Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
$ j PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. AUGUSZTUS 11., SZERDA 5 Háborítatlan környezetben, olcsón üdülni Nyár a Kemence völgyében Az idei szárazság miatt még a Kemence-patak vize is elapadt. Néma kövek hevernek a kráterré vált mederben, pedig azok máskor igen-igen beszédesek szoktak lenni, miközben a fölöttük átcsapó friss vizet fodrozzák. Ez a romantika vonzza már évek óta a csendet, a madárdalt, a tiszta levegőt kedvelő nyaralókat Kemence község határába, a patak partjára épült faházas táborba. Nem a luxust, csupán a kempingtábor kényelmét nyújták ezek a négy- és hatágyas bungalók. Lehet a táborban főzni, zuhanyozni, más, közeli helyeken viszonylag olcsón étkezni. A Kőrózsa panzió zuhanyozós szobáiban hatszáz forintért lakhat meg huszonnégy óráig a vendég, de ezért a pénzért napi háromszori étkezés is jár neki. Azonkívül, hogy reggelente nagy sétákat tehet a harmatos füvű réteken, elbolyonghat a százados tölgyek sűrűjében, a délelőtti forróság kezdetével a hegyi strand hűs vizébe is belemenekülhet. Zene az erdőben Járom az erdei betonút szürke sávját. Jobboldalt teljesen használható állapotban keskeny gazdasági vasút vonala kanyarog. Gondolom, kedvelnék a gyerekek, ha akármilyen motoros járművet alakítanának át valakik, s vonatot formázva közlekedne itt. Például a falu pár kilométerre lévő autóbusz-állomásáról hozná a vendégeket. Most azonban használaton kívül került a kisvasút, nem szállít rajta fát az erdőgazdaság sem. Azt mondják, drága dolog az ilyesmi. Utat tévesztve egyre beljebb kerülök az erdőbe. Rám szakad a csend, csak az ágak neszeznek. Vadon termő szedret szemelgetek az út két oldaláról. Közben rájövök: ez az út a Vilati üdülőjéhez vezet. Én meg a Bence panziót akartam még szemrevételezni. A Bencében egyébként szintén hatszáz a szállásdíj, csak a szolgáltatás kevesebb, mint a Kőrózsában. Visszatérőben ez utóbbi előtt menetelő lánycsapattal találkozom. Elöl hatalmas rádiómagnetofonból szól a zene, ütemet diktál a tamburmajor. Jankovszki Zoltánná kiskunfélegyházi matematikatestnevelő tanár csapata ez. A félegyházi majorettek próbálnak, mivel másnap a fúvósokkal együtt felvonulnak Kemence utcáin, ahol ők szórakoztatják a helybelieket és üdülő vendégeiket, majd este a hegyi strand mellett szólal meg a térzene. Ihle tőforr ás A nyolcvanas években közös költségen építette fel Kiskunfélegyháza és Kemence tanácsa a Bence panziót, s az alföldi város itt üdültet- te gyermekeit. Azóta a két önkormányzat bérlőnek adta ki az épületet. Feltehető: a bérleti díjból is költenek arra, hogy a mai nehéz időkben is visszatérhessenek kedvenc nyaralóhelyükre a félegyházi fiatalok. Ifjúsági fúvószenekaruk ötletesen kötötte össze a kellemest a hasznossal, ami modellként is szolgálhat mások számára. Alkalmazható a módszer az idén, vagy akár jövőre is, ha rövid hozzá az idei nyár. Jankovszki Ferenc karnagy úr véleménye szerint az a jó nyaralás, amikor azonos érdeklődési körűek, nagyjából hasonló életkorú- ak meghatározott céllal érkező társasága tölti együtt az időt. Nekik, mint mondja: Kemence az ihletőforrásuk. Szinte itt kovácsolódott ösz- sze az együttesük, ahol hét év óta töltik együtt a nyarat, s készülnek szerepléseikre. — A Börzsöny Magyarország legvadregényesehh világa — mondja. — Mi már minden zeget-zugot ismerünk a máig romlatlan vidéken, ahol nagy túrákat rendezünk. Erdő, amerre a szem ellát, csodálatosan tiszta a levegő, az emberrel megtörténhet, hogy reggeli sétáján szarvascsordával találkozik. A beszélgetést egy jurta formájú pavilonsátorban kezdjük, bokrok hűs árnyékában folytatjuk. A sátorváros szélén a sífelvonó pályához tartozó épületben rendezték be a konyhát, ahol a fiatalokkal nyaraló szülők főzik az ebédet. Ők szerzik be azt, amire szükség van. így aztán a sátorozással, étkezéssel együtt ki lehet jönni személyenként napi 300 forintból. Igaz, hogy a sokféle különköltség miatt pályázatokra is szükséges jelentkezni, s nem árt a város támogatása, de azért az együttes is sokat nyújt. Rangjával, színvonalával öregbíti ma már Félegyháza hírnevét. Győzelmi induló Beszélgetés közben Jankovszki tanár úr egyszer csak az órájára néz. — Kezdhetjük a próbát — közli, s perceken belül megtelik a nagy zenekari sátor. Recsegnek a trombiták, mély, tompa hangok jelzik, hogy már a dobos is elfoglalta a helyét. Ti-ti-tá koppantá- sokkal ad jelet magáról a szi- lofon, aztán lendül a karmesteri kéz, felhangzik a Csillagok háborúja című filmből ismert győzelmi induló. Alakul a sajátos jellegű falusi turizmus, népesedik a kemencei völgy. Csak arra kell vigyázni, hogy megmaradjon a mostani varázsa, nehogy ez a hely is túlnépesedjen. Kovács T. István Eljött a dicséret ideje Elég szokatlan dolgot művelek most: dicsérni fogom a szolgáltatókat. Róluk legtöbbször akkor írunk csak, ha becsaptak bennünket vagy udvariatlanok velünk. No, én most egészen mást tapasztaltam. Nagyon rosszul kezdődött a napom. Már eló'zó' este éreztem, hiányzik a pihenés, hiszen idejét sem tudom, mikor voltam igazi szabadságon. S mivel tudtam, másnap igencsak korán kell kelnem, gondosan felhúztam az órát és ideje korén le is feküdtem. Hiába minden, elaludtam. Szerencsére sikerült fognom egy taxit, melynek vezetője azonnal meglátta rajtam az idegességet. Megkérdezte: mikorra kell odaérnem, majd megnyugtatott, ott leszünk. Nem is tudom, hogy milyen útvonalon száguldoztunk át a városon, de szinte egy lámpánál sem kellett megállnunk és egy dugóba se keveredtünk. A megadott időben a kért helyen voltam. Számlafizetéskor derült ki, hogy kevés a pénz nálam, hibádzott vagy négyszáz forintnyi. Kétségbeesve kotorásztam, hátha akad valahol egy kis dugi- pénz. Hiába. Vártam a szemrehányásokat, s helyette egy mosolygós arc tekintett rám: nem baj, csak siessen, el ne késsen! — mondta a taxisofőr. Déltájban HÉV-vel indultam vissza a szerkesztőségbe, már teljesen elfelejtve a reggeli esetet. Békésen üldögéltem a szinte elviselhetetlen hőségben, mígnem megpillantottam a szerelvény mellett álló kalauzt. Vége volt a nyugalmamnak. Lázasan keresgéltem a pénztárcámban, de aprópénzem sem volt kétforint- nyinál több, az is tíz- és húszfilléresekben. Hamarosan jött a kalauz, akinél a városhatárig szóló kiegészítőjegyet meg kellett volna váltanom. Kétségbeesve kezdtem magyarázni, hogy milyen helyzetbe kerültem, és hogy nem vagyok blic- elő, meg hogy holnap kifizetem... Olyasmi történt, amire aztán végképpen nem számítottam. A kalauznő elmosolyodott, és azt mondta: Hagyja csak, ilyesmi mindenkivel előfordul! Nem csoda, ha úgy éreztem, rosszul induló napom igencsak jóra fordult, s még a fáradtságomat is elfeledtem. Árpási Mária Sose hull le a vörös csillag? m r>. . m. $ ■ Fotónk nem a rendszerváltozás előtt vagy a rendszerváltozás idején készült. Nem az ötvenes, netán a nyolcvanas években, hanem tegnap. A nyitott kapuk fölött ma is ott díszeleg az ötágú szimbólum, felső ágával mutatván az utat a végtelenbe — azaz a semmibe —, mint akárhány esztendővel ezelőtt. A fotón egyéb jelképeket is felfedezhet a figyelmes olvasó. Például a telt kobakú hidroglóbuszt, amit magyarul, köznapi nyelven egyszerűen vízfejnek tituláltunk. Sajna, ez utóbbi ma sem hiánycikk — természetesen a szó átvitt értelmében — átalakuló társadalmunkban. Mindemellett reménykedünk, hogy ez a múltidéző kapubejáró csak merő véletlenségből maradhatott fenn napjainkig. Hancsovszki János felvétele Fekete vizsgáztatás hétezer forintért Aki öreg kocsit vásárol: jól bevásárol Dabasi ismerősöm, rosszallásának adva hangot, kommentálta egy nemrég megjelent írásomat, melyben a megye gépjárműparkjának műszaki állapotáról azt írtam: enyhén szólva is aggasztó, a gépkocsik harminc százaléka nem alkalmas a közlekedésre. — A valóságban ennél jóval több — mondta az illető. Lehet. A megállapítás nem a sajátom, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság illetékesétől származik, aki nyilatkozatában nem tért ki részletesen a kérdés elemzésére. Azt viszont magam is tapasztaltam, hogy a dabasi térségben valóban sok a lestrapált gépjármű. A leépülések oka összetett, de első helyen az elöregedés szerepel. Ezt — ideig-óráig — jó szervizháttérrel át lehelne) hidalni, bár esetenként a szolgáltatásért elszámolt munkabér és az alkatrész ára nincs arányban a megjavított jármű értékével. A dabasi térség egyik — ha nem a legjobb — járműjavító szervize az Ujhartyán- ban működő Coop Service Kft. Ez vonatkozik a tizenhat fős személyzet szakmai felkészültségére, a korszerű műszerháttérre, valamint a csere- alkatrész-ellátásra. És ami szintén lényeges, viszonylag olcsón dolgoznak. — Hogy mi az olcsó, az nézőpont kérdése — véli Heimler Tibor, a kft. igazgatója. — Egy pesti szervizhez képest olcsóbbak vagyunk, viszont a vidék fizetőképessége tudvalevőleg alacsonyabb, mint a városé. Sokan eljönnek, elvégeztetik a vizsgáztatás előtti tesztelést, aztán hallva a felkészítés költségét, szó nélkül távoznak. Otthon, kellő szaktudás nélkül megbüty- - kölik a kocsit, ami az esetek többségében valóban nem alkalmas a közúti közlekedésre, mint ahogy a 40-50 ezer forintos javítást sem éri meg. Az ilyen roncsok csak bontásra alkalmasak. A hartyáni szervizben 380-400 kis és nagy javítást végeznek havonta, s tíz-tizen- két kocsit vizsgáztatnak naponta, beleértve a zöldkártyás tesztelést is. A vizsgáztatásra tavaly kaptak jogosítványt, miután beszerezték a szükséges műszereket, és három szerelő képesítést nyert erre a nagy felelősséggel járó munkára. — Ha már a felelősségnél tartunk, hogyan és honnan szerzik meg a vizsgáztatást azok, akiknek a kocsija már küllemre sem felel meg az elvárásoknak? — Nálunk biztosan nem! Egy részük vizsgáztatás nélkül fut, mások kerülő úton jutnak hozzá a bizonylathoz. Háttérinformációink szerint van néhány olyan egyén, akik anélkül, hogy látnák a kocsit, hétezer forintért beragasztják a forgalmi engedélybe az alkalmassági szelvényt. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a nálunk alkalmatlannak talált, illetve vizsgáztatás nélkül távozott járművek néhány nap elteltével ugyanolyan állapotban, de már „levizsgáztatva” futnak... — Nem kellene az ilyen eseteket jelenteni a rendőrségen? — A feltevés nem bizonyítható, másrészt nem a mi feladatunk az ügyeskedők kiszűrése. Előbb-utóbb mindenki lebukik. Az is, aki az engedélyt kiadja, és az is, aki él az „olcsó” lehetőséggel. Képzelje el, milyen nehéz kimagyarázni, ha egy pár nappal előbb vizsgáztatott kocsi balesetet okoz, s a vizsgálat során kiderül, hogy tíz éve nem cseréltek rajta fékcsövet. — A keleti kocsik mindjobban kiöregednek, viszont a nyugatról behozott használt autók zöme sem fiatal. Ezeket is önök vizsgáztatják? — A használt kocsik szigorúbb elbírálás alapján kapnak forgalmi engedélyt. Ezeket — a mi körzetünkben — első lépésben a Pest Megyei Közlekedési Felügyelőség ceglédi kirendeltsége vizsgálja át, s csak azután küldik hozzánk, ha ők úgy találják, hogy alkalmas a közúti forgalomra. Mi elvégezzük az általuk előírt javítást, majd a vizsgáztatást, és kibocsátjuk a rendszámtáblát. — Mi a sorsa egy alkalmatlannak minősített Opelnek? — Eladják bontásra. Aki kétszáz márka értékben vásárol Opelt egy zürichi roncstelepen, annak számolnia kell azzal, hogy Magyarországon is ugyanaz a sors vár az olcsón megszerzett kocsira, mint Svájcban. — Mennyire felkészültek a nyugati kocsik javítására? — Gyakorlatilag minden típus javítását vállaljuk, s az Opel, BMW, Volkswagen, FIAT autókhoz és az európai Fordokhoz van alkatrészünk is. Persze nem minden, viszont két héten belül bármit beszerzünk. A japán kocsik alkatrészeivel már több a gond, s az áruk is jóval borsosabb. — Mint szakember, mit tanácsol a karbantartásra az autótulajdonosoknak és azoknak, akik a közeljövőben akarnak autót vásárolni? — A javítást ne halogassák, az esedékes vizsgáztatást időben végeztessék el. Egy súlyos kimenetelű balesetnél a bíróság sokkal szigorúbban ítéli meg a felelősséget, ha a kocsi nincs levizsgáztatva. Tíz évnél idősebb kocsi megvásárlásánál gondoljanak a közmondásra: olcsó húsnak híg a leve. Az ilyen kocsit csak nagy körültekintéssel, szakértő bevonásával szabad megvenni. Használt nyugati kocsiknál — ha lehet — kerüljék a japán márkákat, mert nehéz hozzájuk alkatrészt szerezni. Matula Gy. Oszkár
