Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. AUGUSZTUS 11.. SZERDA baufttaxss Érd, Velencei u. 29. Nyitva: H-P: 8-18-ig Szó: 8-13-ig bau/flaxs Építéshez - szépítéshez GYAKORNOK u GÉPÍRÓ U. VELENCE 1 u bauítlax Kerti bútorok szezonvégi kiárusítása, egyes termékeinkre 30% kedvezményt adunk. Amíg a készlet tart! ■r jjt n' .llii&ai v-* Asztali ventillátor kb. 27 cm 0 - 37 Watt Gömb fali fámpa 3.790,-Ft 399-Ft Diszperziós festék, fehér 10 kg 899,- Ft „Preimiere” ventillátor 105 0 6.790-Ft Fali lámpa Alko betonkeverő' 120 liter Hütó'táska 24 literes Tapéták, 599-Ft 33,500,- Ft 2.490,- Ft 299,- Ft-tót It ö Szerszámok Elektromos Szerelvények cikkek baufflaxx Csempék Faáruk Festékek, lakkok. Tapéták Kerti cikkek favédő anyagok Csináld magad, a bauMax is megsegít! Nyelvőrségben Élőek és halóak Amitől mindig rettegtem, idén, május elején bekövetkezett. Lehet, hogy már előbb is, de én csak most érzékeltem: legnagyobb hallgatottságé műsorszórónk adásában. De kezdjük az elején. Csokonai, aki pedig tudott valamelyest magyarul, ezt írta, csaknem kétszáz éve Lilla. Érzékeny dalok három könyvben című „poétái román”-ja, vagyis „szerelmi regénye” élőbeszédében nagy vetélytár- sa, költőtársa, Himfy, azaz Kisfaludy Sándor költeményeiről: „Himfy Múzsájának képzelődései nagyok, mint a teremtés; érzései hol melegek, mint a nyári nap, hol égetők és erőszakosok, mint a felháborodott Aetna; találmányi egyenlők, tarkák, kifogyhatatlanok.” Vagyis: „égetők, egyenlők.” Ma ezt, sajnos, többnyire így mondanák: égetőek, egyenlőek. Az úgynevezett ható igékből képzett -ó, -ő végű melléknévi igenevek állítmányi (érthetők) és határozói (érthetőn) használatában régóta hibáztatja a nyelvművelő irodalom a -kötőhangot. Hiába. Egy márciusi műsorban, természettudományi előadásban hallhattunk a mikrobákról, „amelyek szabad szemmel nem láthatóak." így pedig a láthatók is megtette volna. Április 5-én ezt hallhattuk egy tudományos fejtegetésben: „a nyu- lak megtalálhatóak a föld minden részén”. Persze van azért örvendetes ellenpélda is; öt nap múlva ugyanitt ezt hallhattuk „elkerülhetők lennének a nehézségek” — vagyis nem elkerülhetőek! Ugyanezen a napon — igaz, nyelvészkolléga — ezt mondotta néhány nyelvi jelenségről, hogy ezek „hallhatók, kutathatók" — s nem azt, hogy hallhatóak, kutathatóak. Mindez nemcsak a ható igékből képzett igenevekkel fordul elő, hanem az -ó, -ő végű melléknevekkel is. „Legyünk méltóak hozzájuk” — mondotta egy előadó, holott a „legyünk méltók” egy hajszállal sem lett volna rosz- szabb — hosszabb sem; éppen rövidebb. Annak idején festegettem az ördögöt a falra: még megéljük, hogy a lakások kiadha- tóak lesznek — sőt: a lakók a lakásokban, amelyek kiadha- tóak, lakóiakká válnak. S amitől tartottam, be is következett. Május első hetében egy grúziai beszámoló szerkesztőjétől hallhattuk a rádióban: „a mingrél(i)ek ugyan grúzok, de mások, mint a máshol élőek". Ez már több, mint bocsánatos bűn; de akadt folytatása, folytatója is; július végén hallhattuk a bécsi tudósítótól, miszerint „a szállodában felfedezett képek a 40-es évekből valóak". Remélhetőleg csak nyelvbotlás, „baki” volt. Sajnos azért következhetett be, mert derűre- borúra mindenki -óakozik, -őekezik a rádióban. Mik várhatók még, mik remélhetők? Hogy a terpeszkedő várhatóak, remélhetőek visszaszorul, s mind ritkábban lesznek hallhatók a bosszantón, bántón megnyújtott, megtoldott alakok. Búcsúzzunk reménykedőn: ne legyünk borúlátóak, sokkal inkább derűlátók! a Sz. F.
