Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-07 / 156. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚLUS 7., SZERDA 13 Biztosítás — biztonság? Hány forint az öt- | száz forint? Ezen elitjei mélkedeni napok ” óta, ugyanis a postás ennyit hozott az ÁB-tól. A biztosítóval szerencsémre — szerencséjükre, életemben nem sok dolgom volt, azon felül, hogy a díjakat, főképp amikre az építési kölcsönök, az ÁB-val összeépülve fizettettek. Volt kivételes eset is. A hatvanas évek derekán, ha volna időm és türelmem, visz- szakeresném: egy kis lábujjcsontomat, az úgynevezett szezámcsontot eltörtem és ezért 500 forintot kaptam. Kis hal — jó hal — mondja a közmonndás. Én akkor a 30 forintos disznókarajáron 16,7 kg-ot vehettem volna. Egy komoly húsfogyasztó mint- egy egyhavi húsigénye?! Nos, a múlt hó végén, közel három évtized elteltével, a sarokcsontom tört el. Felvettük a jegyzőkönyvet, az orvos kiállította a baleseti igazolást és én a legutóbbi, felemelt biztosítást igazoló „biztosítási ajánlatomat” (furcsa: én teszek ajánlatot?) 6/600664./1990. 03. 03. szám alatt. Pár nap múlva az ÁB-AE- GON általános biztosító rt. névre magyarosított feladó küldött — 500 forintot. Vagyis a 300 forintos húsár alapján 1 és 3/4 kiló hús árát, az előbbi egytizedét! Most itt fekszem begip- szezve... és a legnagyobb bizonytalanságban! Ma visznek a mentők negyedszer Gödöllőre, a rendelőintézetben (ami persze: ingyenes!...) lát-vizsgál-operál immár hatodszor az orvos, gipszel, kötöz az asszisztencia (...) Vajon ez az összeg előleg a kártérítésemre és jön a folytatás a „múlékony munkaképtelenségemre”, vagyis hogy egy baleset révén hetekre ágyhoz szögezett vagyok? Avagy ez a harminc éve is már megállapított és azóta változatlanul hagyott egyszeri baleseti kártérítés? Mert a biztosítási díj — nincsenek a kezemben konkrét összehasonlító adataim, csak azt látom, hogy 1990-ben már kiegészítést állapítottak meg — nem változatlan. BIZTOSÍTÁS — BIZTONSÁG! .Ugyan kinek? Ne csodálkozzanak az országosan eluralkodó biztosításellenes hangulaton! Még egy apróság: az ÁB- AEGON stb. „hivatal” visszaküldte az irataimat. A címzés: Fazekas Mátyás stb. Hát a pénzemért — pénzünkért még úr se vagyok? Fazekas Mátyás Veresegyház Beindul A földbe szívódott ke- rozinnal együtt kultu- rális szennyeződést is hagyott maga után a diktatúra. Édes anyanyelvűnket is sikerült eredményesen elgazosítania. A tengernyi díszbeszédek, a végtelenbe nyúló elvtársi beszámolók, az „Eszme” klasszikusainak vagontételben kinyomtatott betűkásahegyei megteremtettek egy zsargont, mely eredetében ugyan magyar, de minden igyekezetével azon van, hogy ennek még a látszatát is elkerülje. Ilyen vitális nyelvi gyom a napjainkban közkedvelt: beindul, beindít. Hogy miért éppen be, és nem el vagy meg, ahogyan ez ősapáinknak, apáinknak, sőt saját magunknak is hosszú időkön át teljesen megfelelt erre, valószínűleg csak az a főhivatású nyelvrontó (valószínűleg volt, sőt van ilyen) tudna választ adni, akinek az eszébe jutott ez a talponállók kultúr- szintjét citáló szóösszetétel, s aki bedobta köznyelvünk rohanó folyamába, mint égő gyufát az olajos hordóba. Azóta sem sikerült eloltanunk. Vajon miféle varázsa, bűbája van ennek a beindulásnak, hogy a félművelt tszvagy tanácselnök, vagy pártiunkéi, sőt miniszter sem tudott ellenállni neki? De ma nincs díszbeszéd, interjú vagy parlamenti interpelláció anélkül, hogy be ne indulna vagy be ne indítanának valakik, valamit... Tulajdonképpen nincs ebben semmi nyelvtani szabályellenesség, mégis valahogy bántja a jó ízlésünket és sérti a fülünket. Igaz, más szóösszetételben használjuk a be igekötőt, pl.: be-főzünk, be-vetjük az ágyat, vagy a boxoló be-behúzott egyet, a motoros be-rúgta a motort, a részeg jól be-rú- gott. Miért jók ezek, és, miért nem az újabb? Mert valami alacsonyrendűt, valami alantast sugároz. Éppen úgy, mint a felvállal. Miért fel? Hová fel? A levegőbe? A hegytetőre? Nem, nem: a helyes az: el-vállal, és nem a fel. Ez a felvállalás éppen olyan nyelvi gyom, mint pl. a hibát vétett. Hát ilyen nincs, kérem. Mondhatom akkor azt is, hogy bűnt bűnözött, vagy hibát hibázott, vagy vétket vétkezett... nem? A két állítás egy tagadás elv alapján így a hibát vétett, értelmét veszti: magyarul elhibázta a hibát, tehát jól cselekedett. Tehát: ahelyett, hogy megsózta volna: elsózta. Remélhetőleg a talajba szívódott kerozint és ezeket az édes anyanyelvűnk talaját fertőző nyelvi gyomokat idővel sikerül majd hatástalanítanunk. Remsey András Gödöllő A magyar ifjúság Napjainkban így, átfogóan nemigen hallunk róluk. Beszélünk viszont sokat a bőrfe- jűekről, más néven a náci viseletű és náci viselkedésű fiatalokról. Ez lett most (még) a szűnni nem akaró „ügyeletes balhé”! Mit mondjak? Maga HISTÓRIA Vay Sarolta Schönbrunni ünnepségek (Részlet) A bécsi Hofarchiv elsárgult papírjai közt kutatva számos olyan adatra bukkanunk, amelyből kitűnik, hogy a régebbi időkben, különösen fejedelmi nászok alkalmával, már több ízben voltak Schönbrunnban fényes ünnepségek. Miután I. Lipót a kastélyt fölépítette, fiai: József és Károly többnyire ott tartózkodtak. Károly főherceg szerelmes lett Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnőbe, és ez is viszonozta hajlamát. Hogy házasságukat semmi se akadályozhassa, a hercegnő a protestáns hitről visz- szatért a katolikus egyház ölébe, s miután Károly főherceg Spanyolországba ment királynak, ott maradt az özvegy császárnőnél, pfalznaumburgi Eleonóránál. Károly mint spanyol király, 1707. október 16-án kérette meg ünnepélyesen a hercegnőt, mégpedig Dúca de Vasto és marchese di Pescara spanyol követek által. A követek külön kihallgatáson adták át Károly levelét és az értékes ékszereket, amelyeket arájának küldött. Miután Erzsébet igent mondott, nyakába akasztott egy aranyláncot, amelyen medailon volt, • és benne a vőlegény arcképe. Délután következett az udvari dámák kézcsókra való bocsátása, este pedig fényes táncmulatság rekesztette be az ünnepélyt. Spanyolországban folyton tartván a zavargások, Károly nem jöhetett Bécs- be, de már a jegyespár nem akarta tovább halasztani az egybekelést, azért is az udvarnál a per procura útján végbemenő esküvőt határozták el. 1708. április 28-án a Habsburg-ház minden tagja Schönbrunnban gyűlt össze. A nászmenet azonban csak este, fáklyafénynél vonult a hietzingi Mária-temp- lomba, és az esküvőn a vőlegényt testvérbátyja, akkor már I. József császár és király helyettesítette. A násznép gyalog ment, csak a császári pár ült egy hat fehér ló által vont, vörös selyemmel kárpitozott, dús aranyozású hintóbán. A menyaszony, spanyol udvari öltönyben, velük szemben foglalt helyet: „Am Vordersitz ganz allein die spannische Braut.” A fejedelmi násznépet a hietzingi Mária-templom bejáratánál Magyarország hercegprímása fogadta, s elkezdve a szertartást, ilyen szókkal fordult I. József császárhoz: — Kellőképpen és törvényesen föl van-e hatalmazva felséged Károly spanyol király őfelségétől arra, hogy Erzsébet Krisztina hercegnőt nőül vegye? A főkamarásmester erre az oltár mellé állott, és fölolvasta a meghatalmazólevelet, amelyet a császári ház férfi tagjai és a tanúk aláírtak, amiután kezdetét vette a szokásos ceremónia. A fiatal spanyol királyné még azon az estén fogadta az udvar hódoiását, mely fogadás után elutazott Hay- dersdorfba, ahonnan másnap reggel tovább folytatta útját. A tulajdonképpeni egybekelés 1708. agusztus I-jén ment végbe Barcelonában, nagy fény és pompával. Erzsébet Krisztina később császárné és királyné lett, és ő volt Mária Terézia anyja. Igen fényes ünnepséggel ülték meg Erdmann-Pros- kau grófnak és nejének az aranylakodalmát. 1752. július 3-án szintén Schönbrunnban... A második esküvő (1756. január 22-én) alkalmából is volt kivilágítás, pompás tűzijáték, s utána két nappal, január 24-én, az uralkodóház legifjabb tagjai az II Parnasso confuso darabot és az II trionfo d’amore balettot adták elő. Az arisztokrata ifjúság is tartott műkedvelői előadást, és az udvari színházban a La füle d’Aris- tid című darab került színre. Az utolsó schönbrunni esküvő 1816. július 28-án ment végbe, midőn Lipót, a két Szicília hercege vezette oltárhoz Mária Klementina főhercegnőt, Ferenc császár és király leányát. Az esküvőt megelőző napon volt az ünnepies renunci- áció, mely alkalommal Tra- uttmansdorff herceg főudvarmester olvasta föl az okmányt, s miután a jegyespár trónöröklési jogáról lemondott, Ferenc császár rövid beszédet intézett hozzájuk. a jelenség, a bőrfej nem zavar sem az élet elején, sem az élet végén. Most, az élet elején is, meg a végén is lehet ebben a fejben zagyva- ság, meg csak bajt, kárt okozó deformált tekervényhal- maz. Mit tudunk napjainkig a bőrfejűekről? Azt, hogy kopaszok, bakancsban járnak, valamiféle speciális ruhát és sapkát viselnek (ha viselnek), nem túl bőbeszédűek, inkább tapsolni szeretnek! Néha zászlót lengetnek, még ritkábban elvernek valakit, valakiket, akik az ő „képükbe” nem fémek bele. Persze ezek az elvert egyének legtöbbször eltűnnek a téli meg a nyári ködben, s azon túl, hogy egy-egy újságíró egykoron látta vagy hallotta, netán meg is interjúvolta őket, hát lényegében felszívódnak. Ennyit a bőrfejűekről! Ők vajon hányán lehetnek? Fogalmam sincs, de meggyőződésem, hogy közel annyian sem, mint az „átlagif- jak”! Ez utóbbiak hol vannak? Hol élnek, hogy élnek, kiből és miből, és vajon mivel ütik el rengeteg idejüket? Ha nem munkás-paraszt-ér- telmiségre osztom fel őket (mert ez így már idejétmúlt), akkor például politikai irányzat szerint is van néhány csoportosulás. Van BIT, liberális ifjak, szélsőbal, szélsőjobb, és így tovább. No már most: ha az ifjak közül kiemeljük a bőrfejűeket, és elmondjuk róluk mindazt, amit én is elmondtam az írásom elején, akkor fennmarad a nagy kérdés: a döbbenetes vandál pusztításokat az élet minden területén (temetők, vonatok, egyéb járművek megrongálása,' garázdaság, gázolás, falra firkálás, gyilkosságok, kábítószer-fogyasztás) vajon kik követik el? Mert feltehetően a bűnök elkövetésében sok ifjú vesz részt. Mely csoportosulás lehet az, amelyik féktelen dűh- vel, gyűlölettel nem tud, nem akar belenyugodni abba, ami őket körülveszi. Mondjuk abba, hogy a világ és az ország sora így alakult?! És rombol, pusztít ott és akkor, amikor csak teheti! De hiszen a bőr- fejűek jól érzik magukat hazájukban, hiszen egyik nagy kifogás ellenük éppen az, hogy nacionalisták meg túlságosan magyarkodók! Akkor hát nekik mi lehet a bajuk? Bűnözők régen is voltak! És ha ez a fajta mai bűnözés nem alakult ki anno, akkor azt nem lehet csak egyszerűen úgy magyarázni, hogy terror volt, meg diktatúra. Hiszen az elmúlt 10-15 évben már igazán egyik sem volt, mégis kevesebbet és főleg másképpen bűnöztek. Nem ismertük például az úgynevezett intelligens, elit-bűnözést! A bűnözők többnyire primitív, piti alakok voltak. És most? Sokat változott a világ! Talán ezen a nyomon lehetne eredményeket elérni. Mi mindenesetre már azzal is beérnénk, ha legalább megneveznék a renitens csoportokat. Vedres Józsefné Budapest A kuruc had élelmezése 1710 elején a kuruc had helyzete a romhányi csatavesztést követően megnehezült. A főerők Pest vármegye területére, a Rákos és a Galga mentére húzódtak vissza. A sereg élelmezésében gondok voltak. Csak az segített, hogy — Rákóczi előrelátásának köszönhetően — Gödöllőn, Túrán és Györkitn jelentős készleteket halmoztak fel. Ezekre vonatkozott Rákóczi 1710 júniusában Esterházy Antalhoz. írott levele: „Ezen utolsó szükségre kívántam vala én conserválni az gödöllői vermeket, és az túrái, györki templomokban levő gabonát, melynek látogatására elküldhet Kegyelmed, ha pediglen ott nem találkoznék: kerestesse Kegyelmed másutt, hogy az mindennapi kenyere legalább az hadnak kitehessék'l Pest vármegye közgyűlése 1710. július 7-én ülésezett Gyöngyösön. A tisztújítás mellett az egyik kérdés az adókivetés volt. A vármegye településeire rendkívüli adót vetettek, nem utolsósorban a had céljaira. (Nem sokkal ezután egyébként már a „labanc” megye gyűlése vette át a dolgok intézését.) A kivetett adó készpénzre, búzára és marhára vonatkozott. Gödöllőnek például 126 forint pénzadó mellett 66 forint hadiadót és 45 forint megyei adót kellett fizetni, valamint 150 kila búzát, 6 vágó marhával együtt. (A „kila” változó mértékegység volt, Pest megyében mintegy 83 kg- nak megfelelő gabonát értettek egy kilán.) Mogyoródközségnek a három adó együttes ösz- szege 60 forintot tett ki, 38 kila búzát és 2 marhát kellett még beszolgáltatni a községnek. Pogány György
