Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-04 / 180. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. AUGUSZTUS 4., SZERDA 5 A törvényesség és demokrácia nevében Menesztették az újhartyáni igazgatót Június 30-án, egy korábban meghozott döntés alapján az új­hartyáni önkormányzat felfüggesztette állásából Tóth An­tal iskolaigazgatót. Az ezt megelőző' vizsgálatsorozat, s maga a végkifejlet is, a törvényesség és demokrácia tisztelet­ben tartása jegyében zajlott, a képviselői testület a tanári kar véleménye és óhaja alapján hozta meg végső döntését. Érden és környékén, az őszibarack hazájában úton-útfé- len kínálják a termelők a zamatos, frissen szedett gyümöl­cseiket. Az egyik ilyen őstermelő az érdi Ember István, aki az Ercsi úton levő ház előtt nap mint nap kirakja a frissen szedett gyümölccsel teli rekeszeket, hogy kínálja munkájá­nak gyümölcsét az arra haladó autósoknak Gyermekmegőrző helyett óvodát! Kevés a hely a nagykőrösi kicsiknek Ezt megelőzően Tóth Antal egyéves türelmi időt kért, melynek során rendezni kíván­ta a tanári karral felmerült konfliktusait. Manger Henrik polgármester a kérésnek helyt adott, azzal a kikötéssel, hogy a türelmi időről a tanárok dönt­senek. Az elrendelt titkos sza­vazáson a 16 tagú tantestület­ből tizen nem járultak hozzá a türelmi időhöz, s ennek alap­ján a nyolc képviselő közül is mindössze ketten álltak ki Tóth Antal mellett. Az önkormányzatot tehát nem lehet elmarasztalni önké­nyeskedés címén, a felfüggesz­tési döntést végső soron a taná­rok hozták meg. Az más kér­dés, hogy két évvel ezelőtt nagyjából ugyanez a testület, a tanári kar ellenvetésével mit sem törődve, nem kívánta újra­választani Lauter Jánosnét, s hónapokig tartó húza-vona után saját jelöltjüket, Tóth An­talt bízták meg öt évre az álta­lános iskola vezetésével. * Öten ülünk az igazgatói szo­bában, a felmentett igazgató, a két helyettese és egy tanító­nő. Tóth Antalt láthatóan megviselete a tavasz óta fo­lyó hercehurca, erősen lefo­gyott, lötyög rajta a ruha. Maga a döntés nem lepte meg, fel volt rá készülve. És azzal is tisztában van, ameny- nyiben a Munkaügyi Bíróság nem áll a pártjára, úgy ez a mostani döntés megpecsételi a sorsát. Egy ötvenhatodik évét taposó, állásából elbocsá­tott pedagógus már aligha kap máshol munkát. — Önt pedagógusként elis­Már csak egy szűk hónap van hátra és szeptember elsején újra megszólalnak az óra kez­detét jelző csengők, megkez­dődik az új iskolai év. Vecsé­merik a községben, a felfüg­gesztése megokolásánál ezt maga a polgármester is hang­súlyozta. Viszont azt beszélik, vezetői módszerei miatt nem alkalmas az igazgatói poszt­ra, nem tudta összefogni a ta­nári kart. — Tudomásom szerint pont a módszereimért, ponto­sabban a beosztottjaimmal szembeni elvárásaim miatt hívtak meg igazgatónak. Két évvel ezelőtt Svébis Mihály, az akkori megbízott polgár- mester azt mondta, nekik olyan igazgató kell, aki erős kézzel rendet teremt az isko­lában. Hasonló elvárásokat hangoztatott Serfel János kép­viselő, vagy a község plébá­nosa, Orosz János is. Sajnos Svébis és Serfel úr időköz­ben lemondtak tisztségükről, a plébánost pedig meg sem kérdezték. Szerintem a mosta­ni testület legalább annyira nem egységes, mint a tanári kar. Ez utóbbi — zömében — az első perctől kezdve elle­nem fordult, napirenden vol­tak az áskálódások. Bár so­vány vigasz, az elődömet, La­uter Jánosnét is támadták, s az őt megelőző igazgató, Kö- kényesi Imre is keserű száj­ízzel ment el nyugdíjba. — Nem volt ön túl szigorú? — Szigor nélkül nincs kö­vetkezetesség. Az az igazság, hogy idejöttömkor minősíthe­tetlen állapotokat találtam. A tanulók fegyelmezetlensége jól tükrözte a pedagógusok fe­gyelemtartási készségét. Az iskola állaga siralmas volt. A bútorzat és nyílászárók meg­rongálva, napokig tartott míg összegyűjtettem az évek so­rán felgyűlt szemetet. Az ins­pekciózás csak papíron léte­zett, a takarítószemélyzet csu­pán hétvégén mosta fel a fo­sén különösen nagy örömmel készülnek a tanév kezdetére, mert e napon vehetik birto­kukba a kisdiákok a nagyköz­ségi önkormányzat beruhá­lyosót és az osztálytermeket. Ékkor értettem meg valójá­ban, amire Svébis Mihály cél­zott: készüljek fel, mert nincs tisztaság, rend, fegyelem, és gyenge a tanulmányi előme­netel. — Ez utóbbi ellentmond az ön februári nyilatkozatának. Akkor pozitívan szólt a tanári karról. — Gondolom Tóth úr nagy általánosságban minősí­tett, a tanári kar többsége va­lóban jól felkészült és lelkiis­meretesen végzi a dolgát. Saj­nálatos, hogy a kisebbség nyomja rá a bélyegét az össz­munkára, ráadásul ezek a hangadók is -— szól közbe Kaldeneckerné Szaller Ilona igazgatóhelyettes. — Magamnak is az a meg­győződésem, hogy ezek a kol­légák jártak be a polgármeste­ri hivatalba áskálódni és ezek hangolták ellenem a testület többségét — véli Tóth Antal is. — Az egyik vádpont: a vég­zősök alacsony tudásszintje. Erről mi a véleménye? — Tény: az 1992-ben vég­zett és tovább tanulók 40 szá­zaléka — szám szerint har­mincból tizenketten — össze­sen 18 tantárgyból buktak meg az első félévben. Ezeket az adatokat én magam gyűj­töttem be és hoztam a tanári kar, valamint a szülők és ön- kormányzat tudomására. Fi­gyelmeztetőül! A bumeráng visszaütött, a fiaskót nekem rótták fel. De vajon kit minő­sít a bukások száma? Engem, vagy a tanári kart? — Legyünk őszinték. Nem­csak a tanárok, a szülők egy része is ön ellen fordult. — A szülők többsége jegy­centrikus. Nem az érdekli őket, hogy mit tud a gyerek, hanem a kapott osztályzat — véli Kaldeneckerné. — Tóth úr következetesen azért har­colt, hogy a kapott jegyek a tudást tükrözzék. — Ismét egy vád: ön bezár­zásában készült falusi isko­lát. A felnőtt olvasóink közül bizonyára még sokan emlé­keznek arra, hogy az ötvenes években szinte nem volt olyan település a megyénk­ben, ahol a nagy mellett ne lett volna egy kisiskola kispa- dokkal, kézi csengőikkel és hosszú szüneteikkel, ahova bátran léphettek be az első­sök is a kapun. Vecsésen a Fő utcában most valami ilyen kozott az elefáncsont torony­ba, nem „ereszkedett le” a kollégákhoz, hétszámra nem látták a tanári szobában. A bírálatokat nem tűrte, egysze- mélyben „vezényelt”. — Gyerekes dolgok! — szól közbe Rajti Józsefné. — A tanári szoba nem társadal­mi fórum, ahol időről időre meg kell jelenni. Az igazgató jelenlétét az eredményekben kell keresni. Például abban, hogy az országban nálunk ala­kult meg elsőként a Szív Gár­da, van diákönkormányza­tunk és hagyományőrző kör. Én számtalanszor kinyilvání­tottam a véleményemet, bírál­tam is Tóth urat. De soha nem éreztem emiatt retorziót. A kollégák nem akarnak vala­mit tudomásul venni. Neveze­tesen azt, hogy nem az igaz­gatónak kell alkalmazkodni hozzájuk — és a módszereik­hez —, hanem fordítva. — Úgy látszik, ez már min­dig így lesz, a hartyáni taná­roknak senki nem alkalmas igazgatónak — teszi hozzá Kaldeneckerné kis szomorú­sággal. — Ami végül is oda vezet, hogy elveszítjük a te­kintélyünket a lakosság előtt. * Állásfoglalás nélkül egyben egyet kell értsünk Tóth Antal­lal és a melléje felzárkózott pedagógusokkal. A demokrá­cia tág fogalom, a demokráci­ára hivatkozva sok mindent lehet cselekedni. Például idő előtt derékba törni egy ember pályáfutását. Ehhez nyújtott segédkezet a képviselő-testü­let, melynek többsége befu­tott, anyagilag független, s ha egy év múlva távoznak, ez nem befolyásolja a megélhe­tésüket. Tóth Antalnak vi­szont a létét kérdőjelezi meg a döntésük; miből fog megél­ni a nyugdíjazásig? A végső szót a Munkaügyi Bíróság mondja ki. létesült, emberi léptékű szép épület hívogatja a diákokat. Jó munkát végeztek a Bauber mérnökei és kitettek magu­kért a Hérosz Ipari, Építőipa­ri és Szolgáltató Rt. szakem­berei is, impozáns szép épü­letegyüttest építettek fel, aho­vá szeptember elsején öt tan­termes iskolarészben várják a kisiskolásokat. Hancsovszki János felvételei § Nagykőrösön több az óvodáskorú kisgyer­mek, mint ahányát az óvodák be tudnak fo­gadni — ez a meglepő tény de­rült ki most, a beiratkozások után. Hetvenhat gyerek elhelye­zésének gondja szakadt a szü­lőkre, valamint az önkormány­zatra, azonban a négy önkor­mányzati fenntartású óvoda kép­telen több gyereknek helyet ad­ni. Már így is 110-120 százalé­kos az intézmények kihasznált­sága, ami azt jelenti, hogy az előírás szerinti maximálisan 25 személyes csoportok helyett 28—31-es létszámúakat alakí­tottak ki. Erről a problémáról beszélgettünk Karsay Istvánné- val, az önkormányzat közműve­lődési, oktatási és sportbizottsá­gának elnökével. — Mi okozza az óvodákban a hirtelen keletkezett helyszűkét? Talán a demográfiai hullám? — Sajnos nem. Alapvetően az a gond, hogy például a Nagy­kőrösi Konzervgyár 50 szemé­lyes, jól felszerelt óvodájába ősz­től nem vesznek fel gyerekeket. Ugyanakkor az Ifúság utcai óvo­da 6, a Kossuth utcai 34, a Ká­rász utcai intézmény pedig 36 felvételi kérelmet volt kénytelen elutasítani. Ezzel szemben, a Ná­záreti Római Katolikus Óvodá­ban 27 gyerek hiányzik ahhoz, hogy ki legyen a teljes létszám. — Végső soron tehát 50 gye­rek elhelyezése tűnik pillanatnyi­lag megoldhatatlannak. Mit ja­vasol az önkormányzatnak? ,— Ősztől a Kárász utcai ki­használatlan bölcsődében terve­zünk indítani egy óvodai csopor­tot, de ezzel még nem oldódik meg a probléma. A konzervgyár­ral egyezségre kellene jutni in­tézményének további működteté­sét illetően, akár saját, akár ön- kormányzati fenntartással való­sítható az meg, vagy pedig ki kellene mondani, hogy egyes túl­zsúfolt óvodákban legfeljebb 4 éves kortól lehet gyerekeket fo­gadni. — Mit válaszolt a polgármes­ter? — Konkrétumokat sorakozta­tott fel, melyek szerint az 2-es számú bölcsődében úgynevezett egy gondozási egységű, 30 sze­mélyes óvoda létesül, a Kalocsa utcai óvodába és a Kazinczy ut­caiba 10, az Eötvös utcaiba pe­dig 8 gyereket tudnak ősszel fel­venni. A Názáreti-óvoda állami program szerint dolgozik, s az említett 27 helyre bárki beírathat­ja gyermekét. — Úgy tűnik tehát, hogy a kon­zervgyári óvoda nélkül is van megoldás. Ön és a testület azon­ban mégsem fogadta el a választ... — Azért nem, mert a város kü­lönböző óvodáiba való átirányítá­sokat, és az ezzel járó csoportlét- szám-növekedést csak átmeneti­nek szabad tekinteni. Ismeretes, hogy az új közoktatási törvény át­lagosan és maximálisan 20-25 személyes csoportokról rendelke­zik. Az igaz, hogy a Kárász utcai bölcsődének óvodai oktatásba való bevonása jelentősen könnyít a helyzeten, de az elkövetkező években arra mint bölcsődére is­mét szükség lesz. Tehát minden­képpen tartós óvodai bővítés szükséges a városban. Főként azért, mert a konzervgyár óvodá­ja megszűnik. Jó volna megegyez­ni a céggel arról, hogy legalább az óvoda felszerelését átadja egy, a városban indítandó új csoport­hoz. El kell gondolkodnunk az évekkel ezelőtt megszüntetett Bál­vány utcai óvoda újjászervezésén. Úgy gondolom, nagyobb nyilvá­nosságot kellene adni a Názáreti- óvoda lehetőségeiről is a szülők­nek Egyházi intézmény, de mivel állami óvodai program szerint te­vékenykedik, ajtaja nyitva áll minden felekezethez tartozó és nem hívő családban nevelkedő kisgyermek előtt is. Fakultatív fog­lalkozás keretében tartanak hit­tant, de csak azoknak a gyerekek­nek, akiknek szülei ezt kérik. — Az új közoktatási törvény ötéves életkortól teszi kötelezővé az iskolára felkészítő foglalkozá­sokat. Feltűnt, hogy ön a kompro­misszumkereső javaslatai között is már 4 évnél húzta meg ezt a vo­nalat. — Azt hiszem, nem szüksé­ges külön hangsúlyozni az óvo­dai nevelés rendkívüli jelentősé­gét. Az életkorhoz igazodó, érte­lemfejlesztő, nemes erkölcsi vo­násokat megerősítő foglalkozá­sok már jóval az iskolai felkészí­tő előtt megkezdhetők. Sőt, hoz­záilleszthetők például a különbö­ző nyelv-, vagy zenetanulási for­mák is. A szülők tapasztalatai is azt mutatják, hogy mindenkép­pen előnyös már 3 éves kortól el­kezdeni az óvodai nevelést. De hadd tegyem hozzá, jó ered­ményt csak úgy várhatunk, ha az óvodákban valóban a nevelésen van a hangsúly, és nem gyermek- megőrzőként működnek. M. J. Matula Gy. Oszkár Új termek az évnyitóra Falusi kisiskola Vecsésen

Next

/
Oldalképek
Tartalom