Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-09 / 236. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1993. OKTOBER 9.. SZOMBAT Melyik kutyát válasszam? Jelentős kérdés! Eldöntésé­től függ, milyen lesz az a ku- tyus, aki velünk fogja tölteni életét. Minden nap valami újat nyújt majd és teszi szí­nessé hétköznapjaink egy­hangúságát. Először is ki kell választa­nunk a számunkra legmeg- nyerőbb fajtát. Aztán el kell döntenünk, mire is szeret­nénk használni. Házőrző lesz-e vagy a gyerekek ját­szópajtása. Esetleg őrző-vé­dő kiképzést kap s a mun­kánkban segít minket, vagy a vadászatokon kutatja fel nekünk a szebbnél szebb ál­latokat. Ezek után gondoljuk meg, hogy kistermetű legyen-e vagy nagy, rövid szőrű vagy talán hosszú. Ha sikerült faj­tát választani, még mindig előttünk áll a kérdés: kan le­gyen-e vagy szuka. Tudha­tó, hogy a szukák mindig si- mulékonyabbak, míg a ka­nok általában önállóbbak. Ha ezzel megvagyunk, in­dulhatunk is a tenyésztőhöz, de hova? Nézzünk utána, kik is tenyésztik ezt a fajtát, majd látogassunk el néhá- nyukhoz. Igyekezzünk mi­nél több információt gyűjte­ni róluk. Válasszuk ki azt a helyet, ahol a kutyák a leg­szebbek és legegészségeseb­bek, s látjuk, hogy a tenyész­tő rengeteget törődik velük. Ezután nézzük meg alapo­san a szülőket és azok törzs­könyvét. Ennek alapján ké­pet kapunk arról, hogy a jö­vőben mire számíthatunk. Nem árt, ha a szülők rendel­keznek diszpláziamentessé- get tanúsító orvosi igazolás­Volt egyszer egy szakácsnő, Zsuzsi volt a neve. Hej, okos egy leány volt ez a Zsuzsi! De milyen okos! Hát még a bort hogy szerette! Az ám, ha szerét ejthette, iszogatott, s mert a bort le is kell nyomtat­ni, magának kaparintott min­den jó falatot. Na ugye, okos leány volt Zsuzsi? Mondja egyszer a gazdája Zsuzsinak: — Hallod-e, Zsuzsi, vendé­get hívtam vacsorára, süss meg két kakast jó pirosra, ro­pogósra, érted-e? — Igenis, értem — mon­dotta Zsuzsi, s nosza, egyket­tőre leölt két szép kakast, le­forrázta, megmellesztette, nyársra húzta, forgatta a tű­zön; a két kakas meg csak pi­rult, pirult, pirosodott, s mire esteledett, alkonyodott, meg­sült szép pirosra, ropogósra, meg bizony. Az ám, de hol a vendég? Az bizony nem jött, a két kakas pedig csak sült, sült, sült, pirult, pirosodott. Mondja Zsuzsi: — Jaj, jaj, ha még nem jő a vendég, a szép piros pecse­nye szénné feketedik! Nosza, uccu, szaladott a gazda a vendég után, de bez­zeg Zsuzsinak sem kellett egyéb, ő meg szaladt a pincé­be. csapra ütötte a boroshor­dót, jól ellátta magát, aztán fel ismét a konyhára, az egyik kakasnak levágta a szárnyát, s megette. „Hm, hm — gondolta ma­sai is. Ez egy csípőizületi rendellenesség, mely kizárja a későbbi továbbtenyésztést, nem beszélve az állat idő­sebbkori fájdalmairól. Ezt követően rátérhetünk a köly- kökre. Az a jó, ha az alom kb. 4-5 hetes, mert ekkor még az összes kutyus együtt van. Módunkban áll választani. A választás nem kis feladat. Némi szakértelmet is igé­nyel. Ehhez elengedhetetlen, hogy a tenyésztőhöz több­ször látogassunk el. Lássuk a kölyköket evés és alvás, já­ték és pihenés közben is. A legjobb az, amelyik az élele­mért a legjobban küzd és a legtöbbet fogyasztja el a leg­rövidebb idő alatt. Éberen al­szik. A játékban vezető sze­repet tölt be. Nem ijed meg semmitől. Sosem fárad el. A lehető legkevesebb időt tölti el pihenéssel. Majd kérjük meg a tenyésztőt, hogy az ál­talunk kiválasztott kölyök­kel néhány próbát tehes­sünk. Egy igazi tenyésztő az ilyen kérést örömmel fogad­ja. Nem ágál ellene. A pró­bák a következők: vegyük elő a kulcscsomónkat és ejt­sük a kutyusok közé. Figyel­jük meg, melyik nem ijed meg a csörömpöléstől és nem szalad a sarokba, ha­nem elsőként megugatja és elkezd játszani vele. Ezután az általunk kinézett kölyköt vegyük ki a többi közül, és tegyük egy, a méretéhez megfelelő doboz tetejére, olyanra, amiről biztonsággal le tud ugrani és figyeljük meg, hogy leugrik-e vagy el­kezd nyüszíteni! gában —, mit tettem! Az egyik szárnyát megettem! Ha már így van, azért van a nagy eszem: a másikat is meg­eszem.” Meg is ette, mert így okos­kodott: ha mind a kettőt meg­eszi, akkor a gazdája észre sem veszi. No, ha megette — megette, nem volt nagy kár érette, s merthogy se gazda, se vendég, Zsuzsi megint lement a pincé­be, a hordót csapra ütötte, Nagyon sok információt adhat számunkra az is, ha a kölyök közelében két fedőt hirtelen összeütünk. Az a legéletrevalóbb, amelyik nem szalad el, hanem elkezd ugatni és nem hátrál. Utolsó próbaként elvihetjük a kisku­tyát a testvéreitől néhány méterre és megnézzük, mit csinál. Az a legjobb, ha nem szalad vissza sírva testvérei­hez, hanem felfedező útra in­dul megismerni az általa még nem látott dolgokat. Ha a kiskutya kiállta a próbákat, biztosak lehetünk, hogy a későbbiekben is min­dig számíthatunk reá, ha kö­vetkezetesen és határozottan neveljük. Most már szállíthatjuk is haza új kis barátunkat. Ezt a lehető legegyszerűbben és legkíméletesebben tegyük. Elindulás előtt ne feledjük a tenyésztőtől — a törzskönyv mellett — az oltási igazol­ványt is elkérni. Nagyon fon­tos! Nem árt az sem, ha meg­kérdezzük, hogy mit szokott enni és első időben nálunk is azt kapja. Ugyanis a hirte­len étrendváltozás a kisku­tyáknál könnyen hasmenést okozhat. Kérhetünk még egy darab rongyot is, amivel a kölyök játszani szokott, mert új kis barátunk köny- nyebben elviseli az első éj­szakát, ha maga mellett érzi még az alom szagát. Hazaérkezésünk után hív­juk ki hozzá állatorvosun­kat, hogy vegye szemügyre a kiskutyát és megbeszélhes­sük a további teendőket. ivott, mint a kefekötő, azután fel a konyhába, s mit gondolt, mit nem magában — egyik ka­kast megette egészen. — Ej, de jó volt, de finom volt — mondotta Zsuzsi, s most már imígy okoskodott: — Ha az egyiket meget­tem, megeszem a másikat is — s ilyen-olyan szedte-vette, meg is ette. Hiszen éppen jókor, mert jött a gazda nagy lihegve, be­kiáltott a konyhára: Juhász Gyula Október A fény arannyal öntözi még A szőke akác levelét, De ez a fény, megérzem én, Már októberi fény. Az alkony lila fátyla alatt Tarka tehenek hada halad Vígan elbődül, hisz haza tart, De ez már őszi csapat A kertben tarkán égő színek, Virágok, dúsan vérző szívek, Rajtuk az este harmata ring, De ez már őszi pompa mind. Fényt, krizantémét, dalt, har­matot lelkemben vígan elringatok, Megszépül lassan, ami rég volt. De ez már októberi égbolt! Ptúocsay Zsigmnd Szénaillat Hűssel bélelt ez a berek; jönnek-mennek a szekerek. Most hordják a szénát haza — mitől olyan jó a szaga?! Talántán a sok virágtól? Hét Tündére hajszálától? Ettől is, attól is. Ezeregy mástól: Napfény-aszalta varázstól! Bivalyszekér — Adjon Isten! Hova? Ho­va? Lesántult a fakó lova? — Le a’! — sóhajt János bácsi — most tanulok lassan járni Két bivalyom táltos csiga; nyiszog nyakukon az iga. Teknősbékát is legyőznek, hogyha lejtőn küszkölődnek — Gyorsan, Zsuzsi, tálalj egyszeribe, itt a vendég! — Igenis, azonnal! A gazda leült az asztal mellé, egy nagy-nagy kést szedett elő, a kést fente, fe- negette, Zsuzsi pedig csak nevette. Hát jött is a vendég, kopo­gott az ajtón. Nosza, Zsuzsi elébe ment szörnyű ijedt arc­cal. — Az istenért, lelkem uram, szaladjon, nehogy itt maradjon! — Miért? Miért? — Hát nem hallja, hogy a gazdám feni a kést? Minek fe­ni, tudja-e? Mind a két fülét levágja, szörnyű haragjába — fusson, fusson, gyorsan ha­zajusson, ha az élete kedves! Bezzeg hogy futott a ven­dég, mintha szemét kivették volna, Zsuzsi pedig beszala- dott, mintha ölnék, úgy jajga­tott: — Jaj, jaj, micsoda ven­dég! A két kakast kikapta a tálból, s azzal uccu, elszala­dó«! — No, ez aztán a finom vendég! — mordult fel a gaz­da. — Legalább az egyiket itt hagyhatta volna! S uccu, szaladott utána, s kiabált veszettül: — Csak az egyiket! Bár az egyiket! A másikat viheted! Bezzeg hogy a vendég nem a kakasra, hanem a fülé­re értette ezt, s még jobban szaladott. Örült, hogy ép fül­lel hazajuthatott. Jeles napok Teréz Október 15. Teréz napja a Balaton kör­nyékén, Baranyában és a híres-nevezetes szőlőter­mő, bortermő helyen, Eger­ben volt jeles szüretkezdő nap. Itt a szüretet „Teréz- szedésnek” is nevezték. A szüret ideje a XVIII —XIX. században hagyo­mányosan meghatározott időpontban volt, valami­lyen jeles naphoz kötötték. Teréz napján kívül legy- gyakrabban Orsolya (okt. 21.) és Simon Júdás (okt. 28.) napjához. A szüret idején még a törvényke­zés, sőt a tanítás is szüne­telt. A kisebb szőlőkben ma is a családi összefogással szüretelnek. Nagyszabású felvonulásokat elsősorban a nagyobb bortermő vidé­keken rendeznek. A két vi­lágháború között azonban ott is tartottak szüreti fel­vonulásokat és mulatságo­kat, ahol nemigen termel­tek szőlőt, s többnyire már csak bor formájában vásárolták. Feltehetően egykor a mulatságok helyszíne a napja szőlőben volt. Már a múlt században pl. Egerben a különféle szőlőmunkával, borfeldolgozással foglal­kozó szervezetek a város­ban rendezték meg a felvo­nulásukat. A felvonulás egyik fontos kelléke (ahogy az aratófelvonulás­nál az aratókoszorú) a sző­lőkoszorú volt. Ünnepélye­sen hordozták végig, majd a mulatság helyére vitték és viszik ma is. Őrizni szokták, nehogy illetékte­lenek lopjanak belőle. Az e századi szüreti szo­kások jellegzetessége, hogy a szüreti felvonulás alkalmára tisztségviselő­ket választanak: csőszgaz­dát, csőszgazdánét, bírót, bírónét. A felvonuláso­kon, akárcsak farsangkor mindenféle jelmezes ala­kok láthatók. Különösen nevezetesek a borvidéke­ink szüreti felvonulásai és mulatságai, de immár má­sodik éve rendezik meg a borfesztivált Budapesten is. így a fővárosiak is íze­lítőt kaphatnak a szüreti felvonulásból. Tátrai Zsuzsanna A dömsödi általános iskola fafaragó szakkörének tanu­lói szép népi díszítésű padok, hirdetőtáblák, szeméttar­tók készítésével igyekeznek hozzájárulni településük szebbé tételéhez. A Kohl János népi iparművész vezeté­sével dolgozó fiatalok most készítették el a képen látha­tó négy méter hosszú padot, amelyet a buszmegállóban állítanak majd fel. A pad másfél évig készült, és minden gyerek a maga képességeinek megfelelően dolgozott raj­ta valamit Gyermekrejtvény 1849. október 6-án végezték ki a bécsi forradalom év­fordulóján a magyar szabadságharc tizenhárom katonai vezetőjét és ugyanezen a napon az első magyar függet­len felelős minisztérium elnökét is. VÍZSZINTES: 1. A vértanú miniszterelnök neve. 12. Használja a puskát. 15. Ütőhangszeres játék. 16. Az 1514-es parasztháború vezére. 17. A tetejére telepszik. 19. Rendezett füves közterület. 21. Költői sóhaj. 22. Csepereg. 24. Máté egynemű betűi. 25. A disznó hátsó sonkája (tájszó). 26. Ellenben. 27. Gyógyír. 29. Kö: nyöklő nélküli tornác. 30. A balerina lábbelije. 33. Föld­művelő eszköz. 35. Oda-vissza női név. 36. Lelkiisme­ret-furdalás. 37. Park szélei! 38. Csirkeeleség. 39. Az opera bevezető tétele. 42. Tonna, röviden. 43. Torony­iránt. 45. Honvéd tábornok, a nyelvújítás vezéralak­jának fia. 1849. október 25-én végezték ki. FÜGGŐLEGES: 1. Labdát a kapuba hajít. 2. ... oe; Jack London elbeszélése. 3. így tesz, aki megfázott. 4. A hidrogén és tantál vegyjele. 5. Ipszilon. 6. Az első férfi. 7. Biztató szócska. 8. ... Miklós; építész (1814—91). 9. Hébér. 10. Létfontosságú. 11. Gyalogo­sok részére fenntartott terület. 13. Gyenge szél. 14. Fü­zet. 18. Ver. 20. Pest környéki település. 23. ..., a ki­rály. 25. Totózik. 28. Római számok. 29. Veréb nagysá­gú hasznos madár. 30. Pénzintézet. 31. Az egyik szülő. 32. Zene ütemére végzett ritmikus mozgás. 34. A fran­cia kártya egyik színe. 40. Izgulni kezd! 41. YZ. 44. Francia névelő. Kedves gyerekek! A vastag betűkkel szedett sorok meg­fejtését — a többi megfejtéssel együtt — november 10-ig egy levelezőlapon küldjétek be szerkesztőségünk címére. Ne feledjétek, már egyetlen helyes megfejtés­sel is lehet nyerni! t 2 1 4 S fi 7 8 t 1» 11 12 n 14 15 V Ifi ír 1« ' 19 20 21 22 23 24 28 24 27 *• » 30 31 32 S3 34 35 X 37 38 39 40 4f 42 43 44 45 Dér Zoltán Az okos Zsuzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom