harmattól. A kilátót egy hatalmas tisztás vette körül. A tisztást fenyőfák szegélyezték, míg távolabb néhány lom- bgs fa adott árnyékot a kirándulóknak. Bodri csaholva futott az egyik fához, ott megállt és szemügyre vette az árnyas tisztást. Jó pihenőhelynek találta. Közben a két kislány is odaért a Bodri által kiválasztott helyhez, lerakták a hátizsákjukat és letelepedtek. Bodri kis idő múlva megunta a pihenést, körbefutotta a tisztást, majd megállt a lányok előtt és hívta őket játszani. Előkerült a hátizsákból a labda. A két kislány játékát Bodri az árnyékból nézte, tetszett neki a pattogó, repülő labda. Ha elgurult, utána futott és visszahozta. Hamarosan megéheztek. Andrea megterített, sok finomság került elő a hátizsákból, természetesen Bodri részére is. Egyszer csak halk surranás hallatszott a fáról, aztán még egy surranás, és még egy. — Mi lehet ez? — kérdezték. — Mókusok! — kiáltottak fel egyszerre a lányok. Bodri is arra nézett, és mivel ő is úgy gondolta, hogy ott fenn a fa tetején tényleg mókusok tanyáznak, fel akart ugrani hozzájuk, hogy üdvözölje őket. Sajnos, ez nem sikerült, visszahuppant a fa alá. Máris talpra ugrott és kérlelni kezdte a mókusokat, hogy jöjjenek le, nekik az semmiség. A mókusok csak az alsóbb ágakig merészkedtek, miközben bizalmatlanul fürkészték Bodrit. Az a lányokra tekintett, tőlük várt segítséget. Andreának eszébe jutott a hátizsák, gyorsan kivette belőle az uzsonnára szánt csemegét, a diót, amiről tudta, hogy a mókusok szeretik. Számítása bevált, a diótörés jól ismert zajára a mókusok előbújtak, és lesurrantak a fáról. Egyre közelebb és közelebb merészkedtek, pici gombszemüket le sem vették a finom csemegéről — no meg Bodriról. így történt, hogy egy szép nyári napon a hatalmas fa alatt az ebédhez terített abroszt hatan ülték körül. Andrea és Mariann, akik almás süteményt ettek, Bodri kutya, akinek a tányérjára virsli került, valamint a három mókus, akik diót kaptak ebédre. Polgár Jutka Bag Jeles napok Mindenszentek és halottak napja (November 1-e és 2-a.) Mindenszentek napján, november 1-én a katolikus egyház tanítása szerint azokról a szentekről emlékeznek meg, akik a naptárban nem szerepelnek. Igen régi ünnep, már a IX. században kötelező volt. A halottak napját is régen, a X. századtól kezdték megtartani, de csak a XIV. században terjedt el ez a szokás. Az utóbbi két évszázadban mindenszentek ünnepe a halottak napjának előestéje lett. A néphit szerint a két nap közötti éjszakán a halottak miséznek a templomokban, a két napon pedig haza is látogatnak. Szokás volt, hogy a hazajáró halottaknak sót, vizet, kenyeret vagy akár egy tál ételt tegyenek az asztalra. A halottak emlékére a temető kapujában várakozó koldusokat etették kaláccsal. Szegeden és környékén a kalácsot „mindenszentök kalácsának”, „kóduskalácsnak” nevezték. Volt olyan vidék, ahol éppen azért sütöttek és osztogattak a temetőben kalácsot, hogy ezzel akadályozzák meg a ha- lottaik hazalátogatását. Jász- dózsán égve hagyták a lámpát, mialatt a temetőbe mentek, hogy a hazalátogató ha- lottaik szét tudjanak nézni. Úgy vélték, míg a harang szól, a halottak otthon vannak. Mindenszentek és halottak napjára, aki csak teheti feldíszíti a hozzátartozói sírját. Ma már általános szokássá vált a gyertyagyújtás a sírokon, sőt gyakran odahaza is. Különösen esős időben vagy ha valaki nem tud kimenni a temetőbe, otthon gyújt gyertyát, any- nyit, ahány halottja van. A magyar vidéken a két napon hagyományosan munkatilalom volt. Ilyenkor különösen a földmunkát tiltották, hogy ezzel is biztosítsák a halottak nyugalmát. Mindenszentek napjához a régi paraszti világban különféle gazdasági hagyományok kapcsolódtak. Volt ahol ilyenkor hajtották haza a legelőről az istállóba a gulyát, csürhét és ménest. A cselédeket is ekkor fogadták fel. Ezeknek a napoknak a jelentőségét azonban mégis elsősorban a halottakra való megemlékezés adja. Már az ünnepnapokat megelőző hetekben elkezdődik a sírok rendbehozatala. A temetőkben vannak olyan emlékhelyek, melyeket azok keresnek fel, akiknek távoli vagy ismeretlen helyen van a hozzátartozójuk sírja. A sírok ünnepi feldíszítése, koszorúzása nem tartozik az ősi szokások közé, ma azonban szinte kötelezőnek érzi mindenki városon és falun egyaránt. Tátrai Zsuzsanna Gy er mekr ej tvény Radnóti Miklós Naptár című verséből idézünk a kora őszszel kapcsolatosan. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első' része. 13. Színházi alkalmazott. 14. Az idézet 5. része. 15. ... ipso; természetesen. 17. Tanács, németül. 18. Idegen művészet. 19. Helység Telkibánya közelében. 20. Az idézet 2. része. 21. A 4. rész. 23. Kábítószer. 24. Nap, spanyolul. 25. Esőtől nedves. 28. Sróf szélei! 30. Indíték. 31. Eres! 32. A 6. rész. 34. Kicsoda? délszláv nyelvekben. 36. AI. 37. Sertés. 38. 1239-ben Magyarországon letelepedett kun fejedelem. 39. Német névelő. 40. ... Gerő; komikus színész (1884—1952). 41. ... Zoltán; függetlenségi politikus (1862—1915). 43. Éneklő szócska. FÜGGŐLEGES: 2. Két összefüggő földrész. 3. Magyar rockegyüttes. 4. Kötőszó. 5. Összeszorított kéz 6. Olasz női név. 7. Vanádium, bőr és szén vegyjele. 8. Spanyol autók jelzése. 9. Kanna jelzője. 10. Dehogy! 11. Zsíros, kövér franciául. 12. 1982-ben alakult, azóta felbomlott brit duó. 13. A 3. rész. 16. Kitüntetés, rendjel. 22. A hangya petéje. 26. Zúz. 27. Nem hajt a ...; ráérünk. 28. Bálterem. 29. Közép-Európa Kupa. 33. A diszprózium vegyjele. 35. Szükséges. 40. Mik- szát névbetűi. 41. Édes egynemű betűi. 43. Lásd függ. 10. Kedves Gyerekek! A vastag betűkkel szedett sorok megfejtését — a többi októberi megfejtéssel együtt — november 10-ig egy levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségünk címére. Ne feledjétek, már egyetlen helyes megfejtéssel is lehet nyerni! 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 U 15 16 17 V 18 19 a>; 21 22 sS 23 24 ír 25 26 27 28 ♦ Ó 29 \ 30 31 32 33 tm 35 36 37 38 V NY 39 I 40 1 41 ___L 4 2 43 E > >
