Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. AUGUSZTUS 3.. KEDD Hatszáz embernek remélnek munkalehetőséget Tóparti látomás Kísértetlakások helyett otthonokat A kapuk mindig zárva vannak Ki látott már ilyet?! A taka­ros kis falu, Táborfalva egy részében mintha megszűnt volna az élet. Három nagy háztömb áll üresen, porlep­te ablakok néznek az utcá­ra. A kapuk mindig zárva vannak. S ha valaki megszá­molja ezeket a kísértetlaká- sokat, az egyik tömbben 108-at, a másikban 67-et ta­lál üresen. A helybeliek már meg­szokták ezt a látványt, de azért felhívják rá a faluban megfordulók figyelmét, és elmondják: itt állnak ezek az üres lakások, miközben olyan sokan otthonra vár­nak. .. Mindent felbecsültek A történet azal kezdődik, hogy 1990. december 23-án kiürült az egykori szovjet laktanya. Hazamentek a ka­tonák, és egyidejűleg gaz­dátlanná váltál a lakások, is. Több mint két esztendő telt el azóta, de a helyzet annyit változott, hogy mivel senki nem gondozza az épülete­ket, egyre több jelét mutat­ják a pusztulásnak. Most azonban remény van arra, hogy sikerül megoldást tata- lálni, összefüggésben egy másik, az egész település számára előnyösnek látszó lehetőséggel. Laczkó János táborfalvai polgármesternek hatalmas dokumentációja van az egy­kori szovjet lakásokkal kap­csolatban. Elmondta, hogy ezek közül nem mindegyik jöhet számításba, ugyanis az egyik ház (hatvanhét la­kás van benne) nem felel meg a magyar szabványok­nak. A statikai problémák miatt az épület lebontásra ítéltetett. Ám így is maradt száznyolc lakás, melyek ér­tékesítése ügyében a Kincs­tári Vagyonkezelő Szerve­zettel állnak kapcsolatban. Az eredeti megállapodás szerint négyszázezer forint­ra becsülték egy-egy lakás értékét úgy, hogy ezt az ösz- szeget kellett volna a Kincs­tári Vagyonkezelő Szerve­zet részére átutalni. A leen­dő tulajdonosok tíz százalék előleg megfizetése után hoz­zájuthatnak a lakásokhoz, a többi pénzt húsz-huszonöt éves részletre kapnák, há­romszázalékos kamat megfi­zetésével. Amennyiben va­laki készpénzben fizet, úgy negyven százalék kedvez­ményt kap. Táborfalva önrkományza- ta megapta a bonyolítás jo­gát azzal, hogy lakásszövet­kezetet létrehozva elvégzi a szükséges felújítást. Már első pillanatban lát­szott, hogy ezek a lakások rossz állapotban 'vannak, s ezt később a szekértői véle­mények is igazolták. Az ár­ajánlatok szerint -■ (melyek 1992-ben készültek) hat­százezer forintba került vol­na a felújítás. Eltűntek a jelentkezők Időközben az önkormány­zat meghirdette a lehetősé­get, és volt is bőven jelent­kező. Nem kevesebb, mint százhatvanheten pályázták meg a száznyolc lakást. A várhatóan nagy költségek azonban kedvét szegték az ajánlkozóknak, akiknek többsége a környékben élő munkásfiatal. Azután egy időre zárol­ták is az értékesítést, és ami­kor újra lehetővé tették azt, már alig tizen jelentkez­tek. A Kincstári Vagyonkeze­lő Szervezet a kezdeti négy- százezerről előbb három- százezer forintra, majd két­százezerre csökkentette az alapárat, ám időközben a felújítási költségek emel­kedtek. Az ilyen helyzetre szokták mondani, hogy ku­tya kergeti a farkát... Miben látja mégis a tele­pülés polgármestere a ki­utat? Véleménye szerint, ha a felújításra is igénybe le­hetne venni valamilyen munkáltatói vagy egyéb hi­telt, akkor biztos, hogy újra lenne érdeklődés. Ám Tá­borfalván mindeddig nem tolongtak a munkáltatók... Nemrég azonban a Di­rect-Line Magyar—Német Kereskedelmi és Szolgálta­tó Kft. kezdett élénken ér­deklődni a kihasználatlanul álló laktanyaépület iránt. Már négyszer jártak a kft. vezetői Táborfalván, ugyan­is egy különleges acélter­mékgyártó üzem számára keresnek telephelyet. Az egykori laktanyaépület meg­felelőnek tűnik a számukra. A szakemberek szerint a technológia nem káros a kömyzetre, és a zajszint sem haladja meg az ipari kömyzetre jellemző, szoká­sos értékeket. Fordulópont­nak tekinthető, hogy július 15-én szándéknyilatkozatot küldtek a gyártelepítéssel kapcsolatban a táborfalvai polgármesteri hivatalba. A további tárgyalásokra pedig szeptemberben kerül majd sor. Kedvező lehetőségek A tervek szerint több lép­csőben olyan üzemet akar­nak telepíteni, melyben hat­száz ember számára van munkalehetőség. Nyilvánva­ló, hogy egy ilyen létesít­mény az egész település fel­lendülését szolgálná. A to­vábbi kilátás pedig az, hogy egy gyár környzetében szük­ség van a szakemberek elhe­lyezésére szolgáló épületek­re is. így jöhet számításba a felújítást illetően egy muka- helyi kölcsön vagy más tá­mogatás. Szeptemberben már minderről többet lehet tudni. Addig marad a vára­kozás és a remény, hogy mégis otthon lesz a kísértet- lakásokból. (gál) Vendégként Katalóniában Nem kellett szégyenkezni Áprilisban, amikor Cegléden járt — a wKj// Kardos Pál pedagó- gus-énekkar meghí­vására — a katalán Coral Növés Veus kórus, Mácz István polgármester fogad­ta a dalosokat. Az itteni szereplés és látogatás vé­gén, az együttes egyik tag­ja, Zsidro Barlioli Balcell újságíró meginvitálta a vá­ros első emberét, hogy júli­usban ő is kísérje majd el a ceglédi énekeseket Kata- lóniába. A pedagógus-énekkar si­keres vendégszereplésről tért haza a napokban (erről beszámolunk lapunkban). Mácz István látogatása kapcsán leszögezte, a saját költségén utazott, s a kata­lánok vendégszeretetét él­vezte, akár az énekkar tag­jai. A polgármester el­mondta, elbűvölte, hogy fé­lelmetes hasonlóságot lá­tott a két nemzet történel­mében. Spanyolországon belül a katalán nép a füg­getlenségéért harcolt több évszázadon keresztül — akárcsak mi magyarok. A katalán nemzet a Franco- diktatúra alatt ápolta saját nyelvét, amelyet megtiltot­tak, hogy használjon. Va­jon a magyar nép nem vall- ja-e azt a csodálatos mon­dást, miszerint: nyelvében él a nemzet? Montserrat ezeréves zarándokhelyén a hegyi kolostorban őrzik a katalánok régi iratait, akár­csak nálunk Pannonhal­mán a magyarság ősdoku­mentumait. A kinti székes- egyház homlokzatára ez van kiírva: Katalónia vagy keresztény, vagy a léte megszűnik. Ez az ottani emberek éltetője. Ahogy első királyunk, Szent Ist­ván is a kereszténységet — mint a népet fenntartó eszme- és hitrendszert — tartotta fontosnak. A polgármester nagy szerencséjének érezte, hogy bejuthatott a palotá­ba, ahol a parlament elnö­ke, Toaquin Hiccy i Basse- goda tájékoztatta a munká­jukról. A százötvenhárom képviselő rendkívül fegyel­mezett. Szigorúan tilos egymásra még csak gyanú­sítást sejtető célzást is mondani. Mindenféle atro­citás, gorombaság, durva hangnem száműzve van az ottani parlamentből. Végezetül Mácz István akként vélekedett, igaz, hogy kint több évtizedes Franco-diktatúra dúlt — mégiscsak spanyol volt; és nem a határokon túlra vit­ték a vagyont, a dollárt. Az anyagi jólét érzékelhe­tő. Ám a magyar polgár- mesternek nem kellett szé­gyenkeznie, a vendéglátó Capellades város és Ceg­léd kulturális és művészeti élete azonos színvonalúak. S örülhet a településünk, hogy olyan énekkara van, amely meghódította a kata­lán publikumot. F. F. Pató Pál utódai? A riporter napi portyái időn­ként fáradtságot okoznak. Jól­esik az út után egy kis kitérő. Kedvenc helyem többek kö­zött a Váccal szemközt fekvő Pokolsziget is, ahol két komp­járat között elidőzök olykor egy-egy órát, s nagyokat baran­golok a nyárfás ligetben. Vala­miféle kíváncsiság mindig oda­visz a szigeti sportpálya lelátó­ja közelébe is. Mi mindent le­hetne itt csinálni, ha lenne pén­zem vállalkozásra? — kérdem magamtól. Mint ahogy történt is itt már sok minden a koráb­bi évtizedek alatt, a váciak ked­venc pihenőhelyén. A múlt év ősze óta viszont nem jártam ott. Most a gazdát­lanság képe fogadott. Megpró­báltam egy faházat kibérelni két hétre a sok üres közül, amíg lakatlan, de jóakaróim szóltak: Még, ha lehetne se kérjek ilyet, hisz beáznak már, penész és piszok lepi a falakat. Hallom, hogy járhatnék a Dunakanyar elnéptelenedett üdülőinek néma folyosóin. Áll­nak ilyenek Zebegényben is, új gazdára várva, de gondozat­lanul. A házak furcsa tulajdon­sága, hogy lelkűk van. Ha nincs lakójuk mállanak a fa­lak, korhadnak a szerkezetek, s persze, csökken az értékük, a nemzeti érték. Pedig ma en­nek gyarapításáért dolgozik az egész ország. Valami vonzott a napok­ban a fóti tóhoz is. A parton horgászok lógatják a botot, haragosan zöldell a sás, sátor­helyet kínál a pázsit. Megló­dult megint a fantázia, hogy miféle sátortáboros, hangula­tos baráti találkozókat lehet­ne itt rendezni. Köztudott az is: sokszor nem is a hely szép­sége, hanem a neki való prog­ram, az élmény, az emlék mi­att tér vissza évről évre egy- egy társaság. De ide, sajnos, nem térhet vissza. Vajon a régi nyavalyák közül az ér­dektelenséget vonszoljuk ma­gunkkal tovább? Két éve még tógazda foga­dott. Büszkén mutogatta a modem fürdőket, mellékhe­lyiségeket, a nyitott étkezőte­raszt. Most senki sem szólt hozzám, kutya sem ugatott rám a szétvert csempék tör­melékei között, leszerelt mos­dók előtt, s mikor a nagyra nőtt gazt gázoltam. Van ugyan a horgászegyesületnek vezetősége, halőre, az önkor­mányzatnak tulajdonjoga, a területén kocsma és büfé, de igazi gazda nincs. Az önkor­mányzat koncesszióba akarja adni a strandot és létesítmé­nyeit. No de milyen állapot­ban? Nem törvényszerű, hogy a régi gazdák gondatlanul vár­janak az újra. Kovács T. István Kirándulók a templomban Az építés alatt álló ócsai román kori templomban restauráto­rok állítják helyre a lemállott mészkődíszeket és a hiányzó osz­lopdarabokat. A már kijavított kupolát és az oldalhajókat az érdeklődők megnézhetik. Örömteli, hogy nagyon sok fiatal jón Ocsára megnézni az 1200-as évekből fennmaradt templomot. Hazánkban négy román kori templom van — kettő Pest me­gyében, Zsámbékon és Ócsán Vimola Károly felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom