Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-16 / 242. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. OKTÓBER 16.. SZOMBAT • 13 Ki mulasztott? Szombaton, azaz szeptember 25-én a lapot Piliscsabán senki sem kapta meg. Szeptember 27-én érdeklődtem a csabai postán, miért nem kaptunk újságot. Udvariasan kérdeztem többedma- gammal, a válasz az volt, hogy az újságok szombaton nem érkeztek meg. Kérem a szerkesztőséget, érdeklődje meg, valóban ez volt-e az ok vagy más. Nemeskéri Mihály Piliscsaba * Sajnos nem tudunk eleget tenni kedves olvasónk kérésének, nem tudjuk kivizsgáltatni, hogy miért nem érkezett meg a jelzett napon Pi- liscsabára a Pest Megyei Hírlap. A terjesztés ugyanis nem a mi feladatunk... Mi is csak szeretnénk tudni, ✓ Aldor Imre Vázlatok n Értesülvén Vagner asz- . szonytól, hogy Komárom és Pétervárad még nincs átadva, s hogy bástyáik mögé a szétriasztott honvédek tömegesen gyülekeznek, Pulszky és Teleky útján egy a magyar forradalom genezisét és lefolyását objektive tárgyaló ékesen irt memorandumot intézett az angol és francia kormányhoz, majd (okt. 2-án) Komáromba küldött követet, a derék és bátor Henningsent, következő levéllel: „Viddin. okt. 2. 1849. Magyarország kormányzója Komárom várának üdvözlete. Görgey elárulta a hazát. Vesztére forditá a hatalmat, melyet csak megmentésének föltétele alatt kölcsönöztem neki, felelőssége alatt. Kötelességemmé vált saját kezeimbe venni ismét a kormányzói hatalmat, melyet a nemzet megbízásából lörvény- szerüleg különben is csak én gyakorolhatok. Fő gondom Komáromot biztosítani. Ha az 6 hónapig tartja magát, a haza meg van mentve. Ez okból küldöm rendkívüli megbízottam gyanánt Hen- ningsen Frigyes urat, hazánk ügyeinek meleg s fontos helyzetű angol barátját, adván neki teljes hatalmat mindent megtenni, a mit Komárom megtartására s biztosítására szükségesnek lá- tand; alkalmazni s elmozdítani a kit jónak lát, lekötelezni a nemzetet jutalmakra, kármentesítésekre; különösen megtiltom honfitársaimnak, honárulási bún terhe alatt, hire, tudta s hozzájárulása nélkül az ellenséggel bármi érintkezésbe bocsátkozni. Rendeleteimnek mindenki engedelmeskedjék. Komárom kitartásától függ a haza hogy az egyik rákövetkező szombaton miért nem juthattak lapjukhoz a biator- bágyi előfizetőink... Nem tudunk mást tenni, minthogy a mulasztók nevében is elnézést kérünk azoktól, akiket kár ért. A szerkesztőség Átkos általánosítás A szeptember 17-iki lap „Levelünk jött” rovat „Az utas jogai...” című olvasói levél kihívó hangnemmel és az abban lévő tévedések alapján kénytelen vagyok Brezovich Károly úr részére az alábbi észrevételt tenni: — Az újság tévesen közölte beosztásomat, mivel a MÁV Rt. Vezérigazgatóság Személyfuvarozási Főosztály vezetője vagyok és nem a MÁV Rt. vezérigazgatója. — Brezovich úr a szeptember 2-án megjelenő észrevételeimből csak a korábbi állításainak alátámasztására szolgáló részleteket ragadta ki. Előző általánosító állításait mindenáron bizonyítani akarva észre sem vette azt a csekélységet, hogy levelében nevemet is elírta. Megerősítem az előző levelemben leírtakat: Minden konkrét észrevételt, kritikát köszönettel fogadok. A szolgáltatás területén bizonyítható vétkes magatartást tanúsítókkal szemben szigorú felelősségre vonást rendelek el. Azonban az általánosító észrevételek alapján nincs módomban eljárni. Az általánosítás csak kollektív felelősség vonásra alkalmas, melyet messzemenően elítélek. Kikényszerített reagálásom után az ügyről további vitában nem kívánok közreműködni. Perger Imre főosztályvezető MÁV Rt. Szebb jövőt! Ugye, mi, idősebbek valahonnan emlékszünk még erre a köszönési módra? Hiszen ez nem más, mint az akkori leventék köszönése, amely a tisztelgéssel együtt hangzott el. És ugyan miért ne emlékeznénk ifjúságunk egyik, fegyelemre, hazaszeretetre, bajtársi- asságra nevelő egyesületére, a levente egyesület(ek)re. Olyan intézmény volt ez, amely felkészítette a fiatalokat a cserkészévek után — vagy alatt is — a várható katonaéletre. Jómagam is, mint leventeköteles részt vettem a foglalkozásokon — alaki kiképzésen, harcászaton, lőgya- korlaton és így tovább. Ez vitathatatlanul növelte a fizikai állóképességemet. Manapság viszont ebben a kérdésben nagyon megoszlanak a vélemények. Vannak, akik az akkori Hitlerjugend- hez hasonlítják, vannak, akik azt mondják, hogy a leventékHISTÓRIA a magyar emigráció életéből élete; a várat feladni akarni, a nélkül hogy az 1848-iki alkotmány megtartása, a magyar ügyet pártfogoló Anglia garantiája alá helyeztetnék, s a kötés általam is aláírva elémutattatnék, honárulás, melyet megbízottam halállal büntessen; s arra neki minden jó hazafi engedelmes segédkezet nyújtson. Anglia rokonszenve hatalmasan nyilatkozik mellettünk. A segély perce közéig. Ha Komárom áll, a haza mentve lesz. Hűtlenség és egyenetlenség rontotta meg a hazát. Komárom hűsége s egyetértése megtarthatja. Isten és a nemzet átka reá, ki a nemzetet megcsalja.” Batthyányi. Kossuth. Közvetlen sikere azonban ennek sem volt. Komárom még szept. 29-én meghódolt az ellenségnek; a francia közvetítés éppen nem, az angol is csak lassan mozdult. A „fényes porta” kapuján, Konstantinápolyban erélyes követe, Andrássy Gyula gróf által szintén többször kopogtatott Kossuth s itt Andrássy ügyes és buzgó tevékenysége ki is eszközölte, hogy Viddinbe határozott és szigorú parancsok küldettek, melyek folytán a „foglyok” (szept. vége felé) kielégítő ruházat s jobb. bőségesebb eledelben részesültek. Az osztrák és orosz kormányok azalatt nagy kortyokban nyelték a mérget. * Élbizakodva egy kimerült nemzet árulással könnyített leverése miatt, s bízva egyúttal a nyugati hatalmak semleges közönye, valamint a török szultán gyengeségében, már aug. 24-én követelni kezdék, miszerint a menekült magyarok és lengyelek a belgrádi és kainardjii békekötések idevágónak állított, valósággal pedig csak gyilkosokra és gonosztevőkre szóló pontjainak értelmében illető kormányaiknak kiszolgáltassanak, a rögtön összeülő díván azonban — hosz- szas és heves vita után — ellenkezőt határozott s a nagy vezér Resid basa, a serias- ker, de leginkább a Korán tilalmára utaló Scheik ül iz- lam votumához a szultán is csatlakozott. „A porta meggondolván, irá aztán Ali basa külügyminiszter a londoni török követhez, Mehemed basához —, hogy a menekültek életűket a szultán védelme alá helyezők, a büntetés neme fölött pedig, mely őket kiadatásuk esetében érné, kételkedni nem lehet; a szultán kegyes szive egyáltalán nem egyezhet meg abban, hogy oly könnyen s vonakodás nélkül kiszolgáltassanak. Kiadatásuk efölött a szultán kormányának becsületével s emberségével- sem igen fér össze”... E férfias nyilatkozatot a Konstantinápolyban lévő követek közöl az angol és a francia Canning lord és Au- pick tábornok nyiltan s hime- zés nélkül helyeslék; Stürmer osztrák s Titoff orosz követ ellenben új jegyzéket intéztek Ali basához kereken kijelentvén abban, miszerint a diplomáciai összeköttetést azonnal megszakítják, ha kivánataik 48 óra alatt nem teljesittetnek. A megszorult porta ekkor hat kérdéssel fordult a francia és az angol követhez s minthogy valamennyire megnyugtató, sőt fölbátorító válasz adatott — szilárdul megmaradt előbb elfoglalt álláspontján... Szegény számüzötteink- hez kevés jutott el a kulissza- titokból, mikkel a diplomáciai zöld asztal komédiásai mulatták magukat, de annyit megtudtak mégi sehogy a Da- mokles kard már nem hajszálon, hanem erősebb madzagon függ a honvágy, a bánat és a nélkülözések miatt hamar őszülő fejük fölött... Néhány török miniszternek még szept. elején az a furcsa ötlete támadt, hogy a földönfutó hitetlen gyaurokból jó lenne tán igazhivő muzulmánokat faragni, s midőn az osztrák—orosz követelések mind vészesebb alakot öltöttek, a divánban is szóba hozták e tervet. Az olcsó térítés megtetszett ott mindenkinek s miután Andrássyval is közölték a dolgot, szept. 18-án egy futárt indított a se- riasker Viddinbe, ki tőle a basához, Andrássytól pedig Kossuthhoz vitt ily tártalmú leveleket. A jámbor mollah szept. 24-én érkezett oda, s közié megbízatását az emigrációval. A Jákob hangján, de Ézsau kezeivel nyújtott ajánlat rettentő zűrzavart vont maga után. Bem, Kmety, Stein tábornokok, Balogh, Zarzetzky, Kohlmann ezredesek, Vorpnieszky hg. és Fritsch alezredesek, 10 őrnagy, 15 százados, 40 fő- és alhadnagy, 2 törzsorvos, 25 altiszt, 200 közvitéz s 8 hölgy legkisebb habozás és fejtörés nélkül elsétáltak a mecsetbe, hol a főmufti dicső színe előtt elmondván komikus török szóejtéssel azt a hires frázist: „Allah nagy s Mohamed az ő prófétája”, új nevet s egy szép új fezt kaptak cserébe a szent keresztséggel együtt odavesző tömérdek isteni malasz- tért s ezzel aztán véget ért a ceremónia, de véget egyszersmind rájok nézve a muszka—osztrák reklamáció is... Kossuth, Batthyány, Mészáros, Dembinszky, Guyon, Vysoczky, Zabol lettek a Hunyady-páncélo- sok, és még mások Szálasi-ka- détoknak titulálták. Ezek az állítások természetesen nem állják meg a helyüket, már csak azért sem, mert a háború alatt a leventeköteles ifjakat nem hívták be a hadseregbe, sem SAS-, sem egyéb behívóval. Akik mégis megtalálhatók voltak ezekben a szervezetekben, azok önként jelentkezés folytán kerültek oda. Következésképpen tehát nem volt fasiszta, antiszemita egyesület a levente intézmény: természetesen erről a kérdésről — mint bármely másról — lehet vitatkozni, esetleg vitát kezdeményezni, de ettől a tény tény marad. Ami viszont a levente egyesületek újraélesztését, újbóli megalakulásukat illeti, én csak támogatni tudom. Annál is inkább, hogy honvédségünk jobb, edzettebb, felkészültebb, szellemileg és fizikailag érettebb fiatalokat kapjon. Természetesen az újra életre hívott levente egyesületek olyan nevelési, oktatási rendszer alapján végeznék munkájukat, amely minden vonatkozásban megfelelne a kor szellemiségének. Az oktatás keretében felkészíteni az ifjakat a haza védelmére, megtanítani őket a korszerű hadi- technika kezelésére, helyet kapjon az oktatásban a vallási életre való nevelés, megkülönböztetés nélkül megtanítani őket a társadalom számára elengedhetetlen becsületes, feddhetetlen élevitelre. Hogy a levente szeresse hazáját, tisztelje elöljáróit, és feljebbvalóit. Tisztelje szüleit, nevelőit, embertársait, bajtársait. Hiszem, hogy ezt a társadalmi igényt felismerik az arra illetékes szervek — szervezetek —, és fontolóra veszik egy olyan levente egyesület létrehozását — vagy ha netán már lenne ilyen, akkor — támogatását, amely átalakulóban levő honvédségünknek egy utánpótlást biztosító tartaléka lehet. Pusztai József Tápiószecső moyszky s mások azonban kereken visszautasiták az erkölcsi attentatumot, sőt Kossuth egy hosszú emlékiratot készített s menesztett a derék Thomson közvetítése által szept. 30-án Palmerston- hoz, melyben előadván röviden a magyar forradalom történetét s amik azóta történtek, s a kiszolgáltatás válaszújára szorított 5000 száműzött nevében Anglia pártfogását kéri, férfias büszkeséggel kiáltva föl a zársorokban, hogy „gyermekeinek vagyont s dús örökséget nem hagy, de becsületes nevet igen, s inkább kész a hóhérpallos alá jutni, hogysem múltját bemocskolja vagy nemzete bizalmát megcsalja". A jó hatás, mit ez irat szült, hamar mutatkozott. Cobden. Nugent lord, Stuart lord, Osborne, Evans. Noweys, Valmsley, Milnes, Villcox, Salway, Clay, Smith, Wyld, Scholefild, Co- lebrooke, Towsbend, Kershaw, William sat. egymásután felszólaltak az angol parlamentben „a magyar ügy” védelmére s támogatva a független sajtó erélyes magatartása által a konstantinápolyi angol és francia követ számára oly erkölcsi háttért rögtönöztek, hogy az orosz kormány azontúl csak any- nyit mert még követelni, mi- szerént a „veszélyesebb emigránsok a török birodalom belsejébe internáltassanak”, mig Ausztria a maga részéről Hauslab tábornokot küldé Viddinbe, hogy „önkéntes hazatérésre” bírja azokat, kik megunták a sok nélkülözést, s inkább akarnak osztrák rabok, mint török foglyok lenni. (Folytatjuk) István főherceg főispán! beiktatása Az ország nádora tradicionálisan egyben Pest vármegye főispánja is volt. 1790 óta a nádori tisztséget Habs- áarg-főhercegek töltötték be; legismertebb József volt, azon kevés Habsburg egyike, aki népszerű volt az országban. Fia, az 1817-ben született István magyar nevelést kapott, az. ország nagy reményeket fűzött személyéhez. Mikor József nádor meghalt, Becsben komolyan fontolgatták, hogy a — szerintük — túl népszerű István helyett mást kellene nádorrá tenni, de végül elfogadták személyét (csak egymás között aggódtak, hogy esetleg a magyar trónra tör). Nádorrá csak az országgyűlés választhatta — ez novemberben történt meg —, addig helytartóként intézte az ügyeket. Az országgyűlést megelőzte Pest vármegye ünnepélyes közgyűlése, mely beiktatna a fóispáni székbe. Az esemény több szempontból is jelentős volt. Az udvar a fiatal Ferenc Józsefet küldte az országba a király képviseletében, ő iktatta be roko- nát. Az 1847. október 16-i közgyűlés nagy ovációval fogadta a két, magyarul tökéletesen beszélő fiatal főherceget, akik szinte egymással versenyezve biztosították ro- konszenvükről a magyarokat. A kortársak új aranykor eljövetelét látták a jelenetben. A vármegye részéről Szentkirályi Mór üdvözölte az új főispánt. István főherceg elegáns gesztussal Ferenc Józsefnek is köszönetét mondott, mert „ajkairól örömmel hallotta zengeni ez alkalommal édes hazánk nyelvét.” Pogány György
