Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-05 / 154. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZA( 1993. JÚLIUS 5., HÉTFŐ Megáll a visszaesés Jövőre megkezdődik a gazdasági növekedés A kormány jövő évi prognózisa szerint 1994-ben már a gazdaság növekedésére lehet számítani. A bruttó hazai termék, a GDP kedvezőtlen esetben I százalékkal, kedvező körülmények között 3 százalékkal haladja meg az ez évit, leszámítva az inflációs tényezőket. Mindez azt jelenti, hogy hároméves csökkenés után megkezdődhet a gazdaság élénkülése. A legjelentősebb visszaesés 1991-ben volt, mértéke elérte a 11,9 százalékot. A múlt évben 4—6 százalékkal csökkent a GDP, s az idén 3 százalékos csökkenést prognosztizálnak a kormány szakértői, de az is elképzelhető, hogy megáll a visszaesés. A növekedés feltételét részben a hazai fogyasztás, a nemzetgazdasági beruházások bővülése, illetve az ismét megélénkülő külkereskedelem teremti meg. A végső fogyasztás jövőre már nem csökken, igaz még nem is növekszik. Növekednek viszont a nemzetgazdasági beruházási ráfordítások, s a bővülés elérheti az 5—10 százalékot. Az idén a külkereskedelemben jelentős visszaesés alakul ki, főleg a kivitel, csökken nagy mértékben, 2—10 százalékkal. Jövőre viszont mind a kivitel, mind a behozatal legalább 3, de elképzelhető, hogy 6 százalékkal is meghaladja az ez évi, viszonylag alacsony szintet. A termelői és fogyasztói árnövekedés tovább mérséklődik. Míg az idén 13—15 százalékkal emelkednek a termelői árak, jövőre ez az érték már csak 12—14 százalék körül alakul. A fogyasztói árindexnél az ez évi 20—22 százalékos értéket jövőre 16—20 százalékos érték váltja fel. Tisztázó viták után Győzelmi remények az MDF-ben (Folytatás az 1. oldalról) Hiszen egyetlen párt sem indulhat neki a választásoknak anélkül, hogy nem tud egységes képet fölmutatni magáról. Rettentően veszélyes, ha a választók nem tudják, ki milyen politikát képvisel. Ha egy pártban ellentétes véleményeket hangoztatnak. —A tisztázások tárgykörébe tartozik az is, hogy olyan furcsa helyzet állt elő: Balás István — akit a frakcióból kizártak, de az MDF-ből nem —, tagja is a pártnak, meg nem is. Véleménye szerint ragaszkodik az MDF Baláshoz, vagy sem? — Rendkívül kényes ez a kérdés. Képviselőtársam mindvégig jó szándékát hangoztatta cselekvése mozgatórugójául, ám annyi hibát követett el, ami egy politikus számára megengedhetetlen. Nincs jogom kétségbe vonni jó szándékát, de tudomásul kell venni: a legnagyobb kormánypárt elnökségi tagja nem tarthatja tűz alatt saját kormányát. Ez eleve bizalmatlanságot szül a képviselővel szemben saját pártjában. Meggyőződésem, hogy ezért Balás István nem maradhat az MDF elnökségének a tagja. Tettekkel kell bizonyítania, hogy őt valóban a jó szándék vezette. A bizonyításhoz viszont idő kell. Egyébként szó sincs arról, hogy az MDF-ben sorozatos kizárások következnének. A lényeg az, mindenki döntse el, elfogadja-e az MDF politikáját vagy sem. Ha nem, akkor igyekezzék egy másik pártban kifejteni a tevékenységét. Úgy érzem azonban, hogy ezzel a néhány kizárással lezárult egy folyamat. — A héten ügyvezető elnökké választották Le zsák Sándort. Ez azt jelenti, hogy megerősödött a pártban a lakiteleki szellem? — Igen. És azt is, hogy a párt egységessé vált. Csakis így vehetünk eredményesen részt a választásokon. —Lezsák Sándor a minap azt nyilatkozta, hogy az MDF biztosan győz jövőre. Osztja ön ezt az optimizmust? — Osztom. Egy pártot ugyanis nem a tagjai juttatják be a Parlamentbe, hanem a szavazók széles tábora. Az, hogy egy párt mennyire sikeres a választásokon, azon múlik, mennyire tudja magát elfogadtatni. Úgy vélem, hogy az Országházban jelenleg szereplő pártok közül az MDF a legelfogadhatóbb az emberek számára. (Banos) Megkondult a harang Martfűn Martfűn tegnap első ízben csendült fel az épülő Szent Tamás-templom új harangja, hogy istentiszteletre toborozza a hívőket. Az ünnepi eseményen Fiala Lajos prépost celebrált szentmisét és szentelte fel a harangot, amely ezentúl mindennap, délben és este megszólal. A tegnapi szertartás másik eseménye az volt, amikor helikopter emelte helyére a vörösréz toronygombot — amelyen elhelyezték annak az ezer hívőnek a nevét, akik adományaikkal hozzájárultak a város templomának az építéséhez — és a keresztet. A Zászlót bontott a Magyar Ut körök mozgalma Uj nemzeti összefogást akarunk A Magyar Út körök mozgalma mély és gyökeres rendszerváltozást akar és ennek érdekében új, népi alapú nemzeti összefogást — fogalmazták meg a Magyar Út körök hét végi első' országos gyűlésén a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol mintegy 240 kör több száz küldötte vitatta meg az immár véglegesen zászlót bontott mozgalom programját és szervezeti alapszabályát, s választotta meg elnökét, elnökségét és más tisztségviselőit. Elnöknek, amint az várható volt, Csurka István ország- gyűlési képviselőt választották meg, a küldöttek egyöntetű támogatásával. Az országos gyűlés első napján mondott és nagy közönségsikert aratott beszédében Csurka István mindenekelőtt bocsánatot kért híveitől, köztük a Magyar Út körök tagjaitól, azért a fájdalomért, amit a Magyar Fórum legutóbbi számában megjelent, múltját föltáró vallomásával okozott: „Nekem ezt az átvilágítást meg kellett tennem, hogy ma ideállhassak önök elé, s azt mondhassam: ilyen vagyok én, 59 évesen, így érkeztem meg a múlt rendszer poklából, és íme akkor, ezekkel a tapasztalatokkal, gondolatokkal, ezekkel a szándékokkal, tervekkel és ezzel a munkával akarom a további szolgálatomat teljesíteni a magyarság érdekében.” A közönség óriási tapssal fogadta Csurka István őszinte szavait. A képviselő ezután egy kérdéssel folytatta beszédét: „Vajon miért vagyok útban én magam, és miért van útban minden népinemzeti elkötelezettségű polgártársunk? Azért-e vajon (ami az én személyemet illeti), amit 1957-ben tettem, vagy azért, amit ma teszek és gondolok? Szerintem világos, hogy a megbotlásom is feledhető lett volna, és soha nem kellett volna erre az önvallomásra sort kerítenem, ha beállók a sorba, és a rendszerváltozás egész ideje alatt nem azt teszem, amit tettem és teszek.” S ez már átvezet a Magyar Út programjának alapkérdéséhez: miért van útban a Magyar Út? Azért, mert egyedül ez a népi alapú nemzeti összefogás és erőteljes akaratnyilvánítás hajtja, hajthatja végre a rendszerváltozást. Nagyon fontos, hogy megértsük végre: a magyarságunk vállalása nem hazafias szólamok, zászlólengetés és citerapengetés kérdése, hanem a hatalom- és a rendszerváltozásé. Csurka István ezt követően egy új, népi alapú nemzeti összefogás szükségességét hangsúlyozta az ország és a nemzet legfontosabb kérdéseinek megoldásában. — Elég volt abból — folytatta gondolatait a képviselő —, hogy a múlt rendszer haszonélvezői a tájékoztatásban és a közvélemény alakításában egykor szerzett és megtartott hatalmukkal élve, ké- nyük-kedvük szerint nevezzenek bennünket ellenségnek, szélsőségnek, üldözendőnek saját hazánkban. Mert ennek. ha hagyjuk, valódi üldözés lesz a vége. Végre át kell látni a szitán. Itt semmit sem érő fogalmakkal etetik a társadalmat a hatalom birtoklása céljából. A cél az, hogy a nemzet ne találjon magára, ne tudja világosan megfogalmazni az érdekeit. Hát ebből elég volt! Megálljt kell parancsolni a félrevezetésnek, s még a következő választások előtt, mert itt ugyan szabad választások következnek, de nem egyenlő esélyekkel. Mert az egyik fél élhet a szabad befolyásolás lehetőségével, a másik meg legfeljebb a korlátozott védekezés lehetőségét kapja meg. Csurka István végül rámutatott, hogy a Magyar Út a mindeddig meg nem szólított széles tömegek mozgalma kíván lenni. — Mai tagságunk gerincét — mondta — az MDF-ből már régen „kikese-' redettek” alkotják, valamint azok, akik éppen erre a hívásra vártak. Ezután Horváth Lajos országgyűlési képviselő, az újonnan megalakult Magyar Igazság Párt ideiglenes elnöke üdvözölte a Magyar Út körök küldötteit a mozgalom zászlóbontása alkalmából. Visszaemlékezve az MDF mozgalmának a rendszerváltozás éveiben kibontakozott hősies munkájára, amelyben a Magyar Út körök igen sok tagja is tevékenyen részt vett, kijelentette: „Azt mondják, hogy mi elhagytuk az MDF-et. Én azt mondom, hogy az MDF hagyott el bennünket. Ezért alakítottuk meg az országgyűlésben a Magyar Igazság-frakciót és a Magyar Igazság Pártot, amit szinte ránk kényszerítettek, csak hogy ne kelljen közösséget vállalni velünk. Mintha csak szégyen lennénk, és nem az lenne a szégyen, hogy mivé tették ők azóta ezt a nagyszerű mozgalmat, így hát mi továbbmegyünk ugyanazon az úton, ugyanazokkal a célokkal, ugyanazért a hazáért, immár a Magyar Igazság Párt nevében is, a Magyar Ut mozgalommal együtt, sorsközösséget vállalva vele.” (A Magyar Út körök országos gyűlése vasárnap délután a városligeti Királydombon nagygyűléssel folytatódott. Az eseményről keddi számunkban tudósítunk.) Vass László Egységes gazdaságpolitikát! A népi politikához híven Nemzeti gondolatkör A Magyar Néppárt—Nemzeti Parasztpárt csendes építő párt, amely a minden szélsőségtől mentes népi politikát képviseli, híven a két háború között a népi írók (Móricz Zsigmond, Veres Péter és Illyés Gyula) által fémjelzett nemzeti gondolatkör eszméihez — hangzott el a párt szombati országos tanácskozása alkalmából tartott sajtótájékoztatóján. Elmondták, hogy az 1994-es választásokon nem önállóan, hanem választási szövetségben kívánnak indulni; lehetséges partnerként a Nyugdíjasok Pártját, a Szociáldemokrata Pártot, a Nemzeti Demokrata Szövetséget és a Magyar Demokrata Fórumot említették. A párt választási programjáról az országos tanácskozáson döntenek. Dobszay Károly főtitkár kérdésre válaszolva közölte: a Magyar Út körök mozgalomtól teljes mértékben elhatárolják magukat. A párt intézőbizottsága felhívja a figyelmet arra, hogy a következő időszak legfontosabb feladata a gazdaságpolitikai irányváltás, amely a gazdasági felemelkedés segítségével enyhíthet a súlyos gazdasági és szociális problémákon. Társadalmunknak szembe kell néznie a vágyak és a lehetőségek közötti nagyobb eltérés terheivel. Ebben a helyzetben a nehéz gazdaságpolitikai döntéseknek a lehető legszélesebb konszenzuson kell alapulniuk. Ezért különösen sajnálatos, hogy az elkerülhetetlen feladatokkal kapcsolatban nem született megállapodás az Érdekegyeztető Tanácsban. A jelenlegi helyzetből csak egységes elvekre felépülő gazdaságpolitikai program alapján juthatunk ki. Illúzió lenne az az elképzelés, hogy a piacgazdaság feltételeinek megteremtése előtt a szabad piaci viszonyokra lehetne bízni a gazdaság működésének szabályozását. A versenyhelyzet hiányában sok területen akadálytalanul emelkednek az árak, extraprofit keletkezik, míg sokak életszínvonala hamarosan romlik. E közreműködésnek infrastrukturális beruházások megindításában, vállalkozásbarát gazdasági környezet megteremtésében, a lakásépítések támogatásában, a mezőgazdaság jövedelemtermő képességének javításában kell megnyilvánulnia. A Kereszténydemokrata Néppárt ezt várja el az 1994. évi költségvetéstől. A lakossági terhek további viselésének az igazságos teherviselés jelenleginél fokozottabb megvalósulásával kell együttjámia. Ezért a magas jövedelműekre koncentráló adóbehajtást, a gyermekek és az eltartottak számát is figyelembe vevő jövedelemadó-rendszer felé való elmozdulást, a rászorultakat jobban támogató elosztási rendszert kívánunk. Megfontolandónak tartjuk a vagyonadó bevezetését is — olvasható többek között az állásfoglalásban. (OS) Gombár, a bölcs? Ezen a hasábon a közelmúltban már foglalkoztam azzal a szárszói összejövetellel, amelyet Farkasházy úr, a humorista rendezett azért, hogy ott a nemzet jövőjét meghányják és vessék okos és kevésbé okos emberek. Magukat függetlennek mondó, ám ellenzéki magatartást tanúsító lapok jókora terjedelemben méltatták ezt az összejövetelt, s egyikük egészen odáig vetemedett, hogy a jelenlévő volt rádióelnököt. Gombár Csabát említve megjegyezte: „Bölcs volt megint.” Nem tudom, mit művelt Balatonszárszón Gombár Csaba, ami a tudósítót arra ragadtatta, hogy bölcsnek titulálja Gombárt, ám hogy korábban nem volt bölcs, az lám csak, kiderült a minap. Legalábbis számomra, aki a nagy médiavita egyes részleteire — nem tudom, bocsánatos-e a bűn? — nem tudott már odafigyelni. Nos, egyszerűen arról van szó, hogy a bölcs Gombár Csaba működése idején hatalmába kerítve a rádiót, ugyancsak fontos adásokat szüntetett meg, nevezetesen azokat, amelyek idegen nyelven hangzanak el. Ez a napi nem tudom hány percnyi műsor jelentős segítséget nyújthatott volna Magyarországnak, a magyar nemzetnek ahhoz, hogy a Magyar Rádiót anyanyelvükön hallgatók megtudhassák, milyen céljai vannak a magyar kormánynak, hogy egyáltalán nem vagyunk velük szemben — beszéljenek bár szerbül, románul, szlovákul, németül vagy ukránul — ellenségek, hogy képet kaphassanak a magyarországi gazdasági és politikai viszonyok alakulásáról, már csak azért is, mert bennünket is érdekel: vajon mit mondanak magukról az ukránok, a románok, a szerbek, a szlovákok, azaz a szomszédaink. A hozzájuk vezető őszinte szót vivő vezetéket egy mozdulattal elvágni nem kifejezetten bölcs, sőt, inkább ostoba dolog. (Hála Istennek a Magyar Rádió új műsorvezetői ezt fölismerték, s újra indították az idegen nyelvű műsorokat.) (Vödrös)
