Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-26 / 198. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. AUGUSZTUS 26.. CSÜTÖRTÖK 5 Kölcsönösen hasznos kapcsolatok Hogyan gazdálkodik a kerespestarcsai kórház? Ki a hazai sört issza... @ A hazai vásárlók, fo­gyasztók jelentős ré­sze a külföldi már­kajelzések bűvöleté­ben él. Sokan talán nem is sejtik, hogy elfogultságukkal önmaguk is fékezik a hazai termelés fellendülését. Két­ségtelen, hogy a magyar ipar­nak több területen bizonyíta­nia kell még jó képességeit, de óriási hiba abban a tudat­ban maradni, hogy csakis az lehet igazán jó, ami külföldi. Szerencsére tudunk ellenke­ző példákat is. Hallottam fal­vakról, ahol a polgárok mint­ha összebeszéltek volna: min­denekelőtt a helybeli terme­lőktől vásárolnak. Ha valami azoknál nincs, csak akkor áll­nak szóba a nagykereskede­lemmel, az üzletkötőkkel. Egymástól vásárolnak Wolf János, a kecskeméti gu­mijavítóból ismert vállalko­zó is úgy gondolta még ta­valy, hogy az egykori nagy­kőrösi pálinkafőző helyén alapított sörfőzdéje és a vá­ros között kölcsönösen hasz­nos lesz a kapcsolat. A söri­vók gyarapítják a vállalkozá­sát, ő pedig adóval a telepü­lést. A Wolfsbier nevet vise­lő „folyékony kenyér”, úgy tűnik, ízlik a közönségnek, hiszen immár félszáz kimérő­ben csapolják, szerte a kör­nyéken. Wolf úr azonban mégsem igazán elégedett, mert a körösiek többsége vi­szont inkább a megszokott ál­lott árpalevet issza, mintsem megbarátkoznék a mindig friss italújdonsággal. — Rosszul esik kimondani is, de sajnos igaz, ha nem árul­nánk el, hogy termékünk való­jában nagykőrösi sör, a mosta­ninál sokkal nagyobb piacunk lehetne — mondja Wolf Já­nos. — Valószínűleg a reklá­mozásban van a hiba, amiért nem tudunk hatni a helybeli vendéglősökre, mert abban a néhány vendéglátóegységben, ahol kivételesen mérik a sö­rünket, a fogyasztás egyértel­műen azt mutatja, hogy elkel­ne több is. — Talán nem a legszeren­csésebb éppen a sörrel példá­lózni, amikor a fogyasztói szo­kásokról beszélünk. De hát ön­től hallani legtöbbször, külön­böző vállalkozói fórumokon, mennyire fontos az, hogy a ha­zai termékeknek adjunk vásár­láskor elsőbbséget. Mit gon­dol, pusztán szavakkal meg le­het győzni a közönséget? — Hosszú távon csak be­szélni róla természetesen nem sokat ér, de a jó propaganda segítségével az emberek több­sége előbb-utóbb megérti, hogy a hazai termelés jövője döntően azon múlik, támogat­juk-e azt úgy, mint vásárlók. Sok nyugat-európai ország­ban a lakosság 70-80 százalék­ban a honi portékákat veszi meg, és nem feltétlenül azért mert az otthoni jobb. De tud­ják, hogy ezzel a magatartás­sal egymást gyarapítják, gaz­dagítják. Nekünk is a települé­sen belül kellene először meg­szoknunk azt, hogy egymástól vásárolunk. Szenvedő' vállalkozók Nálunk ezzel szemben az a jel­lemző, hogy a helybeli zöldsé­ges felmegy Pestre, és a máso­dik, harmadik viszonteladótól megveszi a portékát, ami törté­netesen nagykőrösi... — Maradjunk a sörnél. Üze­me messziről szerzi az alap­anyagot, viszont itt szeretné a legtöbb sört értékesíteni. Hol van itt a kölcsönösség? — Bízom abban, hogy rövi­desen sikerül majd megalapoz­ni az együttműködést a helybe­li gazdálkodókkal, hiszen a sö­rárpa termesztése nem új do­log errefelé. Most vizsgáljuk a mintavetések termését. Ha pe­dig van árpánk, nem látom okát, miért ne lehetne egy ma­láta üzemet létrehozni? Igaz, 50—100 millió forint körüli a beruházás értéke, amire való­színűleg nem adnak a bankok pénzt, de részvénytársaság for­mában meg lehetne valósítani. Most azt várjuk, hogy létrejöj­jön a privát sötfőzők egyesüle­te, és a szervezet segítségével megpróbáljuk tető alá hozni a malátázót, lehetőleg itt Kőrö­sön. Azzal nem kevesebb mint 150-200 embernek adhat­nánk munkahelyet. Rendkívül fontos lépés volna ez a termék minőségének állandó biztonsá­ga érdekében, a takarékossági szempontok pedig arra ösztö­nöznek bennünket, hogy meg­teremtsük a sörélesztő hazai termelését is. Mindez termé­szetesen akkora feladat, ami­vel egyedül nem tudnak meg­birkózni a magánsörfőzők. Újabb tőkeinjekciók kellené­nek, de nem 33 százalékos ka­matokra, mert ekkora terhet ci­pelni szenvedés minden vállal­kozónak. Ezt a kis üzemet közel 20 milliós hitellel indítottuk ta­valy. A kamatok jóformán el­viszik a fejlesztésre valót. Mostanára a kezdeti 6-7 sze­mélyesről 15-re nőtt a lét­szám, de már akár holnap to­vábbi 15 embernek tudnánk munkát adni, a mostaninál kedvezőbb hitelezési feltéte­lek mellett. Az a baj, hogy ná­lunk a hitelezők szemében csak a vagyoni háttér, az azon­nali nyereség jelenti az egyet­len garanciát, és semmibe ve­szik a magyar vállalkozót mint embert, aki sikeres lehet. Sörkert és tó —Amikor megvette az öreg szeszfőzdét a környező paréj- tengerrel, azt mondta, pár év alatt kirándulóhelyet varázsol ide. Tartja még ezt az állítá­sát? — Minden vállalkozó, aki elsősorban lakóhelyén szeret­ne boldogulni, rendszerint olyasmibe is belefog, ami lát­szólag távol áll eredeti tevé­kenységétől. így vagyok ezzel én is. Számomra az fáj legjob­ban; hogy Kőrösön nem hasz­nálják ki a kulturált pihenés­nek, szórakozásnak a feltétele­it, elkallódnak értékek. Tu­dom, tervek vannak, de moz­dulni kellene végre. Összefog­ni azokat, akiknek kedves ez a város, tenni akarnak érte. Le­het, hogy csak a példa hiány­zik. Nem mondtam le semmi­ről. Mihelyt lesz annyi pén­zünk, rögtön hozzálátunk en­nek az elhanyagolt környezet­nek a rendbetételéhez. Tavas kirándulóhelyet álmodtunk ide. Nyilván azért, mert sö­rünkből még többet szeret­nénk eladni. Ám egy sörgyá­ros tudja, hogy az üzleti számí­tás csak akkor válik valóra, ha az embereknek valami olyas­mit is nyújt mellé, ami már régóta hiányzik, amitől jobban érzi magát lakóhelyén. M. J. Augusztus utolsó napja­it morzsoljuk, mahol­nap becsengetnek. Az iskolában és a Parla­mentben egyaránt. Gyerekeink ki­pihenték az elmúlt tanévet, hon­atyáink pedig a törvényhozás fára­dalmait. Hogyan tölti a nyarat egy or­szággyűlési képviselő? Mint az alábbiakból kiderül, nem henyé­léssel, és nem is a Kanári-szigete­ken. Leszámítva kétheti balatoni üdülést, dr. Vona Ferenc állator­vos — véletlenül esett rá a válasz­tás — folyamatosan dolgozott. El­látta körzetét, és helyettesítette a kollégáit a szabadságolás idején. Vona úr készségesen hozzájá­rult, hogy csendes megfigyelő­ként elkísérjük egy munkanap fo­lyamán. * Reggel hét óra. A ráckevei csen­des ki utcában hárman várják, hogy a rendelő kinyisson. A há­rom gazdi három pici pácienssel érkezett, egy kosárban szállított sziámi macskával és két pórázon vezetett kutyával. A cicus falánk volt, halszálka akadt a torkára. A blökik egyike is a torkosságra fi­zetett rá, a másikat utcai csetepaté­ban marta meg egy vetélytársa. Vona doktor türelemmel hallgatja az aggódó gazdikat, a történetek elmesélése majd annyi időt igé­nyel, mint a szálka eltávolítása, Látogatóban Vona Ferencnél A képviselő úr vakációja vagy a szerelmi párharcban pórul járt bundás istápolása. Fél kilenckor útra kelünk Ma­kádra. Elsőnek a Pap Ferencék portája előtt áll meg a kis Peu­geot, ahol egy malacka komyado- zik az ólban. Köhög és láza van. — Tüdőgyulladás — mondja ki a diagnózist a doktor, s már szedi is elő a fecskendőt meg az antibioti­kumos ampullát. Szabó Sándor már az ajtóban vár bennünket, az arcáról len, hogy nagy baj van. A jászol előtt idegesen bőg Terka, a szimenthá- li, mellette egy kétnapos borjúcs- ka. Mi tagadás, Terka ama testré­sze, ahol a borjú érkezett, közel sem gusztusos látvány. Szakkife­jezéssel élve: ellés utáni magzat­visszatartás lépett fel, s az ezzel járó gyulladás. A beavatkozáshoz be kell öltözni köpenybe és vállig érő gumikesztyűbe. Amit ez után látok, arról csak annyit: gyomor kell hozzá. Arról már nem is be­szélve, hogy milyen veszélyes. Terka nyom vagy fél tonnát, dü- hödten topog a hidláson, s szarvai­val a levegőt döfködi. Boros Lászlóék anyakocája is a szülést szenvedte meg, előreha­ladott méhgyulladása van. Vona doktor gondterhelten csóválja a fe­jét. — Miért vártak eddig? — kér­di az asszonytól. — Megmarad? — kérdem én, már a kocsiban. — Remélem. Kár volna érte. Ha az anya elpat­kol, a tizennégy malac is elpusz­tul. Ennyit nem lehet cucliból táp­lálni. Már az öreghiba volt, hogy nem hívtak orvost az el léshez. A tizennégy darabos szaporulat rit­ka eset, s előre látni az emsén. Ilyenkor tanácsos, hogy orvos ve­zesse le a szülést. — Mi van akkor, ha ez éjjel következik be? — Van magának fogalma, hogy harminc év alatt hány éjsza­kát töltöttem istállóban meg ólak­ban? Ez vele jár a szakmával. — Ön a második ciklusát tölti a Parlamentben, s közben prakti­zál. Miként hangolja össze a két tevékenységet? — Négy település tartozik a körzetemhez. Ráckeve, Makád, Szigetbecse és Lórév. A terepjá­rást a kora reggeli órákban bonyo­lítom le. Többnyire hatkor indu­lok és nem ritka, hogy a beteg ál­lat mellől rohanok tovább a Parla­mentbe, majd este ugyanoda té­rek vissza, hogy beadjam a soron következő injekciót. A parasztem­bert ismemi kell. Ha képviselő­ként netán vétenék az érdeke el­len, azt még csak lenyeli. De ha orvosként tévedek, s emiatt el­pusztul a jószág, azt nem bocsájt- ja meg. — Milyen a napi igénybevétel? — Ez a szezontól függ. Tavasz- szal és ősszel több, olykor nyolc-tíz esethez is kihívnak. Az idei, szokatlanul meleg nyarat az állatok is megsínylik, ezért is nem vettem ki csak két hét sza­badságot. Ehhez még azt is tud­ni kell. hogy Ráckeve térségé­ben erősen megcsappant az állat- állomány, harminc százalékkal kevesebb, mint ezelőtt két évvel. Kivételt képez a ló, annak meg­nőtt az ázsiója a kisgazdaságok beindulásával. A szarvasmarhá­val és a sertéssel van baj. A neve­lésük nem kifizetődő, bizonyta­lan a felvásárlás, az embereket nincs mi sarkallja. Rám kétsze­res felelősség hárul. Meg kell óv­nom a meglévő állományt, és meg kell győzzem az állattartó­kat, hogy a jelenlegi helyzet csak átmeneti állapot, lesz még kereslet a magyar húsra a külföl­di piacokon. Ismerve a helyzetet, Vona képviselő úrnak nem könnyű a dolga. A keleti piacok összeom­lottak, a nyugati meg nem akar beindulni. Bár erre lenne gyógy­szere Vona doktornak. Erősen rá­férne az állattartókra. Matula Gy. Oszkár Nem romolhat az ellátás minősége A kerepestarcsai Flór Ferenc Kórház gazdasági igazgatója, dr. Nagy Péter, mint egy szakmai ars poeticát, sorolja fér a feladato­kat: úgy kell gazdálkodnunk — mondja — s egyben gazdaságo­san működtetnünk ezt a nagy egészségügyi intézményt, hogy haté­konyan mind több beteget láthassunk el jó színvonalon. Ez egy­ben azt is jelenti — folytatja az igazgató —, amellett, hogy a kór­ház maximális takarékosságot, vagy ha jobban tetszik gazdaságos­ságot hirdetett meg, valljuk: nem romolhat a kerepestarcsai kór­házban az ellátás minősége. Ezeknek a szempontoknak a maximá­lis figyelembevételére az is kényszerít bennünket, hogy mintegy 30%-kal kevesebb működési költségvetésből kell gazdálkodnunk, mint más hasonló nagyságrendű és profilú egészségügyi intéz­ménynek. így a hatékony gazdálkodás, az egyre több beteg és emellett a jő színvonalú ápolás együttesen határozzák meg a tenni- evalőinkat. Mindehhez a kórház kollegiális vezetése a tavalyi év­ben beindított egy szigorú gazdálkodási rendet. —Az új szisztéma lényege a gyógyszerkerettel való takarékos s célirányos gazdálkodás — ma­gyarázza dr. Nagy Péter. — A kórházi osztályok éves keretet kapnak, mellyel havi bontásban dolgozhatnak. Ennek a .Lettős” időbeli beosztásnak a lényege, hogy egyes osztályok maguk gaz- dálkodhatják ki az erősebb és a gyengébb hónapok fogyasztását. A főorvos kollégáknak szigorúan tartaniuk kell magukat ehhez a mennyiséghez: csak annyi gyógy­szert használhatnak fel, amennyit — előzetes igényfelmérés alap­ján — nekik kiutal az intézet gyógyszertára. A betegek nem vették észre Mit mondhatok a kezdeti tapasz­talatokról? Nos, az első elégedet­lenkedés, nyílt kritizálás, s gaz­dálkodástól való félelem elmúltá­val néhány osztályunk még tarta­lékot is „felhalmozott”. Nem hall­gathatom el azonban azt sem, hogy kezdetben, főleg az év első negyedének zárásakor, még elég nagy összegű túllépést könyvel­hetett el a kórház; ám ezt a negatí­vumot év végére sikerült nullszal- dóra ledolgoznunk! S mindezt úgy, hogy a betegek ebből sem­mit sem éreztek meg! — Azaz — helyesbít a gazda­sági igazgató — nem szenvedtek hátrányt. Csak arra „kényszerítet­tük” kollégáinkat, hogy szigorú­an határt szabjanak a gyógyszer­felhasználásban, s következete­sen tartsák be a kizárólag a gyó­gyításhoz, ápoláshoz szükséges anyagok fogyasztásának szabá­lyait. E gazdálkodási rendszer beve­zetésével párhuzamosan a Flór Ferenc Kórház kollegiális vezeté­se azt tapasztalta, hogy a helyben dolgozó egészségügyi gárda jó szándékról s kellő szakértelemről tett tanúbizonyságot. Mindehhez párosult a nélkülözhetetlen és ki­zárólagosan célravezető folyama­tos ellenőrzés is, melynek fontos­ságát kiemelten hangsúlyozza a gazdasági igazgató. Számítógépes adatrögzítés — Talán az okozta a legtöbb ne­hézséget, s keltett aránytalanul sok ellenérzést is kollégáink köré­ben — mondja dr. Nagy Péter —, hogy havonta kellett „igazo­ló” jelentést készíteniük az osztá­lyokon folyó gyógyszergazdálko- dásról. Ám ennek a kötelezettség­nek is sikerült eleget tenni kórhá­zunkban. Nem álltunk meg az osztályos gyógyszerkeret-gazdálkodásnál. Két belosztályunk vállalta, hogy náluk a betegek délig megkapják a következő 24 órára szóló gyógyszeradagjukat. Ez egyéb­ként egy Hollandiából átvett .JEGYADAG” gyógyszerellátási szisztéma alapján történik. E rendszer életképességét a kórhá­zon belüli gyógyszergazdálkodás számítógépes regisztrálása egészí­ti ki, melyhez nemsokára minden tárgyi és személyi feltétel adott az érintett osztályokon. Ily mó­don a Flór Ferenc Kórház a kor­szerű gyógyszer-gazdálkodási rendszer bevezetésének megyei, sőt országos referenciahelyévé válhat. A gyógyszeren kívül másik igen szűk keresztmetszet a gaz­dálkodásban az anyaggazdálko­dás kérdése. Ebbe a körbe tarto­zik az egyszerhasználatos eszkö­zöktől kezdve a gyógyászati se­gédanyagokig egy sor cikk. Ezen a területen is bevezettük az osztá­lyoskeretgazdálkodást. Itt, ameny- nyiben valamely osztály megta­karítást ér el, annyiban a felszaba­duló keretének erejéig mást is vá­sárolhat. Ezzel a lehetőséggel nem egy esetben éltek is az osztá­lyok. Ezeknek a gazdálkodási szisz­témáknak a bevezetésére azért is nagy szükség volt, mert a szűkös anyagi erőforrások felhasználásá- * nál szerencsésebb, ha az orvos­szakma állítja fel az adott kereten belül a gyógyszer-, anyag- és esz­közigényének mennyiségét és mi­nőségét, mintha a gazdasági szak­ember mondaná meg, hogy mit és mennyit lehet beszerezni. XXI. századi követelmények Hasonló megfontolás vezeti a kórház irányítóit akkor is, amikor a több évre szóló felújításunk mintegy megalapozásaként, évek óta figyelünk arra, hogy egy-egy nélkülözhetetlen tartozékcserét, felszerelés-gépkiegésztést, kor­szerűsítést oly módon végezzük el, hogy az része legyen (lehes­sen) a majdani XXI. századi kö­vetelményeknek is megfelelő kór­háznak. Ne kelljen tehát egy-két esztendő alatt többször is lecserél­ni egy-egy kiegészítő elemet. A kerepestarcsai kórházban pontosan tervezett, szakmailag szigorú rend szerinti gazdálkodás folyik. Ennek elméleti alapját az a komplex intézkedési terv adja, melyben az illetékesek évről évre kidolgozzák a teendőket, kijelö­lik egy-egy feladat felelőseit. Mailár Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom