Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-07 / 156. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM Ára Telemagazinnal: 19,50 forint 1993. JÚLIUS 7., SZERDA és anyanyelv Isteni dolog az igehirdetés — szokta mondogatni szépemlékezetű édesapám a mindennapi újságolvasás summázataként. Bár rácsodálkoztunk a bölcsesség eme sarkigazságára, gyermeki ésszel jószerint föl sem fogtuk, mennyi igazság rejtezik benne, minő holdudvara van e tömör elvonatkoztatásnak. Mert hiszen mi más lenne a szerepe az anyanyelv szépségében megfü- rösztött igazmondásnak, mint az igehirdetés? A betűvetők — írók, újságírók — minősítése, már akkor úgy tűnt, hogy az olvasó feladata: az igét hallgató, és az azt továbbgondoló templomjáróké. Mert hiszen mi más lenne az újdonságokkal tele újság, a böcsületes tájékoztatással és vitával tele hírlap, ha nem magának a gondviselésnek az építménye? Egyik író—olvasó találkozón hallottam (igaz, Erdélyben), miszerint az újság (igaz, a kisebbségi sorsban élők lapjáról volt szó) szószék a konyha asztalánál. Igen, szószék az utca porában, szószék a metrón, szószék a munkapadnál Ne feledjük, kisebbségbe szorulhat — ha már nem szorult — idehaza, Magyarországon is a tisztes magyar újságírás. A hírlapra mint szent építményre való hivatkozás tehát érvényben van e szűk hazában, Pest megyében is éppen úgy, mint az anyanyelvország bármelyik zeg-zugában. Pár éve anyanyelvországom kellős közepében „hirdetem az igét’! És egyre nagyobb kétségek közepette. Ami nem elsősorban a hivatást, inkább a mögötte bújkáló „igeragozót”minősíti A másik oldalt. Azokat, akik a romos országgal együtt reánk szakad szokásokat akarják — lapjukban, persze — szentté avatni bebalzsamozni becsületes olvasókat megtévesztő szómá- giával A magyar újságírás utcáit, templomközeit ellepte a szenny. A málló, rozoga szokásrend kövei mireánk is hullhatnak. Napok óta, miután Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal jutalmaztatott a Pest Megyei Hírlap újságírócsapata, áradrmk szerkesztőségünkhöz a meleg hangú levelek, jókívánságok, de érkeznek kődarabok is. Hihetetlen, hiszen templomjárók vagyunk, a szó köznapi értelmében is, miért nevez egyik „Olvasó” fasiszta pribékeknek minket. Vajon melyik szennylaptól kölcsönözte a megbélyegző jelzőt, vajon kinek a „templomába” helyesebben székházóba jár gyónni az a Nagyérdemű. Bedobott kődarabok szennyezik templomainkat. Ám legyen. Csak a tisztaság, az igazmondás lelke meg ne sérüljön. Isteni dolog, mégis az, az igehirdetés! Bágyoni Szabó István Megállapodás Nagykőrösön A református egyházé lett az Arany János Gimnázium Nagy jelentőségei kultúrpolitikai megállapodás született Nagykőrösön. A városi önkormányzat az 1991. évi XXXII. törvény értelmében egyezségre jutott a nagykőrösi református egyházközségekkel, hogy a patinás Arany János Gimnázium épületét a város átadja az egyháznak és az iskolát a jövőben az egyház működteti. Mint dr. Karay Kornélia jegyző lapunkat tájékoztatta: a megállapodás július 1-től lépett életbe és nemcsak a gimnázium, hanem a fiú- és leánykollégium épülete is az egyház tulajdonába került. Mindez azt jelenti, hogy az egyház az önkormányzattól az intézményi feladatokat is átvette, ám azt állami feladat ellátásaként továbbra is biztosítja. Az épületek teljes berendezéssel és felszereléssel kerültek átadásra. Fogorvosi rendelő nyílt Sződön Helyben történhet az orvoslás A pénteki avatóünnepség után hétfőn megkezdődött a bajok orvoslása Szód új fogorvosi rendelőjében. Ennek megépítése és berendezése Sándor István polgármester szerint kis túlzással történelmi eseménynek is mondható a község életében. — Sződön mindmáig nem volt állandó ügyelet, ezért nekünk helybélieknek a szomszédos Sződligetre vagy Vácra kellett elmenni vizsgálatra, akár egy foghúzásért, tömésért is. Mostantól viszont megspórolhatjuk az utazást, mivel minden hétköznapon (hétfőn, szerdán és pénteken délután, kedden és csütörtökön pedig délelőtt) itt lesz a fogorvosunk. Dr. Hevér Zoltán tizenhét pályázó közül kapta meg az állást. Kívülről tetszetős és barátságos, belül pedig korszerű berendezésekkel ellátott épületben kezdhette meg a rendelést. — A helybéliek már ismernek, mert korábban Sződlige- ten praktizáltam és az ottani rendelésekre eljövök egyhar- mada sződi volt. Mostantól majd ide jöhetnek, ha valami panaszuk van — mondta. (r. z.) „És maguk mit csináltak azalatt?” Felszentelték a lakiteleki népfőiskolát „Iskolát alapítani annyi, mint győzni” — hangsúlyozta Le- zsák Sándor azon a tegnapi, lakiteleki ünnepségen, amelyen a helyi népfőiskolát föiszentelték. A Magyar Demokrata Fómm ügyvezető elnöke szólt arról, hogy igaz, idegen katona ma már nincs hazánk területén, de — tette föl a kérdést — vajon győztünk-e? Vajon le tudtuk-e győzni gyöngeségünket, gyávaságunkat, megalkuvásunkat?... Mindezek fölött csak akkor tudunk győzedelmeskedni, ha erőt adó iskolákat, szellemi műhelyeket teremtünk. A Lakiteleki Népfőiskola létrejöttét a Postabankon kívül számos önkéntes vállalkozó segítette, mindazok, akik számára az emlegetett győzelem fontos. Ily módon Lakitelken kifejezetten korszerűnek mondható iskolaközpont jött létre egy majdani majorban, ahol eddig is már százhúszan sajátították el alapfokon a számítógépek kezelésének tudományát, ahol beindították a szociálisgondozó-kép- zést, ahol gazdatanfolyamok és vállalkozókat képző stúdiumok vannak és lettek ott, ahol a helyi, s nemcsak helyi újságíró-találkozók központja alakulhat ki, ahol egyszerre nyolcvan ember megszállhat, kiknek már ma is kondicionálóterem áll rendelkezésükre, de rövidesen már teniszpályájuk és úszómedencéjük is lesz, ahol pillanatnyilag már három kollégium van, nevezetesen a Kölcsey, a Vörösmarty és a Széchenyi nevét viselő. Az ősz folyamán a London-stúdióval karöltve a Lakiteleki Népfőiskola intenzív angol nyelvtanfolyamot indít. Mindez jelzi: Lakiteleken olyan szellemi műhely jött létre, mely példaértékű lehet nemcsak idehaza, hanem azokban az országokban is, amelyek a szocializmus diktatúrája után a közelmúltban kezdtek feltápász- kodni. A Lakiteleki Népfőiskola felszentelését követően nyílt meg az a kiállítás, amely az emigrációba kényszerült magyarság ez ideig folytatott tevékenységét mutatja be. A bejáratnál ezt olvashatjuk, a kiállítás arra a kérdésre kíván válaszolni, melyet az utca embere így szokott föltenni: „És maguk mit csináltak azalatt"? Nos, mint a kiállításon kiderül, az emigrációs magyarság az elmúlt évtizedeket korántsem tétlenségben töltötte. A Lakiteleki Népfőiskola fölszentelését Bagi Ferenc lakiteleki plébános, Hegedűs Lóránt a dunamelléki református egyházkerület püspöke, Kozma Imre plébános, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője és Szabó Tamás lakiteleki református lelkész végezte. Kozma Imre atya így kezdte beszédét: „Az utóbbi időben többen fölvetik, vajon iskolák, hidak, új épületek felavatásánál mit keresnek a papok”? Az igazságtalanul fölvetett kérdésre így adta meg a választ: „Benneteket, lelkeket, embereket”, s ilyenek most Lakiteleken több százan összejöttek, mindazok, akik Lezsák Sándor szavaival élve a jövő évtizedeket mint győztesek szeretnék megélni! V. A. Ülésezett az Országgyűlés Rendezzék a III/III-asok ügyét! A gödöllői leánykar vendégei Koncert határok nélkül Szél Péter és Varga Zoltán kiléptek az MDF képviselőcsoportjából, és munkájukat független képviselőként kívánják folytatni — jelentette be napirend előtt Szabad György házelnök az Országgyűlés tegnapi plenáris ülésén. Ezt követően Fodor Gábor (Fidesz) az emberi jogi bizottság elnökeként tájékoztatta a Tisztelt Házat: a Nyilvánosság Klub eljuttatta hozzá azt a felhívását, amelyben az aláírók (63 414-en) tiltakoztak az ellen a törvényjavaslat ellen, amely' négy országgyűlési képviselő indítványára korlátozni kívánja az egyházak szabad szerveződését, mivel csak a legalább száz éve Magyarországon működő, illetve tízezer tagot igazolni tudó egyházakat ismémé el. Salamon László (MDF) a törvényjavaslat egyik előter- jesztőjeként ezt követően ügyrendi kérdésként kifogásolta azt, hogy Fodor Gábor napirend előtti felszólalásában — véleménye szerint — a törvényjavaslat érdemi részeire is kitért, holott a Tisztelt Ház nem tűzte napirendjére a jogszabály-módosítást, s így az előterjesztőknek nincs módjuk álláspontjuk megvédésére. Az Országgyűlés a jelenlévő képviselők többségének támogatásával adott szót a további felszólalóknak. Zétényi Zsolt (MDF) arra emlékeztette képviselőtársait, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése az elmúlt héten ellenszavazat nélkül — a magyar küldöttség tagjainak tartózkodása mellett — megszavazta Szlovákia teljes jogú tagságát. (Folytatás a 3. oldalon) Francia szó hangzott hétfőn este a gödöllői művelődési központ színháztermében. A városi leánykar vendégeként Gödöllőre érkezett francia zenekar próbált a színpadon, nyolc órakor kezdődő koncertjére készülve. Danku István, a városi leánykar karnagya és Lakatos Ildikó, a szervezőtitkára bemutattak Yolande Leblan asszonynak, az Északkelet-Franciaor- szágban, Metz városa közelében található Talange nevű kisváros — ahonnét a zenészek érkeztek — konzervatóriuma igazgatójának, ő egyben a zenekar vezetője is. Leblan asszony elmondta, úgy indult kapcsolatuk a magyarokkal, hogy az iskolában, ahová a kislánya járt, a franciatanár feltette a kérdést: ki levelezne olyan magyar lánnyal, aki franciául tanul? A kislánya, Catherine jelentkezett, s először levelező- partnerét látták vendégül, majd általa ismeretségbe kerültek a gödöllői leánykarral, melynek tagjai tavaly szeptemberben jártak náluk — most viszonozzák a látogatásukat. Iskolájuk neve: Conservatoire Municipal de Musique et de Danse Georges Brassens. Önkormányzati iskola, a századunkban élt francia zenészről, zeneszerzőről, Georges Brassens-ről nevezték el, s nem csupán zenét, de táncot és színjátszást is tanítanak benne. Nincs korhatár a tanítványaik számára, akár idős korban is jelentkezhetnek intézményükbe. Körzeti iskolaként működnek, mostani, mintegy négyszáz hallgatójuk a környékről verbuválódott. Alapképzést nyújtanak, tizenegy év képzés után adnak minősítést, mellyel hallgatójuk továbbléphet a Metzben működő területi központi konzervatóriumba, s azt is elvégezve helyezkedhet el zenei pályán. (Folytatás a 7. oldalon) Gémesi György Gödöllő város polgármestere fogadta hétfőn este a francia Talange város konzervatóriumának diák-zenekarát. A félszáz diák és kísérőik a vendéglátók tavalyi látogatását viszonozzák Vimola Károly felvétele
