Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-09 / 236. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993 OKTÓBER 9., SZOMBAT 9 Regnum Marianum Szívszorongató és egyben lélekemelő' volt a Regnum Marianum felszentelésének (?) 60. évfordulója alkalmából celebrált szentmise szeptember 26-án, a Dózsa György úton. Az eseményről — sajnálatosan — nem a katolikus sajtóból (Új Ember hetilap) értesültünk, hanem a Pest Megyei Hírlapból és a Magyar Fórumból. Ősz hajú hölgyek és urak, a hajdani templomhoz személyes élményekkel kötődők között álltuk végig a szertartást mi, a most 50 körüliek. Mi voltunk talán az utolsó évjárat, akik az iskolában kaptunk hittantanítást. Vasárnaponként az osztály együtt vett részt a szentmisén... aztán mindennek vége lett, következtek a nagymamái felügyelettel kísért évek, már aki olyan szerencsés volt, hogy volt egyáltalán a lelki neveléssel is törődő nagyszülő a családban! Keglevich atya megemlékezett a Rákosi-idők áldozatairól. Soha nem értettem kamasz fejjel, miért köszörűs az én okos, tisztességes apám egy gyárban, vagy máskor miért köt otthon, a lakáson sálakat?! Miért nem dolgozik üzemszervezői szakmájában?! Aztán más élmény: nyári üzemi gyakorlatra, én, a vidéki technikumi diák pesti gyárba kerültem, ezalatt (elvált) apámnál laktam... azaz, ő éppen Kistar- csán volt nagyon jó társaságban — ez, és semmi több — derült ki az évek folyamán. Egy éjszaka, éjfél után, csengetnek... apám második felesége nyit remegve ajtót, én a fejemre házott takaró alól pislogok ki, és látom, kutatnak a szekrényben, mindenütt... Mit keresnek?! A családfő internálva, mit remélnek találni? Vagy az egész csak a megfélemlítést szolgálja? Mindez 1957 nyarán történhetett, ahogy felnőtt fejjel próbálom a mozaikokból összerakni a történteket. Édesapám nem érte meg az új időket. Én már soha nem fogom tőle, mint hiteles tanútól megtudni, mi is volt a „bűne’! Csak azt tudom, hogy Kádárék alatt, a 60-as évek végén, magas állást kaphatott volna, ha belép a pártba. Ezt egy többórás szakmai beszélgetés előzte meg, melyhez a témát egy beküldött írása szolgáltatta. A Kádár-titkárság figyelemre méltónak találta gazdasági témájú észrevételeit, és meg is tette ajánlatát... amivel nem kívánt élni apám. így veszhetett el sok értékes koponya a haza számára azok közül, akiknek a gerince nem tudott meghajolni. Tisztelettel emlékezzünk rájuk! Beszéljünk róluk a felnövekvő nemzedéknek, hogy példát kapjanak magyarságból, tisztességből, becsületből, bátorságból! Névery Judit Budapest Az erkölcsi viszonylagosság ellen A Uj pápai enciklika Megerősíti a hagyományos erkölcsi normákat és elveti a teológiai másként gondolkodást a világ püspökeihez intézett új pápai körlevél, amelyet kedden ismertettek a Vatikánban. Az új enciklika — a tizedik a II. János Pál által kibocsátott körlevelek sorában —: 6 éve fogalmazódott és 180 oldalon, három fejezetben foglalja össze a katolikus egyház erkölcsi tanításának alapvető tételeit. A körlevél fő újdonsága, hogy első ízben foglalkozik a maga teljességében az erkölcsi alapelvekkel. Más, korábbi encikli- kák egy-egy szűkebb témára szorítkoztak. A Veritatis Splendor (Az igazság ragyogása) címet viselő dokumentum leszögezi, hogy a katolikus erkölcs semmit sem veszített aktualitásából az elmúlt kétezer év alatt. Az erkölcsi normák örök és egyetemes érvényűek, előmozdítják a társadalmi és politikai élet megújulását — szögezi le a pápa, aki szerint az állami ateizmus bukása után az igazi veszélyt a demokrácia és az erkölcsi viszonylagosság szövetsége jelenti. Az értékek nélküli demokrácia a totalitarizmus előszobája — jelenti ki II. János Pál. Az erkölcsi követelmények mindenkire egyaránt vonatkoznak, nem kevés kiválasztott előjogát jelentik. Az erkölcs nem vélemény dolga. — Nincs egyéni használatra szabott erkölcs. A jó és a rossz kritériumait nem az egyén dolga meghatározni. A szabadság elválaszthatatlan az igazságtól. A rossz még akkor sem igazolható, ha eszközként használják a jó elérése érdekében — nyilatkoztatja ki a pápa. A belsőleg, lényegileg rossz, semmilyen körülmények között nem igazolható cselekedetek között sorolja fel a dokumentum a gyilkosságot, a népirtást, az abortuszt, az eutanáziát, az öngyilkosságot, a kínzást, a deportálást, a rabszolgaságot, a prostitúciót és a dolgozók kizsákmányolását. Nem foglalkozik az enciklika a leginkább vitatott kérdésekkel, az úgynevezett szexuálerkölcsi problémákkal. Látogatóban Szob katolikus plébániáján Bekapcsolódnak a faluszépM munkába Juhász László plébános jó kapcsolatot alakított ki a szobi általános iskola vezetőivel Szob egyik ékességét, a kis barokk műemlék templomot az esztergomi főkáptalan emeltette az ezerhétszázhetvenes években. Az 1756-ban készült harang, és büszkeségük, az 1754-ben készült gyönyörű, faragott barokk orgona a Lu- czenbarchem-kastély építésekor lebontott régi templomból került hozzájuk. Egyházi anyakönyveik 1754-ig visszamenőleg vannak — tudom meg a plébánia történetéről Juhász László atyától. Az egykor színtiszta katolikus, hívő falu vallási életét a II. világháború utáni fejlemények szétzilálták. Szobot többnyire a Belügyminisztérium kötelékében szolgáló határőrök, vámosok és a közeli Mária- nosztrán dolgozó fegyőrök lakták, akik vallásukat nem gyakorolhatták. Máig befolyásolja a falu hangulatát, hogy járási székhely volt. A kommunista párt továbbra is erős és befolyásos maradt — mondja Juhász László a körülményekről, melyek tíz év előtti idekerülése- kor fogadták. — Tapasztalható-e változás az elmúlt három évben? — kérdezem. — Fordulatot attól vártam volna, ha az emberek valóban szabadon gyakorolhatják vallásukat. Ami egyes sajtótermékek kifejezetten vallásellenes kampányai hatására nem következett be. Ennek ellenére a nem hívő szülők is kezdik hittanra járatni gyerekeiket, s rajtuk keresztül egyikük-másikuk bekapcsolódik az egyházközség életébe. Mintegy 150 hitta- nosomat az ötödik, hatodik vagy a hetedik órában tanítom az iskolában, amelynek vezetőségével igen jó kapcsolatot alakítottam ki. 250-300 felnőtt jár rendszeresen templomba. Számuk a nagy ünnepeken megháromszorozódik. — Milyen a kapcsolata a nevelőotthonnál?~ — A rendszerforduló előtt szóba sem jöhetett bármiféle kapcsolat, de a helyzet az utóbbi három évben sem változott. A nevelők arra hivatkozva nem engedik a gyerekeket hittanra és templomba, hogy nem tudnak kíséretükről gondoskodni — mondja Juhász atya a félreeső, csendes utca plébániával szembeni épületében működő otthon fiatal lakóiról. — Változtat-e a helyzeten, hogy szeptember óta a nevelő- otthon épületében kezdett működni a lazarista gimnázium? — A gimnázium igen sokat segíthet a hitélet erősödésében, mert mindig a példa az, ami követésre ösztönöz. Ha a helybéliek látják a törekvő, hivatásukat komolyan vevő keresztény ifjakat, megnő majd a bizalmuk a katolikus tanításokban is. —A hitéleten kívül tart-e kapcsolatot a falu jiatalságával és a felnőttekkel? — Mivel Ipolydamásd is hozzám tartozik, igen kevés időm marad a kapcsolattartásra. A mintegy harminc minist- ránsomat minden nyáron egy hétre nyaralni viszem egy-egy üresen álló plébániára. A fiatalokkal való rendszeres találkozást akadályozza, hogy nincs, ahol összejöhetnénk. Egyelőre sikertelenül igényeltem vissza a volt katolikus iskolát és kántorlakást, mert az épületekben lévő zeneiskolát és öregek otthonát az önkormányzat nem tudja elhelyezni. A felnőtteket sikeresen tudom társadalmi munkára mozgósítani a falu érdekében, mert ha valamit kihirdetek, és kérem segítségüket, szívesen eljönnek — hallok egy sajátos vallási alapú szerveződésről. — 40-50, főként utcabeli hívő segítségével nagyjából rendbe hoztuk az Árpád utcát. A szemetet hatvanhárom teherautó vitte el. Éppen így, a hívek segítségével készítettük elő a terepet a Szob-Alsó állomás rendbetételére. A plébánia kezd bekapcsolódni a település kulturális életébe is — tudom meg végül. — Szép templomukban, részben a művelődési házzal közösen, hangversenyeket rendeznek Szob felnőttzenekara, a szobi és dunakeszi zeneiskolák közös zenekara, valamint a templom 80-90 tagú vegyes kara közreműködésével. Mindhárom együttes karnagya a településen lakó Balogh András. Hangversenyeik, éppúgy, mint orgonakoncertjeik, szép színfoltokkal gazdagítják egyházközségük életét. D. Veszelszky Sára Bemutatkozik a nagykátai Harangszó Nagykátán közel 30 éve működik egy amatőrökből álló harmonika-zenekar. Ők kísérték, illetve ma is kísétjük a szent helyekre a nagykátai zarándokokat. A harmonikák hangja a búcsújárást szebbé, lelkileg gazdagabbá teszi. Talán ezért is voltak, vannak, és reméljük, lesznek is emberek, akik buzdítják és segítik jó szóval és szép énekhanggal a muzsikásokat. A muzsikások sorra váltották, és reméljük váltják is egymást, és stafétabotként adják át egymásnak az örökséget: a hitet, hogy a mindennapi rohanó világban Isten közöttünk van és szeret minket. Ennek a végtelen szeretetnek parányi töredékét a szép muzsikálással is próbáljuk viszonozni. Mert a harmonikák zúgnak, mint a harangok, dicsőítik Istent és köszöntik Máriát, égi Édesanyánkat, a Magyarok Nagyasszonyát. Jelenleg nyolc fiatal tagja van a zenekarnak, általános iskola, középiskola és felsőoktatási intézmény tanulói, hallgatói: Babinszki Zsolt, Bata Ferenc, Bata Szilvia, Fejős Rita, Kocsi Tamás, Nagy Brigitta, Urbán László, Visnyei Szilvia. E maroknyi kis csapat, úgy érzem, mindent megtesz azért. hogy a nagykátaiak szeretetét, Mária tiszteletét átadja, tolmácsolja más városok lakosainak is. Hiszen sok városba, országhatáron belül és kívül, kapunk minden évben meghívást, aminek — kellő támogatás hiányában — nem mindig tudunk eleget tenni. Ebben az évben már eddig is sok helyre sikerült eljutnunk, legfőképpen a szülők áldozatos munkájának köszönhetően. Pár napot töltöttünk Győrben, Szegeden, Budapesten, Má- riabesnyőn, Vácott, s a lengyel- országi Czestochowában. Mindenhol nagy-nagy szeretettel fogadtak minket. Ezúton mondunk köszönetét a meleg fogadtatásért. Szeretnénk minél több meghívásnak eleget tenni, reméljük, sikerülni fog. Bata Szilvia a „Harangszó" vezetője Nagykáta A nagykátai harmonikások a búcsújárásokat teszik szebbé
