Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-30 / 253. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. OKTÓBER 30., SZOMBAT 9 Reformáció „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel!... Mert kegyelmes és irgalmas Ő, türelme hosszú, szere- tete nagy...” (Joel 2:12,13.) Holnap október 31- e lesz, és szeretném tudatosítani elsősorban is a fiatalabb nemzedékhez tartozó olvasókban, hogy ez a nap nemcsak — és nem is elsőrendűen — a „ takarékosság világnapja ”, hanem a világ keresztyénéinek jelentős része a „reformáció napjának", a reformáció ünnepének tekinti ezt a napot. De hát mi is a reformáció? Reformáció alatt azt a történelmi — elsősorban is egyháztörténelmi — eseményt szoktuk érteni, amelyik a XVI. század elején Luther Márton fellépésével óriási változást indított el és eredményezett az emberek vallásos gondolkozásában és vallási életében. Október 31-e azért ünnepi fordulópont, mert Luther, a wittenbergi Ágoston-rendi szerzetestanár 1517-ben ezen a napon szegezte ki vártemploma kapujára híres vitairatát, a 95 tételt, amelyben határozottan szembehelyezkedett kora közgondolkodásával, és megkérdőjelezte az egyházi tanítások egy részének, valamint vallási gyakorlatának helyességét, és a Szentírásra támaszkodva új hittételeket kezdett el tanítani, és ezeknek megfelelően új vallási életgyakorlat bevezetését tartotta szükségesnek. Ezt az általa kezdeményezett egyházi megújulást nevezzük reformációnak. Természetesen mindez nem jelenti azt, mintha a reform, reformálás szavaknak kizárólag csak vallási tartalma és értelme volna. Magyar történelmünk egy bizonyos szakaszát „ reformkornak” is szokták nevezni, és reformokat kívántak megvalósítani a ’48-as szabadságharcot megelőző úgynevezett „reform-országgyűléseken” is. Lényegében véve ezeket a reformtörekvéseket szerette volna végleg vérbe fojtani Haynau, többek között „az aradi 13” kivégzésével is. Amikor rájuk emlékeztünk október 6- án, egyúttal emlékeztünk az általuk képviselt reform- és szabadságtörekvésekre is. S ha már nemzeti ünnepeinknél tartunk, meg kell említeni, hogy 1956 októberében is a változtatás, a reform utáni vágy vitte ki az utcára fiataljainkat is, akikhez azután csatlakozott szinte egész népünk. Hősiességükre és bátor helytállásukra, hála istennek most már szabadon emlékezhetünk október 23-án. És nagy általánosságban „reformációt” szeretnénk megvalósítani ma is (társadalmi, politikai, gazdasági vonatkozásban), mégha rendszerváltásról, kárpótlásról vagy privatizációról beszélünk is. Mégis, elsősorban a XVI. századi reformációra gondolva az idézett bibliai versek alapján néhány mára is érvényes tanulságot szeretnék papírra vetni. 1. )A reformáció, a változtatás Isten akarata. Miért? Azért, mert az emberi bűn és — úgy gondolom, nyugodtan használhatjuk az Isten akaratával ellentétes lelki-szellemi erő megjelölésére az ősi kifejezést —- az ördög mindig „deformálni" akar. Meg akarja rontani a Teremtő és a teremtmény, de a teremtmény és teremtmény közötti kapcsolatot is. És a Biblia azt tanítja, hogy Isten ebbe a rontásba nem nyugszik bele, hanem a deformálódott teremtés helyett új teremtést akar, a megromlott embert „új emberré" akarja teremteni az ő Szentlelke által. 2. ) A reformáció az egyének gondolkozásában idéz elő változást, és a „reformálódott" egyénekből jön létre a reformált közösség. Luther először maga lett „ reformált” -tá, amikor megtalálta a „kegyelmes Istent", és csak ezután lehetett az egyház reformátorává. 3. ) A reformáció alapjában véve Istenhez fordulás, Istenhez térés: megtérés. Ahogy ezt Joel is meghirdette a maga idejében, vagy Keresztelő János a Jordán pusztaságában: Térjetek meg, mert egészen közel van az Isten országa! 4. ) Az előbbiből következik, hogy az igazi reformáció arról ismerhető fel, hogy Istenhez, Isten hozzánk szóló szavához, vagyis a Bibliához történt-e az odafor- dulás, a megtérés. így is mondhatjuk, hogy a reformáció nem „próbálkozások" sorozata. (Ha így nem sikerült, próbáljuk meg másképp, ha ez sem válik be, akkor kísérletezzünk egy harmadik megoldással, vagy egy negyedikkel, sokadikkal.) A reformáció a Bibliához, Isten élő szavához való visszatérés. Ezért tartotta Luther egyik legfontosabb feladatának, hogy anyanyelvére, németre fordítsa le a Bibliát. Reformáció ünnepére készülve, napjaink reformjaival foglalkozva gondoljuk végig ezeket a pontokat. Koczó Pál református lelkész Veresegyház Örömteli gondjaik vannak a ceglédi reformátusoknak Az emberek lelkében még ott a félsz Lizik Zoltán lelkész: „Az emberek élete — akárcsak az enyém nekik — nyitott könyv előttem” Hancsovszki János felvétele A ceglédi református egyház- község a török hódoltság idején is vigasztalást nyújtott az embereknek. S napjainkban éppúgy arra törekszik, hogy :— a mai körülmények között — miként lehet Istent szeretni, szolgálni. Lizik Zoltán lelkésszel erről beszélgettünk. — A rendszerváltozás előtt mi volt a jellemző, az emberek féltek, visszahúzódtak? Egyáltalán hogyan viselkedtek? — Itt a nagytemplom körüli részen református utcák voltak, amelyekben „kulá- kok” éltek. Meghurcolták, megszégyenítették őket. A házaikba idegeneket telepítettek, gyerekeik nem tanulhattak tovább, jómaguk nem tudtak elhelyezkedni. Legtöbben Dunaújvárosba, Kazincbarcikára kerültek. Sajnos, az egyház nem volt képes megvédeni őket. Együttérzett velük, imádkozott értük, de országosan nem tudott kiállni mellettük, úgy, ahogy megérdemelték volna. Ez kemény törést okozott. Ám az eltántorodá- sok, mélypontok közepette az istenhit mindig megújult. S végbement egy eszmélődés tisztulás is. Ez a lelkészeken, presbitereken, az egyház vezetőin éppúgy múlott, mint a gyülekezet tagjain. — Mi változott az elmúlt néhány évben? — Mi már a rendszerváltozás előtt is komoly tevékenységet végeztünk az emberek tudatának átformálásában. Hiszen öt éven át működött nálunk egy értelmiségi kör. Rendezvényeink jó hatással voltak az emberekre. Sokan velünk tartottak, akik azóta se járnak templomba. De azt értékelték, hogy az egyház vállalta ezt a szerepet is. — Ezzel némi bátorítást adtak az embereknek, hogy vállalják hitüket és járjanak templomba ? — Az emberek lelkében még ott a félsz és óvatosság. De jó részük bátrabb lett: eljön hozzánk. Ám ez egy hosz- szabb folyamat. Nem elég valakit kívülrő szabaddá tenni, ha belül ezt nem érzi. Mi nem azt tartjuk elsődlegesnek, hogy megmutassuk magunkat a templomban. Az a lényeg, hogy ki-ki belül érezze: idetartozik. — Manapság többen kötnek egyházi esküvőt. Gyakoribb a keresztelők száma? — Egyelőre nem érzékelhető jelentős változás. Éppen a tartózkodás miatt. Ha eddig nem jártunk templomba, most se hivalkodjunk ezzel. A húsz- és negyvenéveseknél van arra példa, hogy megke- resztelkednek vagy lekomfír- málnak. Szinte gyermeki csodálkozással pótolják be azt, amit ifjú korukban nem tehettek meg. — A gyerekeknél megfigyel- hető-e az egyházratalálás? — A gyerekek nagyon leterheltek, rengeteg az elfoglaltságuk. Mindenesetre annak örülünk, hogy visszakaptuk a református iskolát. A diákok közül ötszázan hittant, míg a többiek polgári erkölcstant tanulnak. Egyébként az átadás zökkenőmentesen zajlott le. Alighanem azért, mert kezdettől nem árultunk zsákbamacskát: bejelentettük, hogy szeretnénk visszaigényelni a létesítményt. Ráadásul volt is erre igény. A város öt általános iskolájából kettő egyházi. Ez egészséges versenyszellemet jelent. — Miként egyeztethető ösz- sze az, hogy ön lelkész és politikus, a városi önkormányzat tagja? Hívei nem neheztelnek ezért? — Nekem ez nem okoz fejtörést. Amikor a templom falain kívül vagyok egy közösséget képviselek. Azért politizálok — az élet minden dolgában —, mert ezzel híveimet szolgálom, a javukra cselekszem. Eleddig a gyülekezetemben nem akadtak olyanok, akik ezt megtették volna. Amint lesz valaki, csinálja helyettem. Most nekem kellett vállalni a megbízatást. Ám én nem mindenképpen szeretnék politizálni. — A lelkészek szinte mindent tudnak a híveikről. Ön mennyire ismeri nyájának szociális körülményeit? — A lelkészi szolgálat egyik fontos teendője a család- látogatás. Az emberek élete — akárcsak az enyém nekik — nyitott könyv előttem. Az egyház mindig is érzékeny volt az elesettek, betegek, özvegyek, szociálisan támogatásra szorulók iránt. Napjainkban — ahogy régen is — a gyülekezeten belül van gondozás, beteglátogatás. Tőlünk jobban elfogadják a segítséget. Nem érzik megalázónak. Mintegy negyven-ötven erdélyi család itteni letelepedését is megkönnyítettük. Örömünkre beilleszkedtek, boldogultak. — Miféle örömei, gondjai vannak a ceglédi református egyházközségnek. Milyen a közérzetük? — Örömteli és nem fejfáj- dító gondjaink vannak. Megújul a templom, s ez kellemes közérzetet ad. Nagy terhet jelent az iskola fenntartása. Ám ez szintén boldogító gond. Mert van miért munkálkodni és van kikben gyönyörködni. A gyülekezetben sincs ez másképp. Egy nagy család vagyunk, ahol a legfontosabb a szeretet. S ezzel — mivel egy szabadabb világban élünk — talán a legnagyobb nehézségek is köny- nyebben leküzdhetők, megoldhatók. F. F. Hírek a magyar és a világegyház eseményeiről Üj katolikus hetilap Keresztény Élet címmel új országos terjesztésű katolikus hetilap indul — tudtuk meg Czoborczy Bencétől, a Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó vezetőjétől. Az új lap november első vasárnapján jelenik meg először, induláskor százezer példányban. A kiadó azt reméli, hogy a Keresztény Élet a legnagyobb példányszámú egyházi lap lesz Magyarországon. Elsősorban templomokban fogják terjeszteni, de az utcai hírlapárusoknál is kapható lesz, példányonként 18 forintért. Gróf Lajos főszerkesztő lapunknak elmondta: a Keresztény Élet sok rövid tudósítást, hírt fog közölni a magyar és a világegyház eseményeiről. Nem csupán egy bizonyos társadalmi réteg, vagy korosztály igényeit fogja kielégíteni, hanem minden olyan hívőt és nem hívőt, akit érdekelnek a lapban megjelenő írások. Ezért bizonyos értelemben a most induló Keresztény Élet néplap és közéleti lap is lesz. Minden olyan fontos társadalmi, politikai problémáról hírt fog adni, amely a ma emberét Magyarországon foglalkoztatja. A lap természetesen a katolikus egyház tanításainak megfelelően fog tájékoztatni, és bizonyos értelemben irányt kíván adni olvasóinak, különös tekintettel a közelgő választásokra. Ez nem azt jelenti — tette hozzá Gróf Lajos —, hogy bármelyik párt mellé állnak, hanem csupán a véleményüket mondják el akkor, amikor úgy érzik: egyesek be akarják csapni a közvéleményt. Bár várhatóan a Kereszténydemokrata Néppárt többször szerepel majd a lapban, mint más pártok — tette hozzá —, ennek csupán az az oka, hogy a kereszténydemokraták gondolkodása sok kérdésben közel áll ahhoz, amit a lap készítői képviselnek. A Keresztény Élet azonban természetesen mindenekelőtt hitbuzgalmi, egyházi jellegű lap lesz, de nem egyházi fenntartású: egyetlen fillért sem kapnak az egyháztól. Bár a lap készítői — mint elmondták — tisztelik az egyházi hierarchiát, de függetlenek szeretnének maradni. Az országos terjesztésű lapok életében szokatlan módon a kiadó székhelye Miskolcon található. De már a budapesti szerkesztőség is dolgozik a miskolci mellett. Egyébként a Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadónak több egyházi lapja is van, ezért is mert belekezdeni újabb vállalkozásába. Megjelenteti az Új Missió című havilapot, a szép kiállítású negyedéves folyóiratot, az Egyházi Építészetet, a Kolping című újságot és számos, főleg egyházi témájú könyvet is kiadott. A kiadó gondozásában jelent meg többek között Szántó Konrád több könyve. Ebben az évben adták ki a szerzőnek az egyházi személyek 1956 utáni üldöztetéséről szóló művét, Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház címmel. H. Cs.