Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. OKTOBER 1., PENTEK A muzulmánok veszélyes játéka Szarajevóban hétfőn ülést tartott a bosnyák szábor, amely nem hivatalos testület ugyan, de a legkiemelke­dőbb muzulmán értelmiségi­ek szava mégis sokat nyom adatban. A szábor a genfi bé­kecsomaggal kapcsolatban a balkáni diplomáciában már megszokott homályos alapál­lásra helyezkedett: támogat­ja azt, de feltételekkel. Lord David Owen és Thorvald Stoltenbergs a Jugoszlávia- értekezlet társelnökei már nagyban készülődtek a béke­kötésnek a hét végére terve­zett ünnepélyes aláírására, amikor Szarajevó felől ér­kezni kezdtek az első sötét fellegek. A bosnyák szábor elutasí­tónak is minősíthető döntésé­re Fikret Abdics, Bosznia- Hercegovina Elnökségének korábbi tagja reagált első­ként. Abdics neve évekkel ezelőtt a hírhedt Agroko- merc-botrány révén került a világlapok hasábjaira, őt bör­tönbüntetésre is ítélték, nép­szerűsége azonban a köz­nyelven Cazini Köztársaság­ban (Bihacs és Velika Kadu- sa körzete) csak tovább nö­vekedett. Abdics a maga módján annak idején felvirá­goztatta ezt a vidéket, s ami­kor a régi Jugoszlávia tartó­oszlopai repedezni kezdtek, visszatért a politikai életbe. Nagy szavazattöbbséggel el­sőként futott be a köztársasá­got irányító legfelsőbb szerv­be, az elnökségbe. Bosznia fokozatos széthullásának időszakában Abdics egy ide­ig a háttérben maradt, majd ismét porondra lépett, de már mint Alija Izetbegovics ellenfele. Izetbegovics kez­detben a muzulmánok pártjá­nak volt a vezetője, majd őt választották meg Bosznia­Hercegovina elnökévé. Kez­detben az egységes, polgári Boszniáért küzdött, de a szerbek sikeres területhódítá­sa és a Nyugat közömbös magatartása a radikális szárny felé tolta, amely nem hajlandó beismerni a veresé­get, s most egy meglehető­sen bizonytalan lapra tette fel a boszniai muzulmánok nép sorsát. Ezt neszelte meg Fikret Abdics, aki a bosnyák szábor döntéséről értesülve összehívta saját embereit, és kikiáltották Nyugat-Bosznia autonóm tartományt. Abdics ezzel menteni akarja terüle­tét a háború valószínű folyta­tásától, számít arra, hogy a polgárok többsége most már békében szeretne élni. S szá­mít horvátországi kapcsola­taira is. Az autonómia kihir­detése mindenesetre a hátba szúrással volt egyenlő Izet- begovicsék számára, akik al­kotmányellenesnek minősí­tették Abdicsék lépését, s be­vezették a térségben a kato­nai közigazgatást. Bosznia- Hercegovina képviselőháza kétnapos ülésezés nyomán lényegében a bosnyák szá­bor meghagyásaihoz igazo­dott, mondván, hogy a szer- beknek vissza kell adniuk a muzulmánoknak az erősza­kos módon elhódított terüle­teket. Ez a feltétel. Egyéb­ként támogatják a genfi bé­ketervet. A muzulmánok ez­zel a lépésükkel könnyen mindent elveszíthetnek. A korábbi Bosznia-Herce­govina lakosainak mintegy a fele muzulmán volt. A béke­terv most a területek 31 szá­zalékát irányozza elő a ré­szükre. amelynek gyakorlati­lag a felével sem rendelkez­nek. Sinkovits Péter Újvidék Azt mondják, hogy nekünk, szü­lőknek, főleg az édesanyáknak, nagymamáknak az a dolgunk, hogy gyermekeinknek megtanít­suk azokat a normákat, melyek nélkül az a kis emberke nem tud majd eligazodni a társadalomban, az életben. Ahogyan ezt sok okos ember leírja és elvárja, bele sem gondol: ez a szép feladat a legne­hezebb munka. Főleg manapság, amikor azt szinte nekünk kell kita­lálnunk, azokkal a könyvekkel szemben, amit szakmát tanuló kis párunk megkap a könyv­tárakban, üzletekben. Mert, hogy mit tanítsunk meg, az nincs tisztázva, a „ho­gyanja” meg pláne! Könyvet könnyű írni, akár filmet is for­gatni minderről, de amikor az ember szemben áll a kisgye­rekkel, ezer kérdésével és millió teendőnk mellett gyorsan és komolyan a „leghelyesebb” választ megadni... hát me­nyecske legyen a talpán, aki ennek eleget tud tenni! Nem véletlen a mondás: a szokás a legnagyobb úr. De miért? Mert gondolkodni az ember sajátja a világon, és mégis arra vagyunk a leglustábbak. Annyira, hogy már az sincs aki erre tanítson. A másik gátló tényező, hogy a gye­reknek adott válaszainkban magunk is benne vagyunk. A nevelés leghathatósabb eszközében: a példaadásban. Na­gyon sok családban probléma, hogy mást tanítanak a gye­reknek, mint ahogyan a szülők élnek. Komoly erkölcsi kér­dés, hogy a gyereknek miként magyarázzam azt el, anélkül hogy ez tekintélyromboló ne volna, hogy szülei sem téved­II. Alekszij pátriárka közvetítene Béketárgyalások Moszkvában ? Alekszandr Ruckoj a népkép­viselőkhöz hasonlóan kész élni az orosz pátriárka közve­títésével, és tárgyalásokat kezdeni a végrehajtó hatalom­mal. A hírt Andrej Szigyel- kov, Ruckoj tanácsadója kö­zölte tegnap délután. Csütör­tök este újabb összecsapások voltak a parlament körül, a rendőrség nyolcvankét em­bert letartóztatott, többen megsebesültek. Szigyelkov tegnap délután Jeszenszky az ENSZ-ben A délszláv válság szerepelt legfontosabb témaként terí­téken Jeszenszky Géza ma­gyar külügyminiszter és But- rosz Gáli ENSZ-főtitkár szerdai megbeszélésén, amelyre a világszervezet közgyűlésének ülésszaka adott alkalmat. Jeszenszky Géza elmond­ta, hogy Magyarország ma­radéktalanul betartja a Biz­tonsági Tanács szankciós in­tézkedéseit, amiből eddig csaknem egymilliárd dollá­ros kára származott az or­szágnak. Nagyra értékelte a főtitkár fáradozásait, ame­lyek arra irányultak, hogy az alapokmány 50. cikke alapján (ez a BT-vel való konzultációs lehetőségről in­tézkedik a nemzetközi szankciók alkalmazásából eredő károk esetén) eljárjon az elszenvedett veszteségek csökkentése vagy kompenzá­lása érdekében. ' Jeszenszky Géza közölte a főtitkárral, hogy Magyar- ország rendezte tagdíjhátra­lékát. Butrosz Gáli méltá­nyolta a bejelentést. kereste fel II. Alekszijt, és át­adta Ruckoj személyes üzene­tét. Ebben a leváltott alelnök támogatta az orosz, egyházi vezetőnek azt a kezdeménye­zését, hogy saját székhelyén, a Danyilov-kolostorban köz­vetítőtalálkozót szervez a szembenálló felek között. Szi­gyelkov találkozott Jurij Luzskowal, Moszkva polgár- mesterével is, aki Borisz Jel­cin elnököt tájékoztatja majd Ruckoj javaslatáról. A Národná Obroda tegnapi kommentálja szerint részben igazolódtak a szlovákiai ma­gyar politikai erők és Magyar- ország aggodalmai, amelye­ket Szlovákia európa tanácsi tagságával kapcsolatban táp­láltak. A lap arra emlékeztet, hogy a névtörvény júliusi el­fogadásakor, egy héttel Szlo­vákia ET-felvétele után, Po­zsonyban ésszerűbb parla­menti párbeszéd volt kialaku­lóban. A kormányfő viszont annak ellenére sem írta alá a nemzetiségek tetszését kivál­tó névtörvényt, hogy a tör­vényt ő maga és kabinetje ja­vasolta a parlamentnek. Az ezt követő parlamenti huzavona részleteit ismertet­ve a pozsonyi újság kommen­tárja arra emlékeztet, hogy a parlament nem az államfő ál­tal megkérdőjelezett hét rész­letet, hanem az egész név- használati törvényt tárgyalja újra. így történhetett meg — Oleg Szoszkovec első mi­niszterelnök-helyettes megis­mételte azt a korábban is han­goztatott álláspontot, hogy a kormány nem kíván fegyvert alkalmazni a parlamentben tartózkodó személyek ellen. Szoszkovec ugyanakkor nem zárta ki teljesen a fegyver- használat lehetőségét; A Fe­hér Házban van néhány fegy­veres csoport, amelyek fe­szültséget teremtenek, s ettől meg kell védeni a lakosságot. írja a Národná Obroda —, hogy a törvény egészéről újra­szavazva eldöntötték: a ma­gyar női nevek írásához köte­lezően hozzátartozik az „óvá” toldalék is. A lap sze­rint fölöttébb érdekes, hogy ezt a változatot a szavazáskor még azok a képviselők is tá­mogatták, akik néhány órával korábban konkrét kifogáso­kat emeltek az ilyen módosí­tás ellen. A lap megállapítja: a név­törvény újratárgyalása során nemcsak a kisebbségeket, de a köztársaság elnökét is meg­rövidítették. Ezzel a szlovák polgárok semmit sem nyer­tek, legfeljebb csupán annyit, hogy a kormánynak és a kor­mánypártnak ismét sikerült megelőlegezni néhány, Szlo­vákia számára kellemetlen percet. E kellemetlenség majd akkor következik be, ha az Európa Tanács napirendre tűzi a kérdést: vajon hogyan teljesítette Szlovákia az ET ajánlásait? A nagyvilág hírei Jé Minden idők legnépsze­rűbb^ kormánya az ellenzéki pártok alakította új japán ka­binet. A Jomiuri Simbun című lap reprezentatív fel­mérése szerint a kormányt a megkérdezettek 71,9 száza­léka támogatja, ami azt tük­rözi, hogy a japánok nagy része változásokat remél. # Tízezer feletti a Nyugat- Indiában tegnap hajnalban bekövetkezett földrengés kö­vetkeztében életüket vesztet­tek száma — közölte a ka­tasztrófa sújtotta Mahárást- ra állam szóvivője. 9t A kínai kormány nem tartja időszerűnek Németor­szág és Japán felvételét a Biztonsági Tanács állandó tagjai közé — tűnt ki a kí­nai külügyi szóvivő szavai­ból tegnapi sajtóértekezle­tén. Jé A májrákban szenvedő' Erich Honecker, a volt NDK egykori első embere, 3000 méteres magasságban sétálgat a chilei Andokban — állítja a német alpesi sí­válogatott több tagja. Az abház szeparatista erők tegnap reggel elfoglal­ták a Szuhumitól 50 kilomé­terre keletre fekvő Ocsam- csira városát. Gyakorlatilag az abház szeparatisták ellen­őrzése alá került az Abház Autonóm Köztársaság majd­nem egész területe, ík Szerbia és Montenegró szoros szövetségét ellenző tüntetők támadták meg szer­dán Momir Bulatovic mon­tenegrói elnököt, és felborí­tották a kocsiját. A rendőr­ség megvédte az elnököt az erőszakos fellépéssel szem­ben, az eset után hét tünte­tőt vettek őrizetbe. A Národná Obroda a névtörvényről A szlovákok semmit sem nyertek VÉLEMÉNY Félünk Andersen legszebb meséitől? hetetlenek?! Mert ez a nevelési folyamat nem tananyag, óravázlat, amiben történelemkönyvünk* nem szól vissza: „de az nem így volt!” Hasonlatosabb a napi politikához, a mindennapok ideges légkörében egy lengő trapézon egyen­súlyozó produkciójához. Nem elég a jóindulat: bárcsak si­kerülne! — hiszen olykor életről-halálról lehet itt is szó. Érthető, hogy nehéz munkánk folyamán oly sokszor „el­engedjük magunkat”, a gyerekre mindent ráhagyunk, min­denre csak legyintünk, mert hát az vesse ránk az első kö­vet, aki ezt jobban csinálja! A veszély ebben az, hogy a gyerek azt tanulja meg, hogy maga a hangulat, az érzel­mek diktálnak. Ami önmagában, a hideg tekintélye'vvel szemben, nem is lenne rossz, főleg azt józan eszünkkel egyensúlyba hozva. Nem rakhatjuk vitrinbe, a szigor ép­pen esedékes polcára téve a gyereket, azért áthidaló megol­dásokat kell keresnünk! Amivel ő már embertársaihoz is közelebb kerül. A „közel kerülés” az a láthatatlan lehető­ség, amivel határainkat feloldva, magunkból a másiknak adva, hatalmunkat is kiterjeszthetjük, mondhatnám hatá­sunkat, amitől megindulhat a párbeszéd, a gyermek durcás­sága megszűnik, és közelebb kerül hozzánk. Ennek kritéri­uma pedig nem az idő, hanem, hogy „felnőttségünkből” ne legyünk megközelíthetetlenek. — Hogy minden szülő kitűnő tanuló volt? Tudod any- nyu, ki hiszi ezt el? Hogy régen minden ember tökéletes volt és csak mi lettünk ilyen tökéletlenek?! — a gyerekek bizony sokszor mondanak ilyeneket. Valahogy tudomásuk­ra kéne hoznunk, hogy mi sem vagyunk szentek, legfel­jebb szeretnénk... haj de nehéz a megkülönböztetés! Hát elfelejtettük már a mesék erejét? Hogy ráhatások nélküli könnyed példákból merítve a gyerek szívesen tanul? Míg, ha dolgairól beszélünk, az ő kis életébe hatolunk bele, s ilyenkor úgy érzi: támadunk. Helyette óhatatlanul is taní­tunk, ha magunkról mesélünk. Példa? Igen! Ha néha „rossz?” értelemben is, hogy sok anyuka a pénzét vagy az idejét nem tudja beosztani... miért? Vannak elrettentő pél­dák is! De akiknek ezekről nevetve, vagy szomorúan mesé­lünk, azokhoz mindenképpen közel kerülünk! És ezzel ad­juk csak meg nekik a reményt; egyszer még ők is jók lehet­nek, akkor is, ha valamit elkövettek! Ebbe belefér apuka félrelépése is, ha már nagy az a gyerek, sőt! Pontosan an­nak tanulságaitól, esetleg keserű következményeitől nem szabad a gyereket megfosztanunk! Az eltitkolt dolgainkkal nem lehet tekintélyünket meg­őrizni, esendőségünket tagadni, egyrészt mert a valóság­hoz tartoznak; másrészt, mert a titkok csak addig titkok, amíg azt anyuka el nem kesergi, de hogyan? Ahogyan ava­tatlan kezek nyúlnak bele mások életébe, a bűn misztériu­mába, ami eltorzítja a valóságot, akár csak a pletyka. Nem lenne szebb, ha ezeket apuka mesélné el? És apukáink az­tán igazán tudnak „mesélni”? Vagy nem? (P. Bojta Margit)

Next

/
Oldalképek
Tartalom