Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. AUGUSZTUS i„ KEDD 5 Elkezdik a földkiadást Nagykőrösön Beszélgetés Gratzer Károly főpilótával Ha kevés a tábla, sorsolnak Nagykőrösön közel 4300 kérelem érkezett a u \M földrendező-, és földkiadó bizottságokhoz a ter- Sc® melőszövetkezeti részarány-tulajdonosoktól. E hatalmas adattömeg begyűjtésére, rendszerezésére, ellenőrzésére és kiegészítésükre, mindössze 60 nap áll rendelkezésre. Szerencsére, sikerült egy olyan számítógépes programot találni, melynek segítségével gépi memóriába tehették az összes adatot, lényegesen megkönnyítve és meggyorsítva így a feldolgozásukat. Azt talán mondani sem kellene, hogy minden igénylő a legjobb minőségű termőföldekből szeretne kapni. Természetesen ennek teljesítése lehetetlen, éppen ezért a kérelmek rangsorolása csak egy következetes szisztéma szerint történhet, a személyes érdekek jogszerűségét érvényesítve. A csoportosításról, a kérelmek rendszerezéséről töivény rendelkezik. Ez utóbbi tényt nem árt aláhúzni, a kételyek eloszlatása érdekében, és egyúttal hangsúlyozni a földkiadások rangsorát meghatározó alapvető szempontot, a személyes körülményekhez fűződő jogosultságot. Táblák és tulajdonosok Az adatok feldolgozása befejeződött. A következő lépés azoknak a tábláknak a kijelölése lesz, amelyeken a beérkezett igényeket ki lehet elégíteni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy azokra a táblákra, ahol a követelések mértéke megegyezik a földterülettel, megkezdődik a határozatok kinyomtatása és az érdekeltek értesítése. Ahol viszont ez nem oldható meg egy lépésben, ott először is felhívásban, másodsorban pedig a kérelmezőket névre szólóan is értesítik az érdekek egyeztetésének időpontjáról. Nagykőrösön is szép számmal vannak földigénylők, akik számára elvileg már most kiadható a termőföld, és ők ennek gyorsítása érdekében vállalták a kimérés költségeit is. Érdekükben a polgármesteri hivatal megkereste a földhivatalt, arra kérve, hogy lehetőleg minél több földmérő bevonásával segítse a kérelmezőket tulajdonukhoz — hallottuk a bizottságok mostani tájékoztatóján. Szakaszos árverés A kárpótlási földek árverése Nagykőrösön is sajnálatos módon elhúzódott. Ennek oka az, hogy a földrendező bizottság — érthetően — nem nyugodott bele az Arany János Tsz.- ben kárpótlásra kijelölt területeknek egy újabb, mintegy 15 ezer aranykoronával való felértékelésébe. A huzavonából a bizottság került ki győztesen, így szeptemberben az Arany Szövetkezet földjein is megkezdődhet az árverés. Az első futamban az igényelt területeknek közel 40, úgy 3 hét múlva további 40 százaléka kerül kalapács alá. A harmadik árverésre már minden jogosultnak kezében kell lennie a kárpótlási jegynek. E feltétel miatt várhatóan decemberben kerülhet csak sor a földárverés utolsó szakaszára Kőrösön. Visszatérve a részarány-tulajdonosokhoz, sajnos a Toldi Szövetkezetben is adódtak nézeteltérések a földek értékelése körül. Néhány tábla csekély mértékben le-, illetve felértékelődött a régi minősítéshez képest. Némi értékbeli, illetve besorolási probléma vár még megoldásra egy zsírosi 406 hektáros táblán a szurdoki szilvásban, illetve a lencsési szőlőkben. A termőföldet igénylők egy részében gyakran felmerül a kétség, a bizottsági földkiadás és a földhivatali kimérés közötti időszakkal kapcsolatban. Mert az szinte bizonyosra vehető, hogy a tényleges kiparcellázások sokáig elhúzódnak. Ez idő alatt vajon használatba vehető-e a termőföld? Nos, a földkiadó bizottságok határozatai a tulajdonjogról gyakorlatilag azonnal bejegyzésre kerülhetnek, s ettől a pillanattól kezdve művelésbe fogható a kijelölt és átadott földterület. Attól függetlenül is, hogy a hivatalos kimérésre esetleg csak évek múlva kerül sor. A földkiadó bizottságok által készített úgynevezett parcellázási tervezetek ugyanis az illetékes szakhatóságok jóváhagyásával, alkalmasak arra, hogy a földhivatali kimérésekig a konkrét földterületek ideiglenes tulajdonba adásakor kialakított táblarendszer, jó megközelítéssel már a végleges állapotot tükrözze. Közelgő' határidők Nem lesz könnyű feladat ezt megvalósítani. A földkiadó bizottság fajainak, akik voltaképpen társadalmi munkában vállalták az új földosztás bonyolítását, illetékes hivataloknak és szakembereknek állandó segítségére lesz szükségük ahhoz, hogy komolyabb problémák nélkül gördülhessenek az események. Most az a legfontosabb, hogy azokon a táblákon, ahol nincs túljelentkezés, az igénylőket mihamarabb hozzájuttassák tulajdonukhoz. Ahol pedig nagyobb az igény, vagy megegyezéssel vagy sorsolás útján döntenek a parcellák tulajdonlásáról. A földkiadó bizottság augusztus 23-ra tűzte ki az első sorsolási napot az Arany János Művelődési Központban, ahol a volt Mészáros Tsz- ből egy körülbelül 300 személy érdekeltségébe tartozó részarány-tulajdonú táblát osztanak fel. Ezt megelőzően, holnap fogadják el a sorsolási szabályzatot, és tűzik ki az újabb sorsolást. M. J. Megyénkben, Pusztavacson található az ország közepe, amelyet ez az esó'sátor alakú építmény jelez. A látogatók azonban maradandó jelként telefirkálták a csúcson lévó' aranyló gömböt is. A kemény fizikai erőpróba eredményeként most ország-világ olvashatja a lovag szíve hölgyének nevét: „Zsófi” — és a többiek. Vimola Károly felvétele Az IL—18 A dunakeszi repülőtéren csendesek a hétköznapok. A hangárokban ápoltan pihennek a gépek, alig forog a szélirányjelző. Fiatal lányok, fiúk jönnek-mennek, talán ők lesznek a jövő pilótái, akik uralják majd a levegőeget. Mit mond az, aki már végigélte a repülősorsot? Erről beszélgetek Gratzer Károllyal, a Dunakeszi Malév Repülőklub főpilótájával, aki 46 éve repül. — Gyerekkori nagy elhatározás volt a repülés, vagy csak úgy adódott? — kérdezem. — Minden ember vágya évszázadok óta, hogy szabadon repülhessen, s fölülről szemlélje a természetet. Én is csodáltam gyerekkoromban a katonai gépeket. Gyá- lon a szomszédunkban volt egy őrmester, aki időnként ruhacsomagot dobott le édesanyjának, s az mindig célba talált, az udvar közepére esett. Talán ez a pillanat fogott meg, s elhatároztam én is repülős leszek. A második világháborút követően 1947-ben született újjá nálunk a sportrepülés. Tizennyolc éves koromban a Szent István körúton megakadt a szemem egy hirdetésen, melynek ez volt a szövege: „Fiatalok, gyertek repülni!” A Farkashegyen a Kinizsi Sportegyesületben kezdtem. A szüleim kezdetben féltettek, de amikor látták, hogy ott a legnagyobb fegyelmezettségre nevelnek, belenyugodtak. Amikor 30 másodperc egyenes repülés teljesítése után megkaptam a sirályos jelvényt, nagyon büszkén viseltem, és vállaltam azt, hogy egy repülőközösség tagja lehetek. 1949-ben elvégeztem a segédoktatói tanfolyamot, s ettől kezdve foglalkoztam repülőoktatással. 1968-ban a KPM Légügyi Főigazgatósága meghívott hatósági berepülőpilótának. — Nem volt veszélytelen a feladat. Nem félt? — A bátorság nem más mint a félelem tudatos legyőzése, tehát elvállaltam. Tudtam, olyan követelményeknek kell eleget tennem, ahol magas fokú tudás szükséges. — Hogyan fogadta hivatását az élettárs? — Ő is repülő volt, csak egy idő után abbahagyta, a huszonhárom éves fiam, Gábor is repült 2 évig, majd más hivatást választott. 1969-ben hívtak a Maiévhez repülőgép-vezetőnek. Csodálatos 21 év következett. Az IL—18-asokon személyszállítást, később áru- szállítást végeztem, oktatógépparancsnok, majd az IL—18-asok típusfőpilótája lettem. asokkal nyugdíjazták A fölszallas mindig izgalmakkal jár A szerző felvételei — Nem kis távolságot tehetett meg a világ különböző légifolyosóin... — Jártam Dél-Vietnamban, láttam Sanghayt, Ha- noyt, túl az Egyenlítőn Afrikában Mogadisuba szállítottunk. A hosszú táv miatt Luxorban váltottunk személyzetet. Megismertem az egyiptomi őskultúra néhány alkotását. Csodálatos élmény bolyongani ott, s látni a Ramszesszáriumot, palotáival együtt. Megcsodáltam India tarka világát, az utcai élet színes forgatagát. Nagy az embertömeg, forr, „Számtalan napkelte csodáját láttam...” nyüzsög minden. Óriásiak a társadalmi különbségek, nagy a gazdagság, de több millióan az utcán születtek, ott élnek, halnak anélkül hogy egyszer is fedél lett volna a fejük fölött. — A hegyek fölött, vagy a tenger fölött szeretett repülni? — Óriási élmény volt átrepülni Üzbegisztánból Pakisztánon keresztül, ahol a hegyek 6000 méter magasak, s fölöttük két-három- ezer méter magasból szemlélni a télen-nyáron hófödte csúcsokat. Számtalan napkelte cső-, dáját láttam a tengerek fölött, ahol egyik pillanatról a másikra megjelenik egy vékony kis világos vonal, elkezd szélesedni, színesedni a rózsaszíntől a sötétvörös színárnyalatig, majd azúrkék csíkok szikráznak, aztán izzó kis arany koronggal előbukik a Nap, és mérgesek vagyunk hogy a szemünkbe süt. Damaszkusz- ban azonban a müézzin új- jorrgva köszönti az életet adó Napot, s este fájó szívvel szomorú énekkel búcsúztatja. Algéria déli oldalán a Szaharában Tamanra- szettben leszálltunk. Szinte holdbéli táj tárult elénk. Az volt az első benyomásom, hogy az amerikaiak talán nem is jártak a Holdon, hanem innen kameráztak. — Volt veszélyhelyzetben ? — Hogyne, de sok megoldás van vészhelyzet esetén. Egy hibából nem lehet katasztrófa, de ha azt az egy hibát tévesen oldjuk meg, akkor halmozódhatnak a hibák, és megoldhatatlan problémák keletkezhetnek. Összességében azonban sokkal kevesebb a légibaleset, mint a földi. Nekem szerencsém volt, mert 46 év repülés után elmondhatom, hogy vagyont ugyan nem gyűjtöttem, de egész életemben azt csinálhattam, amit szerettem, s noha a vagyont el lehet veszíteni, a megélt repülőélményeim örökre az enyémek maradnak. Csodálatos volt a nyugdíjas búcsúztatásom 1989-ben (a tv-híradó is közvetítette), ugyais az IL—18-asokon kezdtem, s a kivonásukkor mentem nyugdíjba. — Azt hiszem, erre a legbüszkébb! — Büszke vagyok rá. — Hol élne legszívesebben a világban? — Csakis Magyarországon, de sok barátom van a különböző országokban. — Nyugdíjazás után mihez kezdett? — Véget ért a közforgalmú repülésem korszaka, s kijártam sportrepülni Dunakeszire, s mivel a Malév Vitorlázó Repülőklub önálló üzemeltetés mellett döntött, a hatósági előírások szerint kellett egy főpilóta. Felkértek. 1990-ben örömmel elvállaltam. Panyi Mária
