Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-13 / 213. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER 13.. HÉTFŐ A Fix Stimm hétköznapjai Döntő után, döntők előtt Akiknek a Fix Stimm húzta a — A döntőben most nem lesz magyar népzene! — mondja Rónai Lajos, a Fix Stimm népzenei együttes próbáinak vezetője, az aszódi zeneiskola tanára. Ugyanis a fiúk — és két lány énekesük — a Ki mit tud? középdöntőjéből már nem jutottak tovább; vetélytár- suk, a Romano Glaszo cigány népzenei együttes teljesítményét díjazta magasabb pontszámmal a zsűri. El lehet gondolkodni azon, hogy összevethető-e két ennyire különböző, ennyire másfajta hangszerekkel játszó együttes teljesítménye — de hát „ez van”. A Ki mit tud?-okra egyébként is jellemző, hogy egymástól meglehetősen eltérő műfajú műsorszámok mérkőznek egymással. Aki itt a középdöntőig, vagy csak a televíziós elődöntőig is eljut, műfajának legtalpalávalót: a bagi együttes jobbja, hiszen sok ezer fiatal indult el, próbált szerencsét ezen a nagy országos vetélkedőn. Az élet megy tovább. A Fix Stimm együttes mindennapjaiba, pályájának alakulásába valószínűleg nem hozott volna változást, ha ott vannak a Ki mit tud? döntőn. Szerepelnek mindenfelé az országban és külföldön is. Továbbra is járnak az aszódi zeneiskolába, ahol együttesük ösz- szeállt. Folytatják középiskolai tanulmányaikat. Két hegedűsük gimnáziumban tanul, Dulai Zoltán Gödöllőn, Rónai Zoltán pedig Aszódon; a brácsás Balogh Roland autószerelőnek, a nagybőgőt kezelő Bartók József cukrásznak készül. Hárman laknak Szadán közülük, Dulai Zoltán, Balogh Roland és Bartók József; Rónai Zoltán pedig Aszódon. Az énekesként közreműködő két kislány egyike, Oroszi Erzsébet szintén szadai, Mosóczi Lívia bagi. Bagi gyermeknéptáncoso- kat kísértek azon a fellépésükön, melyre elmentem. Szentendre és Leányfalu között a Határ csárdában adtak negyvenperces műsort egy nálunk ülésező konferencia külföldi résztvevői számára. A legkülönbözőbb magyar tájak táncait mutatták be a gyerekek, minden táncra másmás népviseletbe öltözve. A megszólaltatott vonós hangszereken egyaránt virtuózán szólt a csárdás, a verbunk, vagy a széki, székelyföldi, mezőségi muzsika. (Pedig különös balszerencse üldözte a csapatot, egymás után mindkét hegedűsük hangszerén elpattant egy-egy húr.) Csütörtökön volt ez a szereplés. Vasárnapra Akasztóra készültek. Mikor a Ki mit tud? elődöntőn való továbbjutásuk után kerestem őket, már Olaszországban turnéztak a százhalombattai Forrás néptáncegyüttest kísérve, a aztán „meg sem állva” mentek tovább Kalocsára a Duna menti folklórfesztiválra, együtt a bagi Muharay Elemér népi együttessel. Zeneiskolák kongresszusairól, versenyeiről nem maradhatnak el. Idén márciusban az ausztriai Ried városában rendezett hangszer-világkiállításra, mely egyben tanácskozás is volt arról a kérdésről, hogyan segíti elő a népzene a nemzeti identitástudat fenntartását, a Magyar Zeneiskolák Szövetsége a Fix Stimm zenekart küldte. — Sokan fennakadnak az elnevezésünkön — mondja Rónai Lajos —, de kitartunk mellette. A „fix stimm” a vonós hangszerek finomhangolója, mindenütt a világon így hívják. S ha egy „banda” nagyon jól szól, felveheti ezt a nevet. Nádudvari Anna A Fix Stimm együttes tagjai, balról jobbra: Dulai Zoltán, Rónai Zoltán, Balogh Roland és Bartók József Zsámbék középkori értékei Rom voltában imponáló teljességgel páratlanul mutatja a gótika nagyszerűségét a zsámbé- ki premontrei templom. A község névadója: a Zsám- béki család. Kézai Simon krónikája szerint Franciaországból származott. Első ismert tagja: Smaragd comes 1166/67-ben tűnik fel. Unokái: Egyed és II. Smaragd neve fűződik először a premontreiek Keresztelő Szent Jánosról elnevezett monostorához, mely minden bizonnyal nemzetiségi jellegű volt. II. Smaragd, aki 1205/6-ban országbíró, majd különböző vármegyékben főispán, 1222-ben eltűnik szemünk elől. Fia: Aynard szolgagyőri comes, aki testvérével, III. Smaragd fehérvári préposttal és Gylét comes-szel együtt 1258-ban TV. Bélátói atyjának a premontreiek javára tett birtokadományainak megerősítését kérte. Ugyanő építette a várat is, mely az Anjou-uralom végéig nevét viselte. Ez a későbbiek során a Maróthiak (1401), majd a leghíresebb Hunyadi birtokába kerül (1467). Mátyás építkezését bizonyítja az a két arasznyi átmérőjű címer, mely a régi vár helyén a századforduló eleji ásatás folytán került elő. E vár emlékét a mai tanítóképző főiskola bővítésekor a kényszerű bontás során a Műemlékek Országos Bizottsága által készített rajzok őrzik. A templomról, amely a vártól jobbra lévő dombon áll, eddigi ismereteink ellenére, nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy az a premontrei monostor templomának maradványa. A monostorban hajdan húsz premontrei szerzetes lakott — ám a templom mellett, a domb tetején még kisebb monostor számára is alig maradt hely. A templomrom mellett sem keresztfolyosónak, sem pedig monostorépületnek a nyomát nem találjuk. A templommal párhuzamos pince (mely jelenleg muzeális hivatalnak ad helyet) a XVIII. században épült. Viszont a község ellenkező, mindig is magyaroktól lakott végében, a völgy ölén van egy házcsoport, amely — valószínűleg nem ok nélkül — Káptalan névvel illettetik. Valter Ilona vezetésével napjainkig tartó ásatások ez irányban is tájolhatnának, eldöntendő: hol volt a zsámbékiak monostora. A templom boltozatai s szerkezeti részei csúcsívesek; ablakai, omamensei a román stílus jegyeit hordozzák magukon. Ezek közül leginkább az a fríz ragad meg, amely a főhajó szentély felőli első köteges pillérének fejezetét díszíti: növényi indák között nyakuknál fogva egymásba fonódó, hátra tekintő hattyúszerű madarakat ábrázolok Ez a motívum fellelhető a Zsámbékon talált bronzzablák díszítésén is. Divald Kornél, a századforduló kiváló művészet- történésze, akadémiai székfoglalóját e régészeti lelet értékelésének szánta. A két zabla, mely jelenleg a Nemzeti Múzeum becses kincse, a templom és a vár fölött lévő szőlők művelése közben került elő, s Radnich Imre plébános juttatta nemzeti gyűjteményünkbe. Mindkettő az úgynevezett „feszítőzablák” fajtájához tartozik, melyet a rómaiak a császárság korában használtak, s keleti hatásra bronzpántokkal és korongokkal (phalerákkal) díszítették. A középkor első századaiban a feszítő zablát nem ismerték, a későbbiek során is kizárólag egyetlen töredék maradt fenn, a párizsi Ste- in-gyűjteményben. A művészi szempontból sikerültebb zablán a pántot lombok között díszítő két hattyú nyaka nem fonódik egymásba, mint a pillérfejezet domborművén, hanem szalaggal van összekötve. A zsámbéki zablák összhatása arra enged következtetni, hogy az Árpád-kori magyarok iparművészetére nagy hatást gyakoroltak a bizánci ötvösök, így sajátosan találkoznak a művészi megoldások különböző égtájai egy, a ma emberétől kevésbé ismert világban, a kora középkor Magyarországának építészeti és iparművészeti formanyelvében — térben össze- tartozóan: Zsámbékon. Rászlai Tibor Ünnepi megemlékezés Rozsnyón Vass László hazatért Bensőséges ünnepségen emlékeztek meg a hét végén a szlovákiai Rozsnyón Vass Lászlóról, a város szülöttéről, az 1950-ben fiatalon elhunyt íróról és publicistáról. A Csemadok helyi székháza előtt megtartott ünnepségen a Rozsnyói Dalárda magyar és szlovák nyelvű kórusműveket adott elő, majd Krausz Mária előadóművésznő elszavalta Győry Dezső Kisebbségi kérdés című versét. Ezután Krausz Zoltán, a Pákh Albert Társaság elnöke ünnepi beszédben emlékezett Vass Lászlóra. A megemlékezést követően leleplezték az író kétnyelvű emléktábláját, amely 43 év után ott hirdeti Rozsnyón: „Ebben a házban dolgozott fiatal könyvtárosként a Rozsnyón született Vass László író, újságíró. 1905—1950.” Ami azt is jelenti, hogy az író oly hosszú idő után végre hazatért szülővárosába. A Csemadok Országos Elnöksége nevében Máté László, az elnökség titkára helyezett el koszorút az emléktáblánál. Rajta kívül többek között Tóth Mihály, Kárpátalja köztársasági megbízottja és Dalmay Árpád, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének beregszászi járási elnöke koszorúzott. A magyarországi Rákóczi Szövetség koszorúját Stelczer Elemér, a szövetség elnökségének tagja, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke hozta el Budapestről. Tököliek Spanyolországban így ismer meg a világ I Spanyolországi vendégszereplésen vett részt a közelmúltban a Tököli Délszláv Nemzetiségi Együt- 1 tes. El Palmer város Santa Rosa de Lima néptáncegyüttesének meghívására negyvenketten, csak- két hétig tartózkodtak Murcia tartományban, ahol több fesztiválon vettek részt, és önálló műsorral is felléptek. A meghívás annak köszönhető, hogy a Santa Rosa de Lima tavaly nyáron a tököliek vendége volt, és nagyon jó kapcsolat alakult ki a két együttes között. Halász László, a tököli együttes vezetője elmondta: a spanyolok igen nagy szeretettel fogadták őket, és úgy próbálták a programjukat összeállítani, hogy az egy magyar ember számára különlegesség legyen. A Tököli Délszláv Nemzetiségi Együttes összesen nyolc alkalommal lépett fel Spanyolországban. A tánckar, az énekkar és a zenekar egyaránt óriási sikert aratott, hosszú tapsot kaptak minden bemutatkozás után. Az együttes nemcsak a délszláv hagyományokat próbálja megőrizni és továbbadni a fiatalabb nemzedékeknek, de magyar táncok és népdalok is szerepelnek minden alkalommal programjukban. Hiszen — miként Halász László megfo- galmázta — a délszláv gyökerek ellenére programjukat is úgy állították össze, hogy a műsor első fele minden alkalommal magyar, a második fele pedig délszláv volt. Három nemzetközi fesztiválon mutatkoztak be Murcia tartományban, ezenkívül a vendéglátó El Pa- mar városban is felléptek. Önálló műsoruk is volt Cie- za város színháztermében, ahol telt ház fogadta őket. A tököliek a fellépéseken magyar tájegységekről származó táncokat mutattak be, így szatmári és kalocsai táncokat, pásztorbotolót, a lá- nyok^pedig tardonai kariká- zót. A férfikórus magyar népdalösszeállítással és délszláv népdalcsokorral lépett fel. Különlegességként a tánccsoport két macedón koreográfiát is bemutatott. A horvát és a szerb táncok jó része itthon gyűjtött anyag volt, de a volt Jugoszlávia területéről származó vendég koreográfusok által készített táncokat is bemutattak. Az együttes sikerét jelzi, hogy az ottani újságok rendszeresen beszámoltak a fellépésekről, fotók, cikkek jelentek meg a tököliekről, még a strandolásukról is közöltek képet a lapok. Háromszor készült velük rádióriport. Az újságírókat leginkább az érdekelte, hogy milyen céllal alakult az együttes, de kérdeztek a tököli délszláv és a magyar hagyományokról is. Arra a kérdésre, hogy lesz-e folytatása a spanyol vendégszereplésnek, Halász László úgy válaszolt: az együttes arra törekszik, hogy minden évben más országot ismerjen meg. Az együttesen keresztül Tököl nevét már eddig is a világ számos országában megismerték. Murcia város és El Palmar polgármestereinek szobájában ott látható az ajándékba vitt tököli zászló. Minél több cserekapcsolatot szeretnének kialakítani, és négy-öt év múlva visz- szatérni oda, ahol egyszer már bemutatkoztak. Halász Csilla
