Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-15 / 241. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. OKTOBER 15., PENTEK Nemzeti és közszolgálati fórum Beszélgetés Nahlik Gáborral, az MTV alel nőkével „A bűvös média több élményt juttat el nézőinek, mint amennyit egyáltalán megérteni képes” — írta Mc Lu- han. A szerző azonban kénytelen volt elismerően is szó­lam (a televíziózás hajnalán) az új médiáról. A Guten­berg Galaxis jóstehetséggel megáldott írója nem véletle­nül védte az írott, a nyomtatott szót a tévével szemben. Ma már a társadalomtudósok pontosan kimutatják; a televíziós jelenség nem ragadható meg csupán a csoda­doboz létében. A családok otthonába varázsolhat mesz- szi tájakat, milliós színházteremmé válhat, oktat, nevel, szórakoztat. Életünk részévé válhat azáltal, hogy hoz­zánk társul, integrál mindannyiunkat. Hosszú vajúdás után — úgy tetszik — a Magyar Televízióban kialakul­hat az új műsorszerkezet. Dr. Nahlik Gáborral, az elnö­ki jogkörrel megbízott alelnökkel erről beszélgettünk. — Vajon honnan datál­ná a Televízió megújhodásá­nak lehetőségét? — kérdez­tük. — Miként a természet, úgy a televízió műsorstruk­túrája is a tavasszal, ponto­san március 25-ével kezdte felfrissülését. A dátum mér­földkő; ekkor lépett életbe az új szervezeti működési szabályzat, s nemsokára napvilágot látott az etikai kódex is. Tartalmában az MTV nemzeti, közszolgála­ti média. E nemes cél vezé­rel mindannyiunkat. Jó len­ne, ha nem szólamként hangzana egyik jelző sem. S remélem, valamennyi al­kotóműhelyünk előbb- utóbb ráébred: nincs ennél szebb feladat a televíziózás­ban. — E két fogalomkör való­ban nemes, ám meglehető­sen tágan értelmezhető. Kö­zelebbről: véleménye sze­rint miben rejlik a közszol­gálati televízió kötelezettsé­ge? — A közszolgálati televí­ziózás alapfilozófiája: vál­laljuk fel a higgadt, problé­mamegoldásra serkentő tájé­koztatást. A piacgazdaság küszöbén mindenki óhajtja, hogy eligazodhasson a jog- dzsungelben, hogy fogódzó­kat kapjon életviteléhez, „fönnmaradásához” legyen példaképe, s nem utolsósor­ban szórakozhasson. Ma­napság divatos arról is be­szélni, miért szűnik meg egy-egy régi műsor. Ennél sokkal fontosabb, mi lép he­lyébe. Talán nem örvende­tes a Családi kör újjáéleszté­se? Szinte észrevétlenül csöppenünk be szituációk­ba, amelyeket mi magunk is megéltünk. A képernyő előtt együtt gondolkodva bogozhatjuk ki a szálakat. A Jognak asztalánál cím­mel indított sorozatunk el­igazít majd az új törvények­ben. Naprakész döntések­hez segíti a munkába induló­kat reggelente az Üzlet című műsor. Hogy csak né­hányat említsek az induló újdonságokból. — S a nemzeti média kül­detése? — A kis nemzetek fönn­maradásához fontos az iden­titástudat erősítése. Irodal­munk nagyjai évszázado­kon keresztül sokszor meg­fogalmazták az „itt élned, s halnod kell” . kötelezettsé­gét. Úgy érzem, e szellemi­ségnek kell átthatnia gon­dolkodásmódunkat. S e célt a különböző alkotóműhe­lyek a maguk módján szol­gálják. Remélem, igaz hit­tel. Érzésem szerint közvet­lenül a művészetek fejezhe­tik ki a legnemesebben az e földhöz kötődés parancsát. Pótolhatatlan károkat okozott az elmúlt esztendők törekvése a hazai gyártású tévéjátékok visszaszorításá­ban. A pótolhatatlant is pó­tolni kell. íme: tarsolyunk­ban tizenöt film — közülük néhány már sugárzásra kész. Hadd említsem például: az október 23-i ünnepre ké­szülődön „Hajnalra a fé­nyek kihunynak” című fil­met vetítjük. Ez a film azért is érdekes, mert egy Monte- nelli nevű olasz újságíró ír­ta, aki 1956. november 4-én az Astoria Szállóban rekedt. Továbblépve: „Hagyo­mány” címmel néprajzi so­rozatot indítunk. Amelybe belefér a környező orszá­gok népi kultúrájába való betekintés is, a kölcsönhatá­sok felvillantása is. — Milyen televíziót sze­retne? Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy például sem a gazdasági megfonto­lások, sem a műsoridő, sem a csatornakapacitás nem köti meg a kezét. — Hát igen. Én minden­képpen három csatornában gondolkodnék. Két földi csatorna kellene, és leg­alább egy égi. (Igaz, a fel­mérések szerint határainkon túl is sokan nézik műsorain­kat. Ám a műhold segítségé­vel távolabbra is sugározhat­nánk.) Ha tehetném, zömé­ben a szórakoztató műsorok­ra szavaznék. A néző nem­igen szereti, ha esténként az élet „gondjait” látja. Kikap­csolódásra vágyik. A napokban írtuk alá az Euromédia-szerződést — ugye, ez már nem csupán álom. Ennek keretében je­lentős támogatást kap, aki koprodukciós munkában vesz részt. Remélem, ez is elősegíti, hogy helyrebillen­jen a filmgyártás és a televí­zió viszonya. Természete­sen az az igazi cél, hogy többségében tisztán hazai gyártású filmeket lássunk a képernyőn. A második csa­tornán valósulhatna meg az én „fantazmagóriám”: a táv­oktatás. Ma még csak kós­tolgatjuk. Pedig a piacgaz­daságra készülődvén — vagy mondjuk a nyelvtanu­lásban — szinte pótolhatat­lan a szerepe. A játékos ta­nulás iskolapéldája lenne. Az ötös stúdiót szeretnénk e célra használni. — Az égi csatorna kikhez szólna ? — Ez saját műholdas adás lenne, az Alpok—Ad­ria együttműködés kereté­ben. A cél az lenne, hogy a környező országok számára kulturális, orientáló műsoro­kat sugároznánk, s legalább hét nyelven... Ezt annál is inkább fontosnak tartom, mert meglehetősen kevesen ismernek bennünket, még Európában is. Mi más tehet­ne ennek érdekében többet, mint a televízió? Nos, mi ezért vagyunk. Erdősi Katalin Európa sokkal tágasabb Váci művészek külföldön Homorúd menti ház Balázs Imre grafikája Nemrégiben Balázs vJL ; Imre festőművész, Belányi László bőr- művész és Kocsis Iván fotóművész kötött barát­ságot és kerekedett fel, hogy megkeresse Olaszországban a tavaly Vácott járt olasz ke­reszténydemokrata küldött­ség tagjait, akik szíves szóval invitálták őket a Rimini köze­lében fekvő, 44 ezres lélek­számú Fano városába. Szeptember végén történt, hogy autóbusznyi turista és művész indult el délnek, s mintegy három napig tartó programot adott a házigaz­dáknak. Volt a tiszteletükre fogadás, a váci Hortus Musi- cus Kamarakórus Bognár Imre vezényletével énekelt a San Cristoforo-templomban, Bartos Ferenc polgármester nyitotta meg a három képző­művész kiállítását, s itt, majd később egy másik templom­ban is énekelt a kórus. Ennél részletesebb és bővebb volt a program, melynek egyik ese­ményén megjelent Forlani, a neves olasz politikus, az otta­ni választókörzet képviselője. Balázs Imre mondja: — Ha mi Európa felé igyek­szünk, és kapcsolatokat kere­sünk, akkor rendszerint a né­met nyelvterület országaiban kötünk ki. Pedig Európa en­nél sokkal tágasabb. Kötődé­seink még régebbi eredetűek a latin világban. Ezt a Fanó­ban rendezett „váci napok” al­kalmával látni is lehetett. Az olaszokat meglepte magatar­tásunk sokféle hasonlósága. Jó lenne tehát a századok ho­mályába veszett emlékek megelevenítése, esetleg fran­cia és olasz kapcsolatok te­remtése is. Olasz ötletként hangzott el például, hogy üdüljenek egymás családjai­nál kölcsönösen a gyerekek. — Fano—Vác baráti társa­ság szerveződik. Egyik évben ott rendeznénk váci, másikban (legközelebb jövőre) idehaza „fanói napok”-at —- mondja Kocsis Iván, aki három nevet említ: dr. Fiorenzo Giametti orvos, Jakab Imre kint élő ma­gyar festőművész és Valenti­no Valent ini urak nevét, akiké a fő érdem a fanói rendezvé­nyek sikeréért. Balázs Imre és Kocsis Iván is tagja annak a művé­szeti társulásnak — a Váci Szalonnak —, amely 1992-ben jött létre és rajtuk kívül még Dániel Kornél, Gaál Imre, Markó Erzsébet, Cs. Nagy András, Nagy B. Ist­ván, Orvos András festőmű­vészek, Fekete István fotó- és grafikusművész, Kocsis Iván, Lehotka László, Tum- bász András fotóművész, Kot­tái Gábor festő-grafikus, Mol­nár László József grafikus- művészek nevei fémjeleznek. — A művészek a maguk módján akarnak lokálpatrió­ták lenni, s minél több pol­gárt szeretnének a művészet iránt érdeklődővé tenni — kö­zölte a minap Orvos András festőművész, aki Fekete Ist­ván grafikus-fotóművész tár­saságában beszélt arról, hogy kiállításaik rendezését évente októberre tervezik, s a min­denkori polgármester nyitja majd meg. így történt tavaly, így történik idén október 30-án a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek székházában. Kovács T. István ’56 a magyar képzőművészetben Gömbös László: 1956 Gömbös László „ 1956” és Szinte Gábor „Erdély, ahol a népek egykor összefér­tek” című kiállításának megnyitóját október 21-én délután 5 órakor tartják a Vármegye Galériában (Bu­dapest V., Vármegye u 11.). Megnyitót mond And rásfalvy Bertalan. Közremű­ködik Torday Ferenc elő­adóművész. Mezei Mária színházi napok Ma kezdődnek Budakeszin a Mezei Mária színházi napok. Délután négy órakor megkoszorúzzák a művésznő emlék­házát a Petőfi Sándor utcában. Az ott tartandó ünnepségen a Budakeszi Színjátszók csoportja működik közre. 18 óra 20 perckor nyitják meg a „200 éves a magyar nyelvű szín­játszás” című kiállítást a művelődési központban. A kiállí­tás alapjául Kása Pál képeslevelezőlap-gyűjteménye szol­gál. 18 óra 30-tól a Kárpátaljáról érkezett Dédai Színját­szó Csoport adja elő „Szent Margit legendájá”-t. „Holnap délelőtt tíz órától a bagi Muharay Elemér népi együttes ad műsort. Zenei vezetőjük Rónai Lajos, művésze­ti vezetőjük Iglói Éva. Közreműködik a Fix Stimm zene­kar. Este hétkor színházi előadás kezdődik, Agatha Chris­tie „Egérfogo”-ját tekinthetik meg az igényes bűnügyi játé­kok kedvelői. Vasárnap délelőtt tízkor lesz a Budai Bábszínház előadá­sa, a „Papírrepülő.” Este hétkor a Musica Historica együt­tes és Kobzos Kis Tamás „Protestáns énekmondók” című műsorával fejeződnek be a Mezei Mária színházi napok. Kesztyűs Ferenc képkiállítása Kesztyűs Ferenc festőmű­vész munkáiból nyílik ma kiállítás Budapesten az FKGP központi székháza Vetés Galériájában (Belg­rad rakpart 24 ). A tárlatot az Összmagyar Testület II. világkongresszusára rendez­ték meg. Nyitóbeszédet Ke­serű József újságíró mond, ezt követően irodalmi-ze­nés összeállítás következik. A kiállított munkák október 29-ig tekinthetők meg mun­kanapokon délután 13—19 óra között. Kesztyűs Ferenc: Büki tájház (olajfestmény)

Next

/
Oldalképek
Tartalom