Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-29 / 175. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 29.. CSÜTÖRTÖK Folytatódnak az izraeli támadások Osztrák EK-csatlakozás Bombák a Az izraeli hadsereg tegnap is folytatta a libanoni gerillák ellen meghirdetett „Elszámoltatás” fedőnevűi akcióját. A légierő gépei tegnap reggel két hullámban is bombázták Hezbollah állásait a Be- kaa-völgy déli részén, Masga- ra térségében. A tengerről őrnaszádok, a szárazföldről pedig a tüzérség lőtte a feltételezett gerillatámaszpontokat Ti- rusz, Nabatije, Masgara körzeteiben. Az izraeli őmaszá- dok a Bejruttól 47 kilométerre délre fekvő Gazije tengerparti falut is lőtték. Libanoni biztonsági források szerint a tegnap reggeli támadásokban öten meghaltak, húsz ember megsebesült Szigorodik a határátlépés? gerillákra és igen jelentősek az anyagi károk. Eközben tegnap reggel újabb rendkívüli ülést kezdett az izraeli kabinet. A tanácskozáson kormányforrások szerint arról lesz szó, hogy kiszélesítsék-e a Hezbollah ellen indított hadműveletek körzetét. Az izraeli vezérkar állítólag kiegészítést készített a hadműveleti tervhez, de ennek részleteiről semmi sem szivárgott ki. A Haarec című izraeli napilap mindenesetre úgy tudja: Rabin miniszterelnök szeretné, ha az egész hadművelet még Warren Christopher amerikai külügyminiszter térségbeli látogatása előtt befejeződne. Ausztria felvétele az Európai Közösségbe — amely Helmut Kohl német kancellár keddi nyilatkozata szerint már 1995-ben lehetséges — Magyarország számára is többféle következménnyel jár majd. így például nem kizárt, hogy Ausztria EK- belépésével jelentősen lelassul a határon a forgalom, mivel a személyek szabad forgalmáról szóló — egyelőre nem jogerős — uniós megállapodás igen alapos vizsgálatokat ír elő az EK külső határain. Erre a közvetlenül az embereket érintő következményre Willibald Pahr volt osztrák külügyminiszter hívta fel a Die Presse tegnapi számában a figyelmet. Pahrt a napokban nevezték ki az Európai Unió jogi és belügyi együttműködést magába foglaló „harmadik oszlopának” osztrák koordinátorává. Pahr szerint egyébként Ausztriának nem okoz majd nehézséget a beilleszkedés jogi és belügyi téren, azonban bizonyos területeken — így elsősorban az utasforgalom terén — figyelembe kell majd venni az ország különleges helyzetét. Az említett megállapodás ugyanis előírja, hogy minden egyes utas okmányaiba be kell tekinteni a határőröknek, sőt, ellenőrizni kell, hogy elegendő pénze van-e az utasnak. Ha tehát a megállapodás úgy valósul meg a gyakorlatban, ahogy a papíron szerepel, a várakozó sor Pahr szerint Soprontól Budapestig fog érni. A koordinátor a megállapodás azon kitételében bízik, amely szerint „különleges körülmények között az ellenőrzés leegyszerűsíthető” és úgy véli, hogy Ausztriában — amely „turistaország, tranzitország, és meglehetősen érzékeny szomszédokkal bír, ez a kivétel lesz a szabály”. Ugyancsak aggasztja a koordinátort a dublini menekült- ügyi egyezmény azon pontja, amely szerint annak az országnak kell lefolytatnia a menedékkérelemmel kapcsolatos eljárást, amelyen át a menekült először lépett az unió területére. E pont érvényesítése az 1200 kilométer hosszú keleti határral bíró Ausztria számára komoly megterhelést jelentene — fejtette ki Willibald Pahr. Albánia Nano tagad Fatos Nano volt albán kormányfő, aki ellen segélypénzek hűtlen kezelése miatt indult vizsgálat, tagadja az ellene felhozott vádakat. Az egykori kommunista azt állítja, hogy alaptalanul vált az amerikai kormány célpontjává. — Biztos vagyok benne, hogy egyetlen dokumentum sincs, ami azt bizonyítaná, hogy visszaéltem a rám ruházott hatalommal — nyilatkozta az AP-nek. Szocialista párti vezetők előtt tartott beszédében pedig azzal vádolta William Ryerson amerikai nagykövetet, hogy összejátszik az albán kormánnyal az ő eltávolítására. Béke, de nem bármi áron Bosznia békét akar, de nem bármi áron: Bosznia eltűnése túlságosan nagy ár lenne — jelentette ki a Kurier című bécsi lap tegnapi számában megjelent interjújában Tatjana Mija- tovic, a boszniai államelnökség tagja. Mijatovic asszony a szerbek és a horvátok javasolta konföderáció, illetve a boszniai vezetés által követelt föderáció között „félúton” lát reményt a megegyezésre. Mijatovic asszony — aki a Boszniáról folyó genfi tárgyalásokon vesz részt — elismerte, hogy eddig a boszniai vezetésen belüli nézeteltérések is akadályozták az előrelépést. Most azonban a közelmúltig egymással szemben álló Alija Izetbe- govics elnök és Fikret Ab- dic közös nevezőre jutott és egy föderáció mellett állt ki. Ha azonban a boszniai vezetés kitart e követelése mellett, akkor a háború folytatódni fog, és Bosznia népét a kipusztulás fenyegeti — mondta. A politikus szerint a megoldás a két javaslat között félúton keresendő, de Bosznia egy minimális követeléséből nem enged: meg kell őrizni az egységes Boszniát és biztosítani kell minden ott élő nép egyenjogúságát. Vérengzés Rómában és Milánóban Mélységes megdöbbenés és elkeseredettség lett úrrá Olaszországon a kedd éjféli milánói és római, szemlátomást összehangolt és a megfélemlítést célzó vérengzés nyomán. Az autókba rejtett pokolgépek öt ember halálát, sokak szenvedését és a firenzei Uffizi-képtár után újabb, pótolhatatlan műkincsek pusztulását eredményezték. Milánóban éjjel negyed tizenkettőkor repült a levegőbe egy robbanóanyaggal megrakott Fiat Unó gépkocsi a város központjában, a Via Pa- lestrón. Járókelők értesítették a hatóságokat, hogy füst száll fel egy parkoló gépkocsiból. A helyszínre siető tűzoltók megállapították, hogy az autó csomagtartójában robbanóanyag van, s a robbanás akkor következett be, amikor megpróbálták lezárni a környéket a járókelők előtt. A detonáció darabokra tépett három tűzoltót, egy rendőrt és egy marokkói bevándorlót. A sebesültek száma 18. A robbanás következtében beomlott a milánói Modem Művészetek Múzeumának egyik fala. Rómában néhány perccel éjfél után történtek a robbantások, ugyancsak a város kiemelt pontjain. A fővárosban a merényletek nem követeltek halálos áldozatot, de mintegy 20 a sebesültek száma. VÉLF,MÉNY A nagyvilág hírei * Újabb támadás érte kedd este a Szarajevóban állomásozó ENSZ békefentartó erőket. Az ENSZ közleménye szerint ezúttal a szarajevói tv-torony közelében állomásozó francia kéksisakosok bázisát érte hét gránáttalálat. A támadás nem okozott személyi sérülést. * Sikeres hadműveletet hajtottak végre a Tádzsikisztánban állomásozó orosz határőregységek és a tádzsik kormánycsapatok az afgán határ mentén az Afganisztánból átszivárgón felkelőcsapatok felszámolására. * Feltehetően maoista gerillák helyeztek pokolgépet abba az autóba, amely kedden robbant Limában, az Egyesült Államok perui nagykövetségének közvetlen közelében. Szintén kedden az elektromos vezetékeket is megrongálták, így Peru nemzeti ünnepének előestéjén sötétbe borult a főváros. A robbanás jelentős kárt okozott a nagykövetség épületében. tk Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megújította a libanoni békefenntartók megbízatását, anélkül, hogy érdemi vitát tartana a dél-libanoni válságról. * Felfüggesztette az orosz- országi pénzreformról a múlt héten hozott központi banki rendeletet az orosz legfelső tanács elnöksége. A parlamenti elnökség határozata értelmében az 1961 és 1992 között forgalomba került bankjegyeket továbbra is fizetőeszközként kell elfogadni. Négy évtized gyötrd utóélete A legnagyobb ellenzéki párt vezetőjéről a közvélemény azt hallja, hogy szülei a gyászos emlékű ÁVH alkalmazásában álltak, nem is akármilyen beosztásban. A vezető előbb tagad: a belügyi aktáknak nincsen nyomuk. Aztán a betegbiztosító irattárából váratlanul előkerülnek a bizonyító erejű tények. A vezető most már nem akar becsületsértési pert indítani, hanem szerényen közli: ezentúl ez ügyben a sajtónak nem nyilatkozik. Ez a sajtó azonban sok mindenről ír: így a liberálisok választás előtti összefogásáról is. Arról, amikor szerényen azt mondják: a legtöbb szavazatot nyerő párt vezetőjét javasolják majd miniszterelnöknek. Kilátásnak nem is rossz: a pár éve még radikális külső máz mögött ott szunnyad a múltat előbb tagadni akaró, majd némaságot fogadó, hataloméhes törekvés. A valaha nagyhangú szabadelvűek némák maradnak kifelé e gondjaikat illetően. Belül azonban folyik az ádáz küzdelem. A magát lejárató, nagyhangú, magyarságról nem nagyon beszélő politikus felfüggeszti a párttagságát. A filozófiát a régi kommunista tanok reformirányzatává operáló másik vezető visszavonul. Sokan — a többi ÁVH-s alkalmazott leszármazottja, vagy a véreskezű politikusé — hátrább helyezkednek. Kérdés, mit érnek el az új taktikával. Elképzelhető, hogy újból megkockáztatják: hangos kommunistaellenességgel próbálnak beférkőzni a választópolgár szívébe. Ám az elmúlt három év törvényhozásában minden eszközt bevetettek, hogy lejárassák a nemzeti és keresztény érzelmű többség szándékait: a szilárd erkölcsi alapon nyugvó nevelést, a múlt rendszer kifosztottja- inak igen mérsékelt kárpótlását, az egyházak maguk építette, nevelési célt szolgáló épületeinek visszajuttatását, vagy a dolgos parasztember újbóli földhözjuttatását. Napjainkban már az 1919-es kommün nemzetvesztő — és Trianonért is nagyban felelős — handabandáját is visszahalljuk: akkor a hírhedt népbiztos nem akart katonát látni (vajon melyik mai hangoskodónak volt áldott emlékű nagybácsija?). Ma azt mondják: úgy mutassunk példát a szomszédoknak (ahol még véres háború is dúl), hogy eresszük szélnek a hadsereget. Jó másfél-két évtizeddel ezelőtt a kommunista hadállásokon belül lázongás kezdődött: azok a fiatalok, akiknek szülei a rendszer elnyomásának kulcsfigurái voltak, az egyetemeken szélsőbal szervezkedéssel licitáltak rá az akkori rendszerre, maoista köröket alakítottak. Bizonyosan szerették volna nálunk is átnevelő táborokba küldeni mindazokat, akik nem tetszettek nekik. Az éppen uralmon lévő pártkorifeusok — noha kicsit édesgyermeküknek tekintették őket, holmi tékozló fiúknak, akik előbb-utóbb visszatérnek —, belső intézkedéssel kizárták őket a pártból. Látszólag tehát meg lettek büntetve, ám a nagyreményű ifjak továbbra is egyetemre járhattak (legfeljebb külföldön), miközben a felekezeti iskolákban érettségizettek be sem kerülhettek az egyetemek számos karára. Jóságos kinti nagybácsik ösztöndíjai, a különféle meghívások, a kinti nyilvánosság biztosítottak számukra ismertséget. Párnás kalodába zárták tehát a kis bűnösöket, s mára — a régi titkos pártfogók jóságának köszönhetően — képzett liberálisként hirdetik a választópolgárnak azt, amit két évtizede még elpusztítandó pestisnek mondtak. Ily módon szédítik ma a választópolgárt, s célozzák meg a hatalmat. A politikai paletta következő mezejében azok a szalonképessé kozmetikázott kommunisták állnak, akik az utolsó percekig vitték, irányították a megbukott kommunista rendszert. Ok nem mondhatják magukról, hogy kizárták őket. Sokan közülük évtizedeken át szolgálták az elnyomó hatalmat, mint pufajkások verték, kínozták a szerencsétlen ártatlanokat, belügyi hatalmasságként hurcoltak meg, börtönöz- tek be papokat, hitüket megvallókat, vagy ítéltek több éves hallgatásra írókat, gondolkodókat, akik nemcsak érezni, de kimondani is merték, hogy magyarok, hogy a nemzet elpusztul, ha nem engedik öntudatra ébredni, hogy a gazdaság tönkremegy, ha tovább folytatják a szocialista gazdasági kísérleteket. Ma hazánkban a társadalomtudományok művelői között túlsúlyban találjuk a megbukott világnézet képviselőit, akik ha akarnának, sem tudnának mást tanítani, hirdetni, mint amit annak idején magukba szívtak. A történelem, a szociológia, de kiváltképpen a filozófia, az állambölcselet, a büntetőjog-tudomány, a lélektan terén azok állnak a tudományos kutatás legfőbb őrhelyein, akiktől a parlamenti többség világnézete a lehető legmesszebb áll. Ez magyarázza azokat a bukdácsolásokat, amelyeket akár az igazságtétel, akár a kárpótlás, akár a köznevelés terén tapasztalunk. Ma minderről nem illik beszélni: a sajtó óriási többségénél minderről nem esik szó. Ehelyett óriási hangerővel beszélnek azokról, akiket — kényszerrel, fenyegetéssel, megfélemlítéssel — beszerveztek a titkos informátorok közé. Akik tehát nyíltan üldözték az üldözendőket, ma felkent Grál-lovagként ülnek a parlamentben. Azok is, akik a nyilvánvaló összeomlás előtt eltüntették az áruló okmányokat. Maradnak a kis halak: ezt a témát már érdemes feszegetni. Félreértés ne essék: számtalan olyan elítélt, internált, meghurcolt akadt, akik nemet mondtak a felkínált, nem éppen tisztességes polgárjogra, s hozzátették a rabtartók okulására: vállalják, hogy újból beviszik őket, hogy elölről kezdik velük a tortúrát. Ezek a mindenre elszánt, kiváló jellemek ma ugyanúgy félreállítva tengetik napjaikat, mint a korábbi negyven esztendőben. N em lehet hát egykönnyen megbocsátani azoknak, akik vezényelték, irányították a több évtizedes pusztítást, s akik annál inkább elítélendők, minél inkább tetszelegnek a demokrata pózában. A megbocsátásra azok tarthatnak igényt, akik tisztességgel megkövetik régi tévedésükért a társadalmat. Azok pedig, akik — szerencséjükre vagy jellemük szilárdsága folytán — kimaradtak a pokolból, minderről elgondolkodva dönthetnek, midőn legközelebbi szavazatukkal az ország sorsának irányát is meghatározzák. Harsányi László
