Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-07 / 156. szám

14 PEST MEGYE1 HÍRLAP TAJOLO 1993. JULIUS 7., SZERDA A század elején nagyközség volt 1264 lakossá, ma 1200-an lakják. Kossuth La­jos, hogy szólásjogot nyerjen Pest vármegye gyűlésein, 1843-ban házat vett Tinnyén és birtokot. Innen járt be a fő­városba, ahol az egykori Pesti Hírlapot szerkesztette. Farkas László Zsolt iskolaigazgató és Payer Lászlóné aligazgató büszkén mondja, hogy iskolá­juk végre felvehette a' Kossuth nevet. Van ám más is, ami si­kerélménnyel töltheti el az is­kola vezetését. Kevés pénz­ből, de jó beosztással sikerült kifesteni, lambériázni a fala­kat; minden osztályban írásve­títő van, a számítástechnikát korszerű számítógépek segítsé­gével oktatják. Tornaterem épül Igyekeznek a régi hagyomá­nyokat feleleveníteni, szüreti farsangi bálok szervezésével, szavalóversenyek kiírásával. Március 15-e minden évben természetesen igazi ünnep, előtte még takarítási akciót is szerveznek a faluban. Az isko­Emlékoszlop a Kossuth-ház előtt laszék két éve működik, a di­ákönkormányzat már régeb­ben megalakult, de a gyerekek nem igazán értik a jelentősé­gét, a pedagógusok öüeteit, se­gítségét váiják. A nevelők a gyermekeken keresztül megpróbálnak hatni a szülőkre, céljuk: közösen gondolkodni, keresni a min­dig jobb megoldásokat. „Mű­helymunka folyik -— nálunk nincs hagyományos értekez­let, de mindig leülünk beszél­getni, amikor szükséges” — mondja az igazgató. A tanári bánta meg, hogy elvállalta a jelölést. Az első nagy lépés a Piliscsabától való elválás és az önálló hivatal megszerve­zése volt. Nehéz megmozgatni a falu népét. A porták, árkok tisztán­tartása például gond. Hóolva­Falulátkép, fák között, a völgyben kar tizenhárom tagot számlál. A tanulók létszáma csökkent: idén 111-en tanultak, jövőre már csak 101-en lesznek. Ha számuk száz alá csökkenne, meg lehetne pályázni az 500 ezer forintos központi támoga­tást. Jól jönne a pénz az udvar rendezéséhez, tornaszerek vá­sárlásához, talán még egy szá­mítógépre is telne belőle. Az iskola három épületben műkö­dik, egymáshoz közel. A ter­vek szerint a nyár folyamán el­kezdik a tornaterem építését, mely összekötné ezeket, ősz­re talán kész lesz az épület, és jövőre már átadhatják a gyer­mekeknek. Tinnyén a munkanélküliek száma száz körül van. A ne­héz szociális helyzet mindin­kább érezhető a diákok köré­ben is. A képviselő-testület ét­kezési kedvezményt ad és a nevelőtestülettel közösen dön­tik el, melyik évben mivel se­gítsék az iskolaév kezdetekor a szülőket. Tavaly a füzeteket és a tanszereket, idén a tan­könyveket vásárolták meg. Tervek vannak A polgármester, dr. Bak Fe­renc tinnyei születésű, jo­gász. Sikerélmény és csaló­dás egyaránt érte, de nem pest—Esztergom és Buda­pest—Perbál vonalon félórán­ként van autóbusz, de mindket­tő kikerüli Tinnyét. Fokozato­san szüntették meg a járatokat. Megoldás lenne egy autóbusz, amit az önkormányzat finanszí­rozna. Ha lenne pénz... dáskor vagy nagyobb esőzés­kor néhány házat elönt a víz is. Úgy döntöttek, hogy ön- kormányzati költségen egy­szer kikotorják az árkokat és a továbbiakban kénytelenek lesznek büntetni azt, aki nem tartja rendben. Sikerült felújí­tani az óvodát és az iskolát, úgynevezett vizesblokkot épí­teni és egy szolgálati lakást egy szakos tanár számára, aki már el is foglalta katedráját. 1991-ben, még a tanácsi rendszer kezdeményezéseként, egészséges ivóvízhez jutott a falu. Bekapcsolódtak a zsámbé- ki gázprogramba, a falu 80 szá­zalékának házában 1994 végé­re lesz gáz. Azután az útépítés­nek kell következnie, két utcát feltétlenül rendbe kell tenni. A környezetvédelmi minisztéri­um jóváhagyásával nemrég ke­rült az önkormányzat tulajdo­nába a Garancsi-tó és környé­ke, mely természetvédelmi te­rület. A tó vízszintje apad, álla­ga romlik. Szakemberek sze­rint a tavat tápláló források el­dugultak, nagy a csapadékhi­ány és káros hatást gyakorol a horgászat is. Szakszerűen kel­lene végezni a haltelepítést és a beetetést, iszapkotrást és le­vegőztetést kellene végezni. És ez mind pénzbe kerül... Nem jó a közlekedés. A Buda­Tinnye nevezetessége a Kos­suth-ház. Azaz lehetne. Ha a falu tulajdona lenne, ahol az összegyűlt helytörténeti emlé­keket ki lehetne állítani. Mert Tóth Jánosné, immár nyugdí­jas orosz szakos tanárnő — jobb híján — lakásában, szek­rények mélyén őrzi az emléke­Kísért a múlt két. Postakönyv az 1860-as évekből, díszes kutyabőr, ha­bán kancsók és apró értékek, tanúságai egy kis település múltjának, sorsának, történel­mének. Tisztelet és emlékezés A Kossuth-házat 1986-ban Kiss István mint saját, jogos magántulajdonát adta el Szó'cs Géza költőnek. A tanár­nő örvendett, hogy a magyar irodalmi élet egyik személyisé­ge vásárolja meg, úgy gondol­ta, jó kezekben lesz. Szőcs Géza azonban nagyon elfog­lalt ember, nem ért rá felügyel­ni a ház felújítási munkálatait, így olyan módosításokat hajtot­tak végre a műemlék jellegű épületen, ami megváltoztatta az arculatát. Klaniczay Péter, az Országos Műemléki Fel­ügyelőség munkatársa szerint komoly építkezési hibákat kö­vettek el. Az OMF hozzájárult a felújításhoz, de azokat nem a tervek szerint végezte el az egy­mást váltogató építkezési társa­ság. A házzal kapcsolatos ösz- szes eredeti dokumentumot Tóth Jánosné átadta Szőcs Gé­zának. Hírek szerint most megint veszélyben a Kossuth-ház, úgy hírlik, újra eladó. Szőcs Gézát nem tudtuk elérni ez ügyben. Ám, ha mégis eladó, nem mindegy, hogy ki veszi meg! Az önkormányzatnak nincs pénze, nincs a műemlékvédel­mi felügyelőségnek sem. Ma­gántulajdon, nem szólhat bele senki. Miközben Tinnyén, egy magánházban sorakoznak a helytörténeti értékek. Bartos Csilla Szűkebb hazánk kincse Kanyargós főutca Hancsovszki János felvételei Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház közös rovata. Tinnye, Kossuth Lajos utca 5. számú háza a negyvennyolcas sszabadságharc előtti évek fontos emlékhelye. Ebben a házban lakott 1843—1846-ig Kossuth Lajos. Fogságából kiszabadulva ugyanis Kossuth névlegesen megvásárolta Somogyi Antal birtokát Pest megye virilisi jogának elnyerése céljából, vagyis azért, hogy a megye vagyonos birto­kosai közé tartozzék, ami a politikai pályafu­tásnak akkor feltétele volt. Tinnyei tartózko­dása idején ez a ház a magyar hazafiak talál­kozóhelye lett. „Itt születtek, eme szerény fa­lak közt, a gondolatok, ama gyújtó eszme­szikrák, amelyek forrásba hozták a magyar­ság tengerét s fölébresztették a százados álomban szendergő nemzeti önérzetet” — úja 1878-ban a Vasárnapi Újság egyik lelkes tárcaírója, akkor, amikor Kossuth még élt tu- rini száműzetésében. De már a kiegyezés után vagyunk, és a házat, amely teret adott Kossuth politikai tevékenységének előkészí­tésére, már nyíltan is a szabadság-eszme em­lékhelyeként tisztelhették. Idézzük újra az egykori tárcaíró 115 év előtti szövegét: „A főépület négy szobát, konyhát és egy tágas termet foglal magában. A jobb oldali szár­nyépület cselédház, a hozzá ragasztott külön részlet pedig étkező szobául szolgált. A kert­ben egy kis nyaraló bódé, filagória, a nagy népvezér dolgozószobája, annyi gyújtó, sza­badító eszme Betleheme, kétségtelenül a leg­érdekesebb és legméltóbb tárgya a kegyelet­nek.” E dokumentumértékű írásból többek közt azt is megtudjuk, hogy Sántha Péter, az akkori tulajdonos megbecsülte és jó karban tartotta a házat, s mivel a cikk írója képet is közölt az épületről, meggyőződhettünk róla, hogy külsőleg a ház nem sokat változott. Az előtte álló emlékoszlopot 1883-ban emelték. Az épület mint nemzeti emlékhely, műem­lék jellegű. Pamer Nóra Tinnye önállóan éli az életét Otthonra vár a gyűjtemény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom