Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-25 / 224. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT Horvát támadás Muzulmán vereség A horvát rádió tegnap reggel azt közölte, hogy Mostarnál a horvát csapatok szétverték a muzulmán offenzívát, s ellenőrzésük alá vonták a her- cegovinai székváros egyik északi negyedét, Rastanit. A zágrábi jelentés szerint a hor- vátoknak nem volt veszteségük, a muzulmánok viszont legkevesebb 20 katonát vesztettek, s negyven zöldsapkás megsebesült. A szarajevói rádió a mostari és közép-boszniai harcok folytatódásáról számolt be, s azt hangoztatta, hogy a horvát tüzérség ismét lőtte Mostart. Közép- Boszniában viszont a muzulmán tüzérség nyitott tüzet a polgári célpontokra. Vitézben öten meghaltak, tizenket- ten megsebesültek, amikor a muzulmánok a horvát negyedek ellen támadást intéztek. mmmmwmmmmmmmmmmmmmmmmm Most minden Szuhumiban dől el „Oroszország hadat üzent nekünk, mert elutasítjuk a Független Államok Közösségét” —jelentette ki Eduard Sevard- nadze a Le Figaro című francia lapnak. A grúz államfő megerősítette: nem hagyja magára Szuhumit, megtartja korábbi ígéretét — hangoztatja a lap helyszíni tudósításában. „Az a veszély fenyeget bennünket, hogy elfoglalják a várost — mondotta. — Az abhá- zok saját városukat rombolják szét. Ki vagyunk éheztetve, s jó néhány katonánk gondolja úgy, hogy már mindennek vége. De mi nem adjuk meg magunkat.” Sevardnadze szerint a várost ostromló erők soraiban „tíz orosz jut egy abházra, s ott vannak még a csecsen és cserkesz zsoldosok is, akiknek „a győzelem esetére házat ígértek Szuhumiban”. Az ostromlóknak jelentős tüzérségi ereje van, sok a fegyverük s lőszerük. „Mindez Oroszországból jön. Csak Oroszország tudja helyreállítani a rendet és nyugalomra inteni az abházokat.” „Most minden Szuhumiban dől el, pillanatnyilag egyedül ez foglalkoztat. Könnyű Oroszország számára térdre kényszeríteni egy kis népet. De meg kell értenie, hogy birodalmi korszaka már a múlté” — idézi a francia lap a grúz elnököt. * Grúzia tegnap visszavonta azokat a jelentéseket, melyek szerint a grúz csapatok csütörtök este behatoltak az egy hete ab- ház gyűrűben lévő Szuhumi- ba. — Koraiak voltak ezek a jelentések, azonban néhány órán belül megtöljük az ostromot, mivel a terveknek megfelelően zajlik az offenzíva Esztendők óta levelezek Kovács Lajos barátommal, aki a hegyről küldi gondolatokkal teli sorait a hétköznapi tapasztalatokról. Eveinek száma már hetessel kezdődik. Az életet hát megjárta, a Dontól — méghozzá a véres urivi hídfőtől — Németországig tartott hadi vonulása. Hazakeveredvén pedig két év nyolc hónapra ki kellett mennie büntető lágerbe, „a nagy haza építésére”. Példátlan törvénytelenség volt, magyarázatot nem kapott rá, de hogy ne nagyon bolygassa ügyét, miután visz- szakerülhetett, fenyegetésekből bőségesen kijutott számára. Ilyen körülmények vitték az erdők közé, ott könnyebb volt hallgatni. A fák nem kiáltották világgá sóhajtozásait. Betűvetésre nehezebben hajló ujjait mégis befogta, mondják el helyette gondolatait. Ezekből a hozzám jutott levelekből jelentettem meg rendszeresen, elsősorban a Magyar Fórumban, amíg ki nem telt ott az esztendőm. A levelek azóta is jönnek, gyűjtöm is szorgalmasan azokat, s most hogy ismét lehetőség nyílik, nyilvánosságra hozok egy- egy részletet, mert megéri olvasni, ezekből okulni, magasabb iskolát nem végezhetett ember ítéletei sorakoznak elénk bölcsességgel, gazdagon. „Látod, megint fennakadtam, a sokat hirdetett újság, a Népszabadság írásán. Nehogy úgy hidd, nekem jár, de régi rossz szokásból a könyvtáros, aki a régi világhoz húz, ezt fizeti elő. Ott ütötte meg az okulárémat a betű, azt hittem, rosszul látok. Azt írja: A Politikatörténeti Intézet és ennek igazgatója, Földes György egybehívatta a történészeket, hogy a Balatonszárszón tartott sereglés tanulságait megbeszéljék. Ők meg elmentek. Nohát, ide vigyázz, barátom! Politikatörténeti Intézet — ugyan kié, vajon melyik párté lehet? Én a magunkét, a keresztényeket megegzamináltam, hogy volna-e nekünk ilyen nemes intézetük, de nem tudnak róla. Gyanúban élő ember vagyok. Csak nem a volt Párté, amelyik annyi gyötrelmet, szomorúságot szerzett az emberiségnek ebben a csepp kis országban?! Mert akkor volt egy ilyen intézmény, csak Párttörténeti Intézetnek hívMoszkvában eldördültek a fegyverek Tankokra egyelőre nincs szükség (Folytatás az 1. oldalról) Közben Pavel Gracsov védelmi miniszter közölte: a csütörtök esti, két halálos áldozatot követelő lövöldözés után parancsot adott arra, hogy támadás esetén azonnal nyisson tüzet a katonai objektumok őrsége. A történtek miatt megerősítették a parlament körüli rendőri erőket. Hármas kordont vontak az épület köré, hogy megakadályozzák a fegyveresek kijutását a városba. Jurij Luzskov polgármester tegnapi moszkvai sajtóértekezletén az MTI kérdésére cáfolta azokat az értesüléseket, amelyek szerint tegnapra virradóra a FÁK-főhadiszállá- sán kívül lövöldözés lett volna a parlament közelében is. Az MTI tudósítójának értesüA Ruszlan Haszbulatov parlamenti elnök által kinevezett árnyékkormány védelmi minisztere, Vlagyiszlav Acsalov szerint hívására bármikor készek a neki engedelmeskedő egységek a parlamenthez vonulni. Mindazonáltal egyelőre nincs szükség tankokra a parlamentnél — hangoztatta Acsalov. A kongresszus hajnali határozatában felfüggesztette Borisz Jelcin elnöki megbízatását és utasítást adott a Legfelsőbb Tanács által kinevezett árnyékkormány illetékes minisztereinek, hogy vonlései szerint a parlament közelében, attól mintegy fél kilométerre lévő' magyar kereskedelmi képviselet körül parkoló magyar kamionok sofőrjei hajnalban gépfegyverropogásra ébredtek. Délelőtt újabb részletek váltak ismertté a csütörtök esti, a FÁK-főhadiszállás körüli lövöldözésről. Egybehangzó jelentések szerint Szta- nyiszlav Tyerehov, a Jelcin-ellenes tiszti szövetség vezetője irányításával fegyveresek csoportja gépkocsival érkezett az épület elé. A fegyveresek az őket igazoltató rendőrökre közvetlen közelről tüzet nyitottak. A két rendőr közül az egyik olyan súlyosan megsebesült, hogy nem sokkal később meghalt. Megsebesült egy másik rendőr is. jak felelősségre a puccs résztvevőit. Borisz Jelcin a hét elején a Legfelsőbb Tanács mel- lettaNépképviselők Kongresz- szusát is feloszlatta, és értésre adta, hogy azok esetleges döntéseit eleve érvénytelennek tekinti. Az ülésen elfogadott határozat kompromisszumként idő előtti elnök- és parlamenti választások megtartását szorgalmazta, és leszögezte, hogy ezentúl a képviseleti hatalomnak is normálisan kellene működni, ami közvetett beismerése annak, hogy a A moszkvai polgármesteri hivatalban tartott sajtóértekezleten bemutatott videofilm tanúsága szerint a támadók ezután lefegyverezték az őrséget. és megpróbáltak behatolni a főhadiszállásra. Közben a helyszínre érkezett az erősítés, amelyre szintén közvetlen közelről tüzeltek. Egy katona megsebesült. Ezután a támadók elmenekültek. Az éjszaka folyamán több fegyverest elfogtak, akik közölték, hogy Tyerehov adta a parancsot a támadásra. Időközben elfogták magát a tiszti szövetség vezetőjét is, aki ott volt az orosz katonai felderítés törzse elleni támadásnál is. A lövöldözés során egy eltévedt golyó a közeli lakóházban megölt egy nőt is. válság kialakulásában a Legfelsőbb Tanácsnak is jócskán volt szerepe. Mindazonáltal a döntésekről aligha vesz tudomást az elnök, aki világosan értésre adta, hogy a jelenlegi parlament megszűnésével új, kétkamarás törvényhozást hoznak létre. Magabiztosan nyilatkozott a sebtében összehívott Nép- képviselők Kongresszusán a Jelcin által leváltott Viktor Barannyikov volt biztonsági miniszter, aki szerint a volt KGB utódminisztériuma nem támogatja Jelcin elnököt. A nagyvilág hírei * Ma Marosvásárhelyen kétnapos, a romániai magyar érdekképviselet további politizálása és egysége szempontjából nagy fontosságúnak tekintett tanácskozásra ül össze a Romániai Magyar Demokrata Szövetség legfőbb döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselők Tanácsa. ♦ Véget ért a litván önkéntesek több mint egy hete tartó zendülése. Befejezésének körülményei legalább annyira homályosak és nem kevesebb kérdést vetnek fel, mint egész kezelése. A Telegraf című, polgári jobboldali beállítottságú prágai lap pénteken kommentárban foglalkozott Ion Iliescu román államfő szlovákiai látogatásával. Az írás szerzője, a mellesleg Kassán élő Peter Schutz megállapította: Szlovákia és Románia „új viszonyának” — a menekültkérdés kezelésén és a toloncegyezmény ügyén kívül — van egy olyan vonatkozása is, hogy mindkét ország területén jelentős létszámú magyar kisebbség él. Mindkét ország kisebbségi politikáját többször bírálták különböző nyugati intézmények, és mindkettőjüknek éppen Magyarországgal a legrosz- szabb a szomszédi viszonya. Jelcin ellen a volt KGB-sek véleménV RÉSZLET EGY LEVÉLBŐL ták, s mindenestül a kommunistáké volt. Kérdezlek Kenyeres komám, volt itt rendszerváltás? Hát az ilyen fontos műhelyek még ma is megvannak? Mert ott gyártották a régiekben a népet sorvasztó rendeleteket, a ferde és mindenkit megzavaró igazságtalanságokat, meg a szent könyveket, aminek egy értelme volt: öld meg, aki nem tart veled. Hát ilyenféle műhely ma is működik? Ok vizsgálják csalós nagyítójukkal, ugyan mit beszéltek az emberek azon a gyülekezésen? Biztos vagyok benne, mindent megőriztek dróton a holnapnak s vigyázzunk, ne csináljanak abból pert, mert olyat aztán még nem látott a világ. Személyesen ismertem Veres Pétert, Nagy Ferencet, Szabó Zoltánt. Még másokat is. Egybehallik, amit ők jósoltak: a kommunisták kezében tönkremegy az ország! Bekövetkezett. Vak aki nem látja, süket aki nem hallja, bolond mind, aki nem érti. Sőt, nem érzi a bőrén! Minden magyar családot megvéreztek. Annyi gyilkosság sohasem volt ebben a hazában, mint amennyit a kommunisták végbevittek. És az intézetünk, hol a pereket forralták az emberek ellen, átfestetten még ma is él? Hihető ez? Csak egy átkeresztelés és minden megy tovább? De ha nem a látó mellett a két pótszememmel is olvasom, magam is azt mondanám: ez nem lehet igaz. Mégis, idáig jutottunk — teszem fel a kérdést a miniszter uraknak, a börtönjárt köztársasági elnök úrnak, a történelmet tanító országgyűlés elnökének. Tudnak erre mentséget, magyarázatot? Mert az én egyszerű hegyen élő emberi tudatom azt súgja, bizony hogy felfordult itt minden. Okosítson már föl valaki, mert ilyeneket tapasztaltán még képes vagyok azt mondani: bűnös aki az ilyet hagyja. Vagy nem is tudom, de megcsaltak mindnyájunkat, aztán egy fordulat, amit éppen a régi intézetek készítenek elő, és ott leszünk ahol Szerbiában az elnyomorítottak. Ott minden kommunista-kézen van, hát itt is arrafelé megyünk? Hát abból ne egyenek már, akik a nemzetről rágták le a húst. Ilyen orcátlan bitangságot még azért nem találtam az utóbbi három esztendőben. Az a régi intézet csak azt intézte, mindenki aki másképp gondolja, kerüljön hűvösre, de mennél elébb. Ők adták áz észt a Marosán-féle, gyilkosoknak, ők fundálták ki kit, hogyan, mivel hallgattassanak el akár örökre.” Az ember már csak úgy felületesen átsiklik tekintetével egy ilyen hír fölött, amit azóta természetesen magam is újra elolvastam. Öreg barátom sorai megdöbbentettek. Ő világosabban látja és érzi a veszélyt, amit a mára liberális uniformisba öltözött pártok igyekeznek elködösíteni. Mi magunk, akik belefáradunk a csúsztatások, a hazugságok és ahogyan Kovács Lajos írja: az arcátlanságok áradásába, sok mindent észre sem veszünk. Pedig észre kellene venni és tenni is kellene ellene. Majd nyomban felmerül a kérdés: hol? A rádió, a televízió más kezekben, más irányítás alatt, az újságok szekesztőségei szinte mind az ellenzéket szolgálják. Egy-egy kivétel csupán azért maradt, hogy elmondhassák: de hát van kormánypárti lap is! A közvélemény formálása ma is úgy történik, ahogyan azt a valahai híres-neves politikai intézetek megszabták. Magyarán: itt tartunk, eddig jutottunk, új választások előtt fél esztendőre. A szomszédból int a lengyel példa. Bizony riasztó valóság. Mi pedig alszunk, talán még szépeket is álmodunk, vagy káromkodunk, de azt is minek, amikor azok nem mozdulnak, akiknek riadót kellene dobolni, mert minden elveszett perccel emberek ezrei állnak el mellőlünk, erdőnek fordultán, sértetten, hiszen nem figyeltünk föl aggódó kiáltozásaikra. Vagy hát „ezért a népért úgyis mindegy, Eb-sorsot akar, hát akaija!?” Nem és nem s újra csak nem, mert nem a nép akar ebsorsot, hanem akik nem figyelnek szavára. (Fábián Gyula)
