Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-01 / 203. szám
Ü PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. SZEPTEMBER I., SZERDA 5 Tovább növekedhetnek a kedvezményes hitelek Enyhítik az aszálykárokat Az 1993. évi aszálykárok jelentősen sújtották a gazdákat. Ezt a tényt felismerve a kormány egy új rendeletével igyekszik konkrét segítséget nyújtani. A Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal helyettes vezetőjétől, Juhász Lászlótól kérdeztük, milyen lehetőségeik vannak a támogatásra a megyékbeli gazdáknak. — Azok a gazdálkodók, akiket kár ért az aszály miatt a búza-, árpa-, rozs-, zabvagy triticaletermésben, már most kérelemmel fordulhatnak a támogatásért, akik kukoricát termesztenek, csak a betakarítás után kérhetnek támogatást, amikor meg tudjuk határozni a valós kár értékét. 25—40 százalékos hozamkiesés esetén 1500 forint/hek- tár, 40 százalékot meghaladó kár esetén 2500 forint/hektár kártérítést biztosít a rendelet. A kárvallottak kérhetik a kedvezményes hitelek további 10 százalékkal történő növelését, valamint a pénzintézet döntésétől függően 20 százalék kamattámogatással járó új hitel kialakítását. — A megítélt támogatást a Földművelésügyi Hivatal bírálja el, és a rendeletnek megfelelően az APEH utalja ki. Hol lehet hozzájutni a típuskérelmekhez és hol kell azokat beadni? — A települések önkormányzataival sikerült mindenütt folyamatos, naprakész kapcsolatot kialakítanunk. A kérelmezők a jegyzőtől kapnak nyomtatványt és segítséget, tanácsot a kitöltés módjára. Tehát nem kell senkinek Budapestre jönnie, hogy benyújtsa kérelmét, de természetesen itt, a hivatalban is állunk mindenki rendelkezésére. — A rendelet értelmében a károsultak kérhetik a földadó mérséklését; illetve elengedését. Ennek mik a feltételei? — A törvény ideiglenes adómentességet biztosít azoknak a magánszemélyeknek, akik a kárpótlás jogcímén megszerzett, illetve mezőgazdasági üzemből kivitt földterületen 1991-ben vagy azt követően kezdtek dolgozni. — A nyomtatványban szerepel egy olyan kitétel, miszerint meg kell határozni az előző három év átlagtermését. Azok, akik csak egy-két éve gazdálkodnak, hogyan töltsék ki ezt a rovatot? — A Földművelésügyi Hivatal létrehozott egy ad hoc bizottságot, amely arra hivatott, hogy a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok alapján egy becsült értéket megállapítsunk. (b. cs.) Három autópálya találkozásában A parlamenti döntésre várnak 'frQ Szinte nincs olyan naP’ hogy Törökbá- linton ne történjen valami — kezdte a beszélgetést a község polgár- mestere, dr. Elek Sándor. — Ez Törökbálint különös helyzetéből adódik. A mienk az ország egyetlen olyan települése, ahol három autópálya fut össze — mondta. Ennek — egyelőre — az összes hátrányát „élvezhetik” az ott lakók, mert rettenetesen nagy a forgalom a községen belül. Bíznak azonban abban, hogy éppen az autópályák megléte miatt — néhány éven belül — megszaporodnak a komoly beruházások a faluban, melyek egy részéhez már ki is adta az önkormányzat az elvi engedélyeket. Erre azonban a községnek alaposan fel kell készülnie. Törökbálint önkormányzata saját erejéből el tudta végezni az előközművesítést. Tették mindezt azért, hogy idővel fogadni tudják a beruházókat. Az egyik ilyen tevékenységük a megközelítőleg tíz kilométer hosszú nagy-középnyomású gázgerincvezeték kiépítésére, amely hamarosan elkészül. A Mól Rt. már átadta a gázátadó állomást, melynek ötvenmilliós építési költségeihez ötven százalékkal a budaörsi önkormányzat is hozzájárult. Hasonló feladatok várnak az önkormányzatra a többi közművel kapcsolatban is. Idén készült el — szintén ötvenmillió forintos értékben — egy 600-as vízvezeték, de ahhoz, hogy ez igazán működni tudjon, még legalább kétszázmillió forintra lenne szükség. A tervek között szerepel egy új szennyvíztisztító telep megépítése is. Éppen ezért nagyon várják a parlament döntését a céltámogatások ügyében, hiszen attól függ, hogy mindezeket meg tudják-e valósítani. Árpási Mária Benyújtották expópályázatukat Tornacsarnok épül Tökölön « Az eredeti elképzelések szerint e hónap végén fejeződött volna be a tököli tornacsarnok építése. Nem így történt, a munkálatokkal várhatóan decemberre készülnek el a kivitelezők, csak ezt követően vehetik birtokba a helybéliek az új létesítményt. Ahogy Hoffman Pál polgár- mestertől megtudtuk, az ön- kormányzat tavaly írta ki a pályázatot a tornacsarnok megépítésére. A huszonkét jelentkező közül a legkedvezőbbnek tűnő ajánlatot fogadták el, amit a Scan-Construc- tion Könnyűszerkezetes Épületszerelő Kft. nyújtott be. Eleinte minden a tervek szerint haladt. Megkötötték a szerződést, megkezdődött az építkezés. Csakhogy a kivitelező cég módosította árait — a korábbinál jóval magasabbra —, ezt pedig az önkormányzati képviselők nem fogadták el. Az ügy jelenleg bírósági ítéletre vár. Természetesen a tököli testület más cégektől kért árajánlatot a munkálatok befejezésére. Ennek költsége közel hatvanötmillió forint, amiből tizenhatmilliót pályázati úton, állami céltámogatásként kapott az önkormányzat. A Szerencsejáték Alaptól négymillió forintos támogatást nyertek, és a Nemzeti Sport Alaphoz benyújtott pályázat útján is kaptak némi segítséget. A kiadások többi részét az önkormányzat vállalta, az előző két esztendő megtakarításaiból, valamint hitel- felvételből fedezve a szükséges összegeket. A tornacsarnok ötszáz ülő- és háromszáz állóhelyével, a tágas játszóterével nemcsak a diákversenysportot, a tanítást szolgálná, hanem kulturális rendezvények színhelye is lenne. A tervek szerint sport- és művelődési központtá válna a tornacsarnok, amely Tököl, valamint a környező települések életében is fontos szerepet töltene be. Persze a hamarosan felépülő létesítménnyel kapcsolatban más elképzelések is megfogalmazódtak. A község szeretne bekapcsolódni a közelgő világkiállítás elő- utó- és kiegészítő rendezvényeibe. Az ötletek már körvonalazódtak, sőt az önkormányzat benyújtotta expópályázatát is. A tervek szerves része az idegenforgalom fejlesztése. A tornacsarnokban a térség hagyományait bemutató nemzetiségi folklórfesztivált szeretnének megszervezni a világkiállítás idején. Az Apajon pillanatnyilag szünetelő lovasnapokat Tökölön felújítanák, mivel ez is sok érdeklődőt vonzhatna. Gondoltak a vízisportokat kedvelőkre, számukra is kínálnának kedvező lehetőségeket. Hátravan még persze a részletek kidolgozása, a lényeg mégis az, hogy a tervek már elkészültek, amelyek a további munka alapjait jelentik. Szabó Tamás a privatizációról Eloszlatni a kafkai homályt Napjaink egyik kulcskérdése a magángazdaság megteremtése, vagy ahogy országszerte emlegetik: a privatizáció. Az átlagpolgárnak erről a fontos témáról csak hézagos ismeretei vannak, amit nem is lehet csodálni, hiszen sok új törvény, rendelkezés született, s azok némelyike is időközben megváltozott. A homály eloszlatására rendeztek a megyei lapok újságírói számára tájékoztatót, melyen alkalom nyílt megismerkedni az Állami Vagyonügynökség felépítésével, munkájával, időszerű kiadványaival. A tájékoztató bevezető előadását Szabó Tamás privatizációs miniszter tartotta. Hangsúlyozta a kapunyitás szükségességét, hiszen mint mondta: két évvel ezelőtt az Állami Vagyonügynökség még afféle „kafkai kastély” volt, amelynek belső életéről semmit sem lehetett tudni. Részben ennek tulajdonítható, hogy jelenleg nem tapasztalható a magángazdaság létrehozásának olyan tömeges, elsöprő igénylése, mint kezdetben. Szabó Tamás a továbbiakban szólt arról, hogy nagyon jelentős külföldi tőke került be a magyar gazdaságba, s ha ez nem lenne, az összeomlás veszélye fenyegetne. Ami a privatizációs folyamat változásait illeti: míg 1990-ben mindössze 5 százalékos volt a magyar állampolgárok tulajdonszerzésének aránya, tavaly több mint 50 százalék, ami igen jelentős fejlődés. Megkérdeztük: Pest megyében hol tart a privatizáció? Szabó Tamás válasza: Nagyon jól halad, de megyei stopperünk nincs, nem készülnek a megyéket összehasonlító adatok. Szó volt a tájékoztatón kihívásokról, csapadékról, politikai támadásokról is. Ezek közé sorolják az állami vagyonnal szembeni irreális igényeket, melyek kielégítése várhatóan ellentmondásba kerül egymással. (ga. j.) Kallódó sorsok? Holtvágányról egyenes pályára Varga Mari egész életére a szeretetlenség volt a jellemző. — Engem még soha nem szeretett senki — mondja egyszerű közvetlenséggel. Nem dramatizál, csupán a tényeket közli. — Nem szerettek a szüleim, elűztek otthonról. Állami gondozottként nőttem fel, Kőszegen, majd Pomázon. Mari anyjának — két házasságból — kilenc gyereke született, de aligha ez az igazi ok, amiért nem telt belőle több szeretetre. Anyja és férjei egyaránt ittak, a ci- vakodások éppúgy hozzátartoztak a napi programhoz, mint az ezt kiváltó alkohol. Három gyerek .állami gondozásban Mari szeretet utáni vágyakozásának első eredménye egy tizenhat évesen megszült leányka. Csak találgatni lehet, milyen az a nevelő- intézet, ahol az ilyesmi előfordulhat, hol volt az oly sokszor hangoztatott pártállami törődés. Sajnos nem okult az esetből, s később, már kikerülve az intézetből, két alkalmi kapcsolatból két fia született. Mindezt azért, hogy sorsa tovább éljen a gyermekek sorsában — a három gyerek állami gondozásban él. Aztán 1985-ben úgy tűnt, rámosolygott a szerencse, végre férjhez ment. Lett saját, pesti lakása és megszületett az első törvényes gyereke. A boldogság tiszavirág-életű volt. A lakást Ielépés ellenében elhagyták, kiköltöztek egy elhagyott tanyára. Öt év vándorlás következett, táborfalvai, Örkényi kitérők, majd Gyál. De ide már csak ketten érkeztek. Ő és a kis Krisztina. A félj útközben lemaradt, majd hivatalosan is elvált. — Nem kár érte — mondja ki Mari a szentenciát. — Nem vállalta a gyermekeimet, de még a sajátját sem szerette. Az ilyen nem alkalmas sem férjnek, sem apának. Marinak nincs szakmája, következésképp nemcsak a magánéletében, de a munkahelyekkel sincs szerencséje, elsők közt lett munkanélküli. Veszélybe került albérleti viszonylagos biztonsága, a segély és a családi pótlék kevésnek bizonyult a megélhetéshez. Mit tesz ilyenkor egy elkeseredett asszony? Bekopogtat az önkormányzathoz. Ahol meghallgatják, alkalmanként kiutalnak némi segélyt is, de ebből hosszú távon nem lehet megélni. Marinak életében először hallatlan szerencséje volt. A gyáli önkormányzat felkarolta. — Varga Mari? Már családtagnak számít — mondja Gyimesi István polgármester jóindulatú mosollyal. — Frei János a patrónusa, kérdezze meg őt, mi mindent tett csak eddig a hivatal, hogy Mari gyökeret eresz- szen Gyálon. Frei János az igazgatási osztály vezetője, közvetve a szociális ügyeik is hozzá tartoznak. Beszélgetésünknél — kérésemre — Varga Mária is jelen van, sőt még a kislány is, a hétéves Krisztina. Segély és állás az önkormányzattól — Vargáné a látszat ellenére nem lumpenproletár. A családi indíttatás és a sors szeszélye az élet perifériájára sodorta. A munkanélküli-segélye már megszűnt, a családi pótlékon kívül egyetlen jövedelmi forrása az ön- kormányzattól kapott anyagi támogatás. A gyerek apja elzüllött, gyermektartást nem fizet. Mi jártuk ki, hogy megkapja az állam általi gyerektartást és a rendszeres nevelési segélyt. Az önkormányzat évente négyszer rendkívüli segélyben részesíti, plusz kapott egy félállást. Á község autóbusz- megállóit ő tartja rendben, takarít, gyomlál. Amit különösen méltányoltunk: a gyerekhez való ragaszkodását, valamint azt a tényt, hogy bár az egész életét végigkísérte az alkohol, ő maga nem iszik. — Már hogy innék?! — szól közben Varga Mari. — Csak nem veszem el a gyerek szájától a falatot, hogy italra költsem. A másik hármat az állam neveli. Nem én vagyok a hibás, legfeljebb csak azért, mert megszültem őket. De ezt az egyet nem hagyom, ha bele- döglök is, én fogom felnevelni. — Milyen sors vár a másik háromra? — A lány vendéglátást tanul, az egyik fiú kertész lesz, a másik most megy hetedik osztályba. Rendszeresen látogatom őket, nem úgy, mint engem a szüleim. Kevés kell a boldogsághoz A gyerekekről beszélgetve kiderül, utolsónak a nagyszülők voltak megkeresztelve. Frei János tréfásan megjegyzi: Mari, vállalom a keresztapaságot, kereszteljük meg Krisztinkát. — Rajtam ne múljon — hajlik Vargáné, sőt még arra is hajlandó, hogy a keresztelőre puccba vágja magát, és ő is ott legyen. Frei János nem ígér, csupán elmondja, az önkormányzat kapcsolatba lépett a helyi tsz-szel, s ha sikerül szót érteniük, az értékesítésre kerülő szolgálati lakások egyikét csereföld ellenében megváltják Vargá- nénak. Vargáné harminchárom éves. A koránál többnek látszik, göndör, fekete hajába már beköltöztek az ősz szálak. Nem mutatós jelenség, ami szép rajta, az az örökös mosolygás. — Mi az élete vágya? — kérdem búcsúzáskor. — Szeretném, ha szeretnének. De ne csak ideig-órá- ig... Milyen kevés kell a boldogsághoz, s egyesek még ezt a keveset sem kapják meg. Matula Gy. Oszkár
