Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-03 / 153. szám
$ PEST MEGYE1 HÍRLAP HITÉLET 1993. JÚLIUS 3., SZOMBAT 9 ASZALY „És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát vásárolni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.” (I. Mózes 41—57.) Azt hiszem, napjainkban kevés olyan ember él hazánkban, akit valamilyen módon és mértékben ne foglalkoztatna a mezőgazdaságunkat sújtó aszály kérdése. Hitbeli szempontból két oldalról lehet megközelíteni ezt a kérdést: 1. Lehet úgy gondolkozni, hogy a természet megszokott rendjének ez az „ellenünk fordulása”— mint minden más természeti katasztrófa is —, bűneink, engedetlenségünk büntetése. Ennek a gondolkozásnak bibliai igazolása a jól ismert egyiptomi tíz csapás, vagy az a mózesi rendelkezés, amelyik mind a Garizim hegyén elmondandó áldásba, mint az Ebál hegyén elmondandó átokba belefoglalta egyfelől az eső, mint áldás, másfelől az aszálynak, mint átoknak az ígéretét. (V. Mózes 28:12.) 2. Szabad azonban úgy is látnunk az élet különböző, aggodalmakat keltő megpróbáltatásait, mint Isten eszközeit az Ő ma- gasabbrendű, sokszor rejtett céljainak a megvalósítására. Fenti bibliai idézetünk a jól ismert „József-törté- net”-ből való. Ebben a történetsorozatban úgyszólván kulcsszerepe van annak a hétesztendős aszálynak, amelyik a „hét szűk esztendő”elnevezéssel került be a köztudatba. Hogyan és milyen céljait szolgálhatta Istennek ez „az egész földre” kiterjedő aszály? Mindenekelőtt úgy, hogy sokan megérthették, hogy a súlyos természeti csapás ellenére Isten jól tudja lakatni az éhezőket. (Egyiptomban van gabona 1. Móz. 42:2.) Mégpedig egész egyszerű eszközökkel: a „bő esztendők” feleslegének a tartalékolásával. (Szerepe van ebben Isten „kijelentésének”is I. Móz. 42:25.) Isten célja továbbá, hogy megértesse velünk „egymásrautaltságunkat. Nemcsak az egyiptomiak, más népek is vásárolhatnak gabonát. Ha alaposan ismerjük az egész történetet, tudjuk, hogy Isten Józsefnek ifjúságában adott álombéli ígéretei is teljesedésbe mennek az aszály következtében. (A testvérek József lábai elé borulnak, I. Móz. 42:6.) De az a célja is megvalósult Istennek — Jákob egész házanépének Egyiptomba való költöztetése által —, hogy Abrahám utódaiból népet formáljon magának. Érthető módon jogos aggodalommal tölthet el bennünket az immár meglehetősen hosszan tartó szárazság. Ennek ellenére higgyük el, hogy Isten ezt a természeti próbatételt is céljainak megvalósítására tudja fordítani. Keressük meg a magunk helyét és feladatát, hogy Józsefhez hasonlóan mi is Isten céljainak a megvalósulását szolgálhassuk. Koczó Pál református lelkész Veresegyház A klotildligeti római katolikus egyházközség Embert soha nem sértettem Piliscsabán negyvenkét éve szolgálja az egyházközséget Zsolnay Béla plébános. Betöltötte a hetvenhetedik életévét. Szeretne nyugdíjba menni, mert úgy érzi, fizikai ereje fogytán, már nem tud úgy szolgálni, ahogy ó' szeretné. Zsolnay Béla plébános: Az igazi szabadság az, hogyha nem kényszerből tesszük a jót, hanem belső meggyőződésHanesovszki János felvétele József főherceg birtoka volt egykoron Klotildliget. A nyolcszázas évek végén a teljes egészében erdős részt kiparcelláztatta. 1903-ban a Szent Vince irgalmasrend épített kolostort, majd a főherceg ajándékaként a lazaris- ta kongregáció rendháza és kolostora (a mai községháza épülete) 1907-ben épült meg. Az angolkisasszonyok iskolát építettek, melyhez kápolna is tartozott, volt két szociális otthon és egy vendégház. Az államosítást követően a lazarista rendházat feloszlatták, az apácákat teherautóval szállították el egy internáló táborhoz hasonló helyre. A papok szétszóródtak, ki hova tudott. A lazarista rendfőnök kapta meg a klotildligeti egyházközséget, azonban az akkori hatalom hamar rájött, hogy nem „szerencsés” a döntés, visszavonták a működési engedélyét, és 1951-ben Zsolnay Bélát nevezték ki, aki előzőleg három évig Ráckevén volt káplán, majd egy évig püspöki titkárként dolgozott. „A vörösöknek én túl fekete voltam” — mondja a plébános. Jó helynek vélték az eldugott kicsi települést, ahol nem volt plébánia sem. Tíz évig lakott albérletben, a sekrestyében, és ahol tudott. 1956-ban megkapta a jászfalui egyházközséget is, ahol az iskolában, egy szükségoltár előtt misézett. Ott egy lakóházat vásárolt meg, és azt alakították át az imádság házává. Klotildligeten is gyarapítani szerette volna az egyház vagyonát. Minduntalan akadályokba ütközött, mégsem adta fel. „Eltűrték a vallást, de nem támogatták” — jó érzésű emberekkel azonban mindig találkozott a plébános. — Mindig vigyáztam arra, hogy embert ne sértsek, ne bántsak meg. Személy szerint én helytelenítem, hogy a múlt rendszer képviselőit válogatás nélkül átkozzák. Azok között is volt segítő szándékú, jó ember, aki ha nem lett volna éppen ott, nem lett volna hatalma segíteni. Az Úr Jézus senkit nem szidott, egy asztalhoz ült a vámszedőkkel, és beszélt a farizeusokhoz is. Amikor megengedték, hogy magyarul misézzünk, én Illyés Gyulát kértem fel, hogy fordítsa le a szertartás szövegét. A püspöki kar nem akarta elfogadni, azzal érvelve, hogy egyházi szöveget nem írhat egy hitetlen ember. Akkor azt válaszoltam, hogy Illyés Gyula azt hiszi, hogy nem hisz, a püspöki kar meg azt, hogy hisz. De hogy ki hisz, azt az Úristen dönti el. A plébánia mögötti épület — szintén az egyházközség tulajdona — gyermekházként működik. Gyerekek zsivajától hangos a plébános hivatali szobája is. Mindez bői nem zavarja, sőt örvend annak, hogy a gyerekek nem tekeregnek az utcán, nem a rosz- szalkodáson törik a fejüket. Szeret köztük lenni, a kicsinyek is szívesen veszik, ha az atya elbeszélget velük. — Foglalkozni kell a gyerekekkel. Látom én, hogy amióta ide járnak, napról napra szebben beszélnek, viselkednek. Eleinte sokszor hallottam trágárságokat, olyankor kimentem hozzájuk, és megbeszéltem velük, milyen csúnyát mondtak. Elismerték, és kerülik is azóta a helytelenségeket. Aki ismeri a Szentírást, tudja, hogy Jézus a szó legjobb értelmében volt szabad. Gyógyított szombaton is. Az igazi szabadság az, hogyha nem kényszerből tesz- szük a jót és segítünk, hanem belső meggyőződésből. Én senkit nem akarok befolyásolni vagy meggyőzni, csak szeretném, ha a közös gondokon együtt dolgoznánk, egyetértésben és békességben. Bartos Csilla Egyházi-vallási Kislexikon III. HITVALLÓK Enyedy Andor emlékezete Enyedy Andor a magyar református egyház nagy hatású és elismert teológusa és egyházkormányzója volt. Élete és munkássága összeforrott az ősi Sárospataki Református Kollégiummal, így mártíriumuk, hitvallásuk is egybenőtt, hogy a kommunizmus bukása után a megnyesett fa annál diadalmasabban és szebben virágozhassék ki nemzetünk javára. A kereszténység Lassan 2000 éve annak, hogy Betlehemben megszületett Jézus Krisztus (Khrisztosz, a Felkent; a héber Másiah, Messiás) annak a vallásnak a megalapítója, amely minden más nagy vallással ellentétben nem a tanítást, hanem alapítóját magát állítja középpontjába. Forrásaink, az Evangéliumok, túlnyomó részben életéről, tetteiről számolnak be, világmegváltó kereszthalálának történelmi tényét, csodás feltámadását és mennybemenetelét mondják el. Szent kinyilatkoztatásai nyomon kísérik a világtörténelmet visszafelé Ábrahámig, Ádámig és a világ teremtéséig, és előre, az utolsó ítéletig és a világ beteljesedéséigA kereszténységet a zsidó vallástól és a pogányságtól élesen elhatárolt világvallássá Pál apostol tette. Pál (Saul) tarsusi farizeus volt, a keresztények fanatikus üldözője, ki (az utóbbi időben any- nyit idézett) Damaszkusz felé vezető úton látomása hatására megtért („Pálfordulás” = január 25.) s rettenetes bűnét jóváteendő, életét a kereszténység terjesztésének szentelte 2 évtizeden át Palesztina, Szíria, Kis-Ázsia, Görögország, Itália földjén. A kereszténység felett 300 évig lebegett úttörőinek és alapítóinak sorsa: a vérpad és a halál. Ekkor történik a csoda. Constantinus római császár (306—337) hadjárata közben fényes nappal fényből álló keresztet lát az égen „E jelben győzni fogsz!” felirattal. A jelet a sereg is látja. Elkészülnek a kereszt alakú hadijelvények, megnyerik az ütközetet, és ettől kezdve Constantinus a keresztény egyház legfőbb pártfogója lesz: teljes vallásszabadságot biztosít számukra, templomaikat, vagyonukat visszaadja. A medio- lanumi rendelet korszakalkotó jelentőségű, alapköve a kereszténység további fejlődésének. Ekkor megkezdődnek a christo- lógiai viták, melyek Arius és Athanasius alexandriai presbiter és diakónus közt hegyeződnek ki, a „homousion" (egylényegűség) és „homoiusion" (hasonló lénye- gűség) szentháromság-tanokkal kapcsolatban („Adjátok fel, barátim, azt az i-t!”, kéri Ádám az öreg eretneket a konstantinápolyi színben) — s az egylényegűség győzelmével végződnek. Ä döntő szót a Konstantinápolyi Zsinat (381) mondja ki, s érvénye 1600 éve megingathatatlan maradt: „Egy Isten a három személyben és három személy az egy isteni lényegben — I és mégis 3, 3 és mégis I, a szent titkok legelseje és legfőbbike.” (Folytatjuk) Kovács Mária 1942-ben választották meg a Tiszán- inneni Református Egyházkerület püspökének. 1945 után már megkezdődött a kommunista párt aknamunkája a még demokratikusan és szabadon megválasztott egyházi vezetők ellen. Leváltásuk és a közéletből való eltávolításuk volt a cél, hogy a párt által az egyház nyakára ültetett áruló vezetőkkel megvalósíthassák az egyház teljes vagyonfosztását, s fokozatos megsemmisítését. E folyamat szervesen összetartozó stádiumai voltak: az egyházi iskolák államosítása, erőszakos elvétele, illetve kötelezően „önkéntes” felajánlása, az egyházi egyesületek, szervezetek és földek elkobzása, az egyház életének a templom falai közé szorítása, sajtó leépítése és korrupttá tétele, a teljes állami ellenőrzés és az egyházon belüli besúgói rendszer megvalósítása, az általános megfélemlítés, a református egyház fő bázisát jelentő középparasztság „kulákosítása” és tönkretétele és így tovább. így Enyedy Andor is kezdettől fogva „persona non grata”-nak minősült Rákosiék számára. Nem volt hajlandó behódolni, s tekintélyével mindvégig ellenállt a pataki kollégiumot megszüntetni kívánó bolsevista törekvéseknek. Nem gondolhatta megválasztásakor, hogy egyike lesz azoknak, akik életükkel hiteles példáját adják majd annak, hogy az egyház éppen a szenvedések krisztusi vállalásával tisztul meg és tesz bizonyságot az élő Istenről a holt ideológiai — Lenin-képes és vöröscsillagos — bálványok ellenében. 1951-ben állami akaratra és azt messze túlteljesítve az Egyetemes Konvent Elnöksége elrendelte a pataki református Teológiai Akadémia megszüntetését. Hitvalló bizonyság- tétel, hősies tett volt, hogy a Tiszá- ninneni Református Egyházkerület Közgyűlése, Enyedy Andor püspök elnökletével, 1951. október 15-én tartott ülésén szembehelyezkedett a konventi döntéssel, s így magával a központi pártakarattal. Á Debrecenbe kényszerített pataki diákok nevezetes „exodusa” alkalmával (a visz- szatérő pataki diákok újra birtokba vették alma materüket!) elment Patakra, s ott együtt imádkozott a „lázadó” ifjakkal, s életükért aggódva, csendes szóval kérte visszatérésüket Debrecenbe. Nem sokkal ezután a kommunista párt nyomására lemondatják püspöki tisztéről, a VI. Budapesti Református Zsinat pedig — nyilván állami intencióra — 1952 októberében kimondja a Tiszáninneni Református Egyház- kerület felszámolását. Az egyházkerületet beolvasztották Péter János tiszántúli egyházkerületébe, annak a püspöknek a hatáskörébe rendelve azt, aki 1949 óta „T” (titkos) tagként a kommunista párt tagja volt, aki az 1956-os forradalom leverése után is, a véres diktatúra esztendeiben „élvezte a Központi Bizottság teljes bizalmát”, később pedig a Kádár-rezsim külügyminisztere lett. (Társadalmi Szemle, 1993. 4. szám. 88. oldal. 8. sz. jegyzet!) Enyedy Andor 1955-ig szolgálhatott lelkészként Miskolcon, majd nyugdíjazásakor a várost is el kellett hagynia. Vác városában élt 1966. július 11 -én bekövetkezett haláláig. Életrajzírója, Szentimrei Mihály szerint (Enyedi-tanítványként ma az újjáéledt pataki Kollégium főigazgatója) szeretett iskolája és egyházkerülete elvesztésébe betegedett bele. Amikor felboncolták, szinte egy négyzetcentiméternyi hely sem volt ép a szívén, s valószínűleg szívinfarktusok tucatjain eshetett át a szenvedések és lelki tusák esztendeiben. Életével Krisztusnak szolgált, s róla tett hűségével és álhatatosságával bizonyságot. Pápai Szabó György
