Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-07 / 208. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. SZEPTEMBER 7., KEDD 5 Egymillió ember biztonsága Beszélgetés Komáromi István Pest megyei rendőrfőkapitánnyal Komáromi István ezredes, Pest megye rendó'rfokapitánya felelős a megye területén éló' egymillió ember biztonságáért, a vezetése alatt álló 2300 rendőr tevékenységéért. Naponta kell szembesülnie a halállal, olykor öldöklések, máskor véletlen balesetek formájában. A beosztottjai éjjel és nappal, hétköznap és ünnepen nyomoznak gyilkosok, rablók, csalók, betörők és más bűnözők után. A rendőrök nem tagjai egyik politikai pártnak sem, de jelenlétük meghatározó a közéletben. Mindezt győzni kell idővel, erővel, energiával. Komáromi István: Soha senki nem hívott fel, sem a Belügyminisztériumból, sem a kormánypárttól vagy az ellenzéktől, hogy tegyünk vagy ne tegyünk valamit, és ez megnyugtató — Főkapitány úr, hogyan telik el egy átlagos munkanapja? — Reggel fél nyolckor, amikor bejövök, tájékozódom az eseményekről, de meglepetések nem érhetnek, mert a legfontosabb dolgokat éjjel is közük velem, személyi hívón vagy telefonon. Reggelenként 15-20 perces megbeszélést tartunk a helyetteseimmel és más vezetőkkel, ekkor kiosztjuk a feladatokat. Később a titkárság vezetője behozza a postát, amiben nemcsak levelek, hanem iratok, például fegyelmi ügyek is lehetnek. Olyan napokon, amikor nem megyek vidékre, meghallgatom azokat, akik problémás ügyeikkel felkeresnek, a be- osztottaimat és a civileket egyaránt. Nincs kijelölt fogadóórám, aki beszélni akar velem, az felhív telefonon és egyeztetjük az időpontot. Ami a részfeladatokat illeti, nem nyomozok gyilkossági ügyekben, mint a filmekben szereplő főzsaruk, ezt meghagyom a beosztottjaimnak, de a közvéleményt erősen foglalkoztató eseményeken rajta tartom a szemem. Aktív társadalmi életet élek, részben ebből is adódik, hogy gyakran éjfél körül kerülök csak haza, vidékről még később. Egyéb napokon, estefelé, amikor már kiürül az épület, előveszek olyan ügyeket, melyekkel el- mélyülten akarok foglalkozni. Egy dolog nem fordult még velem elő, hogy a hivatalos munkaidő leteltével hazamentem volna. Két és fél évvel ezelőtt. amikor kineveztek főkapitánynak, 20 órát dolgoztam naponta, most már 14-16 óra elegendő. Nem panaszként mortdom, megszoktam ezt a munkatempót, már diákkoromban így éltem. Ebben a munkakörben pedig csak így lehet megfelelni a követelményeknek. Nem alkuszunk — Tükröződnek-e az eredményekben a rendőri erőfeszítések? Mit mutatnak a közbizon- ságra vonatkozó legfrissebb adatok? — Idén az első hét hónapban a tavalyihoz képest 21,7 százalékkal kevesebb volt a bűncselekmény, de ezen belül 8,5 százalékkel több az erőszakos jellegű és 35,3 százalékkal több az emberölés. Javult a nyomozás eredményessége, kissé gyengébb a felderítési mutató, több a tettenérés. Amikor a bűnözés növekedéséről beszéltünk, társadalmi okokat emlegettünk, ugyanez vonatkozik a csökkenő tendenciára is. Nőtt a társadalom önvédelmi képessége, ami megmutatkozik a polgárőralakulatok szervezésénél, és a biztonságtechnikai eszközök beszerzésénél, felszerelésénél egyaránt. Kétségtelen az is, hogy erősödött a rendőri aktivitás, hatékonyabbak az intézkedések. A balesetek is csökkentek 11 százalékkal, a halálos balesetek száma 93-ról 79-re. Ez még mindig nagyon magas. Részletes, mindenre kiterjedő elemzéseket végzünk az okokra, a körülményekre vonatkozóan, mert csak így lehet továbblépni. Országos vagy nemzetközi adatokkal összehasonlítva a mieinket, nincs okunk szégyenkezni, de azért nem járok diadaltáncot. Fogalmazhatok úgy is, hogy nem vagyok elégedett. Emberölésből, halálos balesetből egy is túlságosan sok lenne. — Kérik-e olykor egyik vagy másik politikai párt, netán tekintélyes állami hivatal nevében az önök jóindulatát? Olyan esetekre gondolok, amikor a gyanúsított az úgynevezett társadalmi elithez tartozik. — Nyugodt-lélekkel állíthatom, hogy ilyen eset még nem fordult elő, bár több, úgynevezett monstre ügyet vizsgáltunk. Soha senki nem hívott fel, sem a Belügyminisztériumból, sem a kormánypárttól vagy az ellenzéktől, hogy tegyünk vagy ne tegyünk valamit, és ez megnyugtató. Még a fegyvertartási engedélyeket illetően sem próbáltak minket megkömyé- kezni, bár nagyon szigorúan szabtuk meg a követelményeket. Talán azért is van ez így, mert elterjedt rólunk, hogy nem alkuszunk. Ami pedig a jövőt illeti, közelednek a választások, s ez azt is jelenti, hogy felértékelődik a helyes magatartás szerepe. Az én álláspontom ezzel kapcsolatban, hogy egyik irányban sem teszünk engedményeket, ígéreteket, kizárólag a jogszabályokat tartjuk szem előtt. Pártok, funkcionáriusok jönnek- mennek, de az változatlan, hogy nekünk a közérdeket kell szolgálnunk, és ez stabil szakmai munka. Elismerték szakmának — Gyakran hallani arról, hogy az állampolgárok feljelentik az intézkedő rendőröket. Nyilván régebben is voltak ilyen ügyek, de nem kerültek nyilvánosságra. Mennyit ér egy rendőr becsülete? — A becsület nem anyagi kérdés, ha megvesztegetnek valakit, teljesen mindegy, hogy 15 ezer vagy 25 ezer forint a rendőr fizetése. Az alacsony kereset nem mentség, és aki elnézi a biztosítási csalást, vagy megsúgja előre a készülő házkutatást, az áruló. Az ilyen emberektől meg kell tisztítani a testületet, ezzel is erősítve a tisztességes rendőrök megbecsülését. Ami pedig a feljelentéseket illeti, azokat két csoportra osztom. Az igazságot elismerjük, ha hiba történt, azt korrigáljuk. A hamis vádat azonban, ami másokat bemocskol, nagyon szigorúan kellene büntetni. — A biztonság jelentősége felértékelődött a közvéleményben. A települések mind több jól képzett rendőrt igényelnek. Hogyan mutatkozik ez a Pest megyei fejlesztési temekben? — Jelentős változás országosan, hogy a rendőri munkát elismerték szakmának, a hivatalos elnevezése biztonsági szakmunkás. Ehhez kapcsolódik az a nagyon örvendetes változás, hogy idén szeptember 1-jétől már csak érettségizett fiatalokat veszünk fel rendőrnek, és a továbbiakban kétéves szakképzést kapnak. Elismerik a képesítésüket a polgári életben és különböző biztonsági munkakörökben, például magánynyomozóként vagy rendészként is elhelyezkedhetnek majd. Az utánpótlás érdekében elkezdtük a gimnáziumokban a közbiztonsági osztályok előkészítését. Ami a települések igényeit illeti, tovább folytatjuk az őrsök kialakítását. Szeptember 15-én Maglódon avatunk új őrsöt, és Őrbottyánban is folynak az erre vonatkozó előkészületek. Tárgyalunk róla Visegrá- don is. Pilisvörösváron, illetve a Gyál—Vecsés vonalban helyi rendőrkapitányságot szeretnének az önkormányzatok. Készségesen fogadjuk ezeket az igényeket, és létszám-átcsoportosításokkal arra törekszünk, hogy minél több emberünk kerüljön az irodákból közterületre. Nagyon jó kapcsolatunk van az önkormányzatokkal, megértik, hogy a közbiztonság pénzbe kerül, anyagi áldozatot kell érte hozni. Az igények kielégítése ezen is múlik, mert a tárgyi feltételek kialakítására többletpénz nincs. A készülő törvény —A készülő rendőrségi törvénnyel kapcsolatban folynak a találgatások: a Belügyminisztériumhoz vágy az ORFK- hoz tartozik-e majd a testület? Főkapitány úr melyik változatra voksolna? — Nekem teljesen mindegy. Véleményem szerint a Hancsovszki János felvétele beosztottjaimat, a különböző posztokon szolgálatot teljesítő rendőröket az érdekli, hogy legyenek megfelelő munkafeltételeik: irodájuk, autójuk, telefonjuk. Legyen elegendő fizetésük. Teljesen mindegy, hogy mindezt ki biztosítja a számukra. Elmondok egy viccet ezzel kapcsolatban: a tábornok éjjel felkeresi a katonáit, és az ügyeletes rászól, hogy csendesebben beszéljen, mert ha felébred az őrmester úr, akkor nagy baj lesz! Én is így vagyok ezzel, számomra nagyon fontosak az őrmesterek. Ez pedig nem az ő harcuk. Elméleti viták lehetnek a törvénnyel kapcsolatban, ez a politikusok dolga. A mi számunkra az a lényeg, hogy olyan rendőrségi törvény szülessen, amelyik kellő garanciák mellett cselekvési lehetőséget biztosít az eredményes bűnüldözéshez. Gál Judit Nagykőrösön a tavalyinál több bűnügyet derítettek fel Figyelmetlenségünk a bűnözést segíti elő @ A közbiztonság helyzetéről, azon belül a bűnözés alakulásáról mostanában eléggé kedvezőtlen jelzéseket kap az ember a különböző hírforrásokból. Úgy tűnhet, mintha a rendőrök képtelenek lennének megbirkózni feladataikkal, a bűncselekmények száma nő, míg a bűnüldözők tevékenységének eredményessége romlik a statisztikai összehasonlításban. Persze a számokkal vigyázni kell, nem mindegy, milyen adatokat és hogyan rakunk egymás mellé. Ha például a nagykőrösi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának krónikáját vesszük szemügyre, kiderül, az idei év első felében 10-15 százalékkal több bűnügyet göngyölítettek fel a nyomozók, mint tavaly a hasonló időszakban. Tehát a közerkölcsök további romlását tételezhetnénk fel, holott a valóság másként fest. — Nagykőrösön és a vonzáskörzetben az utóbbi egy évben nem szaporodtak a bűncselekmények, legalábbis a beérkezett feljelentések alapján ezt a tényt állapíthatjuk meg — mondja Orbán László őrnagy, osztályvezető. Ám hogy mégis több a rendőrségen lezárt ügy, annak oka, hogy nyomozóink sokkal többet dolgoztak. Az elmúlt hónapokban illetékességből olyan bűnügyekkel is foglalkoznunk kellett, amelyeknek szálai mesz- sziről eredtek, tehát az itteni események alakulását, megítélését lényegében nem befolyásolják. Ha majd decemberben az egész ’93-as évet ösz- szevetjük az előzővel, a félévinél is nagyobb arányú növekedést láthatunk, mivel jelenleg is több, nem Nagykőrösön elkövetett bűncselekményt vizsgálunk. Ezek a számok tehát a nyomozók teljesítményét jellemzik elsősorban, a polgárokat érdeklő legfontosabb eredmény az, hogy a bűnözési hullám növekedésének sikerült útját állni a térségben. — Utolsó megjegyzése azért is figyelemre érdemes, mert a kapitányságon éppen a bűnügyi osztály az, amely évek óta egyre csak fiatalodik... A fiatalodás jó dolog, csak nálunk sajnos eléggé gyakori volt a cserélődés. Szűcs Attila kollégánk a közbiztonsági osztály, Csikós Péter a közrendvédelmi alosztály élére került, s ez azért fáj a bűnügyi osztálynak, mert ők már, úgymond „húzóembereknek” számítottak. Az őket felváltó új munkatársak nyilván kisebb teljesítményre képesek, ebből következik, hogy a tapasztaltaknak kell vinniük továbbra is a teher nagyobb részét, hiszen a feladatokat éppúgy el kell látni, mint azelőtt. Fejlesztésekre fordítható pénzünk sajnos kevés, de ezt a keveset igyekszünk jó helyre tenni. Alapítványból hozta létre a kapitányság nemrégen a leíróirodát, amely reményeink szerint lényegesen gyorsabbá teszi az ügyek adminisztrációját, nem beszélve róla, hogy a világ legdrágább gépírójának, a rendőrnek nem kell az időt rabló papírmunkával foglalkoznia. — Említettük, Nagykőrösön és környékén idén már nem nőtt a bűnözés. Vajon ez közvetlenül is összefüggésbe hozható az utóbbi egy évben történt kirívóbb bűncselekmények felgöngyölítésével? — Mindenképpen, hiszen az egyes bűncselekmények sokszor egy sorozatnak a részei. Nálunk három ilyen szétágazó eseménysor nyugtalanította az utóbbi időben a polgárokat. Vádemelési javaslattal az ügyészségen van már a Lencsés dűlői betörők ügye, folyik a vizsgálat a Nyársapáttól a körösi Temető-hegyig elkövetett zártkerti betörésekben is, és pontot tettünk az üzletfosztogatók ténykedésének végére. Mindennek az lett a következménye, hogy a városban mintegy 60-70 százalékkal esett vissza a betöréses bűn- cselekmények száma. Sajnos a szabadlábon maradt bűnözők sem tétlenek, mostanában például a mountain- bike kerékpárok lopása okoz gondot, és az autófeltörések. A nyomozó, a rendőr dolga, hogy elfogja a tetteseket, de ennél a közhelynél mindig hozzáteszem, hogy a polgárok figyelmetlensége, hanyagsága is elősegíti bűnözést. Csak egy példát mondok: Gyakran tíz-százezer forinttal teli táskát egyszerűen a lezáratlan kocsi ülésén hagynak. Öt-tíz percre „ugrik el” a tulaj, de ennyi elég is a szemfüles fosztogatóknak... — A piaci árusítások szigorítását, illetve annak hatását érzékelték-e a saját tevékenységük során? — Ha kifejezetten még nem is tapasztaljuk következményeit, a szesz, a kávé és cigaretta árusításának korlátozása feltétlenül megnehezíti a bűnözők életét. Ők a gyorsan értékesíthető helyeket keresik. Az orgazdák viszont kétszer is meggondolják, hogy ki merjenek-e állni a piacra vagy a sarokra. A jövedéki termékek árusításának szabályozása tehát az orgazdaság „intézményére” mért elsősorban csapást, ami persze akkor lenne még hatásosabb, ha a számlaadást, nemcsak a piacon, de minden vendéglátónak kötelezővé tennék. M. J.
