Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-25 / 224. szám
MEGYEI HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM Ára'43,50 forint :—"TT—:-----------199 3. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT Megyei gazdakörök Cegléden \'\ ■ Viták igen, ellentétek nem A mezőgazdaság nem most lett tönkretéve, ez már elkezdődött az 1980-as évek végén — mondta egyebek mellett Bernula István, az országos, valamint a Pest megyei gazdakörök szövetsége vezetőségi tagja tegnap, a ceglédi kaszinóban a megye gazdáinak fórumán. Kisszelmenc Valljuk be, nem sok magyar tévénéző ismerte ezt a nevet a Panoráma szerdai különkiadásának sugárzása előtt. Azóta viszont mindannyian tudhatunk a kettévágott faluról. Az, hogy a trianoni békediktátum Kárpátalját az ott élők megkérdezése nélkül, de a népek ön- rendelkezésére hivatkozva csatolta az akkor új, de azóta megszűnt Csehszlovákiához, közismert. Arról viszont sokan csak most értesültek, hogy a „szabaddá lett népek örök (?) szövetségéinek vezére, a „nagy” Sztálin és a magát nagy demokrataként beállító Benes, amikor megegyezett Kárpátalja bolsevizálásában, úgy állapította meg a csehszlovák—szovjet határt, hogy Kisszelmencet kettévágták. A szülők ukránok lettek, a gyerekek meg szlovákok. Egyébként mindkét generáció csak magyarul tudott. De sem egymást, sem őseik sírját nem láthatták évtizedekig. S mindez azok után történt, hogy a szövetségesek legyőzték azt a sátáni birodalmat, amely az emberek millióit deportálta és pusztította el. S 1945-ben a győztes demokratikus (?) hatalmak a Kisszelmencet kettévágó határ mindkét oldaláról ugyancsak deportálták az emberek tíz- és százezreit, végső szám szerint millióit. Programszerűen. De nemcsak a deportálás volt tervszerű, a lehetőséget is programszerűen teremtették meg. Churchill szerint Hitler legyőzéséért nem nagy ár Európa felének bolsevizálása. Ezt az árat azonban nem azok fizették meg, akik az alkut kötötték, hanem mi. A sok-sok „kisszelmenci”. A határokat Európa jóváhagyta, a deportálásokról, vagyis a bolsevizálásról tudott, s mi most, 40-50 évi kényszerű rabság után, folyton azt halljuk, hogy Európába akarunk eljutni. Abba az Európába, amelyik mindenről tudott, de fejét elfordítva, úgy csinált, mintha Hitler legyőzésével mindent elintézett volna. Már az is furcsa, hogy Európából Európába kell eljutni azoknak, akik a XX. századi Európában, a légiposta, a telefon, a rádió, a televízió korában csak úgy adhatták egymás tudtára a családi változásokat, hogy a szögesdrót két oldalán kapálva énekszövegbe bújtatták közlendőiket: „Megszületett Ági” „Józsi meghalt” Merthogy — szerencsére — azok, akik fegyverrel vigyázták a határt, nem értették a nép nyelvét. Hiszen 1945-ben a demokratikus hatalmak megsemmisítették a Gonosz1. Sajnos, a gonoszságot nem. Ezt nekünk kell elvégezni. Török Bálint Hiányzik az egységes ellenőrzés Szerb vádaskodások Nyerges Gáborné, az Országos Közegészségügyi Intézet oltóanyag-ellenőrzési osztályának vezetője félve meri csak kimondani véleményét arról az ügyről, mely szerint a belgrádi hatóságok mérgezőnek tartották a gödöllői Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet által készített és szállíttatott Di-Per-Te vakcinát. Az osztályvezető asszony szerint — ezt egy tegnapi sajtótájékoztatón mondta az újságíróknak — az eset egy nem szándékosan kirobbantott nemzetközi kollaboráció. Komáromi István megyei rendőrfőkapitánynyal készült interjúnk a 4. oldalon olvasható. Dabasi levél Megérkezett a köztársasági megbízotti hivatalba a dabasi önkormányzat levele, amelyben közli, hogy létszámarányosan és a szakmai szempontoknak megfelelően megosztja a dabas-sári Szent János Katolikus Általános Iskola épületét az egyházi, illetve a feleke- zetileg semleges önkormányzati iskola tanulói között. Moszkvában eldördültek a fegyverek Borisz Jelcin felszólította az orosz parlamentben tartózkodó fegyvereseket a birtokukban lévő lőfegyverek átadására. Az MTI-nek a moszkvai polgármesteri hivataltól kapott tájékoztatása szerint a korábban közöltnél lényegesen több, mintegy ezer lőfegyver került a tüntetők kezébe. A parlamenti őrséget tegnap az államfő a belügyminisztériumnak rendelte alá. (Folytatás a 2. oldalon) Értékteremtő parasztemberek kései utódai jöttek el tegnap a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, a nyugat-dunántúli tájegység épületegyüttesének megnyitására, hogy a néprajzos szakmával és közéleti személyiségekkel együtt ünnepeljék: a munkás ősök által létrehozott épületek, bútorok és használati tárgyak immár örökkön, becsülendő értékekként múzeumba kerültek. Petrányi Ferenc, a helybéli gazdakör elnökének rövid tájékoztatása után — amelyben beszélt a városban szervezett sikeres mezőgazdasági gép- és termékbemutatókról — Bernula István először röviden kifejtette „paraszti véleményét” a MOSZ által közelmúltban szervezett tüntetésről. Megjegyezte, egyetért azzal, hogy gondban van a mezőgazdaság, s feltétlenül intézkedéseket kell tenni. Ám az ötszáz busz üzemanyagát — Antall József miniszterelnök a kormány nevében azt javasolja, hogy 1994. május 3. és augusztus 2. között tartsák meg a parlamenti választásokat, mert ez felel meg az alkotmány rendelkezésének. Erről a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára, — Ahogy ez a nép saját létfeltételeit megteremtette lakásban, edényben, költészetben, magát a nemzeti lelket öltötte testbe. Az élet problémáira választ adó műveltségre csodálkozhat rá, aki ide látogat —, mondta megnyitó' beszédében And- rásfalvy Bertalan, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke. Majd a múzeum fennállásának huszonötödik évfordulóamivel a népet szállították — inkább adták volna oda a traktorosoknak, hogy szánthassanak. Egyébként távol- maradásuk nem csorbította a gazdakörök szerepét. A továbbiakban akként vélekedett, hogy a Földművelés- ügyi Minisztériummal bővíteni kellene a kapcsolatukat. Utalt arra a kellemetlen helyzetre, hogy a parasztság licitált a kárpótlási területekre, de még a földek nincsenek kimérve. Szeretnének odahatni, hogy ez megoldódjék. Kajái József nyilatkozott a kormányszóvivői tájékoztatón. Elmondta, hogy a kormányfő jogi álláspontját csütörtökön levélben küldte el a választás pontos időpontjának meghatározására jogosuló Göncz Árpád köztársasági elnöknek. jára emlékezve köszönetét mondott a munkatársaknak, akik múltunk örökségét, mint gyökereket mentették, hogy erőt és táplálékot nyújtsanak jövőbeni növekedésünkhöz. Füzes Endre főigazgató emléklapok átadásával fejezte ki háláját a tizenkilenc falu képviselőinek, ahonnét a tájegység huszonhárom épületét kapták. (Folytatás a 4. oldalon) Podmaniczky Béla, a Pest megyei gazdaköri szövetség elnöke némiképp nehezményezte — az egyik ok talán az őszi betakarítás lehetett — , hogy igen szerény volt az érdeklődés. Ő egyébként — ellentétben Bernula Istvánnal — nem igazán örül az országos' gazdaköri központ elhelyezésének az FM épületében. Szólt arról, hogy a megye élen járt országosan is a gazdakörök létrehozásában. Napjainkban hetven településen van szervezetük. Sajnos, ezek mintegy harminc százaléka még nem rendelkezik alakuló jegyzőkönyvvel vagy cégbírósági bejegyzéssel. A megyeháza hírei Félszáz döntés Pest megye önkormányzatának közgyűlése egy párna, szomorú perccel kezdó'dött: a képviselőik így búcsúztak Varga Sándor törökbálinti, elhunyt társuktól. Ezután a közgyűlés elfogadta Dregusné Pusztai Márta, Herceghalom település küldöttének tagságát. Bányai Judit alelnökasz- szony, napirend előtt kért szót: a pénzügyi ellenőrző bizottság már tárgyalta az elnök és alelnök béremelésével kapcsolatos kérdést, és azt javasolta, hogy az elnök bérétől csak az október végi, a három év munkájáról szóló beszámoló után döntsenek. Bányai Judit most azt kérte, vegyék le napirendről az ő béremeléséről szóló előterjesztést, és azt majd csak az elnökével együtt tárgyalják. A közgyűlés tapssal fogadta a kérést. Pest megye legfőbb szerve tegnap, az utóbbi évek, hónapok talán leghatékonyabb ülését tartotta, tizenhét napirendi pontot tárgyalt, több mint félszáz döntést hozott. S tette mindezt jó hangulatban, mondhatnánk derűsen. Úgy tűnik, Pest megye házába újra béke költözött. * A napirendek között számos olyan téma szerepelt, amely- lyel lapunk a későbbiek folyamán részletesen fog foglalkozni, hiszen nagy jelentőséggel bírnak a megye lakóinak mindennapi életében. (b. cs.) Az ügy gyökere még kora tavaszra nyúlik vissza: ekkor kapott ugyanis először jelzést az Országos Közegészség- ügyi Intézet Szerbiából arról, hogy az UNICEF (az Egyesült Nemzetek Szervezetének Ifjúsági Egyesülése) által — éppen a nemzetközi embargó miatt ilyen közvetett úton — Boszniába irányított magyar Di-Per-Te oltóanyag mérgező. Legalábbis ezt a szakvéleményt készítették el a gödöllői székhelyű Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet amúgy negyven év óta problémamentes készítményéről. (1954 óta a Humán 12 millió ampulla vakcinát használt már fel itthon, míg a világ csaknem száz országában megközelítőleg 80 millió adag oltóanyag jutott el a gyermekekhez!) Hol történhetett akkor a baj? A tegnapi sajtótájékoztatón, melyet a közegészség- ügyben és az oltóanyag-termelésben dolgozó felelős munkatársak hívtak össze, részletes felvilágosítást kaptak az újságírók a vakcina gyártásának ellenőrzéséről. A több tucat szakmai érv lényege, hogy amióta a világon gyártják a Di-Per-Te oltóanyagot, az ellenőriztetésére nincs egységes standard. (Folytatás a 3. oldalon) A nívódíjas Bíró Friderika és Bálint János. A háttérben Gunda Béla, Andrásfalvy Bertalan, Bodó Sándor és Füzes Endre látható Vimola Károly felvétele Testet öltött műveltség (Folytatás az 5. oldalon) Választások májusban?
