Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-08 / 209. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD / 993. SZEPTEMBER 8., SZERDA Meciar elszólása Helsinki tiltakozás A Nemzetközi Helsinki Emberi Jogi Szövetség követelte, hogy Meciar szlovák miniszterelnök vonja vissza a „társadalmi alkalmazkodókészség nélküli és szellemileg visszamaradott" lakosság gyors szaporodásának korlátozására intő felszólítását, amelyet csakis a cigányokra lehet érteni — jelentette a The Independent című brit lap. „A nemzetközi helsinki emberi jogi szövetséget felháborítják az ilyen megjegyzések, melyek arra utalnak, hogy a szlovák kormány politikája fajüldöző és idegen- gyűlölő előítéletekkel terhes, és bűnbakot keres az ország jelentős cigány kisebbségében, ahelyett, hogy a kölcsönös belátást szorgalmazná” — így a szervezet közleménye. Nem tudni, pontosan hány cigány él Szlovákiában, de egy kisebbségekről szóló nemzetközi kiadvány, a World Directory of Minorities legutóbb 1989-ben 410 ezerre becsülte Csehszlovákia cigány lakosságát, s ez akkor a még egységes ország lakosságának 2,66 százalékát tette ki. Nemhivatalos becslések szerint Szlovákiában közel félmillió cigány él ma, s ez a lakosságnak körülbelül egytizede — írta a brit lap. Pozsonyi petíció Közel ötvenezer szlovákiai magyar szülő és pedagógus aláírását tartalmazó petíciót adtak át tegnap Pozsonyban Ivan Gasparovic- nak, a szlovák parlament elnökének, melyben azt kérik, hogy a szlovák törvényhozás méltányolja a magyar szülők és pedagógusok elvárásait, és tekintsenek el az „alternatív iskolákról” szóló tervezet megvalósításától. Ismeretes: a szlovák oktatásügyi tárca ismét olyan tervezet megvalósítását szorgalmazza, mely szerint a nem szlovák oktatási nyelvű iskolákkal párhuzamosan úgynevezett „alternatív iskolatípust” hozzanak létre, ahol aztán a tantárgyak zömét szlovák nyelven oktatnák. A The Times, nagy múltú és nagy tekintélyű angol lap, mondhatni, az európai sajtó „dQ.yen”-je, a józan ítélet és lapszerkesztői bölcsesség közkeletű jelképe, 1993. szeptember 2-án leereszkedő cikket közölt „Kelet-Európáról” (talán inkább Közép-Európáról, excuse me), nagyrabecsült tudósítója tollából, aki fölényes brit intelligenciájával úgy köröz szánalomra méltó lilliputiságunk fölött, mint a kőszá- li sas. Objektivitása lenyűgöző: minden mélyen lesajnált szereplő megkapja a maga dorgatóriumát és dicséretét, a nehezen utolérhető tudás és helyzetismeret bizonyítékaként. A magyar—román (vagy, ha úgy tetszik, román—magyar) viszonyban, például, kivételesen éles szeme azonnal fölfedezte a lényegi problémát: Gheorghe Funar történelmi horderejű vádját a magyar szexuálimperializmust illetőleg. Csak végtelen hálánkról biztosíthatjuk a brit tudósító kollégát, amiért megsemmisítő érveléssel egyszer s mindenkorra kihúzta ennek a veszélyes támadásnak a méregfogát: kijelentette, hogy ez ostobaság. Ezek után Funamak nehéz dolga lesz még egy magyarellenes támadásra felsorakoztatnia szegényes fantáziájának érvhadseregét. Lényeglátásának másik bámulatos megnyilvánulása, hogy a mi szóhasználatunkban Közép-, az ő szóhasználatában Kelet-Európa mai nehéz problémái a közhiedelemmel ellentétben nem abban gyökereznek, miszerint a II. világháború alatt Teheránban, Jaltában a Krím-félszigeten és Pots- damban Nagy-Britannia halhatatlan emlékű miniszterelnöke, Winston Churchill, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök úrral együtt K.-Európát (ki-ki olvassa, ahogyan neki tetszik) negyven évre (a határidő utólagos, tőlük akár évszázad is lehetett volna) eladta a sztálini paranoiának. Ez elhanyagolható apró körülmény ahhoz képest, hogy a kozmopolita és kulturált zsidó közösségek, amelyek a türelem erejét adták, csaknem eltűntek a holocaustban. Végül is a The Times terjedelmi lehetőségei is végesek, s így tiszteletre méltó kollégánknak nem jutott hely megírni, hogy ezeket a türelmes, kulturált közösségeket őfelsége kormánya nem engedte behajózni a pelesztinai kikötőkbe és a brit légierő — bizonyára egyéb bokros teendői miatt — nem bombázta az Auschwitzba vezető vasútvonalaAugusztusi puccs Folytatódik a per Két hónapos szünet után kedden folytatódott Moszkvában az 1991 augusztusi puccskísérlet tizenkét résztvevőjének pere, akik szabadlábon védekeznek. A legfelsőbb bíróság katonai kollégiumának a tárgyalás során döntenie kell a vád képviselőinek visszahívására vonatkozó védői indítványról. A vádlottak, köztük Vlagyimir Krjucskov, egykori KGB- főnök és Anatolij Lukjanov, a néhai szovjet parlament elnöke a vádlók elfogultságára hivatkozva még a per elején kérték a vádlók visszahívását. A Bosnyák panasz Ejur Ganic bosnyák alel- nök azzal vádolta az ENSZ néhány tagját — név szerint Nagy Britanniát említve —, hogy noha New Yorkban, a Világszervezet székhelyén támogatják Bosznia ügyét, a genfi tárgyalásokon viszont magukra hagyják őket. Csak az a rendezési megállapodás lehet szilárd és tartós, amely tekintetbe veszi, hogy mely területeket szálltak meg erőszakkal. Ha nem így lesz, bármiféle megállapodás össze fog omolni néhány hét után, és a háború folytatódik — vélekedett. bíróság katonai kollégiuma május közepén megállapította, hogy a vád képviselői függő viszonyban vannak Valentyin Sztyepankov legfőbb ügyészszel,' aki helyettesével, Jevge- nyij Liszovval közösen könyvet írt a puccsról. Az „Összeesküvés a Kremlben — a nyomozás változata” című könyv közvetlenül a per előtt jelent meg. A vádlottak ügyvédei szerint ezzel Sztyepankov személyesen is érdekeltté vált a per kimenetelében. A tizenkét vádlott közül Alekszandr Tyizjakov egyéb„Ha Clinton elnök valóban vezető akar lenni a külpolitikában, s nemcsak az időt akarja — elődeihez hasonlóan — vesztegetni, akkor meg kell ragadnia a jó alkalmat" és elő kell segítenie, hogy a közép-európai országok a NATO tagjai lehessenek. Ezt Ira L. Straus, a washingtoni székhelyű „Kelet-Európa és Oroszország NATO-bizottsá- ga” nevű szervezet képviselője írja a Párizsban angol nyelven megjelenő International Herald Tribune című laphoz intézett olvasói levélben, ként ezúttal sem jelent meg a tárgyaláson. Az egykori szovjet agrárszövetség elnökének betegsége miatt napolták el a nyáron a tárgyalást. A vád képviselőinek, visszahívására vonatkozó védői indítvány mellett a bíróságnak döntenie kell arról is, hogy folytatható-e az eljárás Tyizjakov távollétében. Nem kizárt, hogy a gyengélkedő Tyizjakov ügyét különválasztják a puccSbizottság több tagjának perétől, és annak tárgyalását a politikus felgyógyulása után folytatják csak. amelyet a lap keddi száma közöl. Straus véleménye szerint „Borisz Jelcin orosz elnök most kirántotta a szőnyeget azok alól, akik a NATO kiterjesztése ellen érvelnek”. A Nyugat ugyanis 1990 óta azzal utasítja el a lengyelek, a csehek és a magyarok igényét, hogy csatlakozásuk „megbántaná Oroszországot”, Jelcin viszont varsói nyilatkozatában azt mondotta, hogy egy ilyen lépés nem lenne ellentétes Oroszország érdekeivel. A nagyvilág % Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) soron következő csúcstalálkozójára 1994. január 10-én, Brüsszelben kerül sor, a moszkvai orosz—amerikai csúcstalálkozó befejeződése után — közölték a brüsszeli NATO-köz- pontban. Több mint félmillió orosz- ország szénybányász sztrájkolt hétfőn, tiltakozásul, amiért az orosz kormány nem teljesítette az ágazat anyagi-műszaki ellátásának finanszírozására vonatkozó követelésüket. Y Hivatalos látogatásra Prágába érkezett Teodor Viorel Melescanu román külügyminiszter. Cseh kollégájával, Józef Zielenieccel főként a kétoldalú kapcsolatok helyzetét tekintik át. A program szerint Melescanut fogadja Václav Havel cseh államfő is. ■fc Főként a bosznia-herce- govinai helyzet rendezésének lehetőségeiről és a béketárgyalások felújításáról volt szó Konsztantin Micotakisz görög és Mikola Sainovic szerb kormányfő athéni tárgyalásán. Y Skopje kedden „megdöbbenését és sajnálkozását” fejezte ki amiatt, hogy a görög hatóságok nem engedélyezték a macedón egészségügyi miniszter, Jovan Tofovski Athénba utazását, aki az Egészség- ügyi Világszervezet (WHO) gyűlésén vett volna részt. Térségünk és a NATO VÉLEMÉNY Egy angol kollégának, tisztelettel kát (bizonyára azért, hogy megsemmisíthessék a Monte Cassinó-i kolostort, ahol egyetlen német katona sem volt). Boldogok vagyunk, hogy ezzel a kiegészítéssel hozzájárulhattunk kollégánk munkájának sikeréhez. Az olvasónak kétségtelenül feltűnt a „csaknem” szócska, amelynek révén a brit kolléga utolérhetetlen tömörséggel azt fejezte ki, hogy azért szerencsére mégis akadt egy főváros, mégpedig Budapest, ahol a kozmopolita és kulturált zsidó közösség, mint türelem-erőforrás, megmaradt. Terjedelmi okokból kitűnő kollégánk nem írhatta meg, hogy ez azért történt, mert Horthy Miklós tengernagy, a tengeri kijárattól megfosztott Magyarország kormányzója, miután megkapta az első információt, mi történik a „munkára” kiszállított magyar zsidókkal, „Unerhört!” lciáltás kíséretében az asztalra csapott, megtiltotta minden további zsidódeportáló vonat elindítását, majd a főváros köré, a budapesti zsidók védelmére a maga háziezredét rendelte föl, tűzparancesal, amennyiben a csendőrség az SS-nek kívánna engedelmeskedni. Ha lett volna helye, kollégánk nyilván azt is megírta volna, hogy a deportálások akkor történtek, amikor Magyarországot megszállta a hitleri hadsereg, s ez azért történt, mert az admirális, a koronatanács és a magyar kormány hiába molesztálta újra meg újra Őfelsége kormányát Magyarország átállása ügyében a szövetségesek oldalára, a magasabb brit stratégiai érdekek élő húsfalnak szánták a magyar milliókat — a szovjet szövetségesek előnyomulásának útjában. Ezt ezúttal készséggel megtesszük mi, with much pleasure, dear Sir. Mindenesetre a budapesti zsidó közösség megmaradt, jó egészségnek örvend, hála Istennek, s a türelem erejével, igen kulturáltan, tüntet egykori megmentőjének elhelyezése ellen a Horthy-család sírboltjában. A politikai dinoszauruszok ezt kegyeletsértésnek hívják (családi temetésről lévén szó), de fel a fejjel, a dinoszauruszok sorsa az, hogy kihaljanak. A kozmopolita, kulturált zsidó közösségnek a türelme példakép minden magyar számára. Hatására már az elmúlt évben csökkent a közismert keresztyén türelmetlenség, hiszen sehol sem tüntettek, amikor egy Maxwell nevű bűnözőt ünnepélyesen temettek el az Olajfák Hegyén, ahol egykor a Megváltó tanított. Minden bizonnyal valami félreértés vagy sajtóhiba lehetett, amikor kitűnő kollégánk fasisztának minősítette Horthy Miklóst, s ezt kollégánkkal együtt nagyon sajnáljuk. Mindeddig még senkinek sem sikerült Horthynak egyetlen fasiszta megnyilvánulását sem kiderítenie, annál is inkább, mert — kálvinista létére — Ferenc József volt a példaképe. Ami azt illeti, hogy egy Horthy-emlékérem Magyarországon egyenértékű egy Mussolini-emlékéremmel Olaszországban, itt ugyancsak sajnálatos félreértésről lehet szó. Horthy Miklósnak, státus szempontjából III. Viktor Emánuel olasz király felelt meg. Horthy korlátozott jogokkal felruházott alkotmányos államfő volt, Mussolini korlátlan hatalmú diktátor (miniszterelnök). Horthy Miklós alkotmányos keretek között végbement választás útján került az államfői székbe, Mussolini egy „Marcia su Roma” nevű puccsal. Horthynak semmiféle mozgalma nem volt, Mussolini a fasiszta mozgalom vezére volt. Mindamellett előfordulhat, hogy lesz még Mussolini- emlékérem Olaszországban (mert miért is ne fordulhatna elő), ki tudja, nem jelenik-e meg egyszer VIII. Ed- ward-emlékérem az Egyesült Királyságban (ő volt amaz angol király, aki nyíltan rokonszenvezett azzal a Hitlerrel, akit Horthy Miklós „barna bolsevistának” minősített). Végül elismeréssel kell adóznunk kollégánk megtámad- hatatlan objektivitásának azért, hogy volt bátorsága egyenlőségjelet tenni az Osztrák—Magyar Monarchia és a Szovjetunió közé. Egyikbe is, másikba is visszavágyni — egy és ugyanaz. Nem győzzük csodálni brit kollégánk szellemi fegyelmét. Hiszen elfogult lehetne: az Osztrák—Magyar Monarchia Nagy-Britannia első világháborús ellenfele volt, a Szovjetunió pedig Nagy-Britannia második világháborús szövetségese. És mégis! Engedje meg a kolléga, hogy lehajtsuk fejünket és szóhoz se tudjunk jutni. ^ y (Sándor András)
