Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-13 / 239. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. OKTÓBER 13., SZERDA 5 Bővítik a Dalmady úti iskolát Túrán és Hévízen gondolnak a holnapra óvodaügy Sínre jutott az Nagykőrösön több az óvodás, mint ahány hely | az óvodákban van — állapította meg a nyáron [ az önkormányzat oktatási bizottsága. E kínos helyzet közvetlen előzménye az volt, hogy a kon­zervgyár a kihasználatlanság miatt bezárta óvodáját, így őszre közel 30 gyerek elhelyezésének gondját kellett a városban megoldani. Miután a bölcsődés korúak vi­szont kevesebben vannak a kelleténél, a testület akkor úgy döntött, hogy a II. számú bölcsődében alakítanak ki időlegesen egy óvodás csoportot. Bár időközben a római kato­likus óvodába is sok szülő helyezte el gyerekét, sőt az intézmény azóta megtelt, csupán 6 kisgyerek óvodá­ba járatása maradt kérdé­ses. Szükség volt mégis a bölcsődei átszervezésre, mi­vel 21 gyerek ott is óvodás­sá cseperedett. A legutóbbi testületi ülésen az új óvodai részleg működtetésének fel­tételeiről esett szó. A képvi­selők határozata nyomán most már valóban minden akadály elhárult az új cso­port útjából. Megszavazták többek között, egy újabb óvónői álláshoz szükséges költségeket, és a bölcsődei költségvetésből az óvodás csoport javára valamivel több mint 207 ezer forintot az intézményellátó gond­noksághoz átcsoportosítot­tak. Egy másik oktatási intéz­mény gondja is napirenden volt, nevezetesen a Dal­mady utcai iskola telekvá­sárlásáról kellett a képvise­lőknek dönteniük. Az isko­lának a nyáron megítéltek 1 millió forintot a város kasz- szájából, hogy a területén lévő szolgálati lakásokat alakítsák át tantermekké. Az újabb helyiségekre fölöt­tébb nagy szüksége lenne az iskolának, már így is a szomszédos ifjúsági ház he­lyiségeit használják kény­szerből. Áldás lenne továb­bá egy saját tornaterem is. Csakhogy, a korábban ren­delkezésre bocsátott 1 mil­lió forint arra kevés, hogy az intézmény elfogadható körülményeket tudjon magá­nak teremteni. Életképe­sebbnek tűnt az az elképze­lés, miszerint az eladásra kí­nált telekhatáros ingatlant megvennék az iskolának, ahol azután tornaterem, 3 foglalkoztató,, ebédlő, sőt műhely is kialakítható a ké­sőbbiekben. Az oktatási bi­zottság további 1 milliót kért az ingatlan vásárlásá­hoz, amit a képviselők meg­szavaztak. Kiss János polgármester tájékoztatást adott a Rákó­czi iskola tornaterme építé­sének megtorpanásáról, an­nak okairól. Áz építést vég­ző Pestépszert időközben súlyos pénzügyi, gazdasági problémák sújtották, és a munkát csak úgy volt haj­landó tovább folytatni, ha az önkormányzat elfogad egy új — mondani sem kell, magasabb — építési költségvetést. Ebből nem lett semmi, így a kivitelezé­sért felelős cég, a Makett Kft. elszámolt a Pestépszer- rel s új versenytárgyalást hirdetett a befejezésre. A hercehurcának persze a ne­bulók isszák meg a levét, sajnos az iskola várva várt tornaterme így csak a jövő őszi becsengetésre készül el. A továbbiakban a túrake­rékpáros egyesület kérel­mét is megtanácskozták a városatyák. Kedvező dön­tést hoztak a biciklissport kedvelőinek javára, mely szerint 50 ezer forinttal tá­mogatják az egyesületet. El­fogadta a testület a polgár- mesternek az idei év első fe­lének gazdálkodásáról szó­ló tájékoztatóját, valamint az önkormányzati vagyon­rendelet kiegészítéséről, az ingatlanvagyon változásá­ról szóló előterjesztést, de rendelettel egyelőre nem erősítették meg a tervezett változtatásokat. Az önkormányzat gazdál­kodását, 1990 októberétől visszamenőleg, nem régen az Állami Számvevőszék megvizsgálta. A revízió ered­ményéről Karay Kornélia jegyző tájékoztatta a képvise­lőket. Összességében el­mondható, hogy a körösi ön- kormányzat pénzügyi helyze­te stabil, a fizetőképessége jó. A pénzgazdálkodás és ke­zelés vonatkozásában nem ta­láltak szervezeti szabályta­lanságokat — állapította meg a számvevőszék. M. J. Tiszta vizet az unokáknak! (Folytatás az 1. oldalról) Mivel sok van belőle, nem tartjuk értékesnek — jellemezte eddigi gondolko­dásunkat Tóth István polgár- mester, majd szemléletünk változását érzékeltetve em­lékeztetett arra is, hogy so­kan megbotránkoznak a szennyvíz ásott kútba eresz- tésén, s az is felháborodást váltott ki, amikor a gázveze­ték-fektetés során „titkos” szennyvízelvezetőket fedez­tek fel az árokásók. A polgármester gondola­tait sokan megerősítették a művelődési házban tartott hétfői közmeghallgatáson. Utcaneveket is említettek, s olyan falurészeket, me­lyek alatt nagyon magasan van a talajvíz. Emiatt ott a szennyvíz közvetlenül a ta­lajvízbe keveredik. Más esetekben az utcára, az árokba csorog a lé. Az egyik beszélgetőtársam em­lítette: kutat ásott a kertjé­ben a nyári szárazság ide­jén, s a másfél méter mé­lyen talált talajvíz büdös volt. Az éjszakába nyúló, ne­gyed tizenegyig tartó fóru­mon gyakorlatias kérdések­re keresték a választ a részt­vevők. Hiszen Túrán és Galgahévízen már túljutot­tak azon a vágyon, hogy va­lamit tenni kell a szenny­vízgondok orvoslására. Áz önkormányzatok előkészí­tő munkája révén a lakossá­gon a sor, hogy véleményt nyilvánítson. A képviselő-testület olyan szakembert talált, aki Túráról származott el, tehát a községhez kötődve ajánl megoldásokat. Pecze Miklós László ismertette, hogy két alapvető rendszer közül lehet választani. Az első arra épül, hogy a szennyvíz a tisztítómű felé lejtő vezetékeken folyik a tisztítóműbe. Ennek többek között az a hátránya, hogy helyenként 3-4 méter mély árkot kell ásni, ami növeli a költségeket. Kedvezőbb­nek tűnik az a sok helyütt bevált módszer, hogy a la­kásokból kis szivattyúval nyomják ki a szennyvizet a hálózatba. Üzemóra-szám­lálóval pontosan mérhető a keletkező szennyvíz meny- nyisége, s nem kell mé­lyebbre fektetni a csöveket az utcán, mint a gázprog­ram során. A két község már tavaly pályázatot nyújtott be álla­mi céltámogatás elnyerése érdekében, .de akkor nem jártak sikerrel. Úgy tűnik, most 110 millió forintot re­mélhetnek az állami költ­ségvetésből 1994-re és 1995-re. Ezen felül még kö­rülbelül 200 milliót kell előteremteni. Tóth István a kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, hogy el sze­retnék érni: a családok csak 45 ezer forint körüli hozzájárulást fizessenek hi­telből, mint a gázprogram esetén. Azt is leszögezte, hogy az önkormányzatok­nak úgyszintén hitelt kell felvenniük. Ha a 2600 la­kás kétharmadában igény­lik a szennyvízcsatorná­zást, akkor igen kedvező feltételek lesznek a hitel­hez. S miért tartja sürgetőnek az önkormányzat a beruhá­zást egy évvel mandátuma lejárta előtt? Ha elhalaszt­ják, újabb három év alatt juthatnak el oda, ahol most tartanak. S mivel 1990-től napjainkig szinte valameny- nyi magyar településen megépült a vízmű, a követ­kező időszak a csatornázá­sok kora lesz. Ma még köny- nyebb válogatni a kivitele­zők közül. Basa Antal, Galgahévíz polgármestere kifejtette, hogy nem lenne bölcs do­log lemondani a 110 milli­ós állami támogatásról. 1993-ban kötelesség a csa­tornázás, s a két település önkormányzata tisztában van azzal: csak minél ki­sebb mértékben lehet a la­kosságot terhelni. De nincs nagyobb teher annál, ami­vel az egészségünket veszé­lyeztetjük, amikor az el­szállítás helyett kifolyatjuk a szennyvizet. A túrái homok már nem szívja el a szennyvizet, s a fejünket sem dughatjuk be­le. A közmeghallgatás résztvevőinek többsége fel­ismerte ezt, s remélhetően másoknak is elmondja. Je­lenleg mintegy 750 túrái portáról jelezték az igényt a csatornázásra. Galgahévi- zen a 800 kérdőívből eddig háromszáz érkezett vissza, a válaszolók 78 százaléka támogatja a terveket. Balázs Gusztáv Példamutató kezdeményezés A kegyelet tettei Alig több mint két hét választ csak el a naptól, amelyen kegyelettel emlékezünk halot- tainkra. Az addig következő időszakban aki teheti kilátogat a temetőbe, hogy rendbe tegye hozzátartozói sírját. Vannak sírok viszont, amelyeket valamilyen oknál fogva nem gondoz, nem látogat senki. A keresztényi kegyelet úgy kívánja, hogy ezek az el­hagyatott hantok is tisztán, rendbetéve álljanak a halottak- napi gyertyagyújtáskor. Az alábbiakban egy épp e cél érdekében megvalósult tiszteletreméltó kezdeményezés­ről számolunk be. Fehér Andrásné, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázi­um tanára még a tan­év elején felhívással fordult a diákokhoz, kérve őket, hogy egy októberi péntek délután­jukat feláldozva segítsék majd a város félig-meddig zárt temetőinek rendbetéte­lét. A felhívásnak eleget téve az elmúlt hét vége kezdetén mintegy kétszázötven gimna­zista gyűjtötte a szemetet, ir­totta a gazt Szentendre régi katolikus, evangélikus, refor­mátus, zsidó és szerb sírkert­jeiben. — Mind a négy évfolyam­ból csatlakoztak az akcióhoz teljes osztályok, vagy önálló­an jelentkezők. Úgy érzem, a diákok megértették a szándé­kot, elfogadták, hogy a tiszta, rendezett környezet, a múlt­ban éltek tisztelete, megbe­csülése nélkül szegényebbek lennénk — mondta Fehér Andrásné, miközben gereb- lyéket, sarlókat osztott szét a református temetőben munká­hoz látó negyedikesek között. A diákok mind az öt sír­kertben zsákokba gyűjtötték a fém-, műanyag-, üveghulla­dékot, összegereblyézték a gazt, amit korábban az iskola egyik tanárának édesapja, idő­sebb Rózsa Sándor lekaszált. A munkájuk nyomán átte­kinthetővé váló temetőt látva Szabó Sándor presbiter, a re­formátus sírkert gondnoka meg is jegyezte: — Bizony szükség lenne minden évben hasonló kezde­ményezésre, hiszen a gaz gyorsan nő, az emberek pe­dig el-eldobják a szemetet, ami aztán elcsúfítja az uta­kat. Igaz, hogy az önkor­mányzat időnként rendbetéte­ti a lezárt temetőket is, de a rendszeresség hiányzik. Re­mélem a diákok jövőre is visz- szatémek ide, hogy ismét megtisztítsák a sírokat. Hogy így lesz-e, ma még nem tudni biztosan, annyi azonban elmondható, hogy Fehér Andrásné és a kezde­ményezéshez csatlakozott diákok most úgy gondolják, a Móricz Gimnázium szép hagyományává válhat az őszi, halottak napja előtti te­metőtakarítás. (ribáry)

Next

/
Oldalképek
Tartalom