Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-03 / 153. szám

KICSIKNEK — NAGYOKNAK Sarlós Boldogasszonytól a kalászkoszorúig Aratási szokások Az aratás munkáját Péter- Pál napján, június 29-én, vagy Sarlós Boldogasszony napján, július 2-án kezdték meg. Mivel ezek a napok ün­nepnapok voltak, a kezdés csak jelképes lehetett. A ka­tolikus falvakban ilyenkor misét hallgattak, s az arató­szerszámokat megáldatták. Legfeljebb egy-két kaszasu­hintást tettek a gabonaföl­dön próbaképpen. Úgy tartották, hogy Pé- ter-Pál napján megszakad a búza töve. Sarlós Boldogasz- szony napja az elnevezésé­ben rejti az aratás egykori módját, mikor még az asszo­nyok arattak sarlóval. Délvi­déki falvakban úgy vélték, ha Sarlós Boldogasszony napján sarlóval szednek az asszonyok egy kevéske ka­lászt, akkor a jószágaik nem fognak betegségben elpusz­tulni. A maguknak arató csalá­dok nem rendeztek különö­sebb ünnepet a munka vé­geztével, de az uradalmak­ban nagy aratófelvonulások, bálok voltak, különösen az­után, hogy 1901-ben minisz­teri felhívás egységesítette az arató- és szüreti ünnepsé­geket. Az aratás végén az utolsó kalászokból készítették az aratókoszorút, mely külön­böző nagyságú és formájú lehetett: csigaszerű, korona alakú, koszorú formájú. Az utolsó kalászokból haza is vittek, hogy abból az őszi vetőmag közé keverjenek. Az aratókoszorút gyakran díszítették szalagokkal és mezei virágokkal. A koszo­rút és vele együtt a koszorú­vivőt gyakran vízzel öntöz­ték, abban a hitben, hogy így elegendő eső lesz majd a következő esztendőben. Az aratási felvonulók szerszámaikkal, ünnepi ruhá­ban, énekszóval vonultak a gazda házához. Aratással, búzával kapcsolatos éneket énekeltek. Például: Arass rózsám, arass, Megadom a garast. Ha én meg nem adom, Megadja galambom. A gazdát pedig figyelmez­tették: Elvégeztük, elvégeztük az aratást, az aratást. Készíts gazda, készíts gazda jó áldomást, jó áldomást, A gazdasszony, a gazdasszony jó vacsorát, jó vacsorát. A földesúr, az ispán vagy a gazda vendégül látta az aratóit étellel, itallal. A Bács megyei Topolyán például birkapaprikást és túróval, mákkal töltött rétest ettek az aratók, s annyit ihattak, amennyit csak bírtak. Zene­szóra táncoltak. A több heti megfeszített munka után volt, ahol azonnal megtartot­ták az ünnepséget, de volt, ahol csak augusztus 20-án, Szent István napján. Az ara­tókoszorút általában a mes­tergerendára akasztották, és vetéskor a koszorúból kimor­zsolt szemeket is a vetőbúzá­ba keverték, hogy a követke­ző évi aratás sikerét is bizto­sítsák. Tátrai Zsuzsanna Az aszódi gimnázium Petőfi Aszódon A gödöllői Grassalkovich-kastélyt Petőfi is láthatta Petőfi már felnőttként keresztülutazva Aszódon, ottani diák­éveire jólesőn, sok humorral emlékezik vissza. Útirajzában is megemlíti: „Itt kezdtem verseket csinálni — ” Milyeneket? Első verseiből még nem ismerhető fel a későb­bi nagy költő. Bucsúzás című versét.— melyből itt részletet közlünk — olvasva megállapíthatjuk: még nem a saját hang­ján írt. Klasszikus, görög, latin példákat követ, azokat utánoz­va fogalmaz. De a diákélet sok kedves mozzanatát így is meg­jeleníti, s érezteti, ahogy az iskolától való év végi búcsúzás vi­dámságába egy kis szomorúság vegyül. Petőfi Sándor / Útirajzok (részlet) Nem sokára ismét elaludtam, (nem csoda, egész éjjel ébren voltam!), s csak Gödöllőnél éb­redtem föl. Azt mondják, hogy Gödöllő­nek igen szép vidéke van. Nem tudom: igaz-e? mert már temérdekszer láttam, s így az első benyomást elfeledtem, most pedig restelem újra meg­vizsgálni. Gödöllőn lovakat váltánk és reggelizénk. A mint ki akar­tam a reggelit fizetni, egyik uti- társam ellenszegült, hogy ne fáradjak, majd kifizeti ő; egy­szersmind ajánlá erszényét szá­momra egész Miskolcig. (Ed­dig valánk együtt menendők.) Ezen az ajánlaton más ember talán nem boszankodott volna. Én sem boszankodtam. Bebúttunk ismét társzeke­rünkbe, s mentünk, mentünk, mendegéltünk. Hát egyszer csak döcögni kezd a bárka, de olly embertelenül, mint né- melly poéta urak versei... elany- nyira, hogy kénytelenek va­lánk kiszállani, ha úgy nem akaránk járni, mint nem tudom kicsoda, a kinek csontjai izzé- porrá törettek. Kiszálltunk te­hát, és én láttam, hogy ott va­gyunk, a hol sejtém: Aszódon. Aszód! Aho, kedves olvasó, (igen: kedves olvasó, mert ki lehet kedvesebb az írónak, mint a ki munkáját olvassa?) kedves ol­vasó! — mondom — ha te tud­nád, mennyi fekszik rám néz­ve e két szócskában: Aszód! Hanem ezt nem olvasnod kellene a phlegmaticus papír­ról, de hallanod, ah, hallanod, a mint ajkaimról legördül társa­ságában az elandalodás sóhaj­tásának: Aszód —- ! — ! — Csak egyszere kellene ezt a szót tőlem hallanod, s azonnal (!) kitalálnád, hogy én itt há­rom esztendeig, tanultam... akarom mondani: jártam isko­lába. S milly eseménydús három esztendő! 1. Itt kezdtem verseket csi­nálni — 2. Itt voltam először szerel­mes — 3. Itt akartam először színész- szé lenni — A verselés a szerelem ered­ménye volt. A színésszélennia- karásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes. Nevezetes és szomorú! Professorom (Isten áldja meg őt!) jónak látta, tettbe me­nendő tervemet egy olly férfi­nak megírni, kinek eléggé nem dicsérhető tulajdonsága volt: a színészetet csodálatra méltó ké­pen való módon gyűlölni. Ezen ritka tulajdonú férfi története­sen épen az atyám volt, ki — mint jó atyához illik — a vesze­delmes hírvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sü- lyedendő fija megmentésére ro­hanni. S istentelen szándékom­tól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai, mellyek még hetek múlva is meglátszottak... háta­mon és lelkem porsátorának egyéb részén. Mind e történetek keresztül- huzódtak emlékezetemen, mi­alatt szekerünk. Aszód utcáinak sarán huzaton keresztül, melly mély, mint itt keletkezett első szerelmem volt. Petőfi Sándor Búcsúzás Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral A tudományokban jártassá tenni akartál Bennünk1, vedd végső együttlétünkben ezen pár Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled! S ti kedves helyek, ahol számf lanszor mulatoztunk Vagy nagy körbe* leülve, vagy a labdát veregetve És kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben Víg dallokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt Tájitokat, már-már elhagyni fogunk mi ezennel! S végre deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel Jártátok velem a tudomány ösvényit: ez óra Tőletek elválaszt, szétoszlunk mostan, egy erre, Másik amárra megyen születése helyére, holottan Hány örömek várják édes szüléinknek ölében! Majd amidőn a sors keze minket messzire széleszt Egymástól, midőn itt nem lelt örömökbe förödve Lészünk szülőink hajlékában, midőn ekkép Szólhat már ajkunk: ti komor gondok, nem adunk most Helyt főnkben néktek, kipihenni fogunk sok Munkáinknak utána, pihenni, nem tanodával Gondolkodni! Elég volt tíz hó arra! — O akkor Még egyszer gondoljunk itten lelt öröminkre, Gondoljunk, mennyit fáradtunk s izzadozánk itt, A tudományoknak kimeríthetetlen ösvényén. S most társim! miután végét már érte a munka, Amely tíz hóig szűnetlen foly vala köztünk, Jóisten veletek! Tanodánkat hagyjuk örömmel És szaporán édes szüléink kebelébe siessünk! Aszód, 1838, június Gyermekrejtvény Aratás idején igazán időszerű Petőfi Sándor 1843 nyarán írt versé­nek első négy sora. VÍZSZINTES: 1. Az idézet eleje. 13. Tiszteletét fejezi ki. 14. Menyasszony. 15. Veszekszik. 16. Mézízű. 17. Gyöngyös környé­ki helység. 19. Brit atléta (Sebastian Newbold). 20. Üdítő ital. 21. Bujtogat. 23. A szén és a kálium vegyjele. 24. Határrag. 25. Na­gyon meleg. 27. Zadar más néven. 29. Búza köteg. 30. Somogyi határmenti község. 32. Az idézet második része. 33. Palatínus. 37. A rubidium és az oxigén vegyjele. 39. Kéjes! 40. Hálót készí­tő rovar. 43. Küzdő harcos. 44. Állam az USÁ-ban. 45. Az idézet befejező része. FÜGGŐLEGES: 2. Látványos verseny be nem tört lovak megfé­kezésére. 3. Ötlet. 4. Apró. 5. Alma-...; kazah főváros. 6. Becé­zett férfi vagy női név. 7. Az idézet 4. része. 8. Helyhatározó rag. 9. Különféle színű csillogó vagy áttetsző ásvány. 10. Menyétféle ragadozó. 11. Portré. 12. Minőség-ellenőrző részleg. 13. Az idé­zet 3. része. 18. Női név. 21. Becézett Aranka. 22. Kapuban a lab­da. 24. A korcsma része. 26. Részvénytársaság, rövidítve. 27. Ka­landfilmhős. 28. Lant közepe! 29. Aratószerszám. 31. A felületére jegyez. 34. ...es Salaam, Tanzánia fővárosa. 35. Arra a helyre. 36. ... Stewart, brit énekes. 38. Hatvan perc. 39. Lapos terület. 40. Népszerű, angol rövidítése. 41 Yoko ... 42. Hogyan, oroszul. Kedves Gyerekek! A vastag betűkkel szedett sorok megfejtését — a júniusi megfejtésekkel együtt — július 10-ig egy levelezőla­pon küldjétek be a szerkesztőségünk címére. Ne feledjétek, már egyetlen helyes megfejtéssel is lehet nyerni! 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 33 39 40 41 42 43 44 45 Paizs Tibor Július (versnaptár) _ Ingújjra vetkezik a szél, pihen a katlan és a paplan, kurta éj és nyurga nappal, csak munkádnak nincs vége hossza, mely ezidőtájt nyughatatlan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom