Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-03 / 153. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JULIUS 3., SZOMBAT Szomorú nyár Kocséron Kisemmizettek reménysége (Folytatás az I. oldalról) A szomszédom kétszer lépett ki és vissza, azt csodálom, hogy meg nem bolondult. Apámnak 750 ezer forint üzletrésze volt, kaptunk egy lakást érte, maradt 90 ezer. Kérnénk érte csikót, szalmát vagy takarmányt, bármit, de hiába. Azt hiszem feladom, apám szívbeteg, nem élne túl még egy idézést. — A fiammal a tésztaüzemet szerettük volna, ami évek óta be van zárva mondja Ádám Imréné. Semmi olyat nem kértünk, aminek kivonása működéi egységet veszélyeztetne, de mégcsak remény sincs arra, hogy a gazdaság jószántából beleegyezik. Aki üres lakást, vagy tanyát kér, mondjuk megkapja, — Riasztó látvány volt — meséli a szentendrei asszonyka — kinéztünk a konyhaablakon, hát a szemközti tömbház utolsó emeleti ablakából ömlik, hömpölyög a fekete füst, aztán rövidesen a lángok is kimerészkedtek a levegőre, a szomszédos ablakban meg egy 10 év körüli fiúcska bőgött, sírt... Csak valami butaságot ne csináljon — gondoltam —, mert úgy tűnt, mintha ki akarna ugrani. Rohanok a telefonhoz, hogy felhívjam a tűzoltókat, de előtte még odaszóltam a fiamnak, fuss, Ferike, szólj azoknak az embereknek ott, akik az építkezésnél dolgoznak, mondd, hogy csináljanak valamit, mert odaég az a gyerek. A fiam meg tudja mit mondott? Nyugodtan, higgadtan, ingerültség nélkül azt mondta: mit ütöd mindenbe bele az orrod? Amilyen ideges voltam, felképeltem és lezavartam. Mondja, miért vagyunk ilyenek? Pedig ezt a gyereket én neveltem, láthatta, hogy nem vagyok közönyös. * — Csinos kis jeleneteket rendeznek, elég gyakran kiabálnak egymásra, egy-egy pode abban sincs köszönet. Biztos lehet felőle, hogy addigra lakóval, vagy bérlővel sózzák a nyakába, hadd menjen el a kedve tőle. Ismét Horváth Dénes veszi át a szót: — Az itt a legnagyobb baj, hogy amit kilépőknek magas áron ajánl a tsz, semmire sem jó. Ami pedig használható és elvileg kivihető lenne, megtagadja. Megértjük mi, hogy a tagságnak is meg kell védeni az érdekeit, de azt sem lehet eltűrni, hogy semmivé váljék az a kevés is, amit üzletrész formájában ránk írtak. Kár, hogy hiányzik a törvény, amely lehetővé tenné a csoportos kiválást, bár kétlem, hogy mostanában, ebben a faluban sok ember összefogna. Nem bíznak már egymásban fon is el-elcsattan, de ami a múltkoriban történt, az — úgy érzem — több volt egyszerű családi „rendtartásnál”. Az asszony kétségbeesetten sikoltozott. Rettenetes volt hallgatni. — Én felhívom a rendőrséget, csináljanak már valamit — mondtam. — Te mit ütöd mindenbe az orrod — szólt rám a feleségem —, haragosokat akarsz szerezni magadnak? — És ha netán... —vetettem közbe érveimet. — Az az ő dolguk, ne avatkozz bele — így a feleségem. Na, mit szól ehhez? * Hát valóban roppant nehéz eldönteni, hogy mi tartozik rám és mi nem. Vajon kell-e szólnom a főnökömnek, ha azt tapasztalom, hogy a szomszédos gépen dolgozó szaktárs lazsál. Észre kell-e vennem, hogy következetesen megsérti a munkahelyi fegyelmet? És ha azt tapasztalom, hogy barátom a kolléganőjével flörtöl, vajon kell-e szólnom erről a feleségének? — Mi minősül jogtalan beavatkozásnak, mit tartanak árulkodásnak vagy áskálódás- nak? Egyszóval mikor is ütöm bele az orrom, közbelésem. Meg vannak félemlítve. Akik maradtak, azoknak látszatmunkákkal, pénzsegéllyel adnak kedvet. Tavaly azt mondták, nem adnak előleget, mert rossz volt a termés. Nem sok időre rá, amikor elkezdődött a mozgolódás, a tagoknak, 2650 forintot osztottak. Mire végetér ez a vagyonmegosztási tortúra, alighanem nagyon kevesen maradunk a páston. Sokan nem hiszik, hogy létezhet olyan bíróság, amely nekik adhat igazat. Legendákat szül a nyomorúság. Beszélik, volt aki belehalt ebbe a gyilkos levegőjű kocséri nyárba. Nem is csodálnám. Az idősek, a szívesek nehezen viselik a megpróbáltatásokat... M. J. pésem mikor minősül derék polgártársi, emberbaráti, vagy — ha mégoly hangzatos is —, hazafias cselekedetnek. Ne értsenek félre, nem a tájékozatlan ember aggodalmait mesélem, nagyon is tisztában vagyok jogaimmal és az ezekből (is) származó kötelességeimmel. De számtalan olyan területe van az életnek, amelyet nem szabályoznak írásos normák, s a hozzájuk való viszonyulásról csak kizárólagosan a bennünk működő erkölcsi mechanizmus dönt. Ez pedig mindenikünkben más-más üzemállapotban van. Az elidegenedés — olvasom — ennek a belső erkölcsi mechanizmusnak társadalmi méreteket öltő zavarából származik. Én úgy gondolom, nem árt, ha nem is mindenbe, de egybe-másba az ember olykor „beleüti az orrát”. Természetesen a jobbítás szándékával. Mert nem élhetünk egymás szomszédságában idegenként. Különben ki mentené ki az égő lakásból a gyermeket, ki védené meg dühöngő férjével szemben a feleséget. Hogy csupán az idézett példáknál maradjunk. Paizs Tibor A megyeháza hírei Világkiállítási előkészületek (Folytatás az 1. oldalról) A rendelet hatályba lépése után a közgyűlés hivatott megválasztani a bizottság tagjait, valamint annak elnökét. Ezután a bizottság hatáskörébe tartozik a 7 millió forintos, ex- po-célokra tartalékolt összeg felhasználási módjának ejdön- tése, az előzetes költségvetési tervezet figyelembevételével. Hadházy Sándor tanácsnok, visegrádi polgármester sajnálatosnak nevezte, hogy a közgyűlés nem dönt az expo- bizottság tagjainak kérdésében, hiszen ezzel csak az idő telik, nem lehet elkezdeni a tulajdonképpeni munkát. Fegyverneky Sándor osztályvezető, expo-ügyekkel megbízott felelős beszámolt a közgyűlésnek az utóbbi hetek legfrissebb eseményeiről. Az expo-falu akció elindult, július 6-án az egyik tervezett helyszínen vásárlási szándékkal jelentkező amerikai partnerrel folynak majd tárgyalások. Megalakult a Magyar Biokultúra Egyesület Pest megyei tagozata azon a konferencián, amelyet a megyei önkormányzat hivatala tartott, és ahol előadások hangzottak el a biotermelésről. A térképészeti akció nagy érdeklődést keltett úgy itthon, mint a határainkon túl is. A Fővárosi Expo Iroda részéről és kezdeményezésére együttműködési megállapodás született megyénkkel, valamint az összes magyarországi megyék önkormányzatának konferenciáján felkérték a Pest megyei önkormányzatot, hogy koordinálja a világkiállítással kapcsolatos érdekegyeztető és feltáró munkát. Elkészült az Országos Idegenforgalmi Hivatal magyar- országi idegenforgalmi koncepciója, mely szerint az elmúlt évben 20 százalékkal növekedett a turizmusból származó dollárbevétel, 1993-ra 3 milliárd dollárra számítanak. Szintén tegnapi hír, hogy ülést tartott a közművelődési és oktatási bizottság, amely a Pest megyei levéltár igazgatói állására beérkezett pályázatok közül a jelenlegi igazgató, Egey Tibor munkáját fogadta el. Bartos Csilla HÉTKÖZNAPOK Mibe ártsam magam? Piaci pillanatképek Nyugtalanság a nyugták miatt (Folytatás az 1. oldalról) — Úgyis szedik a helypénzt; az fizessen többet, aki többet akar eladni! —javasolta fennhangon a közben koránk sereglett hallgatóság felé. Más helyzetet tapasztaltunk a vállalkozó kereskedők körében, akik minden további nélkül adtak nyugtát. Többen közülük is megjegyezték: az adminisztráció lassítja a kiszolgálást, emiatt sok vásárolni szándékozó nem áll be a sorba. Azaz, a „profitokat” is sújtja az intézkedés. Egyébként sem teszik el a vevők, vagy kézhezvétel után még a helyszínen eldobják a papírt. El, s az mehet az enyészetbe... (tóth) A nyugtaadási kötelezettségről szóló új rendelet körül még sok a bizonytalanság. Erről győződhettem meg a gödöllői HÉV-vonal Örs vezér téri végállomása környékén aszfaltra terített kötényekről áruikat kínáló csömöri, mogyoródi, gödöllői kistermelők, elsősorban idős asszonyok között. Meglepetten kérdeztek vissza, amikor arról érdeklődtem, hogy tudnak-e egyáltalán róla. — Ma még kisebb gondunk is nagyobb ennél — mondta egy Csömörről reggelente a fővárosba utazó idős kofa. — Állandóan elküldenek minket innen, és azt mondják, hogy menjünk át az út túloldalára árulni. Fiatalabb szomszédja, meghallva a beszélgetést, közbeszól: — Lassan már ott tartok, hogy megfontolom, érdemes-e egyáltalán zöldséget, gyümölcsöt termeszteni, aztán az áruval felutazi Pestre, mert eddig is baj volt, hogy rossz helyen árulunk, ráadásul most majd számlaadással is bíbelődni kell. Nézzen körül! Itt rajtam kívül csak idős emberek próbálják eladni az árujukat. Sokan azt sem tudják, hogy hogyan kell egy számlát kiállítani. Egy rendőrjárőr azt is elmondta, hogy ők is hallottak a rendeletről, de ennek érvényesítése nem az ő hatáskörük lesz. (r. z.) Gyetri Andrásné a paprikán túladott, a nyugtával nem bajlódott Hancsovszki János felvétele Megkérdeztük Mennyi lesz Némediben a lakossági hozzájárulás? Alsónémediben megkezdődött az ivóvízprogram bonyolítása, mely előreláthatólag a legnagyobb beruházása lesz az elkövetkező éveknek. Ezzel egy időben néhány hír röppent fel a lakossági hozzájárulás mértékéről, egyesek több százezer forintról beszélnek. Az egymásnak ellentmondó számadatok joggal nyugtalanítják a lakosságot, amiért a kérdést tisztázandó, György Balázs polgármestert kérdeztük. — A tényekkel kezdem. A község kútjai az úgynevezett első vízzáró rétegből kapják a vizet, ami Némediben tíz méter mélységnek felel meg. Ez a víz teljesen szennyezett, már rég nem alkalmas emberi fogyasztásra. Ennek ellenére nagyon sokan ezt a vizet vagyunk kénytelenek inni, ebből főzünk, ezzel tisztálkodunk, jóllehet mindenki tudja, hogy az ilyen víz számtalan betegség kialakulásában lehet fontos tényező. Mi sem természetesebb, hogy ennek tudatában kiemelt helyen kezeljük a vízprogram beindítását, amely a tervek szerint 120 millió + áfa forintba fog kerülni a községnek. Első lépésként a kutak fúrását rendeltük meg, összesen kettőt. Ezek már elkészültek, a kétszáz, illetve háromszáz méterről nyert víz minősége kitűnő, a mennyiség úgyszintén. Percenként 1800 a teljesítményük. Második lépésben a 200 köbméteres hidroglóbusz kerül a helyére a Nagy gödör sarkán, s ezzel párhuzamosan telepítik a gerincvezetéket a Széchenyi, majd Hunyadi utcában. Visz- szatérve a kérdés lényegére: mi megpályáztuk az állami támogatást, ami 50 millió forintnak felel meg. A fennmaradó 70 millión osztozik a lakosság és az önkormányzat. Gond akkor lenne, ha nem kapnánk meg a támogatást. Ezzel is számolnunk kell. Amíg tehát nincs konkrét válasz a központi költségvetésről, a képviselői testület nem dönthet a lakossági hozzájárulás mértékéről. Egy biztos: ha netán nekünk kell a beruházás egész összegét vállalnunk, akkor is lépni kell. Magunk és a gyermekeink egészségének érdekében. Megnyugtatásként rm'g azt tenném hozzá, a hozzájárulás a legrosszabb esetben sem rúghat százezrekre, mint ahogy azt egyesek terjesztik. (M) Üdülés a szociális otthonban Névadót keresnek A váci Időskorúak Szociális Otthonában ezen a hé- )*&»( ten egy kecskeméti testvérintézmény lakóinak már t>£?‘ a harmadik csoportját látták vendégül néhány napra, bizonyítva, hogy a kevés rendelkezésre álló pénzből is eseménydűssá, színessé lehet varázsolni a forró nyári hónapokat. Molnár Józsefet a váci otthon igazgatóját előbb az idén vizsgázó csereüdültetésről kérdeztük. — Az elmúlt évek során jóné- hány kollégámmal beszélgettünk már a csereüdültetés lehetőségéről, s idén végre sikerült is a kecskeméti partnerekkel közösen megvalósítani az ötletet. A ránk bízott idős emberek más módon mégcsak nem is gondolhatnának ilyesmire, mert kevés lenne rá több havi nyugdíjuk is. A kecskemétiekkel viszont úgy állapodtunk meg, hogy az elutazóknak csak annyival kell hozzájárulniuk az üdüléshez, amennyit az állandó otthonukban szoktak fizetni a gondozásért. így tűlünk is többen eljuthattak már Bács-Kiskun megye „fővárosába” és onnan is ellátogathattak hozzánk a csoportjaik. A váciak a jövőben másmás település testvérintézményével szeretnének összefogni, de ahhoz, hogy a vendégeiket el tudják majd szállásolni, 1994-ben talán már az igazgatói szobába is ágyat kell tenni. Ennek az az oka, hogy a most még kihasználható irodahelyiségeiket megvásárlásra kínálják. Házaspároknak, vagy elválaszthatatlan jóbarátoknak személyenként háromszázhúz forintért, olyanoknak pedig, aki egyedül szeretnének egy szobát hatszáznegy- venezerért. A beköltözést fontolgató idős embereknek az igazgató megnyugtatásul mindig elmondja, hogy néhány megszokott tárgyukat, akár egy-egy kisebb bútort, vagy képeket, magukkal hozhatják új otthonukba is. Molnár József azt a vágyát is megemlítette amelynek megvalósításában számít a váciak segítségére. Szeretné, ha a jellegtelen szociális otthon elnevezés helyett a többet mondó szeretet-ház lenne a titulusuk. A megkülönböztető név megtalálása azonban az igazgató számára fejtörést okoz. Mint mondta, utalhatna ez akár a majdani szeretet- ház Dunához közeli fekvésére is, de lehetne olyan is, amellyel a város megtisztel valakit. — A helybéliek a legjobb kiválasztásában tudnának segíteni. Mivel nemrég költöztem a városba, én még nem ismerem annyira a múltját, hogy tudnám, volt-e olyan polgára, aki kiemelkedően sokat tett az idősekért — mondta végezetül. (ribáry)
