Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám

I PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. AUGUSZTUS 25., SZERDA 5 Pszichológusok a munkanélküliség ellen Munka és lélek # A század elején épült budai lakó­ház olyan, mint a főváros legtöbb há­romemeletes bérháza. Ko­pott és régi. A kapualjban még bizonytalankodó láto­gatót egy kis tábla irányítja az egyik földszinti lakás felé. Ott van a Pest Megyei Munkaügyi Központ pszi­chológiai szolgálata. Új te­vékenység ez az államigaz­gatásban, és új módszer az emberekkel való foglalkoz­tatásban. így találkozik itt az évszázadnyi épületben a régi és az új, ad egymás­nak találkozót a múlt és a jelen. Sőt, talán egy kicsit a jövő is. » — Tulajdonképpen mi­ért van szükség erre a szak- szolgálatra? — kérdezem dr. Halmai Júlia pszicholó­gust, a munkaügyi központ osztályvezetőjét. Ő kórházi pszichoterápián dolgozott hosszú ideig, s annak ta­pasztalataival próbál most a munkanélküliek helyze­tén segíteni. — A pszichológia mint elméleti tudomány, nem új keletű, gyakorlati alkalma­zása azonban napjainkban is egyre bővül, hasznosítá­sa új meg új területekre tör be. A munkaügyi szerveze­tek négy éve foglalkoznak ezzel a szakterülettel, és mára már országos munka­ügyi pszichológiai hálózat alakult ki. Ez azt jelenti, hogy ma már minden me­gyében van képzett szakem­berekkel ellátott szolgála­tunk. A feladatunk elég sokré­tű. Foglakozunk magával a munkaügyi szervezettel, dolgozóink belső problémá­ival. Itt elsősorban feszült­ségmérés folyik, de ezenkí­vül fontos a belső tovább­képzés, a humánszolgálat erősítése, és munkatársaink empátiás készségének a fej­lesztése. Azaz minden, ami a rugalmasabb, embersége­sebb és türelmesebb ügyfél- fogadást segíti. Mi a to­vábbképzéseken előadáso­kat tartunk, de sok egyéni beszélgetésben és egyes helyzetelemzés megvitatá­sában is részt veszünk. A fő feladatunk azonban a munkanélküliek helyzeté­nek segítése. — Hogyan tudja a szak- szolgálat segíteni a munka- nélkülit? — Többféleképpen. Az átképzőtanfolyamok eseté­ben például kötelező alkal­massági vizsgálatot vég­zünk. Ezt ugyan sok érin­tett felesleges macerának, külön időhúzó kitérőnek tartja, pedig az ő érdekük is az itt született eredmény. Konkrétan: egy számítógé­pes tanfolyam vagy egy nyelvi átképzés előtt meg kell nézni, hogy az illető egyáltalán képes-e a fel­adat ellátására. Mennyivel rosszabb lenne, ha valaki­nek az alkalmatlansága csak hónapokkal később de­rülne ki. Kudarc és idővesz­teség neki, felesleges költ­ség nekünk, és egy ember­rel kevesebb átképzett. — Hogyan történik egy ilyen alkalmassági vizsga? — Nagyon egyszerűen, szinte játékosan. Három-öt­féle tesztlapot töltenek itt ki, a legtöbbször csoporto­san. Ezeket aztán kiértékel­jük és összevetjük a szemé­lyes beszélgetések eredmé­nyeivel. A tanfolyamra je­lentkezőket ezek alapján rangsoroljuk. A lista vissza­megy a tanfolyam szervező­ihez. De mi elbeszélgetünk mindenkivel, tehát az alkal­massági vizsga után megis­meri minden érdekelt a vé­leményünket. Beszélgetésünk alatt két fiatal érkezett éppen. Pálya­kezdők, munka nélkül. Olyanok, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, s nem látják az utat, hogy merre induljanak. Halmai ÁLLAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG ________Pályázati felhívás ______ Az Á llami Vagyonügynökség (ÁVÜ), a TECHNITHOM Kft. (Budapest XI., Október huszonharmadika u. 16. 1112) közrem ű köd ésével, kétfordulós pályázatot ír ki az ÁVÜ tulajdonában levő, állami tulajdont képező, a Magyar Hirdető Részvénytársaság (Budapest V., Ferenciek tere 2. 1818) jegyzett tőkéjében 87,895%-os részesedést biztosító 24 170 db, egyenként 10 000 Ft névértékű részvény, valamint a társasághoz tartozó bérleti jogok megvásárlására Az ajánlatokat öt példányban, zárt, feladó nélküli borítékban, az eredeti példány megjelölésével kell eljuttatni a megadott címre. Az ajánlati kötöttség időtartama 90 nap. A kiíró a vételár 90%-áig kárpótlási jegyeket is elfogad. A részletes feltételeket ismertető pályázati egységcsomag (tenderfüzet és a társaságot bemutató információs memorandum) a TECHNITHOM Kft. székhelyén (Budapest XI., Október huszonharmadika u. 16., telefon: 186-8534, 185-0950) vehető át, titkossági nyilatkozat és 30 000 Ft + áfa bruttó vételár ellenében. A privatizációs költség csak készpénzben fizethető, amely azonban részben fedezhető a bánatpénzből. A pályázatok beadásának határideje az első fordulóra: 1993. október 14-én 12 óra. A pályázatok benyújtásának helye: Állami Vagyonügynökség központi iktató Budapest XIII., Pozsonyi út 56. 1133. A pályázatok érvényességének feltétele a pályázati egységcsomag megvásárlása és a benne foglalt feltételek elfogadása, a titkossági nyilatkozat aláírásával. A pályázatok elbírálásánál előnyt jelent, ha a pályázó ajánlatot tesz a társaság mérlegében nem szereplő, de az általa használt helyiségek bérleti jogának megvásárlására is. A kiíró fenntartja a jogot, hogy eredménytelennek nyilvánítsa a pályázatot. Az első fordulóra ajánlatot tevők a forduló eredményéről és - sikeres pályázat esetén - a második fordulóra való meghívásáról írásos értesítést kapnak. A második fordulóban részt vevő pályázóknak, az egyéb ajánlati feltételek mellett, 5 000 000 Ft bánatpénzt, a második forduló benyújtási határidejéig, letétbe kell helyezniük. A pályázók számára további felvilágosítást ad Krébesz András ügyvezető igazgató, a TECHNITHOM Kft.-nél, telefon: 185-0950. doktornő kedvesen fogadta őket. — Látja, ez most az egyik legnagyobb problé­mánk. Leérettségiznek vagy abbahagyják a közép­iskolát és azt sem tudják, mit akarnak csinálni. Itt jön a mi feladatunk, a pá­lyaorientációs vizsgálat. Azt nézzük, hogy mire ké­pes; mire alkalmas a jelölt. Mire van igénye. Tulajdon­képpen a vizsgálódás során megpróbálunk egyezséget kötni vele. — Elég nehéz a munka­nélküli helyzete. Nemcsak az anyagiakra gondolok, hanem arra, hogy el kell vi­selni a kudarcélményt is. — Pontosan'így van. És ez is a feladatunkhoz tarto­zik, hogy segítsük a pszi­chés teher elviselését. Hogy tanácsot adjunk ma­gatartásformára, munkára. — Hogy kerülnek ide ezek az emberek? — A kirendeltségeken keresztül. Az alkalmassági­nál kötelezően, a többinél meg belátásuk szerint. Na­gyon nagy a kirendeltség felelőssége. Mert nem csu­pán a munkalehetőségek közvetítésével, a járadék nyilvántartásával, de magá­val az emberrel is foglal­kozni kell. Fel kell ismer­ni, ha valaki feltűnően ta­nácstalan, ha nagyon lassú, ha állandó visszatérő, és ak­kor azt hozzánk kell irányí­tani. — Vannak eredményeik? — Igen, mondok is ket­tőt. Idejött egy szerelő az­zal, hogy nagyon szereti a szakmáját, mégsem tud dol­gozni, mert nem bírja a keze a gépet. Kiderült, hogy gyermekkora óta van egy ritka betegsége, amely lehetetlenné teszi a kéz szo­rítását. Tehát pályát kell változtatnia. De mivel ő szerelni szeret, valami ha­sonló munka kellett. A fiú mechanikai műszerész lett. Ma is dolgozik. A másik történet talán még érdekesebb. Egy 40-es éveiben járó hölgy­nél az tűnt fel, hogy na­gyon sok középfokú szak- képesítése van. Könyvelő, tb-ügyintéző, menedzser, gépkezelő, meg még egy tu­cat. Rengeteg helyen dolgo­zott már. Nála meg az de­rült ki, hogy ő magához az iskolához, a tanfolyamok­hoz vonzódott. Szerette an­nak nyüzsgését, a tanulást, az iskolai légkört. Ez a hölgy iskolatitkár lett és soha nem akart többé mun­kahelyet változtatni. A pszichológiai szakszol­gálat még nem régi intéz­mény. Tevékenysége állan­dóan bővül. Reméljük, ez­zel párhuzamosan az ered­ményei is. Gelléri Miklós Harminc év Gyál szolgálatában Búcsú a fehér köpenytől Harminc év egy fél emberöl­tő, és mégis hamar elröpül. Az ember csak áll, s nem hi­szi el, ez alkalommal ő az ünnepelt, őt búcsúztatják a kollégák nyugdíjba vonulá­sa alkalmából. Nagy Attila fitalabbnak látszik koránál, ha nem tud­nám hány éves, ötvenre tak­sálnám. Amikor leülünk be­szélgetni, valami szokatlant észlelek rajta. Idő kell. amig rájövök a másság oká­ra: hosszú ismeretségünk óta most látom először „ci­vilben”, orvosi fehér kö­peny nélkül. A cipészmester fia — Mikor vette fel először a fehér köpenyt? — kérdez­tem az immár nyugalmazott főorvostól.-— A medikusi éveket is beleszámítva, 1951-ben. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Nagy megillető- dést éreztem, hisz számom­ra a fehér köpeny jelkép volt. Kamaszkoromban úgy néztem a községi orvosra, mint a mindenhatóra, aki is­meretei révén élet és halál ura. Minden vágyam az volt, hogy én is gyógyíthas­sak. Nagy Attila egy Szolnok megyei kisfaluban, Jászákó- almáson született, az apja községi cipészmester volt. Ami 1951-ben nem a leg­jobb ajánlólevélnek számí­tott egy egyetemre jelentke­zőnél. Mégis bejutott, talán azért, mert még a vizsgázta­tók is megérezték, hogy ő hivatásnak tekinti a gyógyí­tást nem csupán divatos szakmának. — 1956-ban kaptam kéz­hez a diplomát, általános or­vosi képesítést szereztem. Rögtön utána a szolnoki kór­házba kerültem, ott töltöt­tem le a gyakornoki éveket. Gyálra már nyolcéves ta­pasztalattal érkezett 1964-ben. A tapasztalatokra legalább olyan szüksége volt, mint a kitartásra. Rendelő sem volt — Én fizikai erőnlétnek ne­vezném, hisz amit akkor csi­náltunk, abba még egy igás- ló is belerokkant volna. írd és mondd ketten voltunk, s Gyálon kívül hozzánk tarto­zott Felsőpakony és Néme- diszőlő is. A napi betegfor­galom 150—200 ember. Plusz a beteglátogatás és az ügyelet. Ez utóbbi úgy mű­ködött, hogy rendelőintézet nem lévén, a lakásunkra jöt­tek el utánunk. Se vasárnap, se ünnep, hajnalban kezd­tünk és éjszaka végeztünk. Egy idő után még a felettes hatóságunk is megsokallta, s kettőről négyre emelték a létszámot, majd négy körzet­re osztották a térséget. Ez sokat könnyített, de még mindig nem volt rendelőin­tézet. Ennek megépítéséről majd csak 1975-ben döntöt­tek és rá két évre adták át a központi orvosi rendelőt. Az építkezésből mi orvosok is kivettük a részünket, ki­vált az időközben elhunyt Fa Ferenc doktor vagy a ma is aktív Kindlovits Má­ria doktornő, aki a gyermek- gyógyászat alapjait vetette meg Gyálon. — A mostani rendelőinté­zet egyike a legkorszerűb­beknek Pest megyében, ki­vált az utolsó három évben fejlődött sokat. Az az általá­nos vélemény, hogy mindez elsősorban az ön érdeme... — Ez így nem igaz, egye­dül nem tudtam volna vég­hezvinni. Csapatmunka volt, amiben vitathatatlan ér­demeket szerzett dr. Bodó Agnes, a dabasi rendelőinté­zet igazgató főorvosa, aki­hez területileg tartoztunk. Múlt időben mondom, mert tavaly ő is nyugdíjba ment. Ami az én szerény érde­mem: következetesen har­coltam azért, hogy ne a be­teg utazzon az orvoshoz, ha­nem fordítva. Ennek szelle­mében igyekeztem megszer­vezni a rendelőket, s több szakorvost kihoztam Gyálra. Fogytán a türelem — Volt olyan esete, ami kü­lönösen emlékezetes ma­radt? — Az orvos nap mint nap újabb kihívásokkal találja magát szembe. Nekem min­den eset egyformán fontos volt s a melegebb perceket nem tartottam külön szá­mon. Abból viszont lelkiis­mereti kérdést csináltam, hogy a diagnózist pontosan állapítsam meg. Világéle­temben haragudtam az olyan orvosokra, akik nem biztosak a dolgukban, ezért felírnak öt-hatfajta gyógy­szert, valamelyik majd csak segít alapon. Ahelyett, hogy konzultálnának egy náluk- nál gyakorlottabb kollégá­val. — Engedje meg, hogy a régi slágert idézzem: doktor úr, a maga szíve sose fáj? — Harminchét év nem múlik el nyomtalanul, az esőben, hóban caplatás ne­kem is benyújtotta a szám­lát. Izületi problémáim van­nak, s ha elővesz, nehezen tudok járni. — Milyen érzés volt úgy kilépni a rendelőből, hogy oda, orvosként már nem tér vissza többé? — Átkozott rossz érzés. Még most, hetek múltával sem lelem a helyemet. Nehe­zen múlik az idő, pedig pró­bálom magamat lefoglalni. Szeretek horgászni, de ed­dig kevés időm volt. Most van időm, de nincs türel­mem. Idő kell hozzá, amíg az ember megszokja a nyug­díjas létet. M. GY. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom