Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-01 / 203. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. SZEPTEMBER I., SZERDA Jegyzeteltek az igazgatók A munkanélküliséget, jegelni” kell (Folytatás az 1. oldlról Mi a munkaügyi központ és az iskolák együttműködésének a lényege? — kérdeztem Lengyel Jánost, a munkaügyi központ igazgatóhelyettesét, aki a gödöllői értekezlet előadója volt. — A legrövidebben úgy tudom megfogalmazni, hogy az információs rendszer helyreállítása. De ez így önmagában nem eléggé érthető, ezért hozzáteszek még néhány mondatnyi magyarázatot. Minden iskolának érdeke, hogy sikeres embereket neveljen. A képzés magas színvonala és a diákok későbbi érvényesülése emeli az alma mater tekintélyét, rangját. Ugyanakkor az iskola, mint intézmény, nem képes követni a diák útját. Nincs szerepe az elhelyezkedésben, a további szakmai előrehaladásban, és képzési rendszerét sem tudja rugalmasan a változó igényekhez alakítani. Itt lép be a mi szerepünk. A munkaügyi központ rendszeresen készít munkaerő-piaci prognózist, amely jelzi, hogy milyen területeken, milyen igények jelentkeznek. Az együttműködés tehát elsősorban azon alapszik, hogy információt cserélünk és segítjük egymás munkáját. — Az iskolának egy-egy képzési fejlesztésre új technikai berendezésekre, korszerű eszközökre van szüksége. Van erre pénze az oktatási szerveknek? — Valamennyi bizonyára van, de ebben mi is tudunk segíteni. Az olyan képzést fejlesztő eszközök beszerzését, amely növeli a fiatalok elhelyezkedési lehetőségét, anyagilag is támogatjuk. Számos példát tudnék mondani, amikor mi fizettünk jelentős technikai beruházásokat. Ma elsősorban az automatika, a számítógépes vezérlés és a nyelvi képzés áll az előtérben. Képzelje el, milyen esélye van például egy most kikerült villanyszerelőnek, ha csak a hagyományos képzést kapta, és egy kapcsoló felszerelésére vagy csupán hálózati munkára képes. És milyen eséllyel jelenik meg a munkaerőpiacon az a társa, aki ismeri az automatikát is, kezelni és javítani képes az elektronikus vezérléseket és a ma használatos hasonló eszközöket. Az előbbi valószínűleg munkanélküli marad, míg az utóbbit keresik a munkáltatók. — Ennek a tervezett együttműködésnek lesz valamilyen konkrét formája is? — Igen. A prognosztikai felmérésekben a jövőben részt fog venni iskolai szakember is. Ezenkívül osztályfőnöki órákon fogjuk tájékoztatni a fiatalokat, hogy mi vár rájuk a végzettség megszerzése után és hogy tőlünk milyen segítségre számíthatnak. De más tervünk is van. Például az egyetemre fel nem vett diákoknak nulladik évfolyamot szeretnénk létrehozni. Itt alap- és nyelvi képzést kapnának a következő év felvételi vizsgájáig. Jobb és hasznosabb dolog lenne, mint a munkanélküli állapot. Egyszóval van lehetőség az együttműködésre. Tudomásul kell venni, hogy a munkanélküliség, és ezen belül a pályakezdők problémái, nem olyan dudor a társadalom testén, amely magától lelohad. Ezt jegelni kell. Tenni kell valamit azért, hogy ha felszámolni nem is tudjuk a munkanélküliséget, legalább elfogadható módon képesek legyünk együtt élni vele. Az igazgató urak figyelmesen jegyezgettek a tanácskozáson. A segítés lehetősége, a kísérleti alkalom valami újra, felvillanyozta a társaságot. — Lesz együttműködés? — kérdeztem a tanácskozás házigazdáját, dr. Mundruczó Józsefet, a Gödöllői Madách Imre Szakközép- és Szakmunkás- képző Intézet igazgatóját. — Kell együttműködés! — mondta határozottan. — Az iskola nem tehet róla, hogy nem ismeri a diák utóéletét. Évtizedekig politikai döntés határozta meg ebben az országban a teljes foglalkoztatottságot. Ismeretlen fogalom volt a munkanélküliség. Most tanulgatjuk, hogy mit tegyünk, hogy mit tehetünk. Örömmel fogadtuk a munkaügyi központ kezdeményezését, és nagy reményekkel nézünk az együttműködés elébe. Gelléri Miklós Megállt a munkanélküliek számának növekedése Pest megyében. A legutóbbi felmérés szerint, összesen 54 000 állástalant regisztráltak, ami a foglalkoztatottak 12 százalékos hányadát jelenti. Lengyel János, a Pest Megyei Munkaügyi Központ helyettes igazgatója, az MTI-t arról tájékoztatta, hogy a munkalehetőségek pontos felmérésére a központ elemzési osztályt állított fel, amely kimutatja, hogy mely szakmák iránt csökken, illetve élénkül a munkaügyi piacon a kereslet, s a tanfolyamok tematikáját ennek alapján állítják össze. A legfrissebb elemzésből például kiderült: amíg korábban a megyében legtöbben a mezőgazdaságban, az iparban és az építőiparban dolgoztak, most a számítástechnikai szakembereké és a szolgáltatásban tevékenykedőké a főszerep. Ugyanakkor a nagyvállalatok helyett a termelés zömét, a húsz alkalmazottnál kisebb létszámú egységek adják, s itt univerzálisan képzett, a számvitelhez, a szövegszerkesztéshez egyaránt értő szakembereket keresnek. Mindez az igény az átképző tanfolyamra jelentkezőknél is lemérhető, hiszen most a számítástechnikához kötődő tanfolyamokra hatszoros a túljelentkezés, sokan jelentkeznek a vámügyi ügyintézői kurzusra is. Veszélyben a börzsönyi falvak ellátása Bezárt boltok a hegyvidéken (Folytatás az L oldalról) Azt is megírtuk, hogy zárva tart a nemrég négymillió forint költséggel felújított má- rianosztrai üzlet. Több Ipoly menti községben is tapasztalhatók ilyen tünetek. Kóspallag főterén forfa szerkezetű épületben nyílt annak idején ÁFÉSZ-élelmi- szerüzlet. Ma ez is bérlő kezébe került. Az üzletvezetőt keresem, de az édesanyja helyettesíti. Szívesen nyilatkozik, de alapos indokkal, csak név nélkül. Ajánlja, nézzek körül. Közben magyarázza: — Az épület tönkrement. Télen nem lehet kifűteni. A berendezések elavultak. A forgalom kicsi. Tizenöt százalékos haszonra dolgozunk. Ezzel szemben a bérleti díj havi 48 ezer forint, a fenntartási költség 60 ezer. Ilyen terhek mellett nem lehet már sokáig vállalkozni erre a feladatra. — Vannak itt tizenöt—harminc éve fizető ÁFÉSZ-tagok is, akiknek a részjegyük után osztalék járna, de évek óta nem láttunk egy fillért sem — szól közbe az egyik vevő, aki meg azért nem mutatkozik be, mert parancsnoki engedély kellene a nyilatkozatához. Állítólag ez a szabály ott, ahol ő szolgál. Közben benéz a boltba Csizmadia Vilmos polgár- mester is, aki pontosan tudja, hogy 200 ÁFESZ-tag lakik a faluban, s ennyien már meg is alakíthatnának egy saját szövetkezetét. Részjegyeik kamatából ki is lehetne fizetni a bolt árát, s az emberek a részjegyeikkel már rég meg is váltották a ház értékét. A telket egyébként is a község adta, azt be lehetne számítani. Csakhogy az ÁFÉSZ két és fél millió forintot kér a forfáért, az pedig túl sok. Csizmadia Vilmos és a köré gyülekezők lényegében ugyanazt mondják ki, amit már Kempf Gyula, Nagybörzsöny polgármestere, rajta kívül Márianosztra jegyzője, s mások is fejtegettek: — Fejlődik ugyan a magánszektor, de még nem elég erős, és egyelőre veszélyben van a kis falvak áruellátása. Túl magasak az ÁFÉSZ bérleti díjai, magas vételárat kérnek az eladásra kínált üzletekért. Pedig mint mondják: A községeknek is volt részük abból a tulajdonból, hisz tőlük vették el a központosítás idején. Mondják még azt is, amit a mai időkben már aligha lehetne megtenni: El kellene rendelni az ÁFÉSZ ellátási kötelezettségét. — Jön a magánszektor, de hogyan! — Méltatlankodik Rasmann István elnök a szobi központban. — Tőlünk érthető módon a legprecízebb egészségügyi előírások teljesítését követeli a tisztiorvosi hivatal — mondja —, velük szemben meg elnéző. Az egyik zöldséges például WC-t használ raktári helyiségnek. A másiknak nincs WC-je, kézmosója, s a mi boltunkba, a Skálába jár át. Mindez töredéke annak, amit még fel lehetne sorolni. Ezzel együtt is mondhatom, hogy a kereskedelem szakma, amit a vállalkozó vagy megtanul vagy megbukik. Ez a közeljövőben többek részéről várható. — A bérleti díjat mindig a forgalom szerint állapítjuk meg — bizonygatja az elnök. — Nem értem — folytatja csodálkozva, hogy miért arra panaszkodnak, amit költségként úgyis levonhatnak az adóból. Ä bérlők különben is 14 millió forinttal tartoznak nekünk. A kamatot még nem is számítottam. A behajtásra nincsenek jogi eszközeink. Ha nem fizetik az áramszámlát vagy a telefont, akkor ezt ránk, tulajdonosokra terhelik, és ki kell fizetnünk. A verőcei ABC forgalma például havi 13-14 millió forint volt, s ezért havi 18 ezer forint bért kértünk. Ezzel szemben 8 millió a hátraléka, s nem tudtunk mást tenni, mint az adósság fejében lefoglaltuk, lezártuk a boltot, miután ő leverte a lakatot és visszament. Kóspallagon elkövettük azt a hibát, hogy a telket nem írattuk át, s most a polgármesteri hivatalnak magasabb telekbérletet fizetünk, mint amit mi kérünk az üzletért. Szoko- lyán a bérleti díj rámegy a felújításra. A kóspallagi boltépület felértékelt ára 3 millió 119 ezer forint, a teleké 495 ezer, de maga a polgármester mondta, hogy a telket nem adják el. Akkor, hogy adjuk el az épületet? — méltatlankodik Rasmann István, aki állítja: — Mindent csak annyiért adhat el, amennyire felértékelik, de tény, hogy vevő nem nagyon akad. Kínálják többek közt a verőcei Vén Duna éttermet, a Dunára nyíló teraszával, 18 millió forintért, a börzsönyligeti boltot 7 és fél millióért. A vevők viszont nem ostromolják a szobi hivatalt. Noha ott nagyon kell a pénz, mert ha a hitelezd nem vár, nem alkuszik, kiprovokálhatja a csődeljárást. Ne is kérdezzem, mennyi az adósságuk — hárítja el érdeklődésemet az elnök, aki azt sem tudja még, hogy mikor, mivé alakul a helyzetük. A kis falvak ellátásán ők már aligha segíthetnek. Kívülről talán mások sem tudnak. Helyben kell megtalálni a módját, s csak ott lehet megmondani, hogyan. Kovács T. István Megkérdeztük Használt-e a megkésett csapadék? A hónapokig tartó aszály után végre megnyíltak az égi zsilipek, országszerte csendes eső áztatja a kiszáradt földeket. Milyen hatással van ez a megkésett csapadék a még betakarítatlan termésre, kérdeztük Tunyogi Andrástól, a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetőjétől. — A kalászosok betakarítása az egész megyében befejeződött, sőt egyes helyeken már a kukoricát is törik. Ezekre tehát nincs kihatással. Viszont a még érésben lévő burgonya és cukorrépa hozamát jelentősen növelni fogja, mintegy tíz, tizenöt százalékos súlygyarapodás várható. Ugyanez vonatkozik a zöldségfélékre és a gyümölcsökre, kiemelt helyen az almára. Ez a mostani lassú, egyenletes eső különösen kedves a gazdálkodóknak, ellentétben az özönvízszerű záporral, mely hirtelen levonul, s a dombokról lemossa a termőtalajt. A lassú eső átáztatja, fellazítja a talaj szerkezetét, van ideje a víznek behatolni a mélyebb részekre. Erre nagy szükség van, mivel az utóbbi két év rendkívül csapadékszegény volt, s nemcsak a felszínközeli, de a mélyebb réteg is kiszáradt. Túl a terméshozam növekedésen az őszi talajmegmunkálásban van jelentős szerepe. A néhol betonkeményre száradt földekkel még a nagy erőgépek sem tudnak megbirkózni, aggasztóan nőtt az alkatrésztörések száma, s ezek cseréje jelentősen emelték az üzemeltetési költséget. Ugyanez a gond merült fel az ekék kopásával kapcsolatban is, az üzemanyag-fogyasztásról már nem is beszélve. Összességében elmondhatjuk, az augusztus végi esőzés az utolsó percben érkezett. Felgyorsult a talajelőkészítés, mely lehetővé teszi, hogy az őszi gabona elvetése mindenhol időben megtörténjen. (matula) Megyénkből is jelentkezhetnek Óvoda cukorbetegeknek (Folytatás az 1. oldalról) A jól felszerelt óvoda kulcsát Csárádi János, a MÁV Rt. vezérigazgatója tegnap nyújtotta át Pálinszky Antalnak, a XV. kerületi önkormányzat képviselőjének, a művelődési, oktatási és sportbizottság elnökének. Ugyanis, a MÁV jelképes bérleti díj fejében az intézményt a kerületi önkormányzat rendelkezésére bocsátotta. Ahogy Csárádi János az átadáskor elmondotta, reméli, kezdeményezésük hamarosan követőkre talál, és a jövőben több, hasonló intézmény létesül majd. A létszám még nem teljes, korlátozott számban még fogadunk jelentkezőket — válaszolta lapunk kérdésére Bállá Gyuláné óvónő. Beteg gyermekeket — ha a szülők meg tudják oldani szállításukat — akár Pest megye közeli településeiről is felvesznek. Hiszen elsősorban őértük alakították ki ezt az intézményt. Óvodapedagógiánk jó hírét ez az új kezdeményezés tovább növeli. J. Sz. I. Nem sértettek törvényt Dabas-Sáriban Az Országgyűlés tegnapi rendkívüli ülésszakán egy Pest megyei település, Dabas-Sári gondjaira irányította rá a figyelmet kérdésében Körösfői László. A szocialista képviselő beszámolt arról, hogy a szülők többségének tiltakozása ellenére egyházi tulajdonba adták Dabas-Sári egyetlen általános iskoláját. Mivel a településen az oktatási törvénybe ütközően nem biztosították a világnézetileg semleges oktatást, a 315-ből 215 tanuló szülei úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a tanévnyitón. Pedagógusokat kértek fel, hogy az iskolán kívül oktassák gyermekeiket. Kálmán Attila művelődési államtitkár ezzel szemben arra mutatott rá, hogy éppen szülői igényre adták a római katolikus egyház kezelésébe az intézményt. A törvényt pedig nem sértették meg: mivel Dabas-Sári közigazgatásilag Dabashoz tartozik, a szülőknek módjukban áll, hogy az ottani önkormányzati iskolákba átírassák gyermeküket. Az államtitkár egyébként hozzátette: szerinte az ügyben csupán arról van szó, hogy néhány helyi önkormányzati képviselő szítja a hangulatot a hatóságok ellen. A dabas-sári — vélhetően bonyodalmaktól sem mentes — tanévnyitó eseményeiről holnapi számunkban olvashatnak tudósítást.
