Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-10 / 185. szám
i PEST MEGYEl HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. AUGUSZTUS 10.. KEDD 13 Péceli história A péceli temetőben behan- tolták a sírt, rákerült egy-két kis koszorú és egy fejfa, amire ez volt felírva: „Hősi halált halt vitéz Pozsonyi Ottó tüzér zászlós, élt 25 évet. Nyugodjon Békében!” Eldördültek a puskák és végső búcsút vettünk a bátor és fiatal zászlóstól, aki csak 25 évet élhetett. De mi is történt Pécel határában 1944. december tizedikén? Tüzelőállásban voltunk: vitéz Pozsonyi Ottó zászlós úr és négy katonája. Megpróbáltuk védeni azt az egyetlen utat, ami Pécelt és a frontvonalat kötötte össze, kegyetlen hidegben és hóban. 1944. december kilencedikén 16 órakor foglaltuk el ezt a jól kiépített lövészárkot. Vacsorára sütöttünk burgonyát, volt hozzá sózott szalonna. Tüzet raktunk a lövészárokban, egy rossz, nagyméretű edényben, ami a kályhát helyettesítette. Tizedikén felváltva álltunk őrséget, és a zászlós úr sokat mesélt a szüleiről, a menyasszonyáról, az életéről. Katolikus vallású férfi volt. Reggelire kaptunk főtt kolbászt, friss kenyeret és forró teát. A szemben lévő dombon csend volt, nem hallottunk lövéseket. Tíz órakor a zászlós felvette a köpenyét, nyakába akasztotta német géppisztolyát, a látcsövét, kilépett a lövészárok szélére és széttekintett. Egy nagy lövést és robbanást hallottunk. Kijöttünk, s láttuk, hogy a zászlós úr lefelé gurul a hóban, s mindenütt vémyomok vannak. Ahogy mentünk lefelé, az oroszok erősen tüzeltek ránk. A zászlós urat egy csipkebokor tövében halva találtuk, a hasa teljesen nyitott volt. Másnap temettük el a fiatal bátor katonát. 49 éve nyugszik a péceli temetőben. Pohl Ferenc Budapest Kereszt a falon Az elmúlt hetekben nagy örömmel néztem azokat a képeket, amelyeken látható, hogy a szerkesztőség a vendégeit olyan szobában fogadta, ahol kereszt lóg a falon. Én református vagyok, de a nyakláncomon én is hordok egy kis ezüst keresztet, amely csiksomlyói búcsúban lett véve. Tudok olyan református gyülekezetről ahol, az imateremben szintén kint van a kereszt, hiszen tudjuk mindnyájan mit jelent: a szerete- tet és a békét. Ezért rendkívül elcsodálkoztam, hogy valakiknek ez olyan mértékben bánthatja a szemét, hogy felháborodott levelet ír a szerkesztőségbe. Nyilván azt szeretné, ha lekerülne a kereszt a falról. Az önök napilapján kívül más napilapot nem ovasok. Elszoktam a többi újságtól, hiszen naponta sértenek meg magyarságomban, emberségemben, keresztény érzéseimben. Gondolom, az ilyen újságszerkesztőségek falán nincs kereszt. Gondolom, hogy a köztársasági címer is csak olyan formában, ahogy tavaly májusában a „művész páros” megrajzolta, vagyis a halálfej a két önkielégítő ördög között. Lehetséges, hogy a felháborodott levélírónak ez tetszene, hiszen ez alig európai. Sőt mint a köztársasági elnök közölte velünk, tudatlankákkal: ez „művészet”. Még egyszer köszönöm a jó és színvonalas újságjukat. Sok-sok erőt és kitartást kívánok munkájukhoz, ebben a mai sokszor érthetetlen világban. Zsombori Ilona Pécel Rákosi igen, Horthy nem? Július 29-én délután r * hallottam a rádió híradásában, hogy a ^ munkáspárt elnöke Thürmer Gyula kifogásolja a kormány egyes tagjainak részvételét Horthy Miklós és felesége kenderesi temetésén. Az elnök szerint ez újabb kiadást jelent az államnak. Ez nem felel meg a valóságnak, mert a volt kormányzó unokája Horthy István és édesanyja rendezik a költségeket. A II. világháború után a nünbergi bíróság nem nyilvánította Horthy Miklóst háborús bűnösnek. Lehettek hibái, politikai tévedései, ennek megállapítása a történészek feladata, de a családnak joga van a hamvakat a kenderesi sírboltban eltemettetni: Mi idősek, akik már éltünk a Horthy-korszakban, tudjuk azt, hogy nem akkor volt AVH, nem hurcoltak el ezreket ártatlanul, nem zavarták el a parasztságot a földjeikről és tiszteletben tartották a magántulajdont. Most én kérdezem meg Önt, Thürmer Úr, mivel érdemelte ki Rákosi Mátyás, akit igazán nem nevezhetünk ártatlan báránynak, hogy hamvait hazaszállították az akkori Szovjetúnió- ból és Budapesten temették el? Az ő temetési költségeit vajon ki fedezte? Szegény magyar föld, hä beszélni tudna, vajon mit mondana? Kárteszi Istvánná Cegléd Szívük fölött bántó üresség Amiről az alábbiak- jJL; ban szólni szeretnék, '§1?'} anna*c ..szőrmentén” sportvonatkozása is van, azonban lényegileg egy szomorú, mi több, fájdalmas tendenciára világít rá! Minden sportszerető magyar polgár Sheffieldre tekint e napokban, hiszen remek úszóink, vízipólósaink révén reményteljes érdekeltjei vagyunk az idei úszó Európa -bajnokságnak. Nos, versenyzőink a várakozásoknak eddig megfeleltek, már több aranyéremmel gazdagították sportéletünket. Amikor azonban eredmény- hirdetésre kerül a sor, bajnokaink színpompás melegítőcsodákban feszítenek a dobogón, de szívük fölött bántó üresség tátong. Gyönyörű, szent koronás nemzeti címerünk nem ékesíti mezüket! Tudom, hogy ezek a „forma- tervezett” szabadidőruhák világhíres sportszermárkacé- gek műhelyeiből kerülnek ki, de ugyan ki tilthatná meg, hogy a címerünk is felkerüljön rá, különösen, ha az erre illetékes vezetőknek ilyen igénye lenne... Ez talán egy apróság csupán — és lehet, hogy a nemzeti érzésekre allergiás kozmopolita fülek számára „magyarkodásnak” tűnik sérelmes óhajom. De az ilyen kis dolgok az építőkövei a nép- ben-nemzetben való, felelős gondolkodásnak. Arról már ne is essék különösebb szó, hogy himnuszunkat indulóütemre játszották a rendezők, s egy esetben az olasz lobogót húzták fel a mi versenyzőnk tiszteletére. Hogy olyan a hírünk a világban, amilyen — arról egy kicsit magunk is tehetünk! Brezovich Károly Vác HISTÓRIA Vlagyimir Bronyevszkij magyarországi úti emlékei 1810-böl Magyarországon • csaknem minden faluban más anyanyelvű emberek laknak. Cinkotán szlavjá- nul beszélnek, Bagón magyarul, egy helységben, gyalog fél órányira innen, zsidóul. Ennek magyarázta az, hogy a földesurak csoportosan veszik a parasztokat. Ugyanez ok miatt a nyelvjárások közötti különbség ugyanazon anyanyelvűek között olyan nagy, hogy egyik falu magyarja nem érti meg a másik falu magyarját. A „bailif’-ek, s Stuhlrichterek (megkülönböztetésül a falusi bíráktól, kis bárdot viselnek), német nyelven beszélnek és magyar nyelven írnak. A zsidó faluról elég megjegyezni annyit, nogy a mellette lévő kicsi, szennyes, iszapos mocsárban nemcsak béka, hanem igen ízletes húsú hal is tenyészik, mégpedig olyan bőségben, hogy a lakosság egyszerűen kosárral „halászik”. A zsidók bőr- kikészítéssel foglalakoznak. Ma bal lábbal keltem fel — ahogyan azt mondani szokás; kocsim három helyen is eltört, lovasküldöncöm több, fontos holmimat Pesten felejtett, érte küldeni pedig ugyancsak körülményes volna, lévén az már jó mesz- sze innen. Egyik baj a másik után! Hogy gyorsabban megfeledkezzem mindeme kellemetlenségekről, leültem és papírra vetettem e sorokat. Ám elnézését kérem az olvasónak, ha netán untatnám velük. Lehetetlen rendesen leírni azt, ami rendetlenül történik. Bagón, amikor az oszlop korán reggel útnak eredt, hogy elkerüljem a nyomasztó meleget, ebéd után öt óráig helyben maradtam. és ezt az időt, az itteni nemesurak példáját követve, alvással és evéssel töltöttem. Kál háromszáz udvarból álló község, egyenes utcán épült. A tóból eredő, kis folyócska dúslakodik halakban; a matrózok fogtak egy jókora halat, hasonlót a harcsához; sok a ponty és a csuka is. A lakosság szegény; szennyes, kívül szőrös subájukkal, kibontott, ápolatlan hajukkal inkább cigányokra hasonlítanak, mintsem magyarokra. Hol vannak vajon a magyarok, kérdezed bizonyára, akikről nem tudom, miért, mindenki úgy tudja, hogy a legtisztább, tetőtől talpig díszbe öltözött és felfegyverzett nemzet? Sok utazó úgy írja le őket, hogy a parasztok csákóval, szablyá- val vagy karddal felékesítve szántanak, vetnek, aratnak. Ez azonban annyi, mint bolhát elefántnak nézni. A magyarok... De mint katonák, gyorsan elsajátítják a katonai ismereteket. íme, a szokványos paraszti öltözék: törökös szabású nadrág, mely alul szoknyaformán kiszélesedik, gallér nélküli ing, úgyhogy a nyak és a mell mindig fedetlen; a lábbeli kapca, melyet lábukra tekernek; a sapka báránybőrből készül. Ünnepnapon sárgarézzel kivert csizmát — olykor sarkantyúsat — viselnek; hajukat fölös bőséggel mázolják be disznózsírral. Hajviseletük kerekre nyírt, olykor repdeső fonatokkal, melyeket a homlokon csattal fognak össze. A szokásos, kicifrázott félsubát és dolmányt télen-nyáron vállra vetve viselik. A kíváncsiak épülésére rajzot mellékelek, mely a magyar nemesurat és jobbágyot ábrázolja, nemzeti viseletben. Kardot csakis nemesember hordhat. Az asszonyok valamivel csi- nosabban öltözködnek a férfiaknál; szolgálatkészek, munkakedvelők és jóindula- túak; mind a házi, mind a mezei munka jórészt az ő vállukra nehezedik. Rövid szoknya, bő ujjú ing a szokásos nyári öltözetük; a férjezettek főkötőt viselnek, a lányok hajfürtjei fedetlenek. Kevés jól megtermett, magas parasztot láttam, kivéve a szláv eredetűeket. Egyébként, nemzetiségi különbség nélkül, egész Magyarörszá- gon azonos a paraszti .viselet. A magyarok általában csendes, hallgatag, alázatos emberek. De ha sértés éri őket, tekintetük nyers és kemény, és ilyenkor fékezhetet- lenek... Nagylelkűek és valóban határtalanul bátrak; nem di- csekedők, mivel nem ismerik saját képességeiket. De még nem feledték el, hogy azoktól a hősöktől származnak, akik a keresztény Európát védelmezték védőbástyaként a nagyszámú török seregek ellen. Ahelyett, hogy lustálkodtam volna Kál faluban, ahol menetrendünk szerint néhány pihenőnapot töltöttünk, meglátogattam Eger városát, mely mindössze harminc versztnyire esik ettől a falutól. (...) Eger a püspök birtoka, aki az esztergomi érsek után — az érsek prímás és királyi kancellár egyszemélyben — az első helyet foglalja el, és a papi testület elnökének számít. Körülbelül kétszázezer rubelnek megfelő évi jövedelemmel rendelkezik. Háború idején két ezredet vagy zászlóaljat tartozik kiállítani, mindegyikben ezer harcossal. Böjti ebéd után — minthogy ma péntek van és a városban senki sem merészeli megsérteni a püspök húsfogyasztási tilalmát — elindultam megszemlélni a várost. A szétrombolt vár romjaival kezdtem. Eger sokáig ellenállt a törököknek, akik miután az ostromban igen sok harcosuk elveszett, végül mégiscsak elfoglalták a várat. Ez után csaknem ellenállás nélkül nyomultak előre, egészen Bécsig. A romok elárulják, hogy valaha kazamaták voltak itt és külső erődítések, melyek azokban az időkben, különösen a törökök szemében, csaknem bevehetetlennek számítottak. József császár nem akarta a főpapság és a nemesség kezén hagyni az erősséget, megparancsolta tehát a vár lerombolását. A mostani püspök elődje a lebontott építőanyagból építette fel a gyönyörű papneveldét és köveztetett ki néhány utcát. Csak egyetlen bástyát — melyet már a muzulmánok építettek — hagytak épségben. A szeminárium gyönyörű épülete négymillió rubelbe került. ízléses díszítéssel, nyugodt, rendeltetéséhez illő stílusban épült. A konferenciaterem és a könyvtárterem egészen nagyszerű. Az elsőnek mennyezetképe az tridenti zsinatot ábrázolja, ahol az egyik püspök —- valószínűleg az egri — hatalmas kézzel mennyköveket szór eretnek iratokra; a második allegorikus módon ábrázolja a tudományt és a kilenc múzsát. A gyönyörű festmények nyugodtan hasonlíthatók a legjobb itáliai művészek alkotásaihoz. Mint nekem mondták, egy Bécsben tanult magyar művész alkotásai. Az asztronómiai műszerek, melyeket az obszervatóriumban láttam, nagy összegekbe kerültek. A természettudományos múzeum is meglehetősen gazdag; kár, hogy a gyönyörű madárgyűjteményt erősen kikezdték már a molyok. (Folytatjuk) Mária Terézia Gödöllőn Augusztus iO-e Gödöllő történetének nevezetes napja: 1751-ben ezen a napon látogatta meg Mária Terézia kedvelt emberét, gróf Grassalkovich. Antalt gödöllői birtokán. A kastély még nem állt teljes pompájában, mindenesetre a magyarországi barokk építészet egyik legbecsesebb emléke már akkor is méltó hely volt az urolkodónő fogadására. Grassalkovich — a többi főárhoz hasonlóan — igyekezett pompában felülmúlni riválisait a királyi látogatás során, sőt, a bécsi udvart is felül akarta múlni. Nem is eredménytelenül, tegyük hozzá. Grassalkovich Kerepesig 70 000 lámpást helyeztetett el, azok fénye világította az utat a Budáról érkező Mária Teréziának és kíséretének. Kerepes határáig mentek eléjük a gróf lovasai és csatlakoztak a díszes menethez. A fényes ünnepségek másnap kezdődtek. Igaz, volt olyan program, amely nem nyerte meg a királynő tetszését. A gróf állatviadalt is rendeztetett, medvéket, bivalyokat, farkasokat öltöztetett be. Az összeeresztett állatok küzdelmét a királynő meg se nézte: közönségesnek és durvának találta. Annál jobban megnyerte tetszését a díszebéd. Egy feljegyzés szerint 7000 fő vett részt rajta. Mária Teréziát nemesek szolgálták ki „nagy tisztelettel és örömmel”— olvasható Marczali Henrik könyvében. A gödöllői látogatáshoz kapcsolódik az „augusztusi kánikulában szánkázás’híres története is. A gróf sóval hintette fel a besnyői templomig vezető mintegy 3 km-es utat, azon szánkáztatta végig a királynőt, aki — hogy az illúzió teljes legyen — vastag bundában „didergctt” nagy vidáman. . Pogány György
