Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
PEST MEGYE1 HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. AUGUSZTUS 11., SZERDA Zsil-völgyi bányászsztrájk Bukarest beleegyezik? Moszkva ellenzi az erő alkalmazását A NATO már cselekvőképes Román sajtójelentések szerint a kormány elvi beleegyezését adta ahhoz a bérrendezési tervhez, amelyet Miron Cosma, a Zsil-völgyi bányászok szakszervezeti vezetője jutatott el Bukarestbe. A „fekete sereg” vezetője nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni részleteket, tartva a sajtó rosszindulatú torzításaitól. Annyi azonban világos, hogy az új megoldás szerint egyenlő szintre hoznák a föld alatti és külszíni fejtéseken dolgozó munkáskategóriák béreit, függetlenül attól, hogy meTőkés László püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tiszteletbeli elnöke a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény Romániának való újbóli odaítélése tárgyában nyílt levéllel fordult az Egyesült Államok kongresszusához, a szenátus és a képviselőház tagjaihoz. Tőkés László nyílt levelében jelzi, hogy az RMDSZ, annak tudatában, hogy Románia kormányzata még távolról sem tett eleget a kereskedelmi kedvezményt le- hetségesítő követelményeknek, de tekintettel az ország elszegényedett. nélkülöző lyik Zsil-völgyi részlegnél dolgoznak. Hétfő reggel óta — háromnapos megszakítás, ki- kapcsolódás és ünneplés után — mérsékelt lelkesedéssel folytatódik a romániai bányászsztrájk, amelyhez ma reggeltől a mozdonyvezetők is csatlakozhatnak. A nyilatkozatpárbaj és a levelezés a kormány és a szakszervezet között immár kiegészültek a minisztériumok közötti illetékességi vitákkal, a különböző helyi szakszervezetek „partizá- nakcióival”. népének szenvedéseire és — ezen belül — a nemzeti kisebbségek tarthatatlan állapotára, megfelelő garanciák és ellenőrzés mellett a kedvezmény megadása mellett foglalt állást. Áz RMDSZ tiszteletbeli elnöke azt a meggyőződését tolmácsolja, hogy az erősödő szélsőnacionalista befolyás, a kommunista visszarendeződés és a tovább ható keleti (szovjet) irányultságú politikai tendenciák ellensúlyozását hatékonyan szolgálhatja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény Romániának való odaítélése. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánA boszniai béke ügyében közvetítők elhalasztották a tegnap reggelre meghirdetett tárgyalásokat, mert a boszniai szerbek még mindig nem vonultak ki a Szarajevót ővező egyik stratégiai fontosságú magaslatról, az Igman-hegy- ről. A hírt az ENSZ szóvivője közölte Genfben. A szóvivő kiemelte, hogy a katonai jelentések szerint a szerb erők a Bjelasnica-magas- latról kivonultak. Úgy véljük, hogy a szerbek megkezdték a visszavonulást az Igman-hegy- ről is, de nem olyan gyorsan távoznak, mint kellene. ja, hogy az ügy pozitív elbírálása nemcsak a „legnagyobb kedvezményt”, hanem a „legnagyobb követelményt” is kell hogy jelentse Romániával szemben, ami vállalt kötelezettségeinek a betartását illeti. — A legnagyobb kereskedelmi kedvezménnyel kapcsolatos amerikai—román szerződés fontos garanciája lehetne az emberi és kisebbségi jogok romániai tiszteletben tartásának, amennyiben pontosan meghatározná, számon kérné és ellenőrizné azokat —hangsúlyozza végül Tőkés László nyílt levele. Az AFP jelentése szerint a társelnökök felkérték Radovan Karadzic boszniai szerb vezetőt, hogy lépjen kapcsolatba az Igman-hegyet elfoglalva tartó embereivel és vegye rá őket a magaslat mielőbbi elhagyására. Warren Christopher amerikai külügyminiszter elégedetten nyugtázta, hogy a 16 NATO-tagország nagykövetei elfogadták a Szarajevó körüli szerb állások esetleges bombázását előirányzó hadműveleti tervet. E hétfői döntéssel az Atlanti Szövetség immár rendelkezik minFidel Castro kubai elnök szerint a szigetország kész javítani kapcsolatait az Egyesült Államokkal, s ennek keretében a veterán kommunista vezető nem zárkózott el egy Bili Clintonnal való találkozótól sem. A kubai—amerikai csúcstalálkozó kérdésében a labda a Fehér Ház térfelén van, s Washingtontól függ, sor kerülhet-e a tárgyalásokra. Ezt a bolíviai elnök beiktatására La Pazba érkezett Fidel Castro jelentette ki, külön méltatva, hogy Clinton hivatalba lépésével kedvező változások törden szükséges eszközzel, hogy erőt alkalmazzon a szerbekkel szemben, ha azok nem hagynak föl „tűrhetetlen magatartásukkal” — jelentette ki Washingtonban Christopher. Oroszország ellenzi, hogy az erő alkalmazására helyezzék a hangsúlyt a jugoszláviai válság megoldása során. Moszkva a délszláv válság politikai eszközökkel történő mielőbbi rendezésének a híve. Ezt Andrej Kozirev közölte az amerikai és jugoszláv vezetőkkel folytatott telefon- beszélgetése során. téntek a washingtoni politikában. Castro bolíviai látogatása végén tartott sajtóértekezletén úgy fogalmazott, hogy Kuba érdekelt a kapcsolatok rendezésében az Egyesült Államokkal, de követeli a gazdasági blokád feloldását. Mindenesetre nincsenek illúzióink e kérdéssel összefüggésben — mondta Castro. A kubai vezető — aki különben első ízben járt Bolíviában — La Pazból tegnap Cartagenába érkezett. Kétnapos kolumbiai magánlátogatása során találkozik César Gaviria államfővel is. A nagyvilág hírei A Kínai Kommunista Párt további centralizálását szorgalmazta hétfőn Pekingben Hu Csin-tao, a Politikai Bizottság Állandó Bizottságának tagja, hangsúlyozva, hogy „erősíteni kell a vezető szerveket” a párt „összetartása és hadrafoghatósága” érdekében. Humanitárius segítséget nyújtott a Csád területén állomásozó francia katonai egység a legutóbbi összecsapás sérültjeinek mentésében. A francia erők azonban semmiképpen sem avatkoznak be a belső harcokba, közölte a Quai d'Orsay szóvivője. Szabadon engedték négy francia túszukat a törökországi kurd szakadárok. A turistákat július 24-én rabolták el Délkelet- Törökországban. ^ Tranzitállomásnak használják Lengyelországot, a Németországba illegális úton bejutni szándékozó, főként délkelet-európai (bolgár és román), valamint ázsiai és afrikai menekültek. Az embercsempészek 500- tól 2000 dollárig terjedő összeget kérnek a „ vízumért”. Tőkés László levele a kongresszushoz A kedvezmény követelménye Castro találkozna Clintonnal A Fehér Háznál a labda VÉLEMÉNY Lehet, hogy Ábrahám Dezső, a Dunasat Alapítvány kuratóriumának elnöke nem a legszerencsésebb időpontban rendezte meg a határokon túli magyar lapok találkozóját. Augusztus első és második hete a szabadságok, a távollétek ideje. Uborkaszezon. Mindez azonban nem menti a távol maradókat, a magyar politikusokat, a hazai újságírókat. Ábrahám Dezső tette rendkívüli, az esemény — minden mellőztetés ellenére — a magyar história lapjaira íródott. A nagy omlás, Trianon óta nem voltak együtt a Kárpát-medence különböző államaiba utalt magyar írástudók. És most összehívták őket, az anyaország fővárosába, Budapestre. Több mint hatvan határon túli magyar lap szerkesztői, munkatársai érkeztek meg a Budai Park Színpad előtti térre, csíkszeredaiak, kassaiak, ungváriak, lendvaiak, sepsiszentgyörgyiek, szabadkaiak, dévaiak, pozsonyiak, napi-, heti-, havilapok készítői, az anyanyelv robotosai, megalázottak, a megnyomorítottak, az újra és újra jogfosztottak, a kisebbségi létbe szorítottak életben tartói. Az általános magyar sajtótörténet legtöbbet vállaló és legkevesebb elismerést kapó hősei. Ha egy nemzet odáig jut, hogy hőseire sem kíváncsi, akkor utolsó mentsvárait, végvárait adja fel, akkor lélekben már felkészült a kapitulációra. Az ünnepet szombaton és vasárnap a magyar politikai, szellemi élet, a sajtóvilág képviselői befeketítették, megcsúfolták érdektelenségükkel, nemtörődömségükkel. Igaz, régebben, az internacionalista összeborulás évtizedeiben sem voltak sokan, akik felültek a vonatra, motozást, figyelést, büntetést vállalva — gyógyszereket, könyveket, reménységet átmenekítve Clemenceau úr határain A szégyen —, eljártak megpányvázott testvéreinkhez. Néhány esztendeje azonban hirtelen oly nagy tolongás támadt az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági, a kárpátaljai magyarok leikéhez, rokonszenvéhez vezető úton. hogy a szerényebbek már- már hátraszorultak a tülekedésben. És most, ezen a hétvégen minő csend, s minő üresség! Véltem, miniszterek lesznek ott, a Park Színpad előtt, államtitkárok, pártelnökök, frakcióvezetők, főszerkesztők, írók, művészek. Hiszen olyan esemény ez, amely ember- és szóközeibe hozhat bennünket, még az ellenfeleket, haragosokat is. De nem. Erdélyi cimboráim, felvidéki, kárpátaljai barátaim megdöbbenésére elmaradt a hivatalos, politikai megnyitó. Entz Géza, bár a meghívókban kinyomtatták a nevét, nem jött el. Nem jött el a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke! Kora délután, míg a tájékoztatási fórumra érkező Sep- sey Tamás meg nem jelent, egyetlen politikust láttam újságíró vendégeink között: Szokai Imrét. A szégyent már nem fokozhatta, ám beteljesítette a hazai sajtó tüntető távolléte. A televíziótól eljött a TV Híradó és A Hét forgatócsoportja; az Egyenleg sehol. A Magyar Rádiótól nem láttam senkit. (A Pest Megyei Hírlap munkatársai is ott voltak — a szerk.) Ábrahám Deezső csüggedten mondogatta: „Hatszáz- húsz magyarországi szerkesztőségnek küldtem meghívót a rendezvényre. Akit utolértem, telefonon is meghívtam. Négy hazai szerkesztőség képviseltette magát.” Beszéltünk itt két-három esztendőn át nemzeti sajtóról, sorskérdéseinket vállaló újságokról. Az újságszombatja írókat, szerkesztőket, akik komolyan vették e sajtó megteremtését, kiszorították, megtizedelték, nem egyet közülük útszélre vetettek. Nem egyet azok közül, akik akkor jártak a határon túli magyarokhoz —1 nem hivatalos kiküldetésben —, amikor azért az internacionalizmus szellemében szerkesztett pártlapokban, címkézés, megbélyegzés járt, pályákat derékba törve, egzisztenciákat veszélyeztetve. Négy szerkesztőség a magyarság történelmi találkozóján... Itt tartunk. Más lapra tartozik, hogy a négy közül az egyik a Nép- szabadság szerkesztősége volt. Főszerkesztője, három munkatársa vonult fel. Ott voltak, tudósítottak. Tudósításukból — mily véletlen —, kimaradt annak említése, hogy a Magyar Újságírók Közössége, hétszáz újságíró nevében a MÚK elnöke is köszöntötte a vendéget, Benedek Elek, Kós Károly, Fábry Zoltán példáját hozván fel példaként. A Népszabadság tudósításában hosszan idézett a MÚ- OSZ főtitkára köszöntőjéből, neki ajándékozván, az ő szájába adván a MÚK elnökének Benedek Elekről szóló szavait. Dehát ők — ott voltak. Négyen. (Kosa Csaba) (E véleményhez kapcsolódó írásunk a 3. oldalon olvasható.)
