Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-07 / 156. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 7., SZERDA Közép-Európa a tét! Amerika nem akarja provokálni Oroszországot A Newsweek megállapítása szerint Szentségtelen a horvát—szerb szövetség Ami még akár csak néhány hónappal ez­előtt is, mint afféle szentségtelen szövet­ség, teljesen elképzelhetetlen lett volna, mára valóság: az évtizedeken át követke­zetesen ellenkező táborba kerülő szerbek és horvátok egymást segítik a közös ellen­séggel, a mohamedánokkal szemben — ál­lapítja meg a Newsweek legfrissebb szá­ma. Az amerikai hetilap július 12-i keltezé­sű, Európában azonban már a héten utcá­ra kerülő száma közölt fényképes riportot a boszniai harcok, s különösen a szerb— horvát együttműködés állásáról. „Mindannyian együtt vagyunk” — idéz a lap szerbeket, megemlítve, hogy ez utób­biak immár büszkén vállalják: „Még tan­kokat is adunk a horvátoknak”. De példa­ként utal a cikk olyan esetekre is, mint amikor Travnik kapitulált a mohamedá­nok előtt, és a szerbek segítették a horvá­tok evakuálását; vagy amikor szerbek hor­vát katonákat fogadtak be kórházaikba. Mindezt csak megtetézte Mate Bobannak, a boszniai horvát, és Radovan Karadzic- nak, a boszniai szerb „köztársaság” veze­tőjének két héttel ezelőtti titkos „csúcsta­lálkozója” Montenegróban. A cikk szerzője szerint egyáltalán nem csoda, hogy erre a kooperációra pont ak­kor került sor, amikor Belgrád és Zágráb közös javaslatban szorgalmazza Bosznia feldarabolását. Aminek végső következ­ménye egy „Nagyobb Szerbia” és „Na­gyobb Horvátország” — s a kettő közé szorítva egy mohamedán enklávé lenne. Tüntetés Jelcin ellen Közép-Európa, vagy ahogy a tegnapi Süddeutsche Zeitung rövid kommentárjában írta: „köztes Európa”, nem akar len­ni sem ütköző övezet, sem cor­don sanitaire, ám ezen túlmenő­en „a Varsói Szerződés bilin­cseinek lehullása” óta folyik az érintett államokban a vita arról, hogy a térség biztonságát mi­ként lehetne garantálni. A mün­cheni újság megállapította: ,Az atomhatalom Ukrajná­tól származott az a gondolat, hogy alapítsák meg a NATO B-t (a NATO keleti változatát Oroszország kizárásával — a tud.). Lengyelország elnöke, Lech Walesa a történelmi pilla­nat töredékrészéig vonzónak ta­lálta az elképzelést. Az ötlet ha­lott, de az eredeti NATO is tá­voli még az új jelentkezők szá­mára. Ez sokáig így is marad, mivel Clinton elnök nem akar új kötelezettségeket vállalni Eu­rópában, ezen kívül nem akarja provokálni Oroszországot az­zal, hogy a NATO-területet ki­terjeszti a Bug folyóig. Ugyan­akkor nem teljesen alaptalanok a semmilyen szövetséghez nem tartozók érvei: veszélyez­tetve érzik magukat a keleti szomszédoknál esetleg bekövet­kező társadalmi és nemzeti rob­banások, továbbá a menekült­áradat miatt. Ez ellen azonban a NATO nem segít. Mindez eu­rópai feladat, amelyet legin­kább az Európai Közösség és a Nyugat-európai Unió keretei között lehetne megoldani, az EK és a NYEU főnökeinek azonban nincs jó hírük keleten.” A müncheni lap kommentár­jában Theo Waigelnek, a bajor Keresztényszociális Unió elnö­kének a közelmúltban elhang­zott megállapításaira reagált. Waigel a Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával, Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával kötött társulási szerződéseket politikai jelzés­nek nevezte ezen országoknak a jövendő európai unióba való bevonására nézve. Waigel sze­rint ugyanakkor német érdek, ha elsődlegesen a visegrádi or­szágok biztonsági problémái­val foglalkoznak. A CSU-el- nök, szövetségi pénzügyminisz­ter a társult NYÉU-tagságtól ki­indulva négy lépcsőben képzeli el az érdekeltek „elvezetését a NATO-hoz, esetleges felvételü­ket a NATO-ba”. Nem bíznak Clintonban A japánok 70 százaléka nem bí­zik Bili Clinton amerikai elnök­ben, 85 százalékuknak pedig meggyőződése, hogy az Egye­sült Államok alaptalanul okolja Japánt saját gazdasági bajaiért. Az erről szóló felmérést teg­nap, a Hetek csúcstalálkozóján résztvevő Clinton Tokióba ér­kezésével egy időben tették közzé a japán fővárosban. Az orosz nacionalisták ked­den bejelentették: a „Hetek” országainak moszkvai nagy- követségei előtti tüntetéssel kívánnak tiltakozni amiatt, hogy Jelcin orosz elnök is jelen lesz ezen országok to­kiói csúcstalálkozóján. Az AFP jelentése szerint az Egység nevű konzervatív parlamenti tömörülés szóvi­vője kedden közölte, hogy a hét iparilag legfejlettebb ál­lam szerdán kezdődő három­napos tanácskozásának mindegyik napjára tervez­nek tüntetést. Ä nacionalis­ták azzal vádolják Jelcint, hogy kiárusítja országát a Nyugatnak és tiltakoznak amiatt, hogy az elnök egy olyan államba utazik, amely területi vitában áll Oroszor­szággal. A nagyvilág hírei * Ukrajna kész megsemmi­síteni atomfegyvereit, eh­hez azonban igényt tart megfelelő politikai és gazda­sági biztosítékokra — jelen­tette ki kedden Vlagyimir Krizsanovszkij, Ukrajna moszkvai nagykövete, ík Németh Miklós is lehetsé­ges jelölt az EBRD elnöki posztjára — ezt első ízben kedden vélte egy brit lap, a The Daily Telegraph, beszá­molva arról, hogy Anne Wibhle svéd pénzügyminisz­ter, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kormányzótanácsának elnö­ke megkezdi megbeszéléseit a nemzetközi pénzintézet sze­mélyzetével Londonban. A volt kommunista blokkban raktárakban poro­sodnak a bukott ikonok, ki­véve Budapestet, ahol egy szélfútta dombon, a térség első kommunista vidám­parkjában rehabilitálták a magyar fővárosból kimen­tett 43 szobrot — írta teg­nap a The Daily Telegraph című brit lapban tréfás hang­nemben Philip Sherwell tu­dósító Budapestről. MAGYARORSZÁG Balás képviselő úr és az 6' felelőssége Ellenzékinek is becsületére válnék — Sajátos helyzet állt eló' a Magyar Demokrata Fóru­mon belül azáltal, hogy a képviselőcsoport — mint isme­retes — kizárt hat országgyűlési képviselőt a frakcióból, közöttük három elnökségi tagot. A három elnökségi tag közül Balás Istvánt az etikai bizottság nem zárta ki a Ma­gyar Demokrata Fórumból, amiből az következik, hogy a frakcióból kizárt képviselő változatlanul tagja az MDF országos elnökségének. Nem okoz-e ez konfliktust, illetve nem jelez-e valamiféle ellentétet a képviselőcsoport és a párt között? Olvasóink közül sokakat fog­lalkoztat ez, s az ezzel össze­függő több más kérdés, me­lyekre Bakó Lajos ország- gyűlési képviselőtől, a frak­cióelnökség tagjától kértünk választ. — Ilyen ellentétről egyál­talán nem beszélhetünk — kezdte válaszát Bakó Lajos. — Márcsak azért sem, mert az MDF Országos Választ­mánya a képviselőcsoport­ból kizárt összes képviselő ügyét az etikai bizottság elé utalta. Másfelől a frakcióból történő kizárást a képviselő- csoport elnöksége az orszá­gos elnökséggel teljes össz­hangban kezdeményezte, sőt a döntés először az országos elnökség pünkösd hétfőn le­folytatott ülésén született meg, méghozzá úgy, hogy az elnökség olyan tagja tett javaslatot a konkrét szemé­lyekre, aki nem is képviselő. Ennek nyomán az országos elnökség egyhangúlag fog­lalt állást arról, hogy kik azok, akiknek a távozása az MDF egységének helyreállí­tása szempontjából feltétle­nül szükségesnek látszik. E döntést követő napon, és en­nek ismeretében határozott úgy a frakcióelnökség, hogy kiket fog javasolni a frakció­nak, majd képviselői indít­ványra bővült ezeknek a köre két további személlyel, így végül hat képviselőnek a kizárására került sor a frak­ció titkosan leadott szavaza­taival. Megjegyzem azt is, hogy ezen a frakcióülésen részt vettek az országos el­nökségnek azok a tagjai is, akik nem képviselők. Lezsák Sándor ügyvezető elnök úr is felszólalt, és valamennyi előterjesztett személyre vo­natkozóan támogatta a kizá­rási javaslatot. Ezt követte az Országos Választmány ha­tározata, amely szintén nem tett különbséget a frakcióból kizárt egyes személyek kö­zött. — Az etikai bizottság vi­szont megtette ezt a kü­lönbséget, és nem látott okot Balás István kizárásá­ra... — Valóban így történt, ami azt bizonyítja, hogy az etikai bizottság szuverén mó­don hozza meg döntését, és ebben sem a képviselőcso­port, sem az országos elnök­ség, sem az ügyvezető el­nök, sem a választmány ál­láspontja nem befolyásolja. Azon lehet vitatkozni, hogy helyes volt-e az etikai bizott­ság döntése vagy sem, de egyrészt tiszteletben kell tar­tani ezt a döntést, másrészt pedig a döntés nyomán kiala­kult ellentmondásos helyzet semmiképpen nem a frakció és az MDF ellentétét jelzi. — Mégis mi lehetett az ok a különböző megítélés­ben? — A képviselők, akik há­rom éve nap mint nap folya­matosan együtt dolgoznak, és szinte egymás gondolatait is ismerik, nagy többségben úgy ítélik meg, hogy Balás Istvánt súlyos felelősség ter­heli a képviselőcsoport egy­ségének megbontásáért. Az ő tevékenysége korántsem volt olyan látványos, mint Csutkáé vagy Zacseké, de a frakció bomlasztásában ta­lán még náluk is nagyobb szerepe volt. Ezt ugyanígy látták az MDF vezető politi­kusai, akik természetesen jobban tájékozottak, mint a tagok többsége. Balás István viszont magyarázatot tudott adni a különböző visszás lé­péseire, és valószínűleg en­nek alapján ítélte meg úgy az etikai bizottság, hogy fe- ketén-fehéren nem tudja bi­zonyítani azt, amit a képvise­lőcsoport és az MDF vezetői mindennapos tapasztalataik alapján egyértelműnek tartot­tak. — Mégis, melyek voltak azok az ügyek, amelyekkel Balás István a frakció szá­mára egyértelműen bizo­nyította azt, hogy a vele való együttműködés ma már nem lehetséges? — Több ilyen ügy volt, de voltaképpen nem az ügyek számbavétele, hanem Balás politizálásának irányá­ból következett az ismert döntés. Az a hév és lendület, amivel ő támadta a kor­mányt, annak tagjait, az egész MDF-et, már nem fo­gadható el az egészséges bel­ső kritika hangjaként. Az már tőről metszett ellenzéki­nek is becsületére válnék. Balás István a frakció által kifogásolt tevékenységével az MDF vagy a kormány alapvető célkitűzéseit hitelte- leníti, illetőleg fontos nemze­ti értékeket járat le, eközben méltatlan eszközöket alkal­maz, és az MDF egy-egy ve­zető személyiségét veszi cél­ba. Ilyen volt az az eset, ami­kor listákat állított össze a miniszterelnök környezeté­ről, és ezt az országos gyűlé­sen osztogatta. Később kide­rült, hogy három személynél bizonyítottan hamis adato­kat tartalmazott a lista. Nem hiszem, hogy egy országgyű­lési képviselőtől elfogadha­tó megoldás az, ha ilyenkor egyszerűen bocsánatot kér, mint ahogy a személyek utá­ni szaglászások, listák össze­állítása sem tekinthető egy vezető MDF-es politikushoz méltó módszernek, stílus­nak. De nemcsak a minisz­terelnököt, hanem Für La­jost. az akkori ügyvezető el­nököt, és a honvédelem ügyét is besározta akkor, amikor a tábornoki beosztá­sú közigazgatási államtitkárt hazaárulónak nevezte, és itt sem megoldás a bocsánatké­rés. Az is elítélendő, ha el­lenzéki képviselők próbálják a honvédelem ügyét lejárat­ni, de ha kormánypárti teszi ezt, az végképp elfogadhatat­lan. Miként a privatizáció ügyével és Szabó Tamás sze­mélyével kapcsolatos kitartó támadássorozat is az. A pri­vatizáció a kormány és az MDF egyik legfontosabb fel­adata, az ország felemelkedé­sének az alapja, de önmagá­ban egy rendkívül ellentmon­dásos jelenség. Ennek a hi- teltelenítése és az ezzel fog­lalkozó miniszter személyes támadása nem a normális kormánypárti kritika körébe tartozó kérdés. — Sokan az átlagosnál erősebben működő igazság­érzettel magyarázzák azt a purifikátori buzgalmat, ami listák készítésére, kor­mánytagok támadására in­díthatja a kormánypárti képviselőt. Ez nem lehet el­lentétes az MDF politikájá­val, amelynek lényeges ele­me az igazságtétel ügye. — Balás akciói nem segí­tik, hanem éppenhogy hát­ráltatják az igazságtétel ügyét. Amikor a miniszterel­nök környezetéről összeállí­tott listával robbantott az or­szágos gyűlésen petárdát, maga nyilatkozta, hogy mi­lyen alapon akarunk mi igaz­ságtételt, ha a miniszterel­nökség is tele van volt kom­munistákkal. Mindezt akkor. amikor az MDF igazságtéte- li törekvéseivel szemben amúgy is óriási ellenállás mutatkozik, és ezért tényleg nem sok előrehaladás történt az igazságtétel kérdésében. Ilyenkor felállni és azt mon­dani, hogy hiteltelen az egész törekvés, ez az MDF egyik alapvető politikai cél­jának tisztességét kérdőjele­zi meg, és megvalósítását már-már lehetetleníti. Jel­lemző, hogy a Zétényi-féle második igazságtétel i tör­vényt — amelyet a napok­ban semmisített meg az Al­kotmánybíróság — Balás nem szavazta meg. Holott bi­zonyára tisztában van azzal, hogy az Alkotmánybíróság sok mindent figyelembe vesz egy kérdés elbírálása során, többek között a parla­menti támogatottság mérté­két is, és egy igazságtételi ügyben hátrányosan befolyá­solhatja a döntést, ha a kor­mánypárti képviselők sem szavazzák meg a törvényt. — Balás István mégis úgy nyilatkozott, hogy a frakcióból történt kizárása, ellenére kitart a Magyar Demokrata Fórum mel­lett... — A nyilatkozat őszinte­ségét némileg megkérdőjele­zi az a tény, hogy két nappal az etikai bizottság vizsgálata előtt levélben kérte a felvéte­lét az akkor megalakult Ma­gyar Igazság frakcióba, ami pedig az MDF-tagsággal az alapszabály értelmében nem egyeztethető össze. (d- 8-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom